Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-18 / 29. szám

2 ményre a háború után még több közérdekű és magasztos hivatás vár. A hitelszövetke­zetek voltak eddig is a kisgazdaosztály gyámolitói, de a háború után legfőbb fela­datuk leend, hogy a kisgazdaosztály gya­rapodását és értékes elemeinek természe­tes kiválás utján a középosztályba való emelkedését, ezáltal a középosztály meg­erősítésé! előmozdítsák. Erre a hitelszövet­kezetek alkalmasnak bizonyultak, mert a hitelszövetkezetek erősítették meg anyagilag eddig is a kisgazdaosztályt, azok iskolázták a népet s azok tanítottak meg szervezett együttműködésre. A hitelszövetkezetek ve­zetőségében ma 26.009 kisember foglal helyet, akiket megtanítottak pénzintézetek vezetésére, helyes okszerű gazdálkodásra; a hitelszövetkezetek ma már 200 millióra rugó pénzerővel rendelkeznek, mely összeg a hitelszövetkezetek Ilijén a szalmazsákban és másutt elszórodva heverne; részt vesz­nek a hitelszövetkezetek hegyvidéki árubol- tactióban, állami feladatot képező különféle inségakciókban, előmozdítják a kisgazdák gazdasági felszereléseinek beszerzését és tekintélyes arányban végrehajtják a kisgaz­dák földterheinek könnyítését, résztvesznek az állami birtokpolitika egyes műveleteiben és mindezt telezik azzal, hogy rövid félév alatt több mint 100 millió állampapírt he­lyeztek el a kisemberek között és közel 400.000 drb. meleg holmit és ajándékot gyűjtőitek a hadsereg részére. Ilyen nagy­arányú működés mellett azonban, az az alap, mely elég volt 1898 ban ma már nem elég. Hogy a kisgazdákat olcsó hitellel el­láthassa, ahhoz szükséges, hogy a Központ nagyobb tőkeerővel rendelkezzék. A regálé­megváltás törvény kimondotta, hogy a köz­ségek regálémegváltási kötvényei a hitel­szövetkezeti ügy céljaira fordítandók, de ebből egy fülért sem kapott a szövetkezeti intézmény; az 1898. évi XXIII. t.-c. kiinon­kövArvidék doha, hogy a községek alapok, alapítvá­nyok, hitbizományok pénzei az O. K- M. ; kötvényeiben elhelyezhetők, de dacára, hogy teljes bomlásuk megvan, közpénzekből vajmi kevés fekszik a Központ kötvényei ben. Nagy baj az is, hogy a hitelszövet­kezetek fölös pénzei, melyek után a IO°/0-os tőkekamatadó a hitelszövetkezeteknél már lerovatott, ha a Központba kerülnek, újabb lO°/0-os, tehát összesen 20°/o-os tőkeka­matadó alá esnek, ami nagyon megdrá- gitji a kisgazdáknak adott pénzt és aka­dályozza a hitelszövetkezetek között apénz- kiegyenlitési forgalmát. Hogy a Központ olcsó hitelt nyújthasson a kisgazdáknak, szüksége van arra, hogy szintén olcsó hi­telt élvezzen. Az Osztrák-Mngvar Bank eddig szívesen adott hiteit a Központnak, de mivel az az alaptőkéhez lévén viszo­nyítva, nem elegendő és ezért a Központ alaptőkéjét lényegesen kell emelni. Ezek után báró Korányi Frigyesnek alaposan megokolt és a hitelszövetkezeti kongressus által elfogadott határozati javaslata foglal­tatik a füzetben, mely a törvényhozás in­tenciójának megfelelő anyagi és erkölcsi támogktásra vonatkozik. HIRE K. Gyászeset. Szerafin Elemér községi al- birót és családját súlyos gyász érte, nejének illetve édes anyjuknak e hó 10-én történt elhunyta folytán. A temetési szertartás e hó 11 én ment végbe, a község majdnem összes lakosságának részvétele mellett. A gyászoló családi az alábbi gyászjelen­tést adta ki: M-'gtört szívvel, mély fájdalommal tu­datjuk úgy a magunk valamint az összes közeli és távoli rokonság nevében, hogy a gondos jó feleség, a legjobb anya és szerető veiét betéve tudta. Éa is olvastam a leveleket. Igaza volt a barátomnak, igy kevés nő tud írni. Hat hót múlva, mint gyógyíthat, de mint ka­tonai szolgálatra alkalmatlant elbocsátották a kór­házból Akkor irt egy gyönyörű levelet, eh végre is kimondom: önnek nagyságos asszonyom Az a levél a búcsúzó lélek hattyúdala volt. Hivatal után nézegetett, de hát kinek kell egy beteg, tanulatlan katana? Elutasították. Talán nyomorgoit is. Fájó szívvel néztem. Nem akarta, hogy segítsek rajta. Azután újra kórházba került, napról-napia rosszabbul lett. Talán két héttel ezelőtt, mikor meglátogattam igy szóit: — Te benned bízom, egész életemben te vol­tál a leghívebb hozzám. Én meghalok. Ma Holnap. Ki tudja ? Én nem. Az orvosok sem. Értesz ea- gem ? Azt akarom küld vissza az „0“ leveleit. Körülnézett, szinte félni látszott, hogy meg­hallja valaki, aztán a fülemhez hajo’t és megsúgta | az ön címét. Tudta, hogy titka jó helyen, örökre el van temetve. Megszorítottam aszott, áttelsző kezeit, kissé felült az ágyban, aztán hirtelen átölelt. S az egy­kor dacos, őrös fiú, most sápadt arcáról két köay- csepp hullott a kezemre. Nem bírtam tovább. Magamhoz öleltem, 8 éu is sírtam soká-soká. A schvester kíváncsian dugta be a fejét az ajtón, aztán ijedten, csodálkozó arccal visszahúzó­dott. Furcsa lehetett: egy síró katona. # Nagyságos asszonyom ! A kadétot tegnap te­mettük. I t küldöm vissza a leveleit s egy szál ro­zsát a tisztikar koszorújából. Ezt is ö akarta. július 18. rokon felvinczi Takács Jolán félj. Szerafin Elemérré fáradságot nem ismerő tevékeny életének 43-ik, családi éleiének 2í-ik évében súlyos szenvedés után a f. hó 10-tk napján d. o. 11 óráján az Úrvacsora ájtatos felvétel« után csendesen elhunyt. Drága halottunk te­metése f. hó 11-én d. u. G órakor lesz az ev. rét. egyház szertartása szerint. Emléke örökké élni fog köztünk! Özv. felvinczi l a­kács Zsigmondné mint anya. Özv. felvinczi dr. 'Takács Sándornó nagynénje. Özv. Szé­kely Jánosáé testvére. Dr. Széchák Jánosné, Székely Ilonka, János, Zoltán, Lajos, Almásy Samu, Dr. Almásy Dezső unokatestvérek. Szerafin Elemér mint férj. Szerafui Valéria, Szerafin Jolánka, Szerafin Elemér gyermekei. Dr. felvinczi Takács Zoltán, Dr. feivino/.i 'Ta­kács Sándor mint unoka testvérei. Aitnásy Károly nagybátya. Kolera elleni oltás Tekintette! e szom­szédos megyékben szórványosan fellépett ko­lera esetekre, a ragysomkuti íőszolgab tói hi­vatal intézkedést tett eziránt, hogy az ön­ként jelentkezők kolera elleni védserummal beottassanak. Belügyminiszter ur által nagy mennyiségű oltóanyag bocsáttatott rendelke­zésre díjtalanul. Az oltásokat Dr. Takács Sándor járási tisztiorvos fogja végezni min­den nap délelőttjén 11 — 12-ig rendelő helyi­ségében, 1 korona műszer használati díj ellenében. Tekintettel az anyag romlandó vol­tára felhívom az önként jelentkezni akarókat, hogy 1915. julius 20-ig bezárólag jelenjenek meg járási orvos urnái, mert ezen túl oltá­sok már nem fognak eszközöltetni. Maga az oltás bőralá történik, fájdalommal nem jár és kellemetlenségeket nem okoz, szóval tel­jesen veszélytelen. Az oltás által elérhető kolera mentesség körülbelül egy évig tart. Felhívom a közön­séget, hogy saját érdekében minél nagyobb számban jelentkezzék. Főszolgabírói Hivatal. Az aratási szabadságoltatok. Illetékes helyről közük, hogy az aratási szabadságol - tatásokkal kapcsolatban, a hadügymiuiszter rendeletileg tudatta az összes katonai parancs­nokságokkal, hogy a hadsereg területén kívül vasútbiztosító szolgálatot teljesítő építmény és pályaudvar őrségek legénység szabad idejében az illetékes vasútbiztosító osztag parancsnok­ságok utasításához képest a legközelebbi eső körzetekben mezei munkára igény élhető. A búza, rozs, kétszeres, árpa és zab ára. A m. kir. minisztérium által kiadott rende­let szerint a búzáért, rozsért, árpáért és zabért követelhető legmagasabb árak a f. évi julius hó lO-lől kezdve Szntmér vármegyére nézve a következőleg állapíttattak meg: Búzára: julius 10-től—21-ig 100 lclg. 40 K 50 fillér. Jultüs 22-től—julius 31-ig 39 K 50 fillér. Augusztus l-tői—aug. 10 ig 38 K. — Augusztus 11 tői—aug. 21-ig 37 IC. Aug. 21-ike utáni időben 3(3 korona. liozs: julius 10-től—julius 21-ig 31 IC 50 fillér. Julius 22-től—julius 31-ig 30 K 50 fillér. Augusztus l utóm időben 29 IC 50 fillér. Árpa: julius 10-től kezdve 29 korona. Zab: julius 10-töl kezdve 28 korona. A fent hi valóit rendelet értelmében az a ki a fent említett terményekéit megálla­pított legmagasabb árnál magasabb árat ígér vagy kér — a mennyiben cselekménye sú­lyosabb büntető rendelkezés a'á nem esik — kihágást kővet el és az 1914. évi 50. t.-c. 9. §-a élteimében két hónapig terjedhető el­zárással és 600 koronáig terjedhető pénzbün­tetéssel büntetendő. ©lőtt. Életemnek ta'án legboldogabb pillanata volt, mikor a „Kadét 22“ címzésű levelet megkaptam. Hozzám lépett s megrázta a vállamat. — Te értsd meg. Irt nekem s miket irt, hogy legújabb hóbortom őt meghódítani, hogy verjem ki őt a fejemből, hogy ő férjes asszony, ne dúljam fel a lelke nyugalmát. Hogy irt boldoggá tett, de amit irt, az levert szörnyen. Aztán újra irtani, be- leöutü tem a levélbe első szerelmem lángolását. Az egész fiú lázba,n égett, szemet vadul fo­rogtak. — Két-három hétig élt bennem annak az asz- szonynak az arca, az a Madonna arc, melyet imád­tam. Aztán elmosódott az arca, többó már nem azt a formás nőt szerettem, hanem a lelkét. Az asztalomra dobott egy csomó halvány li- laszinü levelet. Elolvastam az elsőt a másodikat, a harmadikat, egymásután mindet. Sajnálattal néz­hettem a karosszékemben gubbasztó halvány arcú fiúra. Felsóhajtott: — Úgy e, most már értesz engem. Nekem ez lesz a végzetem. A vig, pajkos fiából komoly, sót bus, ábránduló legény lett. Őrült szerelem. Szinte kiabált, idegesen szaggatottan beszéli: — Értesz engem? Nem a teste kell, a lelket szeretem. Nekem csak ez kell. Nem ő. Csak a lelke, A lelke. Hosszan maga elé bámult s abban a pilla­natban szörnyűt olvastam a szemeiből. A íegszo- morubb véget. * Egy héttel ké.-őbb sulyo3 bajával a kórház­ban kereste a gyógyulást. Majdnem naponta felkerestem s én hordtam neki egy darabig a főpostáról az „ü:‘ leveleit. Sze­gény fiú mit müveit ilyenkor, egész nap csak azt olvasta, egyszer, tízszer, százszor. Hisz minden le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom