Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-06-14 / 24. szám

juniufi 14. KÖVÁRVIDÉK 3 hiányzik. Mindanégy helyen van külön ri­tuális fürdő is. Ellenben nincs fürdője a kő­vetkező 3000-nól több lakossal biró község­nek. Aranyosmegye8 (3.263). Avasfelsőíalu (3.253), Osenger 3.522), Erdőd (3.602), Fe­hérgyarmat (4.627), Kapnikbánya (1517), Mátészalka (5.935), Nagyecsed (4.665), Nagy- 8omkut (3013), Szaniszló (4.822) ~ 40.219. E kimutatáshoz csak annyit jegyzőnk meg, hogy Nagy- és Felsőbányának vízvezetéke lévén, sok magánfürdője van, ami lényege­sen javítva a fürdési viszonyokat, Dőrmögő Dömötör szerencséje. Ezer meg ezer kis olvasó lesi, várja már hónapok óta, hogy találja meg kedven cük, Dörmögő Dömötör, a hires- neves mackó a szerencséjét Most ir róla roppant mulatságos dolgokat képes gyermeklapjába, a Jó Pajtás ba Sebők Zsigmocd, a ki Benedek Elek társaságában nagy szeretettel csinálja e páratlanul kedvelt lapot a gyermekvilág számára. A legújabb, junius 7-iki számba verseket írtak Feleki Sándor és Endrödi Bála, elbeszélést Zöldi Márlon és Sze­mere György, hosszabb történetét folytatja Mauks Kornélia, érdekes dolgokat mond el a növényvilág csodáiaól Gyula bácsi, Zsiga bácsi a Würtemberg huszárokról tud újabb krónikás adomákat. Benedek Elek folytatja regényét. A kis krónika rovat apró­ságai, a rejtvények, szerkesztői üzenetek egészítik ki a szám gazdag tartalmát. A Jó Pajtás-t a Franklin-társulat adja ki ; előfizetési ára negyedévre 2 korona 50 fillér, fél évié 5 korona, egész évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetéseket elfogad és mutatvány- számokat küld a .Jó Pajtás* kiadóhivatala Budapest IV., Egyetem-utca 4. CSARNOK. Hol volt. . . hol nem volt. . . Irta: Molnár Janka. Sejtelmesen, varázslatosan szép csilhghimes éjszakán indult útnak a napkirály leánya ... Ott hagyta csillogó, ragyogó, márványpalotuját, el­hagyta a fényt, a pompát s egyszerű hófehér ru­hába öltözve kiindult az éjbe. A lelke űzte, haj­totta ... Úgy érezte, hogy meg kell találnia az uj életet, a mámoros boldogság hazáját. Felnézett az ezer meg ezer sziporkázó csillagokra, amelyek mintha biztatták, bátorították volna... De nem fé t s hitte, hogy megtalálja amit keres s amiben még sohasem volt része és bízva, határozott léptekkel haladt a végtelenül, titokzatosan csendes erdőn keresztül. Csodálatosan szép volt most. Dús arany- szőke hajat lengette a halk, hűvös őszi szél... játszott vele pajzánul mint egy rakoncátlan gye­rek, aki végre megkapta azt amire vágyott. S a leánynak jól esett ez a halk fuvalom. Most min­dent jónak, szépnek érzett, látott. Ragyogó fekete szemével bizóa nézett az égre s úgy érezte mintha ez a nagy mindenség mind csak érte, egyedül ő érte lenne ... és kereste a boldogság hazáját. Nesz nélkül haladt a csöndes utón. Most még minden aludt, álmodott. Az évezredes susogó lombok egy­másra borulva várták &í ébredést s a máskor oly dalos, madárdalos erdőben most fenséges csend uralkodott... A leány sohasem látta még az erdőt, az éjszakát, sohasem érezte a csendet, a nyugal­mat, az ő birodalma a fény volt, a ragyogás, a zaj s túl az erdőn vélte feltalálni azt, amit keres. És ebben a susogó lombu erdőben csodálatos, uj szép érzelmek szállták meg a lelkét. Úgy érezte, hogy jönnie kell valakinek, aki erős kezével elve­zeti valahová messze messze, ahol uj, boldog élet vár reá, a hol mindig csend van, csak néha-néba hallatszik halkan, sejtelmesen egy-egy szerelmes madár danája ___S haladt tovább. Amott messze az ég legszélsőbb peremén már kezdett virradni. A szürkeséget lassan-lassan vörös fény váltotta fel, a csillagok elhalványultak az erdő is halk susogással üdvözölte a fölkelő napot... minden ragyogott. A leány egy tisztásra ért. Kipirult arccal köszöntötte a reggelt, az’án lihegve, fáradtan állt meg. Körülnézett. .. Ott messze egy város körvoialai kezdtek kibontakozni a homályból. A piros tetejű házak barátságosan integettek a leány felé, hívták, biztatták, de ő nem tudott mozdulni, egy varázslatos hatalom fogva tartotta... Előtte egy pár lépésnyire egy férfi ál­lott ... Szomorú, szép szürke szemét a leányon tartotta, aki lassan-lassan belepirult ebbe a külö­nösen jóleső érzésbe ... A testén melegség futott végig és reszkető szívvel sováran várta a férfi szavait... Végre az közeledett és fel-felcsillanó szemmel beszélni kezdett: — Tudom, hogy ki vagy, pedig még nem találkoztam veled. Az arcod, az alakod, talán még a hangod is ismerős nekem, hisz csodás álmaim számtalanszor dóm varázsoltak téged. Vágytam utánad lázas remegő szívvel, tudtam, hogy el kell jönnöd fehéren, ragyogón, tisztán, mint egy csil­logó harmatcsepp. Érted indultam most, mikor ott­hagytam a boldogság hazáját, álomországot ... és mondd, te mit keresel itt, miért indultál el az éjbe, bizonytalanságba. A te hófehér arcodat befújja a por, szépséges szép szemedbe könyet csal a hű­vös őszi szél és nem félsz, hogy hótiszta ruhád szennyet kap itt a világban ? .... — Hogy mi hajtott ide, nem tudom — vá­laszolt a lány, valami különös, uj nagy érdekessé­gek után vágytam, felakarom találni a mindenszép hazáját. El akarok jutni oda, ahol van egy nagy- nagy boldogtalanság, hogy azt én tudjam végnél­küli boldogságra változtatni. Es semmitől sem fé­lek, semmitől sem riadok vissza... csak most te... olyan különös vagy előttem és... és szeretnék visszafordulni. Félek a te szemed sugarától és olyan szépeket beszélsz hozzám. Jól esik hal*gatnl, de... nem tudom ... engedd, hogy visszatérjek ... A fiú lassan közelebb ment a leányhoz... Kezét frléje nyújtotta és úgy kérte, hívta: — Nem engedlek, hogy elmenj, hogy vissza­fordulj, most mikor már — azt hiszem — nem messze vagy a célodhoz ... Éu akarlak elvezeti i oda, én akarlak megtanitani mindenre, ami szép, ami jó, akarom, hogy bennem találj fel mindeni, amit keresel, ami után vágysz, hogy soha ne gon­dolj többet a te régi világodra, a hazug ragyo­gásra, az üres fényre, hanem csak egyedül értem s a jónak, szépnek élj ... Akarod, hogy én vi­gyázzak rád, hogy mindig melletted maradjak ? Hogy megtanítsalak arra, ami egyedül képes egy pilanat alatt örökre boldoggá tenni, ami után tu­dom te is reszkető szívvel vágyakozol s amit ne­kem te, csak egyedül te vagy képes megadni... — Nem értem a szavaidat — szólalt meg a leány és félve, remegve elhúzódott a fiútól — mi az, amiről nekem beszélsz... Valami.ami örökös boldogságot ad, anélkül, hogy küzdenie kellene érte .. . Oh, taníts meg rá, hisz már úgy is elfá­radtam és anélkül, hogy ne találjam meg a boldog­ságot, nem akarok visszatérni. ... A leány szavait halk, mélységes csend követte, csak valahonnan messziről hallatszott de titokzatos susog issal valami szerelmes 4al . . . mintha az erdő beszélne danázva. A nap már egészen kibontakozott az éjjeli homályból s lassan-lassan felmelegitette a hűvös őszi le­vegőt. A leánynak végtelenül jól esett a nap­sugár, mióta elhagyta régi hazáját, nem érezte a nap éltető melegét s most mintha újjászüle­tett volna. ' Nézte a fiút . . . Látta csillogó szemét, amint most lángoló tekintettel, végtelen vágyó­dással nézte őt . . . Elindult, közelebb ment a fiúhoz. — Nézd milyen szép az élet. még most is, pedig már kialvó félben van, minden-minden ra­gyog és dobzódik a napsugárba. Látod én most nem akarom, hogy ilyen szomorú légy . . . Miért hallgattál el , . . Talán nem akarod, hogy én is érezzem azt a végtelen nagy boldogságot, amiről beszéltél. — Ne beszélj így, hisz érezned kell, hogy valami megremegteti a szivedet, lázba hoz, hallod a madarak szerelmes danáját, érzed a virágok kábító mámoros illatát, hisz ez minden a szerelemről mesél neked. Úgy c érzed és lázasan feldobog a szived és igen látom olyan különös fénnyel csillog szemed, szólj 1 engedd, hogy egy pillanatra higyjem, hogy boldoggá tettelek. A leány nem felelt. Félve, remegve kö­zeledett a fiúhoz, szemét ráemelte biztatólag, egy picit mosolygott . . . s aztán ajkuk egy hosz- szu, néma csókban egyesült . . . S a napkirály leánya nem tért többé vissza a ragyogó or­szágába . . . Főmunkatárs: Dr. Olsavszky Gyula. Laptulajdonos: BARNA BENŐ. 69/1914. vhtó szám. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kír. törvényszék 1913. évi 45486. számú végzése következtében Dr. Olsavszky Gyula ügyvéd által képviselt Kővárvidéki takarékpénztár javára adósok ellen 215 korona s jár. erejéig 1913, évi december hó 31-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 950 koro^ nára becsült következő ingóságok u. m.: csűrök é-s ökrök nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagysomkuti kir járásbí­róság 1914-ik évi V. 4. számú végzése foly­tán 215 korona tőkekövetelés, ennek 1913. évi julius hó 10. napjától járó 6 százalék kamatai, egyharmad százalék váltódij és eddig biróilag már megállapított költségek erejéig Jederen adó­sok lakásán leendő megtartására 1914. junius hó 30-ik napjának délutáni 4 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. § ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsálon alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégí­tési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is el­rendeltetik. Kelt Nagysomkut, 1914. évi junius hó 5-én. Gámentzy János, kir. bir. végrehajtó. Fürdő megnyitás. Sztojka gyógyfürdő megnyitása junius 21-én I Sztojka gyógyfürdő Szolnok-Doboka me­gyében, ózondus fenyves erdőkkel körülvett, gyönyörű völgyben fekszik 360 in. in. a ten- gerszine fölött. Minden tekintetben előnyős fekvése és a fürdőtelep központján felfakadó lugos-sós savanyu viz források azok a ténye­zők, melyek Sztojka fürdőt úgyis mint gyógy­fürdőt úgyis mint klimatikas helyet kiválóvá teszik, Gyógyhatása kiváló a légző és emésztő szervek hurutus bántalmainál, idült sávos izzadmányoknál, gyomorsavtulképződésnél, hugyszervek hurutus bántalmainál és speciális gyógyszere a ezukorbetegségnek, Kellemes izénél fogva mint üdítő ital és borviz kitűnő. Az eddigi bérleti rendszertől eltérően, a gyógyfürdő tulajdonosa folyó évtől kezdve házi kezelésbe vette, azon lényeges átalakí­tásokat eszközöltetett. Legközelebbi vasút állomás Galgó, ahol az érkező vendégek részére, a fürdő-igazga­tóságnál (Magyarlápos) előzetesen közölt kí­vánatra kocsi áll rendelkezésre még pedig személyenként 3 korona kocsidijért. Köztisztviselőknek 20% engedmény. Posta helyben. Bővebb íelvilágositással, prospektussal, ásványvíz árlappal készsége­sen szolgál az Eszterházy Gyula gróf sztojkai gyógyfürdő és ásványvízforrás kezelösége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom