Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-05-31 / 22. szám

XII. évfolyam. Nagysomkul, 1914. május 31. 22-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. BMflsetéal ár: Eg«s( é»f• . ..DK Negyed évi* . Fél évr* . . , . * K Egye* Mém ár* , l K 10 fillér Főazerkeaztft: l>r. Oliamkj VlkUr, Felelős szerkesztő: Barna Beat, SccrkautAség ét kiadóhivatal. Nagy somkut.T alaki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJRLEIVIK MINDEN VAiiltNAP Az orvosi tudomány jelene és jövője. Dr. Tauszk Ferenc királyi tanácsos, egyetemi tanár előadása nyomán. (Folytatás.) Á myxoedőmának nevezett betegségnél, amelynél az egész arc sajátos bamba kite* jezést nyer, duzzadt, puffudt bőre rugalmas­ságot veszitett, pajzsmirigyből készült gyógy­szer adagolására, szinte csodálatos jó ered­ményt lehet elérni. A vérszegénység, az izületi csuz, a vérzésre való hajlam, az elhízás, a köszvény, csontlógyulás, az angolkór, az epekő és ve­sekő, az asthma, a veszettség, a dermekór slb. ma mind biztosan gyógyítható betegsé­gek sorába tartoznak, a melyeknél az orvo sok, feltéve a beteg kitartását, igen kiváló eredményeket érnek el. A rák gyógyítása a mely eddig a hozzá­férhető helyeken a sebészi beavatkozás ki­zárólagos és sok sikerrel járó területét képezte, ma kiséi letek tárgyát képezi más kezelési módoknak is, amint látszik, több kevesebb sikerrel. Különös n eredménynyel kecsegtet­tek a radiuaetiv anyagok, amelyekhez a rá­diumon kívül az aklmium és mezőthorium is tartozik. Bizonyos az, hogy a rádiummal kisebb rákos álképlcteket teljesen el lehet tüntetni és bizonyos az, hogy legalább mu­lékony javulásokat lehet elérni a rádiummal ott a hol a sebészi beavatkozás különböző oknál fogva ki nem vihető. A jövő úgy lát­szik azonban az lesz, hogy a sebészet és rádiumtezelés együttesen fognak bizonyos esetekben alkalmazhatók lenni. Kevesebb eredménynyel biztatnak, cholin, kovasav, fulgurátó, diaihermia és eleetrikus tény ke­zelés. De még azon mindinkább fogyó beteg­ségeknél is, ahol véglegesen gyógyítani nem tudunk, a tüneti gyógykezelés oly nagy és az orvosra váró feladat oly hálás, hogy igy is képesek vagyunk betegeink és a nagy- közönség háláját és elismerését kivívhatni. Ma már kezd vezetni azon nagy, az igazi humanizmus által vezetett elv az orvosi tu­dományokban, mely mindenképpen arra tö­rekszik, hogy egy beteg ne szenvedjen és arra gvógj szerkincsüúk napról-napra értéke­sebb gyógyszerekkel és eljárásokkal szapo­rodik. A beteg gyógyuljon, de sohase szen­vedjen. Ez a modern orvosi tudomány je­ligéje. De sz orvosi tudománynak még egy harmadik ágazata is van, mely nemcsak a betegségek felismerésében és gyógyításában nyilvánul, hanem a betegségek megelőzésé­ben áll. Ide sorolandók a legkülönbözőbb védőoltások, amelyek közül nagy sikerrel alkalmaztatnak a diftheria, a veszettség stb. elleni oltások, a mely védőoltások az álla­toknál elterjedt betegségek egész sorozatánál már fényesen beváltak. Ide sorolandók a pestisnél több kevesebb eredménynyel meg­kísérelt oltások és ide soroljuk azt is, a hol Ehrlich uj szerével egy fejlődő még méhen belüli életében, a ki aiyai részről lett fer­tőzve, meg tudunk menteni és meg tudunk gyógyítani. Á védőoltásokra még nagy és fontos feladat vár. Az óvintézkedések pe­dig, melyek a fertőző betegségek tovább­terjedését meggátolni vannak hivatva, ma már nemzetközi megállapodás alapján létesülő el­járásokon alapulnak, Világjárványok, mint egykoron, ma már nem létezik. Az utolsó években láttuk, hogy a pestis hiába emelte fel fenyegető fejét In­diában, mert ha el is jutott egy-egy eset, egyik vagy másik európai kikötőbe, tova­terjedését a modern hygiena útját állotta és láttuk, hogy a balkáni háború alatt, közve:- len szomszédságunkban dühöngött a cholera és szerény eszközökkel, de lelkesedéssel és kitartással küzdő szakembereink meggátol­ják azt, hogy nálunk nagyobb mértékben elterjedjen és mindenütt sikerült a külföld­ről behurcolt cholerát rövidesen izolálni és megszüntetni. Annál nagyobb elismerés illeti ezen embereinket, meit hiszen óvintézkedé­sek kiviteléhez első sorban az kell, a mi nekünk legkevésbbé van, a pénz. Ez ná­lunk pótolta egyes önfeláldozó munkája. Evvel rövidesen lezárhatom e kis átte­A „KÖVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA- Túl a síron.... Valóban nagy próbára tett engem az Up lemét vele kellett találkoznom. így elhagyott sir- szélén térdelt. Valami elfeledett szegény ember nyugszik alant. A kis fakeresztuek már csak ion. csai feküsznek a sirdombon. Akiért senki sem imádkozik, a ki emlékének seDki sem szentel egy könnyet, azt keresi fel. Mily nemes lélek. Ét én ezt a férfiút akarom felérni ? nőm, nein vagyok méltó. Es mégis szeretem. Korábban szeretem, mint atyámat, barátnőimet. Minden gondolatom min­den érzésem az övé. Reszketve kerü tem ki az imádkozót, de ö fel kelt és szemközt jött velem . . . E percben azt hittem, hogy reám szakad a menybolt minden csillagával. Közel voltam az ájuláshoz. ő észre vette megjelenésemet és szelíd han­gon vigasztalni kezde»t, hogy jó az Isten, ha ránk merte a bánatot, bizonyára m»g is vi­gasztal .... Azt hitte, hogy valamely fájó emlékezés bo­rult a szivemre . . . Eu nem tudtam felelni. Egész testemben dideregtem és csak zokogás volt a válaszom, Nem háborgatom fajdalmában — szólott ismét ugyan azon a szelíd hangon és szomorúan ment tovább a sírok közölt. Csak midőn nemes alakja már eltűnt a szemein elöl, csak akkor tértem ma­gamhoz kábultsagombó). Még most is hallom azt a lágy suhogást, a mit talárja okozott . . . Azt mondjak, hogy a ta­lár alatt is dobog szív ... Hát ha lehetséges ? ... De télre ti kísértetek ! Ezután erős leszek. Ki irtok mindent a szívből, a mi reá emlékeztet.... De nem lehet... A temetői találkozás megrázta minden ide­gemet. Ez óta mindig rosszul vagyok, pedig annak már féléve. — Mindig fázom. Fejem ped;g szétszakad, a hőségtől . . . Beteg vagyok, na­gyon beteg . . . Mindenki biztat, mindenki re­ményt csepegtet szivembe, hogy a szép május uj életet ad. Hiába biztattok 1 már érzem a ha­lál hideg kezét a mint a tavaszi virágok között felém nyújtja, de én nein féiek tőle. Végső kívánalmaimat is leirtam. Talán már holnap későn lett volna, valami sajátságos fény dereng körülöttem; még ezek a fekete belük is rózsaszínben úsznak. A kezein reszket, nem bírok tovább írni, pedig még nem vagyok készen . . . . Óhajtom, hogy ö U messen el ... s midőn már a meggyötrődött test a sir mélyén pihen, akkor, akkor adják at neki a napiót. Eddig tart a napló, melynek mint egy befe- zése megy végbe ma a büszke Kincs Andor föld- birtokos ősi kastélyában. A természet ismét fői­ébred álmából, az erdőt megint ellepték a vadvi­rágok ezrei; de Ilona már nem gyönyörködhetik a vadrózsákban nem merenghet a csalogány dalán, ő már halott... Ott fekszik a sötét ravatalon, mint egy angyal, nyugodtan, boldogan ... Kedvenc vi- rágai fölé hajolnak, mintha súgói akarnának neki valamit. Oly sokan állják körül az érc koporsót, oly sokan siratják meg a letört virágot. Az apa nem sir. Végtelen fájdalmának nem szerezhet könnyeb- bülést a köny. Büszkesége, féltett kincse, egyetlen leánya költözik édesanyja mellé cipruslombok alá. .. Eltemették. Az ifjú káplán imái elhangzottak, az ősi sírbolt, vasajtói csikorogva zárultak be . .. s a nemes ezív, mely fcddhetlen maradt annyi lelki gyötrelem között ott maradt az Ősök társasa­gában .. Es temetése után a megtört atya teljesíti a drága halott utoisú kívánságát s vérző szívvel adja át a jámbor papnak a szomorú naplót. Oly nehéz és mégis oly édes nzt v gig olvasni. És amikor az Isten előtt és aztán köny ben úszó szemekkel, de férfias vonásokkal írja a reszkető végső sorok alá az égbe röppenő választ: „Túl a síron viszont látjuk egymást." A. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom