Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-11 / 2. szám
2-ik szám XII. évfolyam. Nagysomkut, (914. január II. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET« HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évr* . . . 8 K Negyed ívre . 2 K Cél ívre .... 4 K Egyes szem éra 20 (illír Főszerkesztő: Ilr. Oissiszky Viktor. Felelős szerkesztő: Marna Menő. Szerkesztőség ís kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MIKIIÉN V ASÁIIN AI» Farsang. A tél szórakozásai között még nem áll első helyen a sport: a ródlizás, a korcsolyázás és a szabadban való hancúrozás hólabdákkal. A tél fő szórakozása mégis csak a kályha köré, meleg termekbe, fényes parkettekre szorítkozik. A tánc istennője üli szezonját ezekben a hónapokban, ekkor szövődik a legtöbb szerelmi esemény és ilyenkor lendülünk egy kis vigasságra. A farsang az ötletek és ötletteien mókák évadja Szelíd és kicsapongó mulatságok hetei ezek, feledjük ilyenkor a létnek minden gondját, küzdelmét és ez jól van igy berendezve a természetiéi. Olyan általános, olyan régi farsangi szokás, hogy bizony az ókori bacchanáliák, amelyek ugyan szüreti időbe esnek, bizonyára már utódjai és pedig késői utódjai valami ős mulatozó intézménynek. Mert amig emberek élnek és éltek e földön, addig mindig volt ok arra, hogy önfeledten köszöntsünk néhány jó napot a tobzódó mulatozás jegyében. A tavalyi farsang szomorú farsang volt, noha a feledésre és a bánat elnyomására több okunk volt mint emberemlékezet óta bármikor. A múlt esztendőben még a Balkáni háború réme íonyegetett, tartalékosainkat behívták katonai szolgálatra, majd minden családnak kö^e volt ahhoz a nagy kérdéshez háborúba indulunk-e a Balkániakkal ? vagy béke lesz a nagy készülődés után. De a nehéz várakozás, amely sokkal nyomasztóbb, annál, mintha háborúba indultunk volna, ez megbénította akaraterőnket és még a mulatságra sem volt semminemű kedvünk. Bizonyos, hogy ez az esztendő kárpótolni fog a múlt év hiányaiért és most már, hogy a pénzpiac némileg javulni kezd és hogy hozzáértő emberek határozottan állítják, hogy a jövő már csak jobb lehet és semmi esetre sem rosszabb a mostani helyzetnél, most ki fogjuk tombolni magunkat és részt kérünk azokért is, amiket tavaly elmulasztottunk. De azt hisszük, hogy egy intő szó nem lesz ártalmára mindazoknak, akik mohó falánksággal vetik magukat majd a farsang mámorába. Gondolják meg, hogy még nem olyan boldog ez az ország, hogy ellehessen feledkezni azokról, akiknek még az sincs módúkban, hogy elf'eíedtessék mámorban gondjaikat. Hiszen a legtöbb mulatság a jótékonyság örve alatt folyik, ezzel mintegy dokumentálni akarjuk azt, hogy érettek vagyunk dacára ennek a kis férccsusszanásnak még mindig van bennünk idealismus annyi, hogy legalább ilyenkor nem engedünk önzést és haszonlesést a közelünkbe. Vagy talán azéit csináljuk mi ezt a jótékonyság leple alatt, mert valami bűntudatot érzünk, hogy addig mig mi mulatunk, a kültelkeken sir és fenyeget és jajveszékel a nyomor. Bárhogy is van, azért mégis megérdemeljük azt, hogy a farsangot szórakozással és a szokottnál élenhebb mulatsággal töltsük el. Álszenteskedő az, aki azt mondja, hogy csak böj- töljünk és ne szórakozzunk. De a szórako* zást lehet bi onyos korlátok között tartani, de viszont lehet elfajulni hagyni is. A közép utat minden okos ember megtalálja. Érdekes és az egész ügyre legjellemzőbb a középut- nak keresésében az az ügy, amely mos. log- lalkoztatja leginkább a mulatozást kereső köröket, hogy vájjon szalonképes e a tangó,’ vagy sem. Azon a nézeten vagyunk, azok közzé tartozunk, akik határozottan a tangó mellett loglalunk állást. Csakhogy ki kell jelentenünk, hogy nem bái miféle tangónak mondanánk áment. Mert hiszen azok között is nagy a külömbség Más az a tangó, amit Argent niában és Braziliában a tengerészek táncolnak Itbujaikban és. csapszékeikben és más az a tangó, amehet előkelő hótelek parkettjein lejtenek jóizhsü és jónevelésü hölgyek és urak. Mi azok nézetét osztjuk, akik a szalon tangót megengedhetőnek tartják minden úri helyen való táncolásra. Azonban fontosabb ennél a kérdésnél az, bogy a jótékony célú báli vagy látványos mulatságoknál intenzivebben gondoskodjunk azokról, akik nem ünnepelhetik mulatsággal a farsangot és akik nemcsak ebben az idő ben böjtölnek, hanem nélkülöznek egész éven át. A szegényekre gondolunk és ha már az ő felsegélyezésük örve alatt mulatunk, akkor A „KÖVÁRYIDEK“ TÁRCÁJA- Dal. Irta: Hugó Viktor, franciából fordította a „Kővárvidék“ számára: Elek Ilona. Ha nincs semmi mondanivalója Közelembe mért jő — mondja hát ? Mit jelentsen csábító mosolya, Mely kábulatba ejthet egy kiiálytl Ha nincs semmi mondanivalója Közelembe mért jő — mondja hát? Ha nincs semmi közlenivalója E kézszoritást — mondja — mért kapom ? Ha angyali és gyengéd álmait Nekem nem mondja el a másnapon 1 Ha nincs semmi közlenivalója E kézszoritást mondja mért kapom? Azt akarja tán, hogy elmenjek ? Mifelénk akkor minek jár 1 Ha közelombe jő is reszketek Ügy örül a szivem — s mégis fájl Azt akarja tán, hogy elmenjek ? Mifelénk akkor minek jár I ft meghűlésről és kihűlésről. Irta és a Nagysomkuti Izr. Jótékony Nőegylet által f. hó 27-én rendezett estélyen felolvasta: Dr. Kovács Mór. A helybeli nőegylet igen tisztelt elnöknője által hét nyolc nappal ez előtt azon megtisztelő felkérésben részesültem, hogy a jótékony cél érdekében a ma estére kitűzött programmot egy felolvasással én is bővits'em. M gigértein, hogy habár elfoglaltságomnál fogva rövid az idő, ha találok témát, igyekezni fogok abból valamit alakítani. Kerestem tehát téma után. Alkoholizmus, dohányzás, kuruzslás, idegesség, ezeket ki kellett kapcsolnom, mivel e dolgokról részben felolvastam, részben a helybeli hetilapban Írtam már. Talán valami szépirodalomba vágó értekezlettel állok elő, gondoltam ezután. De szépirodalom! kinek kell mostanában szépirodalom. Taláu ábrándozó bakfisoknak, matúrára drukkoló diákoknak és meg- kergült öreg szerelmeseknek. Hagyjuk ezt csak azoknak. Ezután a járványos gyermekbetegségek: kanyaró, diftéria, skarlát jutottak eszembe. De nem ; minek aggaszszam ily tárgyú felolvasással a szülőket. Majd a társadalmi nyavalyákra terelődtek godolataim : a pletykákra, a koholmányokra, a rá- fogásokra, a gazdátlan „azt mondjákokra“, az úgynevezett „vizes lepedőkre“, amiket egyesekre rá szoktak huzni, a mások ajtaja előtt való sep- regeiésekre, a kedves besugásokra, a lólábu bot- ránylesésekre. De mindezektől visszatartott az a köztudomású tény, hogy ezek a járványocskák itt Nagysomkuton ismeretlenek. Itt nem törődik senkit hogy ki minek, kinek, honnan és hogyan él; hogy ki kinek, mennyivel, mióta és miért tartozik: hogy ki, kivel és miért barátkozik; hogy ki hová utazik, kivel utazik, minek utazik; mikor jött haza, hajnalban, hajnal előtt? Nem, nem olvasok ezekről; ezek itt merőben ismeretlen mételykék, minek szellőztetni azokat. — De hát miről is olvassak fel, miről Írjak sabtiben ? A hol nincs, ott ne keress. Hát bizony én már nem is keresgéltem. Történt e közben, hogy hivatalosan ki kellett szállanom Magos falvára és onnan természetesen vissza Nagy* somkntra. És e hivatalos száldogálás közben privatim úgy meghűltem, hogy jobban se kell. Meghűlés . .. Hopp 1 megvan. írjunk valamit a meghűlésről. Hiszen ez aktuális. Éppen most vagyuuk benne a meghűlések szezonjában. Mostanában fo- gunk olvasgatni a megfagyott kéményseprőkről is, akik igaz, legtöbbször nem is annyira kéményseprők, mint inkább kacsák ; de ez a riportereknek és az olvasóknak elvégre is, olyan mindegy. Az emberi életet mm hiába hasonlítják az égő, lassan fogyó gyertyához. Az egész életfolya-
