Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-08 / 6. szám

fcbruir 8. 2 A nagy eszmék, ha egyesek leikébe szorulnak, álló vizek, amelyek idővel meg- poshadnak. Hatalmas, országjáró folyamokká csak úgy válnak, ha a lelkek egymással belső érintkezésbe jutnak és egyetlen óriási, millió­kat összetartó ncmzetlélekké tömörülnek. Lehetséges e a lelkeknek ez az apokalip­tikus egybeolvadása ott, ahol mindenki út­jában van a többinek, ahol senki sem kell senkinek, ahol állandó, aprólékos, de irtó harca folyik mindenkinek mindenki ellen? Ahol az egy ember a többiek teljes részvét­lensége mellett küzködik, kinlódk és pusz­tulását a körülötte nyüzsgő világ közönyös vállvonogatással veszi tudomásul ? Ha valami nagy bukás van, akkor össze szoktak gyűlni a hitelezők, hogy együttes eljárással megmentsék a maguk számára azt, ami megmenthető. Hátha egyszer a történelem adósainak tömege találkoznék, hogy lelki tartozását végre-valahára tűrhetően rendezze. Hallom néha, hogy az ilyesmi csak nagy katasztrófák idején szokott megtörténni. A zátonyra jutott hajó utasai testvéri szeretet­tel ölelkeznek. Láncra vert rabok, égettek, vizkárosultak, elnyomottak, üldözöttek szent birodalommal kapaszkodnak egymásba. Bárcsak igaz volna, Mert nincs nagyobb nyomor, mint az ideáljaikból kifosztott, az emelkedett órzésekro képtelenekké sorvadt, a kétségbeesésig üresekké vált lelke rettenetes Ínsége. Nincs súlyosabb katasztrófa, mint a szivek aszálya, melytől semmi nagynak, semmi szépnek, magasban szárnyaló eszmének, al­kotó hevülésnek, megváltó indulatnak csirája megfoganni nem tud. Nincs szánalmasabb látvány, mint az emberek millióinak egymás mellett, sőt egymás ellen törtelése, piszkos anyagi érdekekben gázolása biztos cél nél­kül, nemesebb vágyak, termékeny gondolatok, Sokszor vau igy a magyar ember is, ha kül­földön jár. Napokig, hetekig nem h ilij i az anya- nyelvét, egyszerre elébe toppan egy ilyen aszott képű, szánni való teremtés, szóján uadok lárva­mosoly, ezzel a szájjal magyar szót mond s varázs dobban a szivünkben, a mi szogáuy, szomorú or­szágunk varázsa. Fityfirity hosszú szüuotckot tartott a beszéd­ben, mohón ivott-evett, szaporán kacsingatott a vendéglősre, a pincérekro, mintha mondaná: csak bízzátok rám a tői ők palit. S a törők valóban be- lcmelegedett. Szaporán hozatta a pezsgőket, a kö­szönő ember egyre-1 ásra mutatta be neki az éhes és szomjas hölgyeket, mindtgyiket szívesen látta. A török a sok nő között úgy festett, mint valami b isa, aki a háremével európai körúton jár. Cigány is akadt s a török hallgatta a n ótákat, operettáriá­kat és elégedetten bólintott a fejével. Szép az élet, török ur 1 — gond dtarn magam­ban. Lám, akinek pénzo van, idevarázsolhatja a felső Duna partjára a Marmara tenger hangulatát, ahol a part mentén buján tenyésző délövi növények között basák és effendik kéjlakai fehérlenek, amik­ben nagyurak őrzik epedő nőiket. Igaz, azokat a kéjlakokat földdel egyonlővó tették a bolgár ágyú­golyók, vagy ha áll is még egy-kettő közülük, bennük sebesült harcosok nyögi; k és szerelem nélkül szűkölködő nők hajolnak htldokló arcú főié fajdalomtól tébolyult szívvel, száraz szemekkel, amikből kiapadt a könny. Szép az ólöt török ur! Állt a muri s egy rikkancs jött a vendég­lőbe. Újságot hosott, nedves vöt még a nyomja- lesték rajta. — Szenzációs kiadás !! — harsogott a fóllábu ál-negyvennyolcas szájából a szokványos rikkancs jelszó s asztaltol-asztulhoz sántikált kraj- cáros portékájával. A köszönő ember is vett egy lapot. Egy l iny elkapta tőle, süveget csiuá t be­lőle s rátette a török fejére. Mindenki nevetett, a török iz. Lekapta fejéről a papirsüvegat, szelíden mosolygott a leányokra, maga elé tette az újságot és szépen, rendesen kisimította! (Folytatása következik) KÓVÁRVIDÉK mocsoktalan eszmények nélkül, mindenki ma­gában, mindenki egyedül, folyton vádolva ogviittal mentegetve önmagát, de megnyug­vást, kielégítést nem találva sehol, — hogy boldogságról ne is beszéljek. Katasztrófának ez — azt hiszom — elég tiszlességes. Ha csak ez kellett, akkor a lelkek egybefouódása közöl van. Fogalmam sincs róla, hogy hol kellene megfogni a dolog végét, de hogy addig, mig ez meg nem történik, a hazafiaskodás csak üres szólam, az bizonyos. ii i he k. A telefon előfizetők figyelmébe A köz­ség* jegyző még a múlt év november 28-án egy beadványt intézett a nagyváradi posta és távirdaigazgatósághoz az iránt, hogy Nagy­bánya, Nagykároly és Szatmárnémeti közt folytatott beszélgetések dija leszólIittassék. A napokban a posta és távirdaigazgatóság arról értesítette « községi elöljáróságot, hogy a kereskedelemügyi miniszter a kérelmet nem teljesíthette, mert az uj telefon tarifa a beszélgetési dijakat a távolsági forgalomban általában mérsékli, annak életbeléptetésével tehát, a mi legközelebb várható, az érdekelt­ség kérelme teljesítve lesz. Várjuk be tehát türelemmel Uj telefon előfizető. A 30 ik előfizető a helybeli kir adóhivatal, a hol a napokban fel fogják szerelni a telefonkészüléket és igy az adóhivatallal is lehet érintkezni telefon utján. , Tévedés elkerülése végett azonban tu­domására hozzuk az adófizető közönségnek, hogy az adóbefizetését nem lehet telefon-on bemondani, mert „bemondom“-ra a kir. adó­hivatal nem fogja nyugtázni a bemondott összeget, hanem ezután is le kell drukkolni az adót készpénzben. A mozgószinház műsora. A helybelyi Első kővárvidéki mozgószinbázban ma délután 4 órakor zene nélkül fél helyárakkal, — este 8 óiakor pedig rendes helyárakkal az alábbi műsor kerül bemutatásra: l „A hűtlen“ dráma. 2. „Vándor zonészek* komikus. 3. „Eszter“ dráma 2 felvonásban. 4. „Pálhé Journal“ aktuális 5. „Kié a hordó“ komikus. E hó 11-én szerdán este 8 órakor „Ásta Nilsen.“ Műsor: Balkáni háború részleteiről. Bátyus táncostély. A helybeli polgári olvasókör e hó 14-én saját helyiségében, mű­sorral egybekötött bátyus táncestéívt rendez. Belépti dij: szomélyjegy 1 kor., családjegy: 3 kor. Kezdete este 8 órakor, A műsor a következő: 1. „Kosár“ előadják: Vajai Ma­riska és Szirmai Gyula. 2. „Mükedvetöi elő­adás“ Újlaki Jolánka, Sebő Iduska és Koncz Emmuska. 3. „Szervusz“ magánjelenet: Kovács Jenő. 4. „Elégedetlenek“ Szirmai Erzsiké és Hodicsek Gyula. 5. „Ezüst fátyol legendája“ Makrai Margitka. 6. „Pikoló“ Fiadra Mariska, Virányi Géza, Főnök, Pin­cér. 7. „Férjvadászat“ Virányi Irénke. A zenét Rácz Laci zenekara szolgáltatja. A mátészalkai munkapárt megalakulása. A mátészalkai kerület munkapártja impozáns gyűlés keretében, melyen gróf Tisza Lajos elnökölt s amelyen részt vett a kerület úgy­szólván minden számba vehető tagja, a társ­elnökök sorába iktatta nagy lelkesedéssel Altner Béla gyógyszerészt is. A Kövárvidéki Patronázs-Egyesiilet folyó hó 2-án délelőtt 11 órakor tartotta első ren­des közgyűlését. Ez alkalommal bebizonyo­sodott, hogy azok, kik ezen ifjú egyesüle­tünk életképességében kételkedtek most — hál Istennek -- csalódtak. S mondhatom, jól esik, hogy már egyszer egy ilyen csalódásról is beszámolhatunk. A mai világban, mikor lép- ten-nyomon keletkeznek egyesületek, melyek különféle cim alatt nyíltan az egyesülést hir­detik s titokban a széthúzást szolgálják, szinte lelki gyönyörűsége telik az embernek, ha látja, hogy van olyan egyesület is, melynek zászlaja alá sorakozik a keresztyén és izraelita, magyar és román, férfi és nő, öreg és fiatal egyaránt. Ilyen lelki gyönyörűségben volt részük azoknak, kik a Kővárvidéki Patro- názs Egyesület lefolyását meleg szívvel s nyitott szemmel szemlélték. Ott láttuk kicsi s máskor — sajnos — eléggé széthúzó tár­sadalmunk színe javát, amint átszellemült arccal hallgatta Pilcz Edo elnök meleghangú, megnyitó beszédét. E beszédről beszámolni nem szándékom. Akik jelen voltak gyönyöri ködhettok benne, akik pedig hiányoztak ves­senek magukra, ha egy szivet-lelket felfris­sítő élvezettől elestek. Elnök megnyitó szavai után a közgyű­lés tagjai elfogadták a múlt évi számadást, mely szerint a bevétel 4ü4 kor. 64 fillér a kiadás 352 kor. 01 fillér volt s igy a pénz­tári maradvány 111 kor. 73 fillér. Elfogadták továbbá az 1914. évi költ­ségvetést is, moly 512 kor. 25 fill, bevétel­ről s ugyanannyi kiadásról szól. Végül az alapszabályok jóváhagyásáig ideiglenesen választott tisztikar és választ­mány helyébe megválasztották az állandó tisztikart és választmányt károm évi érvé­nyességgel. Eszerint díszei nők ók lettek: Gróf Teleki Sándor, Mán Lajos, Bodnár György. Elnök: Pilcz Ede. Társelnö­kök: özv. Olsavszky Sunonné, özv. Sebe Pálné, özv. dr. Takács Sándorné, dr. Teleki Jenő gróf, Pályi Béla Pap István, Gergely Károly, dr' Simon Miksa. Úgyvezető al­ól n ö k: Veress József. Titkár: Szabó Géza. Ügyvédek: dr. Bacsinszky Ödön és dr. Blumenfeld Dezső. Pénztár nők: özv. Darai Ignáczné. Ellenőrök: Havas Emil és Merza Dezső. Jegyzők: Frenda Gizella, Takács Erzsébet és Ungur Ágoston. Könyvtáros: Darai Mária. Választmányi tagok: dr. Bacsinszky Ödönné, Barna Benőné, dr. Blumenfeld Da- zsőné, Bocsánczy Márton né, Foltinok Aurelné, dr. Goldstein Árininné, Halász M. Józsefné, Havas Emilnó, dr. Kovács Mórné, Merza Dezsőné, Pavelea Ráfila, Pályi Bóláné, dr. Simon Miksáné, Szabó Gézaué és Székely Ernőnó. — Barna Benő, Bocsánczy Mái ton, Cseh Károly, Foltinek Aurél, dr. Goldstein Ármin, Ghetie István, Halász M. József, Hirsch Náthán, dr. Kovács Mór, Megyercsy Kázmér, Papp Gyula, Rogozsán Lőrinc, Székely Ernő, dr. Takács Sándor és Virányi Ferenc. Midőn még felemlítjük, hogy a közgyű­lésen a vidéki tanítóság is képviselve volt, amennyiben ott láttuk Papp Gyula nagy- nyiresi áll. iskolai igazgatót, Papp István pusztafentösi g. kath , Ávrám János törökfa­lusi és Kvetpay Ágoston kővarhosszufalusi áll. tanítókat, kívánjuk, hogy egyesületünk — mely nem a szalmaláng jegyében szü­letett, hanem, mint a nemes gyümölcsfa magja lassan hajtja gyökereit — sok nemes gyümölcsöt teremjen* majd úgy a testi, mint a lelki szegénységben sínylődök számára! Cs,

Next

/
Oldalképek
Tartalom