Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-01 / 5. szám

febril ír t. • '• _______ ~ • ’ ; • - > lyy-'iC. rí vö/. Egyszerűbb, talán mondhattok spart«1 életmódra keil nevelnünk a fiatalságot, a jövő társadalom emberoit, minden vonalon érez­tetni kell velük, az egyszerűségnek, a józan­ságnak, a takarékosságnak és mértékletes­ségnek nagy hasznát és akkor remélni lehet, hogy az angol újságnak kérdése az avtílt körkérdések lomtárába kerül. ZlillÖtt gyermekek. A társadalom elfajulásának legszomo- rubb bizonyítéka, hogy serdületlen gyerme­kek, a jövő nemzedéket, melyben reménysé­geink megtestesülését szeretnők látni, a bűn útjára térnek. \ Már alig akadunk fenn azon, ha olvassuk, hogy <*gy revolverekkel felszerelt rablóbandát, melynek legidősebb tagja tizenegy éves. ügy látszik, a műveltség terjedése, is­kolák szaporítása és az általános tankötele­zettség erkölcsi téren nem hozzák meg a kívánt eredményt. Hiszen ilyesmi még a régi hírhedt betyárvilágban se esett meg. • Figyelembe véve, hogy az említetthez hasonló esetek nem szórványosan fordul­nak elő, hanem sűrűn ismétlődnek, felvető­dik a kérdés: helyes-e modern nevelési rend­szerünk és nem teng-e túl az erkölcsiség rovására az ismeretszerzés terjedése ? Annyira felvilágosult ma már mindenki, hogy tudja, miképpen ismereteket szerezni még a legalacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozóknak is szükséges. Ki minél többet tud, annál többet érhet el az életben. Nem az a baj tehát, hogy sokat tudnak az emborek, hanem az, hogy morális érzékük kellően kifejlesztve nincs. Nem nevelünk, hanem csak tanítunk. Nem ügyelünk eléggé arra, hogy a gyermekekben felköltsük és nagyra növeljük a becsületes önérzetet. ielfttét, do az lelkében végtolen ujjongással sóhaj­totta : „megtaláltalak.“ Ezalatt a napuak utolsó sugara is letűnt a hegyek mögé s ők észro sem vették, hogy söté­tedni kozd. — Gyönyörű alkonyat volt, még néha- néha felvillant egy-egy fénysugár s azután eltűnt a piros korona a zöld fák között. — — Tán jő lenne visszafordulni— szólalt meg a leány; — mindjárt sötét este lesz. — Igaza van, — válaszolt a fiú, milyen ha­mar megszökött előlünk a nap — és azután ráné­zett a leányra s hirtelen szinte félve hozzátette — milyen szép maga most I A leány nem telelt csak olyan kedvesen meg­értőén mosolygott a fiúra. Tényleg nagyon szép, volt. Gyönyörű hófehér arcát a hold még sáppadtabbá tette s egész glóriát font ragyogó aranyhaja köré. Nagy fekete szeme könyben úszott, amint a férfire nézett s ez a tekintet a férfi sötétkék szemébe is könyeket csalt. Sietve értek vissza a társasághoz s a leány ettől kezdve még szótlanabb lett, mint azelőtt. . . . Aztán nemsokára ütött a válás órája. A férfi elment reményeit, álmait megvalósítani. . . Úgy e fog néha rám gondolni — kérdezte remegő ajakkaj a férfi — én nem fogom magát elfelejteni soha-soha ... — A hány szivét összeszoritotta a fájdalom ... nem tudott válasz« rii... Á vonat kiröhögött az ál­lomásról . . . lass.inkint egészen elfödte a ho­mály s ekkor a leánynak kitörtek visszafojtott könnyei — csak a búcsúszavak csengtek fülébe: nem fogja elfelejteni soha soha ... S aztán par nap múlva a leány is, elbúcsúzott a csendes várostól, a fényteli erdőtől. Elment mosz- sze a füstös nagy városba... boldog akart lenni s maga akarta küzdve, dolgozva kivívni a.boldogságát. IL Napok, hónapok tűntek tova. A leány dolgo­zott, tanult, az egyetemnek talán ő volt a legszor­galmasabb látogatója. Azt akarta, hogy önállóan is megtudja állani helyét az életben. De néha estig­• - “• • , V i- r r í:-r -••T- - .. ____K_ö V Á R v I n fc K " " : ' • • Tanoda az iskola, semmi’ egyéb KüIönö-: sen faluhelyen, hol a „mester“ azt hiszi, eleget tett kötelességének, ha tanítványát az abcé és a számtan szövevényes útjaiba be­vezette. Másra nem is igen ér reá, mert nyomorúságos fizetése mellett más munkák­kal is kell foglalkoznia. Mit törődhet például azzal, hogy a mun­kásnak, mielőtt reggel munkába mennének gyermekeiket, sokszor a csecsemőket is pá­linkával itatják meg, hogy nap közben fel ne ébredjenek. Természetesen az anyák java­része item tudja, minő veszedelmet jelent a zsenge szervezet számára az alkohol. Hogy a szeszes italokkal felnevelt gyermekekből később, még pedig nem is nagyon későn, mi lesz, azt gyermek-bünkrónikánk élénken illusz­trálja. \ tanító elé már íestileg-lelkileg rom­lott anyag jut, melyen gyakran még a leg­ügyesebb nevelés sem- segíthet. Zsiványok, rablók lesznek az ilyen gyermekekből, oly korban, mikor még jóformán öntudatra sem ébredtek. Javítani kell nevelési rendszerünket. Több gondot kell fordítanunk a gyermekekre az is? kólán kívül. Ez a szülők feladata. De sajnosán tapasztaljuk, hogy a szülők nagy része nincsen tisztában a feladatával és legtöbb esetben ők a legbünösebbek abban, hogy gyermekeikből jóravaló férfiak, nők nein väTiiak. Hézagosak e tekintetben törvényeink is. Csaknem teljesen a szülőkre bízzák gyerme­keik nevelését, holott sók szülőben nincs meg az értelem, gyakran még a jószándék sem, hogy a tanító nevelési törekvését megkönnyít­sék, elősegítsék. ^ !r, Törvénynek kelleje előírni, körvonalozni, mi a szülő kötelessége, h«gy a házi nevelés párhuzamosan haladjon az iskolai neveléssel. Akkor a fiatalkorú hírősök száma is csak­hamar megcsappanna. e gedés fogta el. Hiányzott valami, amire önkényte­lenül, sejtelmesen rajongott a lelke. Szerette volna, ha valaki mellette van, rajongott egy meleg tekin­tet lágy pillantása után s úgy érezte, hogy gyenge ahhoz hogy egyedül vívja ki p, boldogságot. A fiúról úgy néha-néha hallott egy-egy hirt. Hol itt, hol ott tűnt fel művészeiével és képoit a fővárosi tárlatokon is kezdték észre venni. S aztán megint tavasz lett. Szebb, ragyogóbb, tündökletcsebb, mint az előbbiek, mintha csak a termószot is ünnopelto volna azt a nagy-nagy di­csőséget, melyet végre elért a fia... egy képe volt... „ . . . A nap már lemenőiéiben van s bibor- szinü koronája vakító fénynyel vonja be az erdőt. A tündöklő lombok között egy ábrándos szemű szőke leány sétál. Az arca borongós, szemével a messzeségbe néz s úgy tetszik, mintha a távolban megtalálná azt, amit keres a boldogságnak egy pici sugarát...“ Ezeket a szavakat olvasta a leány egy ujl sági aprói s mellette egy levélben így folytatódott — akkor valakinek boldogságot jósolt itt az erdőben ez a lány... A fiú. akinek jóslata, hitt a szavá­nak — sokszor mikor erőt vett rajta a kétség, mikor j fáradt lelke az emherek gönyjától menekvést kere­sett, feltűnt előtte a leány alakja, hallotta bátoritó szavait és azután megnyugodva ujult erővel fogott mnnkához. S aztán egyszer c-ak kezdték észrovenni az emberek s most, hogy nézem a müvemet — a maga képét Olga — úgy érzom, hogy magának is van része ebben a dicsőségben, melyet végre elértem. Szeretnék gyönyörű szavakat használni, hogy meg­mondjam magának azt, amit érzek most. mikor olyan nagy a beldogságo .. De mit tehetek ? Elviszem ma gához, a maga lábai elé a babérokat a boldogsá­gomat s mögöttük meghúzódom én is, de felemelt fővel büszkén és úgy akarom magát elhozni ide az én birodalmamba. Ugy-e eljön velem, hisz maga ra- i gyogó fénnyel vonja be az én világomat... Eddig tartott a levél... Álmodozó szemekkel o’vasla a leány s remegő kézzel, de határozott be- ■ tűkkel ezt a két szót irta fiúnak : E megyek veled 1 ______ -v :■ v -• 2 HÍ REK. Kaszinó-bál, A kővárvidéki olvasókör e hó 21 -én tartja saját helyiségeiben saját póz- tára javára műsorral egybekötött táncestélyét, a melyre az előkészületek már nagyban •folynak. A rendező bizottság elhatározta, hogy a mulatság védnökéül Gróf Teleki Sándor és Mán Lajos országgyűlési képviselőt leéri fel. Az estély igen fényesnek és sikerültnek ígérkezik. Mozi. A helybeli moziban ma délután 4 ójakor és. este 8 órakor előadás lesz, mely­nek műsora a következő: 1. Pothé Journal. 2. „A végzetes párviadal“ színes dráma 2 felvonásban. 3. „Pali felakasztja magát“ ko­mikus. 4. .Kis JaqueÜn“ dráma. 5. „Bandi a kis müárus.“ Kiemelendő a mai műsorból a „Végzetes párviadal.“ Február 8-án és 9 én „Quo Vad is“ tragédia és pedig az első előadás kezdődik 8 án d. u. 3 órakor, a második előadás 8 án este fél 8 órakor és 9-én hétfőn reggel 9 órakor, mérsékelt felemelt kelyárakkal. Ezen műsorra külön is felhívjuk a kö­zönség szives figyelmét. Ezen darab leírását lapunk legközelebbi számában fogjuk ismertetni. Kinevezés. Nagy Gábor pénzügyi titkárt, a ki a helybeli kir. adóhivatal adótárnoka volt és még ez időszerűit is közkedveltség­nek örvend községünkben, a pénzügyminisz­ter pénzügyi tanácsosnak nevezte ki. Meghívó. A „Kővárvidéki Patronázs Egye­sület“ I-ső évi rendes közgyűlését Nagysom- kuton, 1914. évi február hó 2-ik napján d. e. 11-órakor a „ Kővárvidék j Kaszinó“ nagyter­mében tartja meg. E gyűlésre az egyesület tiszteletbeli-, alapitó-, rendes- és pártoló tag­jait, úgy szintén a patronázsügy iránt érdek­lődőket van szerencsénk tisztelettel meghívni. A gyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki meg­nyitó. 2. Titkár felolvassa az egyesület egy évi működéséről készített jelentését. 3. Az 1913 évi számadás megvizsgálására kikül­dött bizottság jelentése. 4. Az T914. évi költ­ségvetés tárgyalása és megállapítása. 5. A tisztikar megválasztása. 6. Indítványok. (Az indítványok a közgyűlést megejőzőleg Írásban, a közgyűlésen pedig szóbelileg is előterjeszt­hetők.) Kelt a „Kővárvidéki Patronázs Egye­sület“ ideiglenes választmányának Nagysom- kuton, 1914. január hó 6-dikán tartott gyűlé­séből. Pilcz Ede elnök. Frenda Gizella jegyző. A Házinyultenyésztök Országos Szövet­sége, Budapest (Csillaghegy) tegnap tartott választmányi ülésén számolt be évi működé­séről., Évi jelentéséből megismertük a Szö­vetség rendkívül gazdag közgazdasági tevé­kenységét, amelyből csak a kővetkezők kí­vánjuk kiomelnj: 1. A „Házinyultenyésztő“ cimü köny­vecskéjét 50.000 példányban kinyomatta s minden érdeklődőnek ingyon küldte meg s ezentúl is megküldi, a mivel főleg a gazda- közönséget és kisembereket kívánja a nyul- tenyésztésse! megismertetni. 2. ötszáz ketre­ces nyultelepet állított fel Csillaghegyen, ahol állandó nyulkiál itást és vásárt tart fenn a Szőve ség és tagjai kifogástalan, egészséges állataiból, amivel a tenyészanyng beszerzését és értékesítését könnyíti meg és mintaszerű berendezést és állatokat mutat be. 3. A Szé­kesfőváros Központi vásárcsarnokában állan­dóan friss házinyulhust árusít kg.-ként 1.20 K-ért. Evvel a főváros élelmi piacát támo­gatja és a nyultexmelvények értékesítését

Next

/
Oldalképek
Tartalom