Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
Xíi. évfolyam. Nagysomkui, 1914. február I. 5-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, OMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfiz eléiil ár: * e^si íve . . . 8 IS. Negyedévre . Két évre .... 4 K Egyes aztm éra i K 20 fillér Föiizorkcsztö: I)r. OLavsiky Viktor. Felelős szorkcsztö : Barna Kenő, özerkesriőség és kiaddiuvatai. Nayysomluit,Teleki-léi 484 Telefon szám 2. HGGJFI.UKIK YASiiilVAI* A házasság-iszony. A so.k karácsonyi cs újévi körkérdés közölt, amellyek közölt újat kitalálni, éppen olyan nehéz, mint megkonstruálni a perpetu mobiket, felbukkant egy kérdés, amely csodálatosképpen legtermészetesebbek közzé tartozik, amely kézenfekvő, amely szinte kívánkozik arra, hogy körkérdések utján intéz- tcssék el, ha ugyan elintézés módja az ilyen nagy térsac’a'mi problémák megoldásának ez. A kérdés, amelyet egy angol újság vetett lel az, hogy nők és férfiak egyaránt, miért iszonyodnak a házasságtól és. miért tolják azt hí a legjobb esetben is bosszú időre? A felelők közül sajátosképpen majdnem mindegyik azt mondja, hogy a nők fényűzésé okkozza a férfiaknak házasságiszonya tál. Hogy ezt éppen Angolországban, az egyszerűség és puritánság országban mondják, az különös. Hiszen ott kapnak nők és férfiak egyaránt el olyan nevelést, amely nem predesztinálja őket arra, hogy nagy háztartást vezessenek, hogy reprezentáljanak, hogy külső csillogással akarják megtéveszteni a családi körön túl eső ismerősöket, barátokat és idegeneket. Ez Magyarország specifikuma, a házaséletet csak mináluiik ren-~ dezik úgy be. Angoiorságban még m mapság is úgy tudjuk, kevtset változtak azok a viszonyok a házas élet körül, mint a miket mi jó öreg Dickens elbeszéléseiből és regényeiből is merünk. Ami fényűzés az angoloknál kifejlődött, az mind egy bizoyös hiegcsonto- ■ ..sodolt etikettbe foglalható össze,'áz angolok kimért egyéniségének mcgfelélően egyszerűen étkeznek, de az étrend betartását, az evőeszközök miként való használatát Olyan szigorúan veszik, mint a földadótörvényt. Tehát már ott is igy meglazultak az erkölcsök ? Hát óit nincsenek háztartási is- i kólák, nincsenek folyóiratok, nincsenek mér- j tékletességre és takarékosságra intő szülők I és rokonok, hogy ennyire elfajultak az állapotok? Könnyedén odavetve persze bátran ellehet mondani, hogy a nőknek a fényűzésre való hajlama riaztja vissza a férfiakat a házasságtól. Sokkal melyebb okai vannak ennek. Csak a társadalom egy bizonyos rétegében űzik a fényűzést annyira, hogy itt oka lehet a férfinek arra, hogy egyáltalán ne, vagy legalább is megállapodott éveiben nősüljön. Lt szó lehet arról, hogy az emberek iszonyodnak a kétes boldogságtól, hogy vigyáznak a jövőjükra, amelyet pazarlást és fényűzést szerető asszony egy-ketlőre tönkre tehet. Másként állnak a dolgok annál a társadalmi rétegen amely nem az öröklött vagyon fölölti hatalmat gyakorolja, hanem amelynek kezemunkájával kell megszereznie a minden- napravalót. Ezeknél a társadalmi rétegeknél más szempontok alá esik ez a kérdés. Lényeges szempont ezeknél a társadalmi osztályoknál az anyagi kérdés. Mert a' költők elénekelhetnek bármennyit arról, hogy a szerető párok a legszerényebb . hajlékban is boldogak, a reális élet emberei másképpen tudják azt és tudj ik, hogy a szeretet csak ott virágzik, abban a talajban, amely pénzzel van megvetve. A szoreteten kívül, kell egy jó fűtött szoba télen, rendes lakás, rendes táplálék és némi luxus is. Tehát nem lehet más a házasélet akadályt, mint ezeknek a reális jóknak a hiánya, de ha ez megvan, akkor csökkennek az akadályok. A probléma megoldása tehát égy kérdésen nmük : a gazdasági kérdésen és ezt az okoskodást tovább folytatva kérdezzük meg önmagunktól, hogy melyik a leghasznosabb gazdálkodás a házasságban, kérdezzük meg és megtaláljuk enneb is a kulcsát a takarékosságban. Amióta újabb időben a kereseti pályák egész légiója nyílt meg a nők számára, amióta a nő önmaga gondoskodik saját léte fenntartásáról, azóta ő maga is tudja értékelni a takarékosságot a munkával és idővel való elbánást és igy tudhatja azt is, hogy kellő beos/.tís millett szegényebb keretek között, kisebb luxusigényekkel is meglehet élni. Hisz háztartási iskoláink vannak, de otthonról is tudhatja az egyszerű polgár leány gyermeke, hogy a jövedelmi forrást túllépő házi kiadások rendesen a házasélet boldogságának kataszhofája felé vezetnek. a „kívarvidé“ tárcája A művész képe. Irta: Molnár Janka Nagyvárad. A férfi lelke teve volt nagyszerű vagyakkal s a kis város szürke, egyhangú levegőjében magában kellett fojtani az ambíciót, magasba törekvő terveit. Számolgatta a napokat, hogy meddig kell még itt sínylődnie s szorongó szívvel várta azt az időt, mikor nagyratörő vágyait elérheti. Bízott magában és akaraterejében, hogy egyszer majd őt is ünnepelni fogják és érezte, hogy művészete, - melyet oly hosszú ideig kellett elfojtania, egyszer csak lángra kap s tüzes szikrájával az egész országot be fogja világítani. A kis városban, ahol élt, körülrajongták. Volt benne valami, ami meglepte az embereket s nem vették észre, hogy a férfinek mennyire terhére van ez a kicsinyes rajongás, ő az egész világ dicséretére vágyott s keresett valakit, aki megtudja érteni magasratörő álmait. Ott kinn mezsze a várostól, különösül meg* lohanták lelkét ezek a gyönyörű álmok. Egy társasággal jött ide s most, hogy a sok dicséret kifárasztotta, elbo'yongott messzio az erdőbe s az a végtelen nagy csend úgy felüditette a lelkét... A nap már lernenöfélb.n volt s a sűrű fák közölt, mint egy tüzes esik sütött be. Az egész eidő fényben úszott s az ifjú művész lelkét is úgy rabul ejtette ez a tündéri fényözön. Nagyon el volt foglal/a gon Hatóival s csak arra riadt fel» hogy egy fiatal leány tűnt elő a fák közül. A társaság egyik tagja volt s a férfinak már olt feltűnt a leány bájos komolysága Ott a többiek közt nem igen beszéltek egymással. A leány örült, hogy egy picit megszökhetett az tinbejek elől s őszintén szívta leikébe a sok szint, napsugárt, illatot hisz a nagy város zajából ritkán szabadulhatott ki a természetbe. Mos*, hogy itt a végtelen csendben találkoztak, egyikük som volt meglepetve, mintha csak érezték volna, hogy nekik itt kellett találkozni ... — Talán maga is szereti néha kerülni az em bereket, mint én — kezdte a fiú, amint közelebb éltek egymáshoz. — H gyje, el Tibor, én szeretem az embereket — válaszolt a leány és nagy sötét szemét ráemelte a fiúra, — de most igazán nem tudom mi hajtott ide a csöndbe. Szere .em a mag ínyt és jól esik egyedül tolyongani itt a fák között, hallgatni madárdalt, erdei virágot szedni és nézze milyen szép a nap amint a kék égről bekand kál ide a lombok közé. Ilyent is ritkán van alkalmam látni. Ei ha néha fáradt a lelkem, úgy érzem, hogy azt csak itt a természet csendjében ebben a ragyogással színnel, fénnyel, élettel teli erdőben lehet igazán kipihentetni. — Látja én is éppen igy vagyok. Néha me. nekü'ök, a zaj e'ől hogy egy másik, sokkal zajosabb élet ábrándjait szöjjem. Itt körülvesznek rajongással s mégis ebből az elég csendes városból úgy vágyom oda a zajba, ahol megtudják érteni az én ábrándjáimat az én álmaimat. Ha egyszer kijutok ebből a kis városi fojtó légből, ha tanulhatnék kedvein szerint, ha tudnám érvényesíteni a tehetsége met, ha csak egyszer érezném a dicsőség raámorité hatását... óh ! ez a vágyain, ez az ábrándom. Ugy-e megtudja érteni hisz magának is vannak álmai. — Ismerem a vágyakat, az álmokat. De az én álmaim azok sohasem váltak be. Mindig mikor azt hiszem hogy már elértem a boldogságot, jön egy viharfelhő és eltakarja előlem a boldogság legkisebb sugarát is. Ilyenkor azt hiszem, hogy talán nem is fog soha kiderülni. A maga álmai azonban meglátja, hogy be fognak válni. Maga akar és fog nagyot tenni, mert erős a reménye, bízik és biz hátik magában és nem is érte még csalódás De én kérem mag it, hogy ha valamikor kuiare is fogja érni, soha-soha ne hátráljon meg, hanem annál nagyobb kitartással akarjon eelt érni. A leány elhallg atoll. Talán várta a férfi fe-
