Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-23 / 34. szám

, / y-N/

^ ‘ (fJff/

X!l. évfolyam.

Nagysamkut, 1914. augusztus 23. 34-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. A „NAG YSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

K I ő f i * eI A NI ár:

Égési évi# . . i 8 K Negyed év»* ,

Fél évr# .... 4 K Egyes s»sm éra

. * K

20' fillér

Föazerkerztö: Dr. OlaavNzky Viktor.

FelelA* H/erkes'/.ti'i: Harns Itenö,

S*erkesít6ség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2.

IMGG.IEI.ENIk IlilNUlÜAI V A N A Il !\ A I'

/

Szent-istván napja.

A kegyetetés magyarság az ország megannyi részéből elzarándokol minden esztendőbei) a fővárosba, hogy illő kegyelettel adózzék első apostoli királya emlékezetének.

Hogy ki volt és hogy mije volt a magyar népnek Szent-istván király, mi sem bizonyítja jobban, minthogy neve emléke évezredek után sem merült el a leledés homályában, sőt glorias alakja, dicső neve az idők folyamán egyre hatalmasabb, egyre nagyobb és csodásabb körvonalakban bontakozik ki előttünk.

Érdemei óriásuk voltak. Elsősorban is — hogy tovább ne menjünk — a nomád életet folytató pogány magyarság alatta illetve ő általa vette fel a kereszténységet, azt a hitvallást, mely az egész világon hirdeti a felebaráti és testvéri szereidet, az egyetértést, a türelmet és a békét.

István fejedelem bölcs körültekintéssel csakhamar belátta, hogy a pogány magyarság egy-kettőre szétszóródik, ha nem hagyja abba nomád életét. Hles elméje tisztában volt azzal, hogy csak a nyugati civilisáció, általában a keresztény hit felvétele és meghonosítása az országban az egyedüli üdvös és célravezető eszköz népének szélszói ód isának a meggátlásáiM.

Ezért áttért a keresztény vallásra és királlyá koronáztatta magát. Ezután egész országában irtó hadjáratot folytatott a pogányság ellen. Nehéz és küzdelmes munka volt ez, de kitartással és türelemmel győze delmeskedett azellemszegülőkön. Szóval alatta lett kereszténnyé a magyarság. A keresztény Magyarország pedig fejlődött és virágzásnak indult.

Szent-istván király iskolákat létesített, külföldi ludós férfiakat telepített le az országban, akik azután a művelődés termékeny magvait hintettek el a nép között s a vallásos nevelés szelidebbá tette az eddigi szilaj fókez- hetetleu magyarokat. Így több gondot fordíthattak az oi szag megerősítésére, nagygyá tételére.

Ha most évszázadok múltán tekintünk vissza hazánk eseményekben gazdag és változatos múltjára, látni fogjuk, hogy számta- : lan esetben veszedelmes és komolyabb baj fenyegetett bennünket. De mindannyiszor elhárítottuk fejünk felől az ott leselkedő vesze- 1 dehnet. Vitézségünk, bátorságunk és Istenben való dönihetetleii ragaszkodásunk volt az, mely megóvott bennünket száz ineg száz veszélytől.

A kegyeletes magyarság tehát nem felejtheti el, első apostoli királya emlékét, nem felejtheti azt a szent jobot, melyet még

manapság is őriznek, s amely annyi jót, annyi hasznosat és értékeset teremtett.

Zarándokoljunk el tehát e szent napon a S'.ent király jobbjához s kegyeletünk igaz adóját rójjük le előtte. Szent-Istvánnak köszönhetjük, hogy ezer év után is fennáll. Magyarország, Szent-Istvánnak köszönhetjük, hogy átküzdöttük magunkat annyi balszerencsén és oly sok viszályon át.

Hány nagy nemzet tűnt el, semmisült meg a messzi múltakban, inig nn, kis nemzet megküzdöttünk vé.-szel-viharral, nem rettegve soha a számra nézve sokkal tulnyo- móbb haderőt. Részünkön mindenkor ott volt a szívós kitartás, a tántorithatlan bátorság és a megalkuvást nem ismerő hit.

Szent-istván napja mindenkor élénken éljen emlékezetünkben, szent ereklyeként őrizzük szivünkben ama kiráiy emlékét, kinek fennállásunkat, létünket köszönhetjük

HIRE k.

Ö Felsége születés napjának ünneplése Nagysomkuton. Impozánson ünnepelte Nagysomkut nagyközség magyar és román lakossága együttesen 0 Felsége I-ső Ferencz József apostoli királyunk S4-ik születés napját, E hó 17-én este a község Összes maA „KÜVARVIDEK“ TÁRCÁJA

Együtt.

Irta : Erdösi Dezső,

Mire Sámsoni Is:ván negyven éves lett, éppen megéie’.t a h dalra. A születése napj in járt a neves professzorait, aki n.-ni c<ak a tudományáról volt hires, de a sz »kimond isáról is. Veit a tanárnak egy gyönyörű leánya, aki menyasszony korában borzalmas halállal pusztult e', meggyullaut aruhipt és odaégett. Azóta a tudós rosszmájú ember leit, gyü.ölte az embereket, kivált betegeit, akikn k kéjjel leplezte le a rettentő igazságokat.

Sámsonit is alaposan megvizsgálta. Mikor a gégéjébe nézett a villamos tükörrel, ezt mondta:

— Fues!

A tüdőről igy adta le a véleményét:

— Ez is fújtató ?

A beteg idegrendszeréről az volt a nézete, hogy csodálja, hogy még nem tört ki a paralizR

— Némely szervezet olyan, — magyarázta aztán Sunsoninak, — mint az agyon ostromolt vár, amely még mindig tartja magát. A falak, a bástyák c upa rom, az őrség fele clhullt, aki él, az is sebesült, nyavalyás, a lőpor, az élelmiszer fogytán és a vár mégis tartja magát, lyukas falakkal, szétlőtt bástyákkal, agyonuyikrött katonákkal. Az ellenségnek biztos tudomása van róla, milyen nyomorúságos helyzetben van a vár és nem érti, h>"y még mindig nincs a hatal nában és dühöng. Ön ugyancsak próbára teszi a halál türelmét, amely teljes felszereléssel vonult ki őn ellea.

Sunsoui gorombast.gok.it mondott a profesz- szornak és elment. Elment egy másikhoz. Ez szí- vélyts kedves ember volt és vicceket mesélt neki, mialatt vetkőzött. Hanem amikor végignézte, meg- tapoga ta, a müszerdvel vizsgálta Sunsoni testét, fokozatosm eltűnt ajkáról a mostly. És igy volt Sámsoni a többi orvos sál is. Mindegyiknek arcáról leolvasta : veszve vagy.

És megrohanta az élet vágya. So'ia sem látta oly szépnek az életet, mint most, amikor napjai meg voltak számhlva. Naphosszit az ablaknál ült és sirt, amikor a meleg és fényes napsugár meg- ragyogtatta az utcákat, amiken emberek nyiizsög- 1 lek. Átellenben ifjú házaspár lakott s a férj, valahányszor delben hazajött a hivatalból, az ablakhoz vonta uejét, kinéztek és gyakran csókolodztak.

Sámsoni utálatosnak tartotta ezt a párt, de csak azért, mert irigyelte Hogy szeretett volna csókolni, ölelni ő is I Álmatlan éjszakáin párnáit harapdalta és fenyegetően emelte ökleit az ég felé. Pedig senki, csak maga volt az oka korai pusztulásának. Dorbézolásban telt el ifjúsága és férfikora. Nem nősült,önzésből, szilaj vágya mindéit szép nőt ! átölelt. Az élet n tines céljait nem kívánta mégis- i merni és féktelen energiáját c ak a ma kihasználásra í pazarolta el. így múlt el tőle erő, égéstsig és benső i jóság.

Egyszer az újságban egy reklám orvos hirdetését olvasta, aki játszi könnyűséggel még levélilrg ii kikurálja a legsúlyosabb betegségeket is. Sámsoni elhivatta a sarlatánt,aki heteken át itatta vele kotyva’ékait, viilarnozta és pumpoita. Végre is a reklám doktor is megunta a komédiát s hogy szabaduljon tőle, ajánlotta neki, hogy tengeri fürdőt használjon Így került Sámsoni István a sziklás dalmát tengerpartra, egy eldugott, kedves fürdőhelyre.

Úgy érezte az első napokban, a levegő változás, a sós tenger viz p irája valóban jót tesz neki. Esténként kivitette roskatag testét a tengerpartra s lassú, óvatos léptekkel sétálgatott. Áhítattal nézte, mint bukik a nap nagyszerű, tüzes korongja a tengerbe és szemeivel kisérte a fürge vitorlásokat, amig el nem tűntek a messzeségben.

Tenger partján kellett volna születnem. A nagy vizen nem ronthatja magát úgy el az ember mint a városban.

Álmodott. Hogy, mint lett volna, ha tengerésznek ment volna. Most künn járna az Óceánon és nem tudna semmit mindama szörnyű nyomorúságtól, amik most kínozzák. Erős lenne, egészséges, hosszú szakállal, nipbarnitott arccal.

Valaki megérintette a vállát.

— Hát mégis m iga az!

Suttogó hang intézte hozzá a szavakat. Sámsoni megfordult. Hófchérarcu, elszáradt asszony állott előtte. Az arca, fülei, a kezei szinte átlátszóak voltak a bánat és bágyadtig ülte meg az egész

I