Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-09 / 32. szám
fogatokon vittek ki a kijelölt küldencök incg .v. éj folyamán minden községben a mozgósítás elrendelését hirdető hirdetményeket, úgy, hogy még akkor éjjel a járáshoz tartozó összes 41 községben már tudomást szerezhetett mindenki. Nagysomkuton már péntek este 11 órakor dobszó utján hirdetette ki a községi elöljáróság a lakosságnak a mozgósítás elrendelését. és az éj folyamán ragasztana ki a vonatkozó hirdetményeket. JJelentkezés, Augusztus 1 ón szombaton reggel 6 órakor már nagyszámú jelentkező lepte meg a jegyzői hivatalt, hogy bevonulásukat bejelentsék. Iiz folyton tartott egész nap. Mindenki sietett, a jelentkezésnél, hogy mielőbb bevonulhasson. A bevonulás. Szombaton augusztus 1-én a délután 1 óra 15 porckor innen induló vonattal Nagy- somkutról és a járásból már igen sok tartalékos vonult be, a legnagyobb csendben és rendben a legkisebb rendzavarás nélkül. Vasárnap hajnalba két vonat szállította a bevoiiulókat, vasárnap délután pedig a népfölkeiőket szállította kél vonat. Lelkesedés a vasárnap délutáni vonat elindulásakor. A vasárnap délután 1 óra 15 perckor induló vonatnál óriási közönség gyűlt össze a helybeli vasúti állomásnál. Ott volt a község egész intelligentiája is. A vonat indulásáig Rácz Laczi zenekarának kisérete mellett a magyar és román dalárda hazafias és lelkesítő dalokat énekeltek. Közvetlenül a vonat indulása előtt Piicz Ede helybeli róni. kath. plébános igen szép lelkesítő beszédet intézett a bevonulókhoz, airmans 9. _________ _______.___________ sz erették egymist. Az urától tanulta el ezt a né* | zést. Éi ez a nő is igy tud nézni. Ő is az urától ; tanulta el. — Menjen innen el — szólt a feleség és sírra fakadt. A másik még egyre a beteget nézte. Talán azt várta, hogy delejes pillantásának hatasa alatt újra férfi lesz a haldoklóból, a ki erős karral karolja át. De a csoda nem történt meg. A beteg derűs nyugalommal jártatta szemét a két asszonyon. Meg sem mozdult. — Végre 1 —gondolta a szerető és sóhajtva fordult a feleség felé. — Ne küldjön el. Hiszen többet volt a magáé, mint az enyém. És a magáé marad a teste is, ha elszáll belőle a lélek. Az a jó, szép test. És maga nem szerette úgy, mint én. Csak szégyenben, gondban, titokban lehet nagyon szeretni. Én minden csókját megszenvedtem. És engem jobban szeretett mint magát. — Hazudsz 1 — riadt fel a feleség. — Én szenvedtem, mert közibénk áltál ... Takarodjék. A feleség rá akarta magát vetni a szeretőre, de a beteg fel nyögött. Talán megh d — villant keresztül az asszonyok lelkén. Vad rémület rohanta meg őket és elfelejtették, hogy gyűlölik egymást. Mind a ketten a beteg fölé hajoltak. — Ne veszekedjetek, ne kínozzatok. Hagyjatok nyugodtan meghalni. Csend támadt. Suhogott, suhogott a halál szárnya, a két asszony hallotta és bclekábultak a közös fájdalomba. Suhogott, suhogott a halál szárnya és a két asszony véréből kiröppentek a haragos indulatok, lelkűk alámerült a bánat tengerében. Mindegyik a maga pótolhatatlan veszteségére gondolt, a maga sebére, a melyre talán nincs is ír a földön. Mit ismertetve a háború okát. A beszéd befejezése után lelkes éljenzés tört ki, élletve a Királyt. Majd Dr. Nyilván Aurél helybeli ügyvéd román nyolven intézett beszédet a bevonulok hoz. lelkesítve okot a küzdelemre, mely beszéde szintén nagy hatást keltett. A beszéd befejezése után hasonló lelkes éljenzés tört ki „Sze treaszka.“ Mindkét beszéd elmondásának ideje alatt — dacára annak, hogy kétezerét meghaladó ember volt az áilomásnál — templomi csend volt. A vonat elindulását sok éljenzés, no meg természetesen az itthol maradi hozzátartozóik sírása kísérte. Adja Isten, hogy mielőbb diadallal térjenek vissza mindannyian itthol hagyott csaladjukhoz. _______KÖVARV 1 D ÉK ________ H I H E K. Elmaradt közgyűlés. A f. hó 2-ára egybehívott rendkívüli képviselőtestületi ülés — tekintettel a közbejött általános mozgósításra — mog nem tartatott, a mennyiben senki sem jelent meg. Adomány. Turbucz Ödönné úrnő 5 koronát küldött be szerkesztőségünkhöz, a bevonultak itthol maradt családjaik segélyzésére. Ezen összeget az e célból szervezendő bizottságnak fogjuk átadni. A védköteles kivándorlók visszahívása. Az elrendelt általános mozgósítás alkalmából körrendeletileg hívta fel a Belügyminiszter a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a legszélesebb körben tegyék közzé miszerint tekintettel arra, hogy a k vándoroltak között sokan vannak, kik annak idején meggondolatlanul védkötelezettségük megsértésével hagyták el az országot, s akiket eddig csak az igazságos büntetésből való íóleleni tartott ér, hogy nem lesz a tiel ? Az enyém sem lesz többé. Mit ér, hogy mai Ölei már téged. Engem sem ölel többé. Egész világ gyásza borult rájuk, s hogy melyiknek vau több joga a gyászhoz, immár uem kutatták. — így, — suttogta a haldokló — igy, raeg- békülve egymás mellutt, igy jól esik búcsúzni tőletek ... Az asszonyok hallgattak. A haldokló behunyta a szemét. Életére gondolt, mely nyíltan, minden rejtelemtől szabadultán vonult el előtte, mint a sas, a napsugaras nyárban, zöldbe borult mezők fölött szaldós az ég felé. Lelkiismerct furdaiása, a mely a boldog egészség és életöröm közepette egyre kínozta, elmúlt a halál küszöbén, látván két asszonyát közös gyásztól megtörtén- Mérlegelte a két asszony hibáit, előnyeit, összehasonlította őket és mindeu, minden megvilágosodott előtte 1 Megbocsájtott magának halála előtt, s nagy, tisztult hangulatától megihle- tődötten, imigyen beszélt: — Fogjátok meg a kezeimet. Az egyik a balt, a másik a jobbat. így 1 Meleg, édes asszon) i kezek!... És most mondok nektek egy igaz mesét. Ne haragudjatok egymásra. Legyetek jóbarátok. A halálam után beszélgessetek rólam Én miad a kettőtöket szerettelek. Suhogott, suhogott a halál szárnya és a két asszony leikébe varázsolta a megtérést. Az enjhü- letes, titokzatos érzés, melyet éreztek esztendőkön át mind a ketten, s megmagyarázni, szóba fojlaini nem tudtak, most megvilágosodott ő előttük is; az öntudatlan tudat, a mely élt bennük, de a melylyel nem törődtek a férfi iránt való vak szerelmükben, most tisztán állt előttük: ez a férfi mind a kettőjüket szerotte. az idegen földön vissza, Ö császári és apostoli királyi Felségének 1913. május hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározása alapján kihirdetett közkegyelem ez utóbbiaknak is lehetővé teszi most már a visszatérést. A hozzátartozók tehát egyúttal hazafias kötelességüknek felelnek meg akkor, ha a hozzájuk közelállókat a mozgósításról, illetőleg a közkegyelem fényéről értesítik, s maguk részéről is levél utján buzdítják őket és hatnak reájuk a hazajövetelre, A bevonulásra kötelezőitek megkaphatják összes útiköltségeiket a legközelebbi osztrák-magyar konzulátusnál, ahol azonnal jelentkezniök kell, A hadba vonultak vissza maradtak családtagjainak segélyezésére. Nagysomkut község intelligenciája Dr. Teleki Jenő gróf járási főszolgabíró kezdeményezésére aciióbs lépett, hogy a bevonultak vissza maradt családtagjai a szükséges élelemmel elláttas- sanak. E célból egy bizottság alakult meg, mely bizottság hivatása, hogy Nagysomku- ton és az egész járás területén gyűjtést indítson és a járás területén segélyre szorultakat segélyezze. Ezen kívül segélyt fog nyújtani minden község a rendelkezése alatt ádo szegény- alapból. A gyiijtőivek kiosztására Mán Lajos országgyűlési képviselő és Dr. Teleki Jenő gróf járási főszolgabíró vállalkozott. A bizottság tagiai közül nyomban a bizo tság megalakulása alkalmával az alábbiak adakoztak : Gról Teleki Sándor 100 koronát, Mán Lajos 100, Dr. Takács Sándor 55 koronát, Dr. Simon Miksa 50 koronát, Dr. Teleki Jenő gróf 40 koronát, Jeszenszky Béla 20 koronát, Dr. Goldstein Ármin 15 koronát, Ptlcz Ede 10 koronát, Dr. Olsavszky Viktor 10 k,-át, Lázin Tivadar 10 k.-át, Dr. Bacsinszky Ödön 5 kr.-át, Veress József 10 koronát. 1 Minden porcikám a szeretemé volt — foly tatta a férfi — ós mert okos voltam és bátor, rájöttem, hogy egy asszeay nekem nem elég. Téged, feleség, szerettelek, mert komoly voltál, szelíd és szőke, elaltattad a lelkemet, el pihentetted a gondjaimat. Téged, szeretőm, azért szerettelek, mert vidám volta’, szenvedelmes ós barna. Tüzelted a fantáziámat, uj munkákra, tettekre serkentem melletted. A mikor karttlíba álltak a versenyző gyárosok, hogy megfojtsanak, a trükköt, a mivel a kartelt szétrobbantottam, a te ágyadban eszeltem ki, én szeretőm. És a mikor békét kötöttem eileu- feleleimmel, a béketerv a te csókjaid utáa támadt az agyamban, én feleségem. Kellettetek nekem. Szükség, m volt rátok. Az izgalmas beszédtől elgyengülten, elalélt a beteg, behunyta a szemét, nem mozdult. — Meghalt? — riadt fel a szerető. Á feleség az ura szivéhez hajolt. — Nem, még dabog. Állott csendesen, nézte egymást némán a két asszony, mint legelésző szarvastehenek az erdőben. Mindegyik arra gondolt, miemda boldogság jutna neki osztályrészül, ha a férfi meggyógyulna. Mindegyik önmagát sajnálta ós nem jutott az eszükbe csodálkozni a föiött, hogy nem gyűlölik már egymást. — Milyen szép még most is — sóhajtotta a szerető. — Otyau. mint egy görög isten márvány- szobra. — Olyan — monda a feles g. — Nincs több ilyen férti. —■ Nincs — mondta a szerető. — Hajtunk beteljesedett az igazi asszonyt sors—- szólt az egyik. — Beteljesedett — felelte a másik És a mikor eljött az utolsó pillanat, a feleség a halódó jobb szemét fogta le, a szerető a báU.
