Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-09 / 32. szám

fogatokon vittek ki a kijelölt küldencök incg .v. éj folyamán minden községben a moz­gósítás elrendelését hirdető hirdetményeket, úgy, hogy még akkor éjjel a járáshoz tar­tozó összes 41 községben már tudomást sze­rezhetett mindenki. Nagysomkuton már péntek este 11 óra­kor dobszó utján hirdetette ki a községi elöl­járóság a lakosságnak a mozgósítás elren­delését. és az éj folyamán ragasztana ki a vonatkozó hirdetményeket. JJelentkezés, Augusztus 1 ón szombaton reggel 6 órakor már nagyszámú jelentkező lepte meg a jegyzői hivatalt, hogy bevonulásukat beje­lentsék. Iiz folyton tartott egész nap. Mindenki sietett, a jelentkezésnél, hogy mielőbb bevonulhasson. A bevonulás. Szombaton augusztus 1-én a délután 1 óra 15 porckor innen induló vonattal Nagy- somkutról és a járásból már igen sok tartalékos vonult be, a legnagyobb csendben és rendben a legkisebb rendzavarás nélkül. Vasárnap hajnalba két vonat szállította a bevoiiulókat, vasárnap délután pedig a népfölkeiőket szállította kél vonat. Lelkesedés a vasárnap délutáni vo­nat elindulásakor. A vasárnap délután 1 óra 15 perckor induló vonatnál óriási közönség gyűlt össze a helybeli vasúti állomásnál. Ott volt a köz­ség egész intelligentiája is. A vonat indulásáig Rácz Laczi zene­karának kisérete mellett a magyar és román dalárda hazafias és lelkesítő dalokat éne­keltek. Közvetlenül a vonat indulása előtt Piicz Ede helybeli róni. kath. plébános igen szép lelkesítő beszédet intézett a bevonulókhoz, airmans 9. _________ _______.___________ sz erették egymist. Az urától tanulta el ezt a né* | zést. Éi ez a nő is igy tud nézni. Ő is az urától ; tanulta el. — Menjen innen el — szólt a feleség és sírra fakadt. A másik még egyre a beteget nézte. Talán azt várta, hogy delejes pillantásának hatasa alatt újra férfi lesz a haldoklóból, a ki erős karral ka­rolja át. De a csoda nem történt meg. A beteg derűs nyugalommal jártatta szemét a két asszo­nyon. Meg sem mozdult. — Végre 1 —gondolta a szerető és sóhajtva fordult a feleség felé. — Ne küldjön el. Hiszen többet volt a magáé, mint az enyém. És a magáé marad a teste is, ha elszáll belőle a lélek. Az a jó, szép test. És maga nem szerette úgy, mint én. Csak szégyen­ben, gondban, titokban lehet nagyon szeretni. Én minden csókját megszenvedtem. És engem jobban szeretett mint magát. — Hazudsz 1 — riadt fel a feleség. — Én szenvedtem, mert közibénk áltál ... Takarodjék. A feleség rá akarta magát vetni a szeretőre, de a beteg fel nyögött. Talán megh d — villant ke­resztül az asszonyok lelkén. Vad rémület rohanta meg őket és elfelejtették, hogy gyűlölik egymást. Mind a ketten a beteg fölé hajoltak. — Ne veszekedjetek, ne kínozzatok. Hagyja­tok nyugodtan meghalni. Csend támadt. Suhogott, suhogott a halál szárnya, a két asszony hallotta és bclekábultak a közös fájda­lomba. Suhogott, suhogott a halál szárnya és a két asszony véréből kiröppentek a haragos indulatok, lelkűk alámerült a bánat tengerében. Mindegyik a maga pótolhatatlan veszteségére gondolt, a maga sebére, a melyre talán nincs is ír a földön. Mit ismertetve a háború okát. A beszéd befeje­zése után lelkes éljenzés tört ki, élletve a Királyt. Majd Dr. Nyilván Aurél helybeli ügy­véd román nyolven intézett beszédet a be­vonulok hoz. lelkesítve okot a küzdelemre, mely beszéde szintén nagy hatást keltett. A beszéd befejezése után hasonló lelkes él­jenzés tört ki „Sze treaszka.“ Mindkét beszéd elmondásának ideje alatt — dacára annak, hogy kétezerét meg­haladó ember volt az áilomásnál — templomi csend volt. A vonat elindulását sok éljenzés, no meg természetesen az itthol maradi hozzá­tartozóik sírása kísérte. Adja Isten, hogy mielőbb diadallal tér­jenek vissza mindannyian itthol hagyott csa­ladjukhoz. _______KÖVARV 1 D ÉK ________ H I H E K. Elmaradt közgyűlés. A f. hó 2-ára egy­behívott rendkívüli képviselőtestületi ülés — te­kintettel a közbejött általános mozgósításra — mog nem tartatott, a mennyiben senki sem jelent meg. Adomány. Turbucz Ödönné úrnő 5 ko­ronát küldött be szerkesztőségünkhöz, a be­vonultak itthol maradt családjaik segélyzé­sére. Ezen összeget az e célból szervezendő bizottságnak fogjuk átadni. A védköteles kivándorlók visszahívása. Az elrendelt általános mozgósítás alkalmá­ból körrendeletileg hívta fel a Belügyminiszter a törvényhatóságok első tisztviselőit, hogy a legszélesebb körben tegyék közzé miszerint tekintettel arra, hogy a k vándoroltak között sokan vannak, kik annak idején meggondo­latlanul védkötelezettségük megsértésével hagyták el az országot, s akiket eddig csak az igazságos büntetésből való íóleleni tartott ér, hogy nem lesz a tiel ? Az enyém sem lesz többé. Mit ér, hogy mai Ölei már téged. Engem sem ölel többé. Egész világ gyásza borult rájuk, s hogy me­lyiknek vau több joga a gyászhoz, immár uem ku­tatták. — így, — suttogta a haldokló — igy, raeg- békülve egymás mellutt, igy jól esik búcsúzni tő­letek ... Az asszonyok hallgattak. A haldokló behunyta a szemét. Életére gon­dolt, mely nyíltan, minden rejtelemtől szabadultán vonult el előtte, mint a sas, a napsugaras nyár­ban, zöldbe borult mezők fölött szaldós az ég felé. Lelkiismerct furdaiása, a mely a boldog egészség és életöröm közepette egyre kínozta, elmúlt a ha­lál küszöbén, látván két asszonyát közös gyásztól megtörtén- Mérlegelte a két asszony hibáit, elő­nyeit, összehasonlította őket és mindeu, minden megvilágosodott előtte 1 Megbocsájtott magának halála előtt, s nagy, tisztult hangulatától megihle- tődötten, imigyen beszélt: — Fogjátok meg a kezeimet. Az egyik a balt, a másik a jobbat. így 1 Meleg, édes asszon) i kezek!... És most mondok nektek egy igaz me­sét. Ne haragudjatok egymásra. Legyetek jóbará­tok. A halálam után beszélgessetek rólam Én miad a kettőtöket szerettelek. Suhogott, suhogott a halál szárnya és a két asszony leikébe varázsolta a megtérést. Az enjhü- letes, titokzatos érzés, melyet éreztek esztendőkön át mind a ketten, s megmagyarázni, szóba fojlaini nem tudtak, most megvilágosodott ő előttük is; az öntudatlan tudat, a mely élt bennük, de a melylyel nem törődtek a férfi iránt való vak szerelmükben, most tisztán állt előttük: ez a férfi mind a kettő­jüket szerotte. az idegen földön vissza, Ö császári és apos­toli királyi Felségének 1913. május hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározása alapján kihirde­tett közkegyelem ez utóbbiaknak is lehetővé teszi most már a visszatérést. A hozzátartozók tehát egyúttal hazafias kötelességüknek felelnek meg akkor, ha a hozzájuk közelállókat a mozgósításról, illető­leg a közkegyelem fényéről értesítik, s ma­guk részéről is levél utján buzdítják őket és hatnak reájuk a hazajövetelre, A bevonulásra kötelezőitek megkaphat­ják összes útiköltségeiket a legközelebbi osztrák-magyar konzulátusnál, ahol azonnal jelentkezniök kell, A hadba vonultak vissza maradtak csa­ládtagjainak segélyezésére. Nagysomkut köz­ség intelligenciája Dr. Teleki Jenő gróf já­rási főszolgabíró kezdeményezésére aciióbs lépett, hogy a bevonultak vissza maradt csa­ládtagjai a szükséges élelemmel elláttas- sanak. E célból egy bizottság alakult meg, mely bizottság hivatása, hogy Nagysomku- ton és az egész járás területén gyűjtést in­dítson és a járás területén segélyre szorul­takat segélyezze. Ezen kívül segélyt fog nyújtani minden község a rendelkezése alatt ádo szegény- alapból. A gyiijtőivek kiosztására Mán Lajos országgyűlési képviselő és Dr. Teleki Jenő gróf járási főszolgabíró vállalkozott. A bizottság tagiai közül nyomban a bizo tság megalakulása alkalmával az alábbiak adakoztak : Gról Teleki Sándor 100 koronát, Mán Lajos 100, Dr. Takács Sándor 55 ko­ronát, Dr. Simon Miksa 50 koronát, Dr. Teleki Jenő gróf 40 koronát, Jeszenszky Béla 20 koronát, Dr. Goldstein Ármin 15 koronát, Ptlcz Ede 10 koronát, Dr. Olsavszky Viktor 10 k,-át, Lázin Tivadar 10 k.-át, Dr. Bacsinszky Ödön 5 kr.-át, Veress József 10 koronát. 1 Minden porcikám a szeretemé volt — foly tatta a férfi — ós mert okos voltam és bátor, rá­jöttem, hogy egy asszeay nekem nem elég. Té­ged, feleség, szerettelek, mert komoly voltál, szelíd és szőke, elaltattad a lelkemet, el pihentetted a gondjaimat. Téged, szeretőm, azért szerettelek, mert vidám volta’, szenvedelmes ós barna. Tüzelted a fantáziámat, uj munkákra, tettekre serkentem mel­letted. A mikor karttlíba álltak a versenyző gyá­rosok, hogy megfojtsanak, a trükköt, a mivel a kartelt szétrobbantottam, a te ágyadban eszeltem ki, én szeretőm. És a mikor békét kötöttem eileu- feleleimmel, a béketerv a te csókjaid utáa támadt az agyamban, én feleségem. Kellettetek nekem. Szükség, m volt rátok. Az izgalmas beszédtől elgyengülten, elalélt a beteg, behunyta a szemét, nem mozdult. — Meghalt? — riadt fel a szerető. Á feleség az ura szivéhez hajolt. — Nem, még dabog. Állott csendesen, nézte egymást némán a két asszony, mint legelésző szarvastehenek az erdőben. Mindegyik arra gondolt, miemda boldogság jutna neki osztályrészül, ha a férfi meggyógyulna. Min­degyik önmagát sajnálta ós nem jutott az eszükbe csodálkozni a föiött, hogy nem gyűlölik már egymást. — Milyen szép még most is — sóhajtotta a szerető. — Otyau. mint egy görög isten márvány- szobra. — Olyan — monda a feles g. — Nincs több ilyen férti. —■ Nincs — mondta a szerető. — Hajtunk beteljesedett az igazi asszonyt sors—- szólt az egyik. — Beteljesedett — felelte a másik És a mikor eljött az utolsó pillanat, a feleség a halódó jobb szemét fogta le, a szerető a báU.

Next

/
Oldalképek
Tartalom