Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-02 / 31. szám

Nagysomkiit, I9!4. augusztus 2.

3!-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP A „NAGY80MKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

. *v*-■/••>

Egénz év»t> Föl évre

ló ldf izeién! ár:

. 8 K Negyud évi*

. . 4 K Egyes szZin ára

. 2 K

20 fillér

Fönzerkor/tb: I>r. ONavszky Viktor.

Feleli)» HZ.erkes7.to: (tárna Henri,

Szerkesztőség és kia.irtliivaui. Nagysomkut,Teleki-tói 484 Telefon szám 2.

MütíJELUKIIi ICINDliAI VASÁKIkAI*

Hadseregünk és a társadalom.

fi

Hadseregünk egész a legutóbbi időkig , idegen test volt társadalmunkban és annak bjisó ügyei iránt a magyar köz ínség, kőiében vajmi kevés érdeklődés mutatkozott. Bizonyos pártcélok szolgálatában haderőnkkel évtizedeken át csak’ ellenséges indulattal foglalkoztak s ezt az irányzatot erősen táplálta a napisajtó egy része is, szívesen kiszínezvén minden olyan körülményt, ami alkalmas volt a hadsereg népszerűségének kisebb tés* re.

Az utóbbi években ezen a térén örvendetes javulás álott be. A jelenlegi súlyos bonyodalmak''hutása alatt tudatára ébredt, a nemzet aimak, bogy a hadsereg a nemzeti lét egyedüli bat hálós védelmi eszköze, mely mint ilyen az egész ország {osztatlan., támogatására leéli, hogy igényt tartson és mellé, az egész ország társadalmának a legteljesebb rokonszenvvel kéil csatlakoznia.

Különösen üdvös ez az irányváltozás napjainknak, amikor igazán a lázas fegyverkezés Korát éljük. Ölömmel láijuk, hogy mily szereietteljes büszkeséggel .veszi körül hadseregét minden nemzet, s mi magyarok, akik évszázadok óta bámulatba ejtettük vitéz hadi erényeinkkel és tetteinkkel egé.-.z Európát, mi zárjuk ki hadseregünket szivünkből? Nem szolgálják az ország' igaz érdekeit azok, akik a közhangulatot ilyen irányban igyekeznek befolyásolni. — Büszaikuek kell lenünk

hadseregünkre és o hadseregnek büszkének kell lenni a nemzet bizalmára, mert csak ivy tudjuk lelkesedéssel hadseregünket fenntartani s viszont csak igy lúd lelkesedéssel hadseregünk nehéz feladatának megfelelni.

Fel kell ébreszteni tehát a nemzet minden rétegében a hadseregünk iránti érdeklődéit, meg kell- ismertetni és kedveltetni annak intézményeit, fel kell világosítani a közönséget a véderői szabályozó törvényeinkről'a azokban foglalt valóban humánus és üdvös rendelkezésekről hogy midőn a hadseregről van szó, ne csak az áldozatok és terek lebegjenek az emberek szeme előtt, ne csak a katonai úgynevezett „copfról“ és visz- szaélésckről hallhassanak . rémmeséket, hanem tisztába jöjjenek a hadseregnek az élet minden fázisára kiható üdvös hatásáról is.

.Vitán felül áll, hogy hadseregünk, a mellett, hogy országunkat és vagyonúnkat biztosijuk a kül- és bel-elienség ellen, külön kulturális feladatot is teljesít. A katonaság ott veszi fel a lonalat, hol azt a tanítók abbahagyták. A katonai kiképzés és a kato- naéknal megszokott fegyelem nevelő hatását, 'kiszolgált katonáinknál mindnyájan tapasztalhattuk. Megtanulták ott a fegyelmet, rendet es pontosságot; s megtnimtukugy önmagukat, mint másokat megbecsülni, becsvágyát öntöttek beléjük, rászoktattak a tisztaságra cs egészségük — e megbecsülhetetlen nemzeti kincs — ápolására. Mindazon ereuyek amelyeknek fejlesztését, derék tisztikarunk nagy buzgalommal végzi, ékességei á polgár embereknek is és ezen erényeknek mind szélesebb körben való terjesztése gátat vet szociális állapotaifik romlásának.

A legnagyobb vétkek egyikének taitom, ha egv ország nem érdeklődik hadserege iránt, hanem fontosságát lekiesinyli s ezáltal a hadsereg tekintélyét csökkenti, Mindnyájunk hazafias kötelezettsége tehát véderőnk iránt — melynek kérdései oly mélyen belenyúlnak a mindennapi életbe — tőlünk telhetőlég érdeklődni, azt közelebbről elfogulatlan szemmel figyelemmel kisérni; s akkor meglógjuk lelni, hogy ez a nemzetünk testéből és véréből táplált intézmény a maga évszázados tradícióival párosult modern berendezéseivel a legmelegebb szinpáliánkra érdemes.

A társadalomnak lel kell ismerni a katonaság vonzó tulajdouoságait, s le kell küzdeni azon előítéleteket, melyeket iránta esetleg táplált. — Viszont azonban a hadseregnek is kerülni kell minden olyan momentumot, mely a'hadsereg cs társadalom között annyira kívánatos érzelmi harmóniát megrónthatná. Kerülni kell minden titokzatosságot; a hadsereg beleidében, nem szabad semmi olyasminek történni, amit a polgári társadalom meg ne tudna érteni és ne tudna méltányolni.

Teljes bizalommal vagyunk hadseregünk iránt, biztosan reméljük, hogy a régi elavulj

Ä „KilVAHVIDlk“ TAÍICÁJAftriadne.

n ír!a : Szombatos Elemér.

A dalműt visszanézett a játékbank felé, amely- liek üvegkupolája kiragyogott a sötét oiojerdőbői, mint ahogy auhoál aict viiag t ki, a ko nor felhő ónások Közli. Mí g a fülébe ősei g tt az égj hangú» u.ialims, monoton és ostoba kiáltozás, aine<y mel- io;t aranyait besöpörték. A feje zúgott. Arca hu- lálsáp.uli volt a kiáltott izgalmaktól. Egy pillanatra megálló.t, högy elmúljon kábító fül/.ugasa, amint telő zsiápekkei zúdította födélé, halántékai fölé a vért. Egyre hal otta :

— Ken — ne vas pólus 1 A d vnutpak rossz kedve volt Ezen az estén az összes pénzét elvesztette. Mintha boszorkány- karmok titkos kereszteket rajzoltak volna aranyai fö é, úgy gurultak szét, végnélküli viz rad.is gyanánt a kiupié't gerebivei alat, a sivár zöld asztalon. Még anny i pénze sem maradt, hogy kocsit béreljen. Most nur gyalog kthott h zaiuennie a tengerparti villába, ahol a szállása volt.

A pálrueriin túl mir koro «sötétbe merült a tájék. A dalmátnak többször gyufát kellett gyujtani, hogy el ne tévedjen a h múlyos gyalogösvényen. Néha visszafordít t, mintha' a bánt világos iivegkupo.áj.t után akarna tájékozódni. A keze ilyenkor ökölbe szoiu.t. A lia'a más építmény úgy magasloti ki a tenzur sziue fölött, mint, valami elátkozott vár, meiy itt maradt a középkorból, s ahova rossz szelleme vetette, hogy kifosszak és n.egszegyeiinsek. Megcs.ih.nak es Szerencset.ennek erezte magát. S a vadul süvitő szeiben, amely kegyeden mohósággal tépázta sorra a babérfákat titkos, kárörvendö Kacag *s csendüli; egyre feléje, ingertől es felizgatott képzeletében.

— N igyon is bíztam a szerencsémben, —ez volt a ves/üem — mormogta keserűen.

Ebben a pillanatban feltűnt előtte, — mintha csak M.agito lencse velitte volna szai uhartyatra — a krupiéit sótét és vészt jósló mca. — Soha még- i.yeu ellenszenves fickókat n-m latiam, — dadogta' Ö esz.be jutott, hogy az egyik krupié különö0 kárörvendö pillantásokat lővén feieje, mikor az utolso aranyat is elg.reblyézte.

— Meg ke.lett volna f j a iotn azt a fickót, — dadogta sóleten.

A torkát fojtogat.a a düh és a nagy veszteség keserű emleke. Idegességében gyufát próbált gyújtani, de a tüzet egy pillanat alatt eloltotta a szél. •

— Még a csillagok som világéinak fölöttem, — mormogta a dalmát , mély lehangoltsá- gábau.

L került ismét a tengerpartról. Sivár, isten- kisértö ejszaaa volt. Vad szirokko vágtatott végig a hu la.uok fó.ött, általában sötétségbe temetve az eget és « földe , s a vizek végtelenségét. S a lioniá ybun. inig a hullámok sistergő robajjal perdültek végig a -sziKlazá.tonyokon, — dalmatnak ucy remiéit, mintha üldöznék, tényegetődzneuek es láthatatlan rémek kiáltoznának utaua a sötétbemenő parton. Óak mytelenül föltürte vékony nyári ka. baijtnak a gt,dórját.

— Tálán latrok is le kelődnek utánam, — gondolta. — De azért nem féli.

Élete már úgyis veszendőben van, tudta, érezte. Háta mögött a bank, amely a pénzét amúgy sem adja már vissza, s előtte a börtön.

Minden eljátszott, pénzt, becsületet, ifjúságot és a szerelmet, — még a szabudsigot ii . talán ezen az egyetlen estén.

— Csak a börtön ! — suttogta sötéten, — hogy

hazafelé vai.szorgott a homályban.

♦

Pedig nem ment készületlenül a harcba. Egész télen gyakorolta a julettot, — etíhon utókban, meghitt éjszakákon, inig felépíthette a maga killen rendszerét, amely hivatva volt romokba dönteni a bankot. Azután elindult a hódító útra össze-