Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-19 / 29. szám

XII. évfolyam. _____Nagysomkul, 1914. julius 19.______29-ik szám. KÜ VÁRVIDEK KÖZÉRDEKŰ rÁRSADALHI HETILAP, A „NAGYSOMKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET** HIVATALOS KÖZLÖNYE. EIiriiMéiI ár: Égés* évt* . i t K M»gyrd évi* . Vét évre . . , . 4 K Egye« uAm ára . * K 10 miéi FímerkeMtll: Dr. OliMiikj VikUr, Feleié* szerkesztő: Barma Béni, ScsrkMstÓség és kiadóhivatal. Naflytomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJRLEilH MINUliA VA§ÁRNAP A községi takarékpénztárak. ÖJabb időben úgy a fővárosban, mint a vidéken erőteljes mozgalom indult meg a községi takarékpénztárak létesítése érdekében. Aminek elsősorban az az oka, bogy sorra buknak a budapesti és vidéki pénzintézetek s nemcsak a részvényesek, de a betevők pénze is oda vész. Most van a legjobb idő arra, bogy a régen vajúdó terv megvalósittassék. Biztos menedéket kell nyújtani a kistőkónek, mely­nek bizalmát a legutóbbi bukások erősen megrendítették. De viszont a községi takarék- pénztárban olyan forrást kell életre kelteni, mely nem az önző nyerészkedést, hanem elsősorban a közgazdasági érdekeket tartja szem előtt. Magyarországon nincsen olyan törvény, mely a takarékpénztárak, de különösen a községek alapította takarékpénztárak jogvi­szonyait rendezné, Községi (1886. XXII. t.-c.) és törvényhatósági (1886. XXI. t.-c.» törvé­nyünk kizár minden olyan tőkeelhelyezést, mely a községi tőkét pénzintézeti foglalko­zásban kockázatnak teszi ki. A községek te­hát támpontot arra nézve, bogy takarékpénz­tári ügyletekkel foglalkozhassanak, egy más törvényben, a kereskedelmi törvényben (1875. XXXVII. t.-c.) kerestek, E törvény alapján, mint a községek kereskedelmi üzletei, egyéni cégek gyanánt létesüllek a fennálló községi takarékpénztárak. Jogilag tehát a községi takarékpénztár mint egyéni cég jelentkezik, de majdnem teljesen oly szervezettel, mint amelyet a kereskedelmi törvény a részvény- társaságokra nézve állapit meg. Magyarorszá­gon csak 17 községi takarékpénztár van, amely szám a takarékbetétüzlettel foglalkozó összes magyar részvénytársasági pénzintéze­teknek alig egy százalékát teszi. Külföldön a legtöbb államban az arány éppen megfordí­tott. Ausztriában és Franciaországban a taka­rékpénztárak mintegy 80 százaléka községi alapítás, Németországban pedig szinten a községi jellegű városi takarékpénztárak vál­nak ki nagy számukkal és eiejükkel. Hogy a községi takarékpénztárak milyen nagy vonzóerőt gyakorolnak a betevőkre, azt a magyarországi szerény példák is mutatják, így a fiumei községi takarékpénztár 25 mil­lió korona takarékbetétet kezel, vagyis többet, mint az összes ottani intézetek A nagykőrösi községi takarékpénztárnak 200,000 korona alaptőke mellett bét millió, a pinkafői köz­ségi takarékpénztárnak négy millió betétje van. Ez utóbbinak és a fiumeinek nincsen alaptőkéje. A többi takarékpénztárnak is csak kis alaptőkéje van. Mindazonáltal alap- és tartaléktőkéiket sokszorosan meghaladó be­tétösszegeket kezelnek. E jelenség a köz­ségi takarékpénztárnak egyik jellemző s a betétek szempontjából igen becses sajátságá­val függ össze, amennyiben ezeknél az in­tézeteknél a garantiák nem egyedül az alap- és tartaléktőkében nyugosznak, hanem azok­nak a hátvédét még külön a község anyagi szavatossága is képezi. Ez a szavatosság a legtöbb községi takarékpénztár alapszabályai­ban is megtalálható. Kivételt képez a nagy­bányai községi takarékpénztár, mely alapsza­bályaiba) határozottan kimondja, hogy az alaptőke és tartalékalap összegén felül a varos kártérítést nem vállal. Ez az intézke­dés azonban ellentétben áll a kereskedelmi törvénnyel, melynek alapjára helyezkedett ez az intézet is. ITgy látszik, az intézet belátta tévedését, mert szükségesnek látta külön közhírré lenni, hogy a város az alap- é*! tarta­léktőkén kívül egész vagyonával felelős a betétekén. Megjegyezzük még, hogy az összes magyar községi takarékpénztárak elég szép nyereséggel dolgoznak. A nyereségnek mintegy 50 százalékát az illető községi pénztárakba szállítják be, inig átlag 10 százalékot jótékony célokra szánnak. Ebben előnyösen eltérnek a magánintézetektől, melyek nyereségüknek legfeljebb 1 százalékát fordítják erre a célt a, Mindezekből kitűnik, bogy a még igen szc­A „KÜVÁRVIDEK“ TÁRCÁJA­ft falusi kis lány 'festen. — Zsuzsi pesztonka levele édesanyjához. — Közi eadja : Sáréndy István. Édes szüiőanyám, kívánom, hogy a levelem teljes jó egészségben ta­lálja úgy édesanyámat, mint édesapámat, én hála iogje.i érte a jó Istennek, cgtszséges vagyok, amelyet kenteknek is tiszta szivemből kívánom. Nagyon kérem, ne haragudjanak, amiért ilyen soká nem irtani. írtam volua én, de nem akadt olyan istenes dolog, amelyet örvendezve tudathat­tam volna kentekkel. Már pedig — moudtam ma­gamban — ha jó hírrel nem jöhetek, a rosszal uem traktálorn szülőimet. Én ugyanis már nem vagyok a régi helyemen. Úgy történt ugyanis, hogy a nagyságos urat, aki ámbaior nagy ur, egy meg nagyobb ur. aki nyilván neki ts parancsol, elhe­lyezte Budapestről. Kinevezték Tokajban borászati főfelügyelőnek, ahol most a fimxerának parancsol» nem nekem. En persze szakadásig sírtam, mire azt mondták, hogy gyere vélünk. Nem mehetek, mondok, nekem Pesten kell maradnom, ide irá­nyított az édesapám, meg aztán Pest többet is ad a szemnek, tetszik tudni,« már pedig én is úgy szeretem a szépet, mint akárki leánya. Avval itt maradtam. A havi fizetésem a ládám fenekéie dugtam s a Kati szakácsnő anyjához men­tem lakni, amíg helyhez jutok. E i ámbár megfo­gadtam, hogy nem költők semmit, az ennivalót csak csipegetni fogom, hogy sokba ne kerüljek magamnak, a láda l'euekeről mégis úgy eltűnt lassau-las.-an a pénz, mint a k.unfor. M.igun sem tudom hova költöttéin a rengeteg pénzt, csak az bizonyos, hogy két hét alatt kerek két ptngőfo- rintnak — vagy ahogy errefelé mondjak — négy koronának haglaiu a nyakára. Ennyibe kerüli a kosztom. Éj persze megrémültéin s arra gondoltain, hogy hej, lenne mo«t nekem ezért a pazarlásért, ha megtudna az édesanyám. Pedig a kél hét alatt alig ettem mást, mint egy kis cukrot, meg néha-néha egy kis cukrász süteményt. Mikor aztan már nem volt csak három forintom, azt mondta a Kati mamája: — Hallod, Zu-.ska, ez nem megy tovább. Nem látlak sohasem enni, már pedig enni muszáj, ha dolgozni akar az ember. Én nem adhatok, mert, magamnak sincs.Pénzt kell szerezned addig is, arnig állásba jutsz* — Igen, de hogy ? kérdeztem én szepegve. — Menj el szépen az állásnélküli cselédlá­nyokat segélyző egyesületbe. — És mit c iaatjak én ottan? — Okos do-got. Keresd meg ott a legfőbb nagyságát, akit úgy hívnak, hogy elnökuő és sild el neki a bajodat. Mondd, hogy állás nélkül kódú- rogsz, anyad már két esztendeje fekszik, édesapád meg kint van Amerikában, de nem csak hogy pénzt nem küld, de évek óta levelet sem ir. — Do hisz ez mind nem igaz ám — feleltem én — Hat persze, hogy nem igaz, te kis buta Nem is azért mondod el mindezt, miuUta igaz volua Dehogy is 1 Hat uem érted ? Evvel a megható me­sével meglágyítod majd a jo nagysága szivét és Ő megsimogatja majd a fejedet, szagos zsebkendőjé­vel lelüruii a könnyeidet (mert ha sírni is próbálsz, csak annál jobb) és azt mondja: — No, ne busulj Zsuzska, Látom, hogy jó, szelíd, becsül tes ieáuyka vagy, nem hagyunk el. Addig is, amíg egy jó helyet lelünk a szamodra, nesze, itt van par forint. Vidd haza és add oda az anyádnak. — De nem vihetem ám, mert a szülőim messzo laknak. — Óh, te csacsi. Hiszen nekem hozod majd haza. ha sikerű 1 É; ha haza hoztad, a felét ne­kem adod, hogy megháláld a jó tanácsomat. Én pedig úgy tömlek majd, mind a hizó libát, ha pénz le-'Z. No, elmégy ? — Nem tudora ... Nem merek ... Hazudni kellene, mar pedig arra tanított az anyám, hogy ne hazudjak sohasem, mert pokolra jutok, ott aztán tü­zes vasat kell nya.nom a hazug nyelvemmel. De a néni csak nem hagyott bekét, ösztökélt, unszolt eg sz nap, végül azt moni:a, hogy ha nem teszek próbát, ö kidob. Akkor aztán mehetek ágyút vetni magamnak a k»pu alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom