Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-09 / 45. szám

november 9. KŐVÁRVIDÉK 2 dás mellékvágányairól, kisebb jelentőségű mételyeiről, elérkezettnek látszik az idő és a tér a községi gazdálkodás reorganizáció­jára, a községek nagyobb gazdasági szabad­ságára. Ill REK. Halálozás. Jászberényi Miklós az or­szágos jegyzői egyesület főjegyzője, mező- tárkányi községi főjegyző a múlt hó 31-én Budapesten váratlanul elhalt. Már látjuk a telefonhálózatot. Most már mindenki biztosra veszi, hogy a telefonháló­zat létesül, mert látjuk a házakon díszelgő sok ágii telefonvezetékeket. Kollemes benyo­mást tesz mindenkire, a mennyiben némi városi jelleget ez is ad községünknek. A munka serényen folyik községünk­ben, úgy, hogy e hó vége felé már üzembe is lesz. A munkálat megkezdése óta egy újabb előfizető is jelentkezett, a jederi kör­jegyzőség, s így most már 23 előfizetője van. De lesz majd több is, ha belátják ennek nélkülözhetlen voltát. Városi jelleget szolgáltat községünknek a már meglevő aszfaltjárda is, most a tele­fon, mig a villamos világi ás hiányzik, a mi sajnos a rósz pénzviszonyok miatt egyelőre befagyott, habár még eddig nem volt olyan erős fagy. Kitüntetés. Őfelsége Sprenger Ferenc szatmári segédtanfelügyelőnek a kir. tanfel­ügyelői címet és jelleget adományozta. A kitüntetés méltó tanügyi férfit ért. Pályázat. A Szaniszló községben rend­szeresített községi aljegyzői állásra novem­ber 10-én lejáró pályázat van hirdetve. Uj állatbiztosító szövetkezet. Tichy Cyula gazdasági felügyelő hathatós közreműködé­sére Kohó községben f hó 18 án 28 taggal állatbiztosító szövetkezet alakult. Elnökké egyhangúlag gróf Teleki Jánost a község földesurát választották meg. Verekedő lelkiatyák. A szatmári kir. tör­vényszék vádtanácsához az ügyészség vád­iratot adott be két gör. katli. pap ellen : ha­tóságelleni erőszak és könnyű testi sértés büntette miatt. Junius 13 án történt, hogy Marosán Patriczius gör. katli. lelkész és Hosszú Romulus papnövendék a Kóvárhosz- szufalu határában elhúzódó szamosvölgyi vasút töltésén sétára indultak. Séta közben az épülő vasutt összekötő hídhoz értek, mely­nek őrizetére Szabó János pályaőr volt ki­rendelve. Szabó figyelmeztette a két papot, hogy az épülő hídon nem szabad keresztül járni. Marosánék azonban nem bederilettek a pályaőr szavaira, hanem keresztül akartak menni a hídon. A pályaőr Útjukat állotta, mire a papok éktelen káromkodással a pá­lyaőrre vetették magukat és a töltés melletti árokba taszítva össze-vissza verték. Szabó látleletet vett ki és felettes hatósága utján a két papot feljelentette az ügyészségen. Igazgatói megbízások. A vkm.' Papp Gyula áll. tanítót a nagynyiresi, Bozsó 1st vánt a patóliázai, Gulyássy Győzőt a nagy- peleskei Fórizs Mihályt a krasznaszentmik- lósi, Mokk Istvánt a szamosdobi, Vass Ká­rolyt a hagymásláposi, Gnandt Istvánt a nagysikárlói, Szórán Andrást a somkutpata- kai, lile Pétert az avasujfalusi állami iskola igazgatásával évi 200 korona élvezete mellett megbízta. A csürbiró nagyujja. Gr. Teleki László j kővárhosszufalni gazdaságában Kozmucza j Sándor csürbiró Kotyecz László bérest va- j lami munka elvégzésével bízta meg. A bó- j rés duzzogva fogott a munkához, miért a I csürbiró hátba vágta. A rosszindulatú ember erre vasvillával támadt Kozmuczára. A töb­biek lefegyverezték o ezután látszólag nyu­godtan végezte a munkájít. Egyszer azon­ban csak neki állt újból a bírónak s mint­hogy nem birt vele, dulakodás közben, dü­hében, leharapja a nagy uj ját. A sérülés igen fájdalmas és soká fog gyógyulni. nem tudták és nem akarták elhagyni édes hazá­jukat, Éppen karácsony este volt. A béke és a sze­retetnek ünnepe. Remény szállt a szivekbe, a re­ménynek édes szikrája, mely felraeiegitotte a szi­veket. A mindennapi életet ünnepi öröm vál­totta fel. A jó Márton bácsi házában a család az asztalnál ül, kezükben énekes könyv. Mennyei áhí­tattal száll fel ajkukról a karácsonyi ének: Midőn a pwsz’.orok Betlehembe, Nyájat őriznek éjjel a mezőbe.... És a mint úgy szállt az ének a hívők ajká­ról, azalatt az ajtón kopognak és belép egy béna, falábú ember. — Dicsértessák az Ur Jézus Krisztus neve! — Mindörökké Ámen 1 feleiének azok. A koldus amint szemeit körülhordta a szobá­ban, könnybe lábadt. Egy darabig szótlanul nézte a boldog családi kört, a megelégedést, az örömöt, miközben keblében fájdalmasan fel-feltüutek a múlt lefolyt emlékei. Hej, be fájdalmas vissza­emlékezés volt is ez 1... A jó Márton bácsi és családja szánalmasan nézték a béua koldust, ki végre a keblében dúló fájdalmas emlékektől megtörve, töredezel hangán megszólalt: — M irton bácsi, édes jó Márton bácsi! Hat már nem ismer engem ? Hát olyan nagyon megvál­toztam volna én ? Hja a faláb a szenvedéstől és bánattól mi gtört ember ! Márton bácsi tágranyitott szemekkel bámult a koldusra, majd hirtelen felderült az arca és meg­lepetve kiáltott. — Jézusom! Hiszen ez a Madár Péter ! Odarohant a koldushoz, megölelte és meg­csókolta és a nagy felindulástól csak egy szót birt ejteni. — Barátom ! ... A ko.dus nem birt szólni. Lerogyott a székre és eleiute halkan, majd hangosabban zokogott. A család meghatva nézte a jelenetet. De Márton bá­tyánk is hamar magahoz jött és vigasztalókig szólt a béna emberhez. — Sohse busulj, Péter későn van már. Előbb kellett volna meggondolni a dolgot. Ugy-e, hogy mondtam, maradjatok, ne menjetek. Es ti kine­vettetek engemet De mond csak, mi történt veled ? — Felrobbant a bánya és az egyik lábamat eltörte. Azután pedig elűztek a bányából; azt mondták : — Most már mehetsz, nyomorékra nincs szükségünk. Marton bácsinak elborult a homloka, szomo­rúan kérdezte: — Hat a többiekkel mi történt ? Élnek-e ? Mi van velük ? A koldus könnyezve, fájdalmas hangon fe­lelte : — Azok ott maradtak a bányába örökre . . . Görcsös zokogás váltotta fel beszédét. A jó Márton bácsi és a többiek is sírva fakadtak és sírtak, sírtak sokáig. A béna ember végre megszólalt: — Megérdemeltük-e csapást nagyon. Meg­bántottuk a hazát, az édes hazánkat, hütlenül itt hagytuk a falunkat; kincseket kerestünk és én lábammal a többiek pedig életükkel fizették meg azt. így jár az, aki társával nincs megelégedve. Azzal megszorította a jó Márton bácsi kezét és könnyozve rebegte ; — De most már jól van minden, ott vagyok, a hová vágytam, édes hazámba, szép Magyaror­szágban. SZ. B, Drágul a vasúti szállítás. A Máv azon a címen,. hogy az üzemköltségek emelkedé­sét behozza, elhatározta, hogy a fehéráruk­nál az u. n. mellékilletéket fölemeli. Az uj rend nov. 1-én lépett életb\ Magasabb lesz a be- és kirakodási és az ,’átrakodási illeték, meg a mérleg-illeték. Országos állatvásárok vármegyénkben. November 11 én Krasznabólteken, Szamos- krassón ; 13 án Királydarócon ; 14-én Erdő- szádán ; 17-én Mátészalkán, Nagybányán; 18-án Szatmárnémetiben; 21-én Csengcren; 26 án Misztóifaluban. A tartalékos tisztek balsorsa. A tarta­lékos tisztek hadügyi erényei nemcsak a köz- tudatban állnak gyenge lábon, de a hadügy­miniszter előtt is ismeretesek, mert elrendelte a továbbképző tanfolyamokat. Ilyen arányú kurzus lesz felállítva Szatmáron is, melyre a tudományszomjas és kevésbé szomjas tarta­lékos tiszteket berendelik, A lóhere műtrágyázása. A lóhere mű­trágyázása nagy hasznot hajtó őszi munka. A lóhere ugyanis nitrogén gyűjtő növény, a mely minél bujább fejlődést!, annál több nitrogént képes a levegőből lekötni és azt a gyökerein levő gumószerü képződményekbe raktározni. A szuperfoszfátozással erőteljesebb fejlődésnek indítjuk a lóherét és igy előmoz­dítjuk annak nitrogén beraktározását. A lóhere azonban a szuperfoszfát foszforsavának arány­lag csak kis részét használja fel saj it táp­lálkozására, a többi citrátban oldható fosz­forsavas vegyületekké alakul át, a melyből a herére következő búza még igen szépen táplálkozhatik. A lóhere műtrágyázás kettős haszna tehát, hogy 1. tetomesen gyarapítja a lóhere termését, a melynek többlete már egymagában is bőségesen megtéríti a szuper- foszfátozás költségeit; 2. a talaj nitrogén és foszforsav készletének gyarapításával kitűnő erőben levő földet hagy a búza alá, a mely­ben ez, a kellő megművelés feltételezésével igen jó termést adhat Vagyis egészben véve a szupertoszfitozott lóhere két évi időtarta­mára közepes istállótrágyázást képez. Most már csak az a kérdés, hogy mi­kor szórjuk és mennyi szuperfoszfátot a ló­here alá. Hu a lóherét mint újabban sokan javasolják tisztán védőnövény nélkül vetik, agy 150—200 kg. sznperfoszfátot az őszi szántásra vagy pedig kora tavaszkor a vetés előtt kell kiszórni és tárcsázással, extirpáto- rozással, vagy esetleg csak mely fogasolás­sal a talajba jól belekeverni, Ez esetben per- szo a lóhere után a második évben vetett búza a szuperfoszfátozásnak már kevés hasz­nát veszi, de annál inkább a lóhere, a mely­nek gyökérzete is erőteljesebben fejlődik, te­hát több nitrogént g} üjt. Ha azonban a nálunk rendes szokásként védónövény közé vetik, úgy nem ajánlatos a vetés előtt mütrágyázni, mert a műtrágyázással meghajtott védőnövény a lóhere gyenge kelését nagyon beárnyékolja és fejlődésében megakadályozza. Ez esetben tehát a védőnőv'ény betakarítása után őszkor kell a már kikelt herésre 200 kg. szuper­foszfátot kiszórni és azt a szerint, hogy a lóhere mennyire van megerősödve, többé- kevésbé mélyen befogasolni. A lóhere műtrágyázás után átlagosan 7—8 q széna terméstöbbletet ád, tehát a 20 K. szuperfoszfátozási költséget kétszeresen megtéríti. A lóhere után vetett búzából pedig legalább is 100 kg, vagyis annyi termés­többlet remélhető, a mennyit a búza alá közvetlenül adott szuperfoszfát szokott ered­ményezni, mert a lóhero nitrogénnal is trá­gyázza búza alá a földet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom