Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-23 / 47. szám
nqycmber 23. KŐVÁRVIDÉK 2 Az uj törvény bizonyára uj alap öve lesz egy jobb jövőnek. A jegyző hivatásához méltón fog majd élni, nem lesz ráutalva annyira a mellékjövedelmekre, úgy hogy most már könnyebb fejjel haladhat azon a pályán, mely számára törvényhozás is, az uj törvénnyel meg fogja pecsételni azt a védekezését, hogy érdemes volt ezt a közigazgatási szervet beemelni pragmatikai tekintetben az állami és megyei tisz'viselők sorába. H I R E K. Telefon a járásba? Most, hogy Nagy somkuton a telefonhálózat építési munkálatai serényen folynak és már csak egy néhány nap választ el bennünket attól, hogy a nagy világgal közelebbi összeköttetésbe jöjjünk, szintén különösnek tartjuk, hogy a járásunk területén levő községekkel telefonon ne érint kezhessünk. Tehát hamarább intézhetjük el esetleg sürgős és fontos ügyeinket szóval, Budapesten, mint Hosszufaluba, Nagynyire- sen, Pribékfalván vagy Hagymásláposon. Ezen visszás helyzeten nagyon könnyen lehetne most már segíteni, a mennyiben a már meglevő hálózat csekély áldozattal ösz- szeköthető lenne Hagymáslápossal, Kővár- hosszufaluval, Febérszékkel, Pribékfalvával és Nagynyiressel. Hisszük és reméljük is, hogy az érdekelt községek az ezen községekben levő uradalmak hozzájárulásával megfogják ragadni az alkalmat és nem fognak visszariadni azon csekély áldozattól, a melylyel a nagy világgal összeköttetést nyernének. Ugyanis érdeklődve a dolog iránt azon értesülést nyertük, hogy ha említett községek mindegyikében csak 3 —3 előfizető jelentkeznék a már itten meglevő telefonhálózattal összeköttetnének. Felhívjuk tehát az érdeklődő közönség és különösen az ezen községekben levő uradalmak figyelmét ezen körülményre. TeMándy magas, szélesvállu, nyílt arcú és hajlott kora dacára is katonás tartásu, egyenes alakú férfi volt. A báró ellcuhen összesaáradt emberke, betegesen reszkető kezekkel. Valóságos rajongással csüngött öreg barátján. A rajongást csak akkor fenyegette veszély, ha Mándy a halálról beszélt. A báró irtózattal gondolt a halálra. Élűi akart és újra fiatal szeretett volna lenni. Ezen törte folyton, vör- henycsen szürkekaju, madárfejét. Egyszer aztán gondolt egy nagyot. Megnősül! Szép, forróvén!. fiatal leányt vesz feleségül, aki csengő kacagássá1, víg dalolással tölti be a zord kastély szobáit, aki puha karokkal öleli és reá leheli viruló fiatalságának üdeségót! Ez majd ő belé is önt fiatalságot, eltünteti a sötét árnyékokat melyeket a halál rémesen odafest a nagy, széles falakra. Nem remélt ő szerelmet. Csak meleget akart napsugaras meleget és fiatalságot, amely elriassza a halálfélelmét... A kandalló mellett egymással szemben ültek a báró és Mándy. A báró elmondotta barátjának házassági tervét, hogy feleségül veszi Magdal, egyik régi gazdatisztjének szépséges leányát. — Nem szégyenled magad — szólt reá hangosan Mándy — nézz a tükörbe ! Egyik labbsl már a sírban vagy és mégis házasságról álmodozol! — Csakis azért teszem, látod, nem akarok folyton a sírra gondolni, a ha álra, nkább Magd iban gyönyörködöm, őt bámulom, az ő diadalmasan szép fiatalságát csodálom! — Ebbe aztán bele is őrü’sz ! Nem szeretném megérni, hogy végül kényszerzubbonyba bujtatnak, öreg pajtás. Azt hittem, azért hivattál, mert beteg vagy, arra nem is számítottam, hogy vénségedre ilyen bolond gondolatok motoszkálnak a fejedben. Ez nagyon komoly baj, amelyen azonban én nem segíthetek. Sajnállak ... gyek meg sürgősen a szükséges lépéseket a körjegyzők, mert most alkalom nyílt arra, hogy ezen rég óhajtott terv megvalósuljon. Megemlíteni kívánjuk, hogy a telefonnak ily módoni létesítése által a községek megmenekülnek a tervbe vett vármegyei telefon- hálózat létesítésével felmerülő tetemes költségek hozzájárulásától. Forduljanak szerkesztőségünkhöz, mj szívesen megadjuk a továbbiakra nézve a kellő útbaigazítást. Mi lesz a vármegyeháza épületével? Alig múlik el nap, hogy valaki ne tegye fel azt a kérdést, hogy mi lesz most már a vármegyeház épületével ? Erre bizony sajnos mi sem tudunk felvilágosítást adni mi is nagyon szeretnők tudni. Azt tudjuk, bogy a község kérelme — a melyben az épületnek a község részére való átadását kérte — már rég ott fekszik a törvényhatóságnál és már több ízben tárgyalás alá is került, de érdemleges elintézés még nem nyert. Hogy a már amúgy is teljesen elhanyagolt épületnek mennyire nem használ ez az el hagyatottsága melyben része van, azt mi látjuk legjobban. Naponként látjuk, hogy az épület falai darabokban hullanak le, a régi kőfalkeritósének zsindelyfedélzetéből már semmi sincs. Az utca felöli kerítés diiledezik, sőt majd nem veszélyes a járás mellette. Legfőbb ideje volna, hogy az épület gazdát kapjon, legyen a ki gondozza és a község tehessen lépéseket az iránt, hogy ezen épületet hasznos thassa, jövedelmeztet- hesse. Mert mindaddig mig nem képezi a község tulajdonát nem is gondolhat arra, hogy azt valami módon hasznosíthassa, értékesíthesse. Csak egy pár hónap kérdése és a vár megyeháza épületében kizárólag a főszolgabírói hivatal marad. Különös ugyan, mert hatóságilag ki lett mondva, hogy az épület Iakhaiatlan és közveszélyes, mégis hivatalos helyiségül és magánlakásul is szolgál az épület egy része. Ezért még egyszer kérdezzük mi lesz a vármegyeháza épületével ? A közsági jegyzők fizetés rendezése. A képviselőház e hó 13-án letárgyalta ős el is fogadta a községi és körjegyzők fizetéséről szóló törvényjavaslatot. Már 1904. évben is Tisza István gróf, mint akkori miniszterelnök és belügyminiszter segített a jegyzőkön és most, ismét évi négy millió koronát juttat nekik Fizetés emelésben nem csupán a jegyzők részesülnek, hanem a segédjegyzők is. Az uj törvény a jegyzők kezdő fizetését 2000 koronában — és 5 évenként hatszor 200—200 korona kórpótlékban állapítja meg, úgy, hogy 30 évi szolgálat után 3200 koronára emelkedik a fizetés. A segédjegyzők kezdő fizetését pedig 1400 koronában és 5 évenként 6-szor 100—100 kor. kórpótlékban, a mely 2000 koronáig emelkedik. Az uj törvenyszerinti fizetést a jegyzők 1914 január 1-től már élvezni is fogják. Közgyűlés. Nagysomkut község képviselőtestülete ma délelőtt 11 órakor tartja rendes őszi közgyűlését a községháza tanácstermében. A közgyűlés tárgyai a következők: 1. Az 1914, évi községi költségelőirányzat tárgyalása és megállapítása. 2. Az 1914. évi községi közmunka költségelőirányzat tárgyalása és megállapítása. 3. Az Elektra rószv.-társasag ellen a szerződés nem teljesítése miatt szükséges intézkedések megtétele. 4. A gazdasági iskolaterület kerítésének elkészítése tárgyában megtartott árlejtés eredményének bejelentése. 5. A ménlovak részére szükséges takarmány szállítása tárgyában megtartott árlejtés eredményének bejelentése. 6. A jár. főszolgabíró ur 4777/913. sz. rendelete a heveny-fertőző betegségek elleni védekezéssel felmerült költségekhez 251 koronával való hozzájárulás iránt. — Tálalva van — jelentette egy inas és Mándy fejcsóválva követte a szaporán lépkedő, kis gnom alakú bárót az eb Előterembe. * A kastély körül őszi szelek zúgtak, kegyetlenül megcib dták a park fáit és nagy hullámokban korbácsolták a tó békés vizét. Az égen sötéten gomolygó felhők kergetőztek és nagy nehéz csep- pekben megeredt az eső, A jeges zápor zuhogva csapkodta a park szélén álló kis pavilion könnyű tetejét és lármája elnyelte a kerti házban felhangzó női hang kétségbeesett zokogását. — Nem bírom tovább .... nem birom tovább . . . A bejáratnál halálsápadt arccal áht Bállá Péter, a fiatal jószágigazgató. — Nem bírom tovább — ne hagyj el — zokogta az asszony. A férfi magas alakja kiegyenesed. — Elmegyek, Magda. El kell mennem. Nem akarok gazember lenni. Eldobtál, kegyetlenül, ok nélkül, — mégis szeretlek, jobban, foróbban, mint valaha . . . Meg tudnék halni éretted, de ne kívánd, hogy becstelen legyek ... — Ne hagyj el Péter, nem tudok élni nélküled— könyörgött az asszony — könyörülj rajtam ... ne menj el! A Vérhullám szállt a férfi arcába és a hangja rekedt volt, amikor rákiáltott az asszonyra : — No kínozz !... Hütlenül elhagytál, pedig a szemeid pillantása, a kezed szorítása is azt ígérte folyton, hoxy engem szeretsz. Ki kényszeritett, hogy eladd magad ? Ki kényszeritett, hogy megrontsad az életemet és halálra gázold a boldogságomat ? 1 Egy golyót röpíthetnék a szivembe, ez véget vetne a kínszenvedéseimnek, de nem teszem 1 Inkább szenvedek, szégyenleném, hogy miattad lettem öngyilkos ! Az asszony sápadt, fehér arcán hirtelenül felszáradtak a könnyek nyomai. — Péter, hallgass meg én vezekelni akarok bűnös könnyelműségemért 1 Légy segítségemre Peter 1 Utolsó szívesség, amire kérlek. — Mit kívánsz még tőlem ? — Vigyél át csónakon a zárdába. Máiia testvérhez megyek. Apaca akarok lenni. A házasságomat nem bonthatom fel, de zárdába vonulok . . . mert tovább nem birom inár. Péter. . . megőrjít a vágy ... és megöl az undor . . . — A zárdái élei nem neked való, Magda 1 Te a pompát, a fényt, a gazdaságot szüreted ... mit csinálnál te a zárdában ? ... — Vigyél at, Péter, könyörögve kérlek . . . — Ilyen rossz időben . . . zuhogó esőben ... még megfázol — mondta a férfi de végül mégis engedett az asszouy rimánkodasának. — — — Fekete felhők nyargaltak az égen és vad, tombeló vihar zúgott a tó fölött, . . Könnyű csónak himbáUdzott a mérges hullámokon és a sápadt férfi hiába pazarolta rá egész erejét, hogy meg- küzdhessen a felbőszült elemekkel ... a csónakot már félig megtöltötte a betóduló viz . .. lassan elmerült ... Bállá Péter gyermekkora óta nőin sírt... j de most, — az elmu.t órák kínzó keserve heves i zokogásban tört ki széles melléből. Vad szenvedéllyel ölelte magához a térdeplő asszony remegő testet... — Enyém lettél « égis ... Isten irgalmas . .. A felkavart vizek zúgása elnyelte az utolsó szavakat és a hullámok eltemették a szorosan egymáshoz simuló fiatal emberpárt... Egy fe;boru t csónak táncolt a jeltelen sir fölött ....
