Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-19 / 3. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Égése évié Fél évre . . Előfizetési ár: . . , 8 K Negjrud évre . . . . 4 K Egyes szám áré . : K. 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Born» Boné. Szerkesztéséi és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Az elhagyottak védelme. A patronázs. Irta: Pilcz Ede. A társadalmi élet uj alakulás előtt áll. Hatalmas eszmék, elvek; uj irányzatok tartják lázas izgalomban a XX század előretörő | társadalmát, mely a politika, művészet, irodalom és a nemzeti élet minden kérdését felölelő nagy problémák közt keresi a legjobbat, amire a jövőt biztosan ép theti fel. A társadalmi élet uj alapokra helyezése adott létet az elhagyatottak védelmének, a patronázsnak is. Nem egészen uj dolog. Hazánk több városában már figyelmet érdemlő munkát fejt ki és eredményes működése azon biztató gondolatot kelti, hogy a patronázszsal mindenütt egy erős alapkövét helyezzük el a társadalmi élet fejlődésének, a melyen nemzeti létünk biztosabb jövője kialakul. A Patronázs összefoglaló elnevezése azon gyámolitó tevékenységnek, amit a humánus emberszerctet a letartóztatottak, azok családtagjai és a szabadulok érdekében, az elhagyatott és erkölcsi züllés veszélyének kitett gyermekek megóvása, továbbá a bűntettet elkövetett gyermekek helyes útra terelése ; a cselédek, iparos tanoncok erkölcsi érzékének megvédése céljából gyakorol. Az emberszeretet e téren kimeríthetetlen. Mindenki érzi, hogy itt tennivalója van. A múlt sok mulasztása pótlásra vár, Fel kell karolnia a társadalom legalsóbb rétegeiből az erkölcsi pusztulásnak kitett szerencsétleneket, hogy nevelés cs helyes irányítás mellett hasznos munkát végző .tagjai legyenek a nemzettestnek. A társadalom züllöttjei között számtalanszor találkozunk olyanokkal, kik inkább a kedvezőtlen életkörülmények lolylán, sokszor merő szükségből követtek el büntetendő cselekményt, semmint gonosz hajlamból. Ezekkel szemben a börtönbüntetés eredménytelen. Ugyanis a börtönbüntetés célja az erkölcsi javítás volna. A javítás sokszor rontás lett s a gyermek roszra tanítására, megméteiyezé- sére vezetett. A munkás, becsületes élet küzdelmes szépségeit és fáradság«» örömeit teli az ily szerencsétlenekkel megismertetni, figyelmeztetni emberi kötelességemre, felkelteni bennük hivatásuk kötelmeit. Ezzel a Patronázs nemcsak a humanizmus munkása, hanem a társadalom önvédelmi szerre is, midőn azokat, kik egyébb- ként elzüllenének és talán szokásszerüleg is gonosztevőkké válnának, a társadalmi munka számára megnyerik. A századok jelszavait átalakító nagy emberek napjainkban erejük, tehetségük javát arra fordították, hogy az életért harcoló, tülekedő emberek lármájába beleillesszék ezt a jelszót: mentsük meg a gyermekeket. A im korunk a gyermekek szózata. Ezer és ezer gyermek megmentésével a nemzet jövőjét alapozzuk meg. S ki ne óhajtana ily munkában részt venni. Hisz az emberszeretet ihlete a gyermekvédelemben nemcsak egyesek szivét melegíti fel. de a törvény paragrafusaiba is érzelmeket plántál, mely a romlásnak indult gyermekeket nőm veti börtönbe, de karjaira veszi, hogy megmentse. A gyermekvédelem eszméje hatalmas ligájával, javítóintézeteivel^ patronagejnival, gyermeknapjaival, gyermek- biróságaival mind nagyobb határokat fog bo ■ hazánkban is, mind több tűzhelyet állít fel, ! melyeknek szelíd, barátságos melege elűzi azt a sok bünalkalmat, mely a serdülő, de szülői szerctetet nélkülöző gyermek lelkének megejtésére les. A községünkben megalakult Patronázs egyesület ezt a célt szolgálja. A n>*mes és szép munkában ha egyesül a társadalom j minden rétege, az eredmény nem maradhat ! el, mert könnyeket fakasztani emberi tudomány ; a könyeket megszüntetni csak Isten képes; de a könyeket letörölni a leg szebb emberi hivatás. Rendszertelen jótékonyság. Az idei rövid farsang kellős közepén talán nem egészen aktualitás nélkül mondunk el egyet-mást a farsangi mulatozások hiábavaló költségeiről, melyek oktalan elpocsöko- lását rendesen a jótékonyság gyakorlásának mázával iparkodik az emberiség anyA „KOVÁRVIDÉR“ TÁRCÁJAJtz agglegény. Irta: Szabó Géza. Rideg szoba magányában öreg legény fázik, Hogy miiy rendben a szobája, most mindjárt meglátszik. Mászkálgat egy keresztespók a felfustőlt falon ;... És nézzük csak mi minden van az Íróasztalon. Fél harisnya ... kifli végek,... gombostű meg éra, Kalap, gallér és nyakkendő s egy kis tányér—torma, Leant a földön kés és villa, asztal alatt fénymáz, Az ingmellen egy kis egér, új zsebkendőt tépász. Családjának tán, belőle puha ágyat készít,... Majd lakába behurcolja száraz kifli-végit. Poros a szék,... tükör ráma... s a salugáterbe Veréb család költözött be vigan csiripelve. Szép rend! Bájos I Gyönyörű rend! Ugye, kérem szépen ! ?... Hej! Pedig még át sem mentem végig az egészen. ... Hát a gazda ? — Az még aztán gyönyörű egy forma 1 Akár csak a kis-lányéron, az az aszott torma. ... Végig hever szegény feje, a kopasz divánon, . .. *. .Nyújtózkodik,... nagyot ásít,... — kerüli az álom. — „Ejnye láncos és lobogós, de hideg a házam,... Bennem van, hat pehár cognak s mégis-mégis fázom!“ Nagyot ásít,... aztán fölkel, keres-kutat, s végre Mégis a kis-pohár helyett, nagy akad kezébe. Kitöröli nagy-poharát, kabátbélésévé). ... Közben a gyufatartóbúi a gyufa hull széjjel. No de semmi! Kész a pohár, a eognac is ott áil A rozsdás kemence mellett a szeméttartónál. Félig tölti meg poharat, azután fölhajtja, . . . Meg is látszik nemsokára a hatása rajta. Zsíros galléru kabátját most be sem gombolja, Mert mar izzó fényben játszik két szeme golyója. S kezd beszélni: „Hejli Teremtőm ! Nem jó ez sehogysera ; Itt a farsang, házasodom! ügy én ! Teremt’uccie ! De melyiket ?. <. Hin ! Nagy kérdés. Nagy annak a sorja 1“ — El is kezdi számítgatni mindmiket sorba. — „Anna, Panna vagy Aranka. ... Árnál a.. . Berta, .. Cili,.. . Minr.i, avagy Ida, ... Buriska ? Nem 1 ., . Terka! . . . ... Job lesz Irma! ... Mégsum !... Róza 1 Ágnes,. . Ilon, Sára ! Mégis gondolom, I gjobb lesz a deli Borbála! De hát... Hűm 1... Hűm ! Az fiatal. Mégis jobb lesz Dóra! ... Ej... csak az is olyan izé.. oly kacér ne volna ! Így számítja szegény már vagy ötvenhárom éve S azóta a holdvilág is feljött már fejére. Fogait is raegcsoi'bálta az idők viharja. ...Arca?... No hát csak egy-két száz a ráncsocska rajta. Borotválatlan szakála,... de hát az nem szárait. Én csak azon csoda 1 kozom: hogy nem csinált pártit? 1 Hiszen ismer minden leányt mar harmincöt eve,. ,. Szerelmes mindenikbe volt, és mi lett a vége ?... ... Oh úgy látszik most új eszme villan meg agyúban,... ... Papirt keres, s kap is végre a papir-kosarban. Teutát, pennát kent elő, -- szoba négy sarkából S egy törött hegyű toikést az ószeres ládából. Rávet harminc leány nevet a papír listára,.,. S törött hegvü tolikésével, lázasan szétvágja. — „Hol ... kalapom?“ — Díván alul előkerül végű!; Szegény feje, oly izgatott, szinte beleszédül.
