Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-20 / 16. szám
XI. évfolyam. 16-ik szám. Nagysomkut. 1913. április 20. KÖZÉRDEKŰ rAH.SADA.LMl HETILAP, A „NAGYSOMKUT1 JAKÁSi JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ár: ggtaa éti* * ....UK N«gy«d év»« , . 1 K. Fél év»« . . . . . 4 K Egy»* Mim ár* 90 6)14» Az élei iskolája. Irta; Nagy Zoltán szegődi kir. tör?, biró. Hazánk egyik vezető kulturembere mondta a minapában, bogy nálunk még az iskola nagyban és egészében, lent és fent annyira az idealizmus, az absztrakt elmélet, az általános szép és jó szolgálatában áll, hogy annak, aki az iskolából az életbe lép, úgy tűnik fel, mintha egy uj és más, sokszor hamis, de legtöbbször rosszabb és sivárabb életbe lépne át. Az élet acélozó ereje, bölcs realitása, emberi józansága hiányzik uiég az iskolából. Összefoglalva ezt a kétségtelen mély értelemre és nem osekély tapasztalatra támaszkodó megáliapiiást, úgy fejezbetnők ki röviden, bogy nálunk az iskola nem neve) az életre és hogy mindabból, amit az iskolában megtanultunk, még hiányzik az, a mi az élet iskolájának sikeres bevégzéséhez szükséges. Volt idő, nem is olyan nagyon régen, mikor az iskolázás mikéntje, rendszere és ennek végrehajtása speciális pedagógusok kissjátithatatlan és féltékenyen őrzött tere tolt. Azt is úgy tartották, hogy ez a tér az, Főszerkesztő: Or. Olitmky Ytkter. Felelő« szerkesztő: Bar«« Honi, amelybe illetéktelen betolakodásszámba megy, ha más ember fia, mint »szakszerűen“ képzett pedagógus bele üti az orrát és a szent tölháborodás izzó gyűlölettel fogadta mindazokat, akik csak szerény javaslattal vagy vcleménynyel mertek előállani. Hál» a kor- felfogásnak — mert csak ezzel a névvel lehet megjelölni azt a transzformáló evolúciót, amely mindenütt küzdve diadalra jutott — ma már tényként állapíthatjuk meg, hogy nemcsak általános buinauisz ikus irányok, hanem a gyakorlati szaktudomány kipróbált eredményei is rést ütöttek ezen a merev elzárkózottságon és tananyagban éppen úgy mint rendszerben az élet nagy problémái kéz denek érvényesülni a tanítás terén. Az élet nagy problémái — ismételjük. Az életnek kaleidoszkopszerüen, mesterkéltség nélkül, ineró véletlenből kialakult helyzetei kényszerítő erővel lépnek fel abban a tekintetben, begy legalább az alapfogalmait, a tájékozódást adja meg mindannak az iskola, ami az embert az életre életképessé teszi. Vallási, ethikai, szociológiai, művelődési, gyakorlati iráuyban egyaránt. Azt az acélozó erőt, amely vaskövetkezetességgel lefektetett alapokon az emberi lelket és akaratot áz élet4» bítdöbívtui. Nagysom kút,Teleki-tér 849 MBBJRLEWIK MIKMN VASÁRNAP tel való megküzdésére képessé teszi; azt a bölca realitást, amely helyzetek felismeréséből egyéni arravalóság szerint létező viszonyok között öntudatosan cselekedni képes; azt a józanságot, emberi józanságot, amelyet akár a felizgatott fantázia, akár téveszméken alapuló ferde beállítás az élet komoly nagy feladataival szemben önmérsékletre fektetett kiegyenlítő erőt jelenti. Mert vajmi ritkán és az embertársak előtt szerencse fiaiként ismeretesek azok, akik az élet ökölcsapásait sohsem érezték s csak a bársonypuha kéz simogatásában volt részük ; a kik külső jelenségekből következtetve — saját magukkal azt akarják elhitetni, hogy »burokban“ születtek s a sár is arany- nyá vált kezük között, kiket hir, dicsőség, rang és társadalmi állás az átlag fölé emelt, akikre vonatkozólag az a közmegbizonyosodás, hogy az élet iskoláját a nélkül járták végig, hogy tandíjként keserűséget, csalódást és kiábrándulást fizettek volna. Az élet iskoláját befogadó képességre képes lélekkel, erős önfegyelmezettséggel, a kitartás rettenthetetlenségével és az illúziók sutba dobásával kezdjék meg azok, akik céltudatosan küzdöttek a sikerért és minA .ZnVÁBTUÉK“ TÍHCÍlá. 2)iákéiményeimbő!. (Kirándulás csónakon a Vöröstorony i-íxoroshoz). Megfakult papirszeleteim között babrálgatva kesembe akad as egyik s amint nézegetem boss- sxan a ráirt dátumot, nehány kivonatos megjegyzést, élményt: egyszercsak azon Veszem észre magamat, hogy képzeleUm ott jár metszi az égig éré kék havasok or-ián, majd a szeszélyes Olt rekettyés partjain s elfog ez as ellenáihatatlan vágy, hogy a n ájas olvatót is elvezessem képzelete szárnyain Erdély egyik igen kies tájékára, az Olt mentének azon részére, mely Fagarastól egész a romániai határig terjed. Ezen földrajzi terület déli oldalán, mintegy egyenes vonalban húzódnak végig az erdökoszoruzta. csúcsaikén még nyáron is többnyire héval borított Fogarasi havasok, melyek elválasztó határláncot képeznek Magyarország és Románia között, északon szinte mintegy párhuzamosén a havasokkal vonul végig egy alacsony dombsor, az u. a. Hortobágyi hegyek s e két hegy- csoportozat között terül el egy rendkívül termékeny lapály, a Fogarasi lapály. Ezt a lapályt szeli át kelettől—nyngoti irányban az Olt folyó, melyről itt most bővebben szó lészen, mert rajta tettünk egy '22 órás élvezetes csónakkirándulást. E kirándulást mesélem el kronologikus sorrendben. Sohasem felejtem el a napot és órát: augusztus 1 je este 10 óra volt. Három barátommal beültünk a fogarasi Olt híd meliett kikötött csónakba, azzal az elhatározással, hogy leevezünk az Oltón a Vöröstoronyi-szorosba a rámán határig. Csónakunk egy 5 m. hosszú, bádoggal bevont jó erős alkotmány volt, orrán acetylén lámpással, bátul kormánnyal ellátva. Még elfértünk volna benne nehányan, nódehát a sörös üvegeknek, útra- »a.ónak és más szükséges kellékeknek is kellett egy kis hely. Az Olt hídja alatt keresztülhaladva, az ismerősök és kíváncsiskodók szerencse kiváuata bocsátott útra. — Aztán néhány erő6 cveaőcsapás, sajkánk vígan siklott tova és a hid nemsokára eltűnt szemeink elől... Mondhatom, hogy keresve se kaphattunk volna »ebb, regényesebb időt. Augusztus hónap különben is kedves szokott lenni. A ssól, mely napközben fujdogált, teijtseu megszűnt. Valami különösen enyhe, szelíd idő uralkodott. A telihold nagy vörös tányérjával kevéssel elindulásunk előtt jött fel, óriási fényt árasztva mindenfelé. Nemcsoda ha a keilomca idő jo hangulatút keltett s csakhamar felfakadt ajkainkon a nóta, as alkalomhoz illő jobbnál jobb népdalok. Azonban nemsokáig tartott as öröm, mert 2—3 km. távolság ntáu már zátonyra jutottunk. Mit tehettünk egyebet, mint levettük cipőiaket és beállottunk a vízbe. Kis erőlködés után lóditottunk egyet bárkánkon s beleugorva hirtelen, ismét haladtunk tovább. És es megismétlődött jónehány* szor. Nevezetesen, ahol keskenyebb az Olt inadra, tehát mélyebb a vize és sebesebb a folyása: ott elég jél haladtunk és pedig rendesen valamelyik part mentén. Lámpásunk, melyet a csónak erránál U1Ő irányzott a szükséghez képest majd erre, majd arra, bevilágított & fűzfák éa gátak sötét árnyékába : de nem sok hasznát vehettük ott, ahol a folyó kiszélesedett és meg kellett állapítani a sodrát. Ebben különben a via erős párolgása is megakadályozott. Sok nehézségünkbe került, amikor egyik parttól n másikhoz kellett átcsapni, ilyenkor történt leginkább zátonyrajutás. Vétkes könnyelműségnek kell minősítenem, hogy nem ismerve as Olt folyását, éjjel indultunk el célunkat megvalósítandó. De hiába a regényesség varázsa csábított, s valóban as a sok bájos kép, mely szemeink elé tárult, az az öröm, hogy neiamindennapi élvezetben van részünk, bőven kárpótelt minden fáradságot, el feledtette ne apró kellemetlenségeket. Alig hagytuk el as első község határát, as egyenes partok mellett a legvigabban haladt sajkánk, nemsokára a Hortobágyi-hegyek kösvetlen aljába kanyarodva. Éjjeli utazásunk egyik legkelle TTi 'hnrHölv A* fnrlt'á*» Vai szerencsém élesíteni becses címet Nagysomkuton Fö-ut 50®. számú házban a Nsgysomkuti *JJ uviuviy LS lUUt Kereskedelmi Baukkal szemben nyitott modern berendezésű borbély és fodrészözlotemre fővárost tapasztalatom reményében a nagyérdemű közönség legkényesebb igénye ód könnyed megfelelő kiszolgálásban részesül. Üzletemben elválalok hajmunkák készítését, raktáron tartok női toulet éa pipere cikkekot. A nagyérdemű közönség pártfogását kéri illő tiszteletül Tóth Sándor borbély és fodrász.
