Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-06 / 14. szám
XT. évfolyam. Nagysomhnt, 1913. április 6. _____________14-ik szám. KÖ ZÉRDEKŰ TÁRSADAT,MÍ HETILAP, A „NAQ YSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Frtszerkeíztrt: Hr. Olaavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Beüli. s*erWe»*t5*íg és kiadóhívstni. Nagysomkut,Teleki-tér 843 MEGJEIEKÍK IMINDEIV VASÁRNAP fáló kedv és ijedten eszmélünk: sztrájkkal fenyegetőznek a doktorok, hiszen ez a mi bőrünkre megy! Szinte úgy érezzük, mintha doktorok igy beszélnének az állammal: ha nem adsz tiszteségesebb kondíciót, azzal kínzóm meg a polgáraidat, hogy nem fogom őket gyógyítani. Tisztában vannak ennek a súlyával a körorvosok is és úgy oldották meg a fogás kérdést, hogy elhatározták, miszerint első segélyt a sztrájk alatt is fognak nyújtani, valamint a szegényeket tovább is gyógyítani lógják. Ebben az esetben azonban furcsa sztráj- kal állanánk szemben. Az orvosok sztrájkja mindössze abbán állana, hogy a gazdagok űzessék meg külön azt, ha igénybe veszik a körorvost. Ami pedig alig nevezhető sztrájknak, inkább egy egyszerű kereset-kinalati gazdasági aktusnak. Ide akartunk konkludálni elemzésünk egyenesen rámutat a megoldásra. A körorvos aki annyi szegény beteget gyógyít ingyen, vagy néhány hatos „élvezetéért," a jómódunknál akar kárpótlást szerezni. Az állam sem tehet egyebet. A körorvos dotációját vagy Wrzsfizetésbén emeli — igy szeretnék az orvosok •— és akkor adó alakjábah fogja viselni a terhét az az osztály, amely tud még terhet viselni. Va^y pedig az egyes'felektől járó honorárium kérdését rendezné az állam olyképcn, a tehetősebbektől a körorvos többet, kapjon. Ez a megoldás azonban igazságtalan voltig, mert akkor az ország szegényebb vidékén lakó körorvos kevesebbet keresne, mint jól szituált környéken lakó* holott munka tekintetében bizonyáré jobban van megterhelve az előbbi, mert tudvalevő, hogy a szegény osztály jobban ki van szolgáltatva a betegségeknek. A sztrájk kényszerítő hatása alatt nem tehet egyebet az állam, minthogy teljesiti a körorvosok kívánságát, annak a súlyos felelőségnek a tudatában, hogy mi történik, ha a vidék orvos nélkül marad,. Jeleztük azonr ban, hogy ez a sztrájk természetrajzánál, fogva nem igazi sztrájk, és mint ilyennek nincs is meg az a kényszerítő hatása, amely a siuert biztositja. A kprcrvosok kívánsága azonban annyira méltányos, hogy remélhetőleg teljesítésre tanálnak a végső eszközök alkalmazása nélkül is. Elvégre a legnehezebb I foglalkozások közül való az övék: órák hosz- szat rázódm a szekéruton, sokszor távol minden emberi kultúrától tölteni esztendőket, s képviselni a tudományos kultúrát babonás,, i tudatlanság miatt gyakorta ellenséges kör- ! nyezetben. Hosszas tanulmányok vezetnek el ebltéz a pályához, amely legfeljebb egy koszorút adhat: martir koszorút. A körorvosok sztrájkja. Néhány esztendővel ezelőtt gyűlésre lőttek össze a körorvosok. Pontokba foglalták össze sérelmeiket és a jeremiádot felterjesztették az illetékes tényezők olé. Az illetékes tényezők a panaszokat elolvasták — esetleg el sem olvasták — és azt válaszolták : Szép, szép, jó, jó, igaz, igaz, de pénzünk nincs s igy a körorvos helyzetének változtatása a jövő titka. Ezt is csak úgy hallgatagon válaszolták azáltal, hogy nem válaszoltak semmit. A körorvosok vártak, e^y, két, három, négy évig s a jövő titkának jelzett helyzetük megváltoztatása, megmaradt a maga titkos fátyla mögött. Gyűlésre ültek hát össze Magyarország körorvosai Budapesten, hogy ezt a titokzatos látyolt felemeljék az oly régen várva várt menyasszony orcájáról és elhatározták, hogy vagy teljesitik záros határidőn belül követeléseiket : tisztességesebb fizetést és nyugdíjalap szervezést, — vagy leteszik a műszereket és nem gyógyítanak. A nagyközönségre nézve első pillanatra megdöbbentő ez a kijelentés. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá, hogy az állami szerv mennyire a mi dolgunk, a mi kössünk, a mi ügyünk, jólehet' húzódozunk minden bürokratikus intézménytől, és a köztudat azt tartja, hogy ami állami az rossz. Ebben a pillanatban azonban hirtelen megváltozik a széles filozóA lŐVÁRVIDÉf TÁRCÁJAYaratlan fordulat Irta : Bőr*. (Folytatása és vége). — Minek is futkoä ei, amikor én idejövök — bosszankodott magában. Leült a férje Íróasztalához és türelmetlenül várakozó állásba helyezkedett Szemei megakadták a naptáron, amely vörös és kék jelzésekkel volt telefirkálvá. Kató asszony szemei boldogan csillogtak. Az 6 születése napja! Vájjon a házassági évfordulót is megjelezte-e ? Szeptember 15! Oda is ugyaa- elyan finom, kis keretet rajzolt az a kedves, hűséges fiúi Ha most hirtelenül bejönne. — tárt karokkal fogadná 1 De Bandi nem jött és Xatö unatkozott. Felvett, egy felbontottan ott heverő sürgönyt.... Elolvasta... Sápadtan nézte — és megsemmisül- ten ejtette vissza az asztalra. Szemei félősen villantak még és tollat ragadva nagy feltűnő betűkkel irta a legfelső kéziratpapirra : — Szörnyeteg, — gonosz, becstelen, háládat- lan, -r— utálatos szörnyeteg 11... Elkeseredésében kétszer vastagon aláhúzta az inzultust és mélyen felsóhajtott. — Tudja meg, hogy itt jártam és felfedeztem mindent! — goodoita; arcara húzta sürü fátyolét, nehogy észrevegyék feldúlt arcvonásait és gyorsan távozott. Néhány pillanattal később a szedőinas újból megjelent a szerkesztő szobájában. Visszaküldték, hogy hozzam el a kézirat befejezését. Tudom biztosan, hogy elvittem mindent, amit itt leltem az asztalon; mindig csak loholni kell az embernek hiába dörmőgte és keresgélt az íróasztalon .v. és tényleg... itt felejtettem egyet. Az imént nem is láttam... fene tudja, hogy lehet ez, tűnődött magában. Fekete ujjaival megragadta azt a papírlapot, melyre Kató irta szerelmes üzenetét az urának és sietve rohant vissza a nyomdába. .. A nyomda vezetője, abban a reményben, hogy főnökétől külön elismerésben részesül és dicséretét is kiérdemli magának, rögtön szedés alá adta a lapot és mire Tárcái hazakerült, a postai száilit- mány már otthon volt. Tárcái Bandi széles jókedvben érkezett visz- sza. Előnyős szerződést kötött a kormánypártiakkal és pezsgővel itták meg az áldomást Ezért került ily elkésetten vissza. Álmélkodva látta, hogy lázas tevékenységben van a nyomdaszemélyzet és a nagy gép. — Ma egy órával előbb kezdtük meg a nyomást ! — jelentette be sugárzó arccal a nyomdavezető. — Micsodát? — kérdezte rémült arccal a -szerkesztő. — Hát a vezércikk ? 1 — Kendben van kérem; leadtuk, — mondta kezét dörgölve a nyomdász. — Leadták ?l ... Csak nem bolondult meg? Hiszen még be sem fejeztem 1 A szerkesztő ur téved, kérem mi megtaláltok a befejezést is. — jelentette ki elnéző mosollyal a nyomdavezető. Tárcái a pezsgő dacára is, határozottan emlékezett reá hogy befejezetlenül hagyta a cikket. Á legközelebb álló hajtogató munkásnő kezéből kiragadott egy lapot és lázasan olvasni kezdett. „Jelöltünk minden izében.. .“ alatta hagy vastag betűkkel: „Szörnyeteg - gonesz, becstelen, háládatlan, — utálatos szörnyteg— Maga szerencsétlen I —ordított az ijedt nyomdászra.Szép kis botrányt csinált. Szakítsák félbe a nyomást 1 Hallotta ? Mit bámul ? 1 Csák nem éxpediáltak még el semmit ? — Kérem, Szerkesztő ur — dadogta sápadtan a megrémült ember — a postai küldemény már Hmenti Tárcái egy székre roskadt. Végre hebegett valamit. — Hozzák ide a cikk kéziratát. Elhozták. Az utolsó lapoUiézte — jól ismerte a kézírást — nem szólt semmit. — Kivétessem Előfixetáii ár: ggesz óv*« .... 8 K Negyed évié . 2 K Fél évre . . . . . 4 K Egyes szem éra 20 fillér
