Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-30 / 13. szám
13-ik s/»m, XL évfolyam, NaffVflOmknt 1913 március 30. S00T I í KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKIJTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. EHfiseléiii ár: Egész ívre .... 8 K Negyed évre . 2 K. Fél évre ..... 4 K Egyes s**m ára 20 fillér Föszcrkeiwtö: l>r, OInavnzLj Viktor. FolelAs szerkesztő: Barna Hetié, Szerkesztésig és kiadóhivatal. Nagysomluit.TelBki-tór 8-13 »IIKiJflLBKIK MINilKW t ASÍIIMAI* rangú országos tényezőt, akkor igen helyes és okos dolog, de niindenukfelett hazafias cselekedet volt a fentemlitett két gazdasági egyesülettől, hogy odahatnak, miuépen a magyar há/.iipar kellő és méltó helyet foglaljon el különösen a családban, a magyar «saladban és egészben az ország gazdasági lendületének helyén. Tudjuk nagyon jól és fájdalmasan tapasztaljuk a in ndennapt életben, hogy azok a gyári iparcikkek, melyekért az o szág óriási összegeket ad a külföldnek olyan gyatra alkotásnak, olyan semmit sem érő tárgyak, olyan ipari szemfényvesztő cikkecskék, hogy bármelyik kezdetleges ipari termék bátran felvehetne velük a versenyt. Mi azonban mégis hódolunk ezeknek a gyári semmiknek, mert vakon hisszük, hogy ezzel is modernebbek európaiabbak, műveltebbek leszünk. Nekünk erkölcsi, de főleg zsebbeii kötelességünk a rnagyár háziipart istápolói. Erkölcsi köte.ességünk, mert általa sok száz, vagy sok ezer munkás-kéz mentődik meg a téli hónapok számára. A munkás ember ki jó-rosszra nyári keresetét kénytelen elkölteni a télen, amikor a semmitevés rendesen a kocsma veszedelmes légkörébe hajtja ót és ott eltompilja igen gyakran a komoly és önérzetes munka iránti hajlandóságát. Gondoljuk csak meg azt, micsoda káros és veszedelmes állapot az egész gazdasági életre nézve, ha munka hijában a nép, a melynek produktiv erejére föliétlen és égető szüksége van az m szagnak, ha ez a nép elsatnyul, eliszákoskodik, elzüllik. Ezt pedig bizony nagyon könnyen megteheti és meg is teszi az alkohol, a melynek élvezetébe csak munkahiányában veti magát a nép ha. Ha nem i< látnák különös nagy hasznát azoknak a cikkeknek, a miket ezek az egyszerű emberek produkálnak, még akkor is kötelességünk volna, hogy fenntartsuk a munkaadás örve alatt a népet a nemzetnek. Ámde nincs a pietizmus és hazafiságra való apellálásra szükségünk, a midőn ráutalunk a magvar házicikkek kötelező vásárlására. Mindenki tapasztalhatja, hogy csak az egyszerű, de igen Ízléses, magyaros házi apróságok sokkal különbek, célszerűbbek mint azok, a melyeket az idegensóz a nyakunkba. Valóságos átváltozást okozhatna népünkben az, ha a házi berendezésünk magyar termékből állana. Józanságát, komolyságát, művelődésre való törekvését a népnek tudnánk visszahódítani, a mit az alkohol tőlük részben vágy egészben elrabolt. Kívánatos volna, hogy nemcsak nagyobb, de szórványos csoportok vegyék kezeügyükbe, ezt a jelentőségteljes akciót, Inneni a in iga kebelében mind ui vármegye minden város, de leginkább minden magyar család áldás volna ez a magyar népre, áldás a magyar kultúrára, kiváltképen áldás a magyar iparra. ■ -«I ..................................... A háziipar elhanyagolása. Jgen sok fel nem használt és kiaknázásra váró kincs van a mi hegyes-völgyes hazánkban. És hogy ha fokozatosan lutottunk volna ahhoz a kultúrához, a hol jelenleg vagyunk és ha nem idegenhői szedtünk volna minden európaiságot, akkor bezzeg mi magunk is megtudtuk volna becsülni azokat az értékeket, melyek egyrészt népünk etbikái tartalmában, másrészt magában az anyaföldben rejtőznek. A mit még nem használtunk fel és a miből sok száz vagy ezer ember megélhetését tudnánk megjósolni, az parlagon hever. Parlagon hever pedig azért, mert mi magunk nem vagyunk vállalkozó nép. Pénzintézeteink is csak olyan nagyobb vállalkozásokba bocsátkoznak, melyek csak az anyagi haszonra nyújtanak kilátást és fáznak az olyan alapításoktól, melyek a biztos nemzeti haszon mellett az anyagira csak valószínű kilátással néznek. A pénzhatalmak nem látnak tovább, csak a mennyit a pénzügyietek céljai megtr körvonaloznalc. Ok nem gondolnak arra, hogy ha nemzeti talajon nemzeti Ízlésben és a nemzeti munkaerő felhasználása mellett idegenné válik minden magyar emberben az, a mi máshonnan jön ide más országból, más népnek szellemétől áthatottam Ha pedig a pénzcentruinok nem akarják kezükbe ragadni azt az eminens elsőAJ0MTOK“ TÁRCÁJAYaratlan fordulat Irta : Hóra. Abban a kis vidéki városban, ahol Tarca] Andor tulajdonosa, szerkesztője és kiadója volt a „Híradó* cimü politikai napilapnak, sohasem történt semmi. Az egyhangú unalom csak választás alkalmával változott át lázas izgalommá. Tárcái, akinek kellemes tenorhangja volt, a legutóbbi kaszinói estélyen duettet énekelt egy fiatal hölgygyei. — Ezt a ténykedését, Kató asz* szony, — a felesége — aki szenvedélyesen szerette az urát, de rémesen féltékeny is volt reá — megbocsáthatatlan bűnnek minősítette, — Egyáltalán nem illik, hogy nős férfi, — akinek nem kenyere a kornyikálás — szerelmi kettőst énekeljen egy fiatal leánynyal! — duzzogott. — Eléggé ízléstelen voltál, amikor szivedre szó. ritott kézzel, gyöngéden lehajoltál hozzá ! — Nagy gyerek vagy te fiacskám, hogy ilyeu jelentéktelen semmiségekből jeleneteket kovácsolsz. Ha ilyenekkel mindenáron elrontod a kedvedet — sajnálom, de igazán nem tehetek róla. Pá kis bolondom I Szokásához híven megakarta csókolni a feleségét, de Kitó elfordította a fejét. A kívánt hatás elmaradt ezúttal, mert Tárcái sarkon fordult és vig.m fütyöreszve elhagyta a szobát. Kató sírva fakadt. Mi'yen gonoszak a férfiak. Láthatta az a barbár, hogy ő felig-ineddig meg- békült már, de azért mégis úgy tett, mintha észre se venné ... E inak csakis az a kacér teremtés az oka 1 Elkeseredett gondolatai odáig kalandoztak, hogy az ura megszökteti azt a leányt és őt szegénykét, hűtlenül elhagyja .. . * A választás időpontja elérkezett. Tárcái ügyes, vállalkozó szellemű férfi volt. Alkalmas eszköznek akarta felhasználni a választást, hogy a „Hiradó“- ból általánosan olvasott, de főleg jól jövedelmező lapvállalatot teremlsen. Eddig partonkivüli orgánum volt a „Híradó“. De most, a választások alkalmával, határozott irányzatúvá kellett átváltoznia. Jobban a kormánypárt felé h.ij ott Tárcái Mandl us a kormánypárt elnökével lépett összeköttetésbe. — Szükségünk van egy teljesen megbízható, szolgálatkész lapra — mondta az elnök. — Önök, úgy sejtem, teljes egészében kívánják leadni a jelölt beszédeit ? — Természetesen ! — De ez úgy hiszem, mindenképp megtörténnék ? — Hm 1 — Attól függ, hogy mennyi munkát igényel az ügy. Tudja kérem, mit jelent az, ha megígérjük, hogy teljes odaadással támogatjuk majd a jelöltjüket, a báró urat ? Kérem, ez azt jelenti, hogy valamennyi szónoklatát, elejétől végig, át- gyurjuk, kifestjük, igazán kimondva, helyette csináljuk meg, — mert különben, tudvalevőleg, lesújtóan kevés okos gondolatot fejtene ki a báró ur. — Maga tetszik nekem, Tárcái. Értelmes és nagy hasznára lehetne a partnak. De nagy óvatossagot kell kifejtenünk, ezert az írásbeli közléseimet és a sürgönyeimet is — „Bella“ aiáirassal juttatom önhöz. — Rendben van kérem, de jielőre ki kell jelentenem, hogy egyáltalán nem vagyok hajlandó, légyen az bármely part részére is, — hiábavalóan feláldozni magamat I — Értem ! Majd beszélek a báróval és megbeszélésünk eredményéről értesítem önt. Közben fogalmazzon meg egy lehetőleg rajongó dicshimnuszt a választók részére. Jót állok crte, hogy a munkája és fáradozásai a megérdemelt jutalomban részesülnek. A cikk kinyomatás tnak idejét türgöayi- leg tudatom önnel. Tárcáinak nem volt nag■■ kedve dicshimnusza zengeni a báróról, akit ismert. Már későre járt az idő, araikor végre leült íróasztalához és néhány összehordott politikai frázist irt le bekezdésének a „jövő emberéről,“ m- gszerkesztett „dicshimnuszának.“
