Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-16 / 7. szám

KŐVÁRVIDÉK 2 február 16. A népélelmezés érdekében. Sokat beszélnek mostanában arról, hogy a közólelmezés minden irányban megdrágult, a városok lakóinak konyhakerti szükségletei ellátása tekintetében is általános a panasz, ciodálatosnak látszik tehát, hogy a magyar földmivelésügyi kormányzat csak az ntóbbi években kezdett akciót abban a tekintetben, hogy a konyhakerti szükségletek ellátása te­kintetében olyan jól bevált bolgárrendszerü zöldségtermelő telepek létesítését előmozdítja. Bizonyos csodálkozással kell ezt a kér­dést napi rendre hoznunk, mert megállapít­hatjuk, hogy nem annyira a vezetőkben volt a hiba e kérdés elhanyagolása tekintetében, mert hiszen gazdatestületeink is régóta moz­golódtak ily irányú kertészeti telepek létesí­tése körül, azonban mindig sikertelenül, mert a magyar földmunkás érthetetlenül és meg­foghatatlanul nem volt kapható ily kertész­kedésre. Különös jelenség ez, de tényleg a ma­gyar gazdálkodó és földmivelő nép, külön természetrajzához tartozik ennek a huzódo- zásnak megoldása, melyet legközvetlenebbül maga a földmivelésügyi kormányzat is akkor tapasztalt, amidón Dunántúlon megalakított legelső ilyen bolgárrendszerü kertészethez ke­resett résztvevőit. Igen tekintélyes tanukra hivatkozhatunk, midőn megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az első ilynemű kezdeményezéshez jóformán kötéllel kellett fogni a vállalkozó zöldség­termelő munkás családokat, holott a földmi­velésügyi kormány áldozatkészségéből ugyan­csak előnyös feltételekkel lettek szerződtetve, most már azonban ugylátszik, a jég meg van törve és az ország minden vidékén foglal­koznak azzal a gondolattal, hogy ilyen zöld­ségtermelő telepeket létesítsenek. Erre az újabb földbuzdulásra ugylátszik, egy igen szomorú körülmény adott biztatást és pedig az, hogy a mostani balkáni háború követ­keztében az ősszel igen sok ilyen bolgárrend­szerü kertészet munkásai vonultak ki az or­szágból és siettek a harctérre, igen sok he­lyen még fáradságos munkájuk gyümölcsét is betakaritatlanul és értékesitetlenül hagyva és igy magától kínálkozott egyes vidékeken az, hogy a bolgárrendszerü zöldségtermelő munkások elvonultával a magyar zöldségter­melők folytassák azok megkezdett munká­latait. Ez a körülmény is egy kissé furcsa világot vett a mi közállapotainkra, amikor a magyar földmunkás csak akkor kapható to­vábbi munkára, ha hózzá szükséges befekte­tést már más megcsinálta, de már most en­nek erkölcsi helyességéről, vagv helytelen­ségéről nem vitatkozunk, hanem közgazda­ságunk érdekében adjuk ki a jelszót, hogy a bolgárok által megkezdett munkát igenis magyar termelőkkel folytassuk és fejlesz- tessük. Előljár e téren földmivelésügyi minisz­terünk is, aki szívesen és készséggel támo­gatja az erkölcsi testületeket és különösen a városokat ilyen zöldségtermelő telepek léte­sítésében, most még csak az van hátra, hogy a gazdatársadalmi testületek, a vármegyei gazdasági egyesületek, a különféle gazda-kö­rök vezetői is vessék fel társaik körében ezt ' a gondolatot és esetleg szervezzenek kony­hakerti termelő szövetségeket, szövetkezeteket, | hiszen e téren nemcsak a földmivelésügyi minisztérium, de a Magyar Gazdaszövetség is készséggel és örömmel támogatja munkál­kodásukat. A kertészet ezen ágának felkarolása mond­hatnánk a legjövedelmezőbb gazdasági fog­lalkozás, amit a bolgár kertészeknek Magyar- országból hazaküldött százezrei igazolnak, mert hiszen ezen termelési ág művelése a legkevésbbé kockázatos, a piac pedig a ter­melés értékesítésére mindenütt önként kínál­kozik. Gazdatestületeinken múlik, hogy a vi­szonyok következtében adott jelenlegi leg­alkalmasabb helyzet a konyhakertészet fel­lendítése ügyében az ország közgazdasági és népélelmezÓ3e érdekében sikeresen kihasz- náltassék. Mihelyt a gyermekbiró azt látja, hogy az előtte álló bűnös még nem lépte túl a 18-ik életévet, előéletének, családi viszonyainak megismerhetése végett pártfogót kér fel a fiatalkorú részére, aki­nek az úgynevezett környezettanulmány űrlapját azzal a felkéréssel adja ki, hogy az abban feltett kér­désekre, melyek a fiatalkorú előéletéro vonatkozó tájékoztató ismereteket tárgyazzák, a fiatalkorú hozzátartozóinak meghallgatásával adjon feleletet. Itt jelentkezik azután az első érintkezési pont a patronázs és a gyermekbiróság között. A környezettanulmány adatainak kitöltése ugyanis nagy lelkiismeretességet és ügybuzgóságo* kíván, mert ez fogja képezni a további bírói eljá­rásban a bűnös ellen teendő intézkedés alapját, s éppen ezért ahol patronázs egyesület működik, a pártfogói teendők ellátására rendszerint valamelyik patronázs egyesületi tag nyer megbízást, aki a környezettanulmányt még a tárgyalási határnap előtt fogja a bíróságnak beküldeni. Ha a pártfogó tevékenységét ebben a vonat­kozásban nézzük, lehetetlen észre nem vennünk, hogy az nem valami alárendelt jelentőségű tényke­dés. A pártfogó ezzel részese lesz az igazságszol­gáltatás erkölcsi erejének, s éppen ezért megtisz­teltetésnek kell tekintenünk, ha a bíróság részéről pártfogói tevékenység kifejtésére kérnek fel. A további eljárás a bíróság előtt folyik le s a tárgyalás adatai alapján teszi meg a gyermekbi­róság a bűnös ellenében intézkedéseit. Ezek az intézkedések is teljesen uj irányzat útjelzői az igazságszolgáltatásban. A legenyhébb beszámítás alá eső cselekmó nyéknél megdorgálja a bűnöst a gyermekbiró, mely dorgálás komoly és ünnepélyes intelem alakjában szokott jelentkezni s arra irányul, hogy a bűnös lelkében felkeltse a magába szállás és megbánás érzetét, s ezzel a javulás útjára való térést meg­kezdje. Nem ritka ám az az eset sem, hogy a fiatal bűnös nem fogadja kellő tisztelettel és megbánás­sal a dorgálást, s ennek a magatartásnak az lesz a következménye, bogy a bíró a dorgálásra vonat­kozó intézkedését nyomban hatályon kívül he­lyezi és büntetést alkalmaz a fiatalkorú bűnös ellenében is. Második lépés a fiatalkorú bűnös ellen tehető intézkedések között a próbára bocsájtás. Ez nem büntetés jellegű intézkedés. Alkal­mazza pedig a bíró mindazon esetekben, amikora bűnös egyénisége és az elkövetés körülményei azt mutatják, hogy nem megrögzött és erkölcsileg tel­jesen züllött egyén áll előtte, ha nem olyan ember a kiből felügyelet mellett még derék, erkölcsös jóravaló polgár lehet. A próbára bocsájtás abban áll, hogy a bíró szigorú felügye et mellett egy évi időtartamra pártfogóra bizza a fiatalkorút azzal a figyelmeztetés mellett, hogy ha egy évig kifogás­talan magatartást tanúsít, akkor megbocsájtást nyer bűnössége és büntotést nem kap. Ennél az intézkedésnél jelentkezik újból a kapcsolat a patronázs és gyermekbiró között. A fiatalkorú bűnös felügyelete ugyan első sorban a szülőket illeti, de jól tudjuk az életből, hogy a szülők legtöbb esetben nem rósz akaratból, de a szeretet túlzásából a gyermak feletti felügyc­HÍREK. A Patronázs egyesület estélye. E hó 8-án a kővárvidéki Patronázs egyesület igen jól sikerült műsorral estélyt rendezett az úri kaszinóban. Az állami iskola növendékei több számot énekeltek, a melyeket nagy élvezet­tel hallgatott végig a közönség. Az érdem elsősorban a Szabó Géza állami tanítóé, a ki művésziesen tudta betanítani az iskola növen­dékeit. A Dr. Berényi Antal kir. járásbiró által tartott felolvasást érdekességénél fogva tárca rovatunkban egész terjedelmében kö­zöljük. Zaláni Kiss Laura k. a. szavalatát megható érzéssel adta elő. A Frenda Gizella által igen ügyesen megirt monológot Sze- rémy Etelka általános tetszésre adta elő. Végül Simon Miklós szavalata zárta le az estélyt. Országos vásár. E hó 19. és 2C-án országos vásár lesz községünkben és pedig az első napon barom-, a második napon kirakodó vásár. Közgyűlés. Községünk képviselőtestülete ma délelőtt 11 órakor a községháza tanács­termében rendkívüli közgyűlést tart, melynek a következő tárgyai vannak: 1. Anka János és nejo által a kórháznak ajándékozott ingat­lanra vonatkozó ajándékozási okmány tárgya­lása és elfogadása az 1886. évi XXII. t.-c. 110. §-a értelmében. 2. A Pesti magyar ke­reskedelmi bank átiratára nézve kiküldött bi­zottság javaslata. 3. A kórházépületének ja­vítására és berendezésére szükséges 4—5000 korona kölcsön felvétele és a kórház 4000 kor. és 2800 koronás kötvényeinek beváltása iránti intézkedés. 4. A kővárvidóki Patronázs egyesület kérelmének tárgyalása. Patronázs ügyek. A „Kővárvidéki Pat­ronázs Egyesület1* tagjai közül az 1913-ik évre 2.—2 kor. tagsági dijaikat befizették: öz.v. Olsavszky Simonná, özv. Darai Ignácné, Merza Dezsőné, Szende Sándorné, Szabó Gé- záné, Frenda Gizella, Darai Rózsika és Pavella Rafólia urhölgyek. A férfi tagok közül: Pilcz Ede, Szerb János, Szende Sándor é3 Ghetie I István urak. letet hibás alapokra fektetik. Ezért szükséges, hogy a próbára bocsájtott fiatal bűnös felügyelete is külön e célra kirendelt pártfogóra hizassék. A pártfogó természetesen itt is annál inkább tökéletesen fog megfelelni feladatának, ha teljeses áthatja a megbízás utján nyert tisztségének jelen­tősége. Ilyen érzelemmel pedig első sorban a patro­názs egyesületi tag fogja fel a hivatást, miért is a legtöbb esetben a próbára bocsájtásnál is a patro­názs közreműködése vétetik igénybe. Nem foglalkozom tovább részletesen a fiatal­korúak ellen tehető intézkedésekkel, mert a to­vábbiak a patronázs egyesület támogató közremű­ködése nélkül hajtatnak végre a biróság által, csak tájékoztatásul jelzem, hogy a javítóintézeti nevelés és végül a fogházbüntetés kiszabása képezi a to­vábbi lépcsőfokozat a fiatalkorú büntetésében. De ne gondolják Hölgyeim és Uraim, hogy a gyermekbiróság működése ezekkel kimerült. Távolról sem. Az eddig említett intézkedések csak azokra az esetekre vonatkoznak, a mikor a fiatalkorit bű­nös élete 12-ik évét meghaladta és megvan a bün­tethetőségre, vagyis cselekménye bűnösségének fel­ismerésére szükséges erkölcsi fejlettsége. De nem vonatkozik azokra az esetekre, mikor a bűnös a 12. évei megnem haladta, vagy ha meg­haladta, de még nem annyira fejlett szellemileg és erkölcsileg, hogy tudatával biriu cselekménye bű­nösségének. itt valóságos gyámszerepe van a gyermek- bírónak. (Folytatása következik.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom