Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-21 / 51. szám
I XI. évfolyam. Nagysomkul, 1913. december 21. ____51-ik szám. KÖ ZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT1 JARÄSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési Ar: Égés* évi* . i . 8 K Kegyed évi* . t K Fel évre .... I K Egyes szám ára 10 fillér A tél borzalmai. Az időszakok közül a tél a szegény ember réme. Minél följebb megyünk a iöld- tekén, annál szegényebb, szükölködőbb a természet azokban a javakban, amelyeket az emberek a maguk fenntartásához munkát fejtenek ki. Az eszkimó és a lappföldi már nem is vehetik igénybe azokat a terményeket, amelyek nálunk főtáplálkozását képezik az embereknek. Búza nincs arrafelé, még a hűvösebb időjárást is elviselni tudó árpa és zab sem nő meg ott fenn, ahol éppen ezek a körülmények az embereket sajátos kultúrára késztették. Ezekben az országokban az állattenyésztés a fő forrása az emberek életföntartásának, itt nem látunk mást az óv túlnyomó részében, mint havat és a hó között iramszarvasokat és apró, bőrbe bujtatott emberkéket, akikből hiányzik mindamálendület és a szép iránti érzék, mely pedig a délibb részeken lakó emberiséget annyira jellemzi. Ezekben az emberekben egy más morál él az életük berendezése olyan, amely a téli időjáráshoz aklimatizálodott, ezt az életet ráalkalmazni az enyhébb tájon lakó népre teljesen lehetetlen, úgy hogy még az átmenet is a hideg évszak felé bizonyos testi megpróbáltatással jár. Ilyenkor van a legtöbb hülés és a statisztikából tudjuk, hogy a gyermekhalandóság nagy hányada az őszi hónapokban intéződik el. A rideg statisztika mondja nekünk azt Főszerkesztő: Mr. Olsavszky Viktor, FeleUi« szerkesztő: Barna Benő, js, hogy a hideg hónapok szülik a nyúló bűntetteket. A mi vidékünkön tehát a tél beállta jelenti egyúttal egy csomó Ínségnek a beálltát is, amely tudvalevőleg minden bűnnek az jelűje. A moralisták tehát, akik folyton azT hangoztatják, hogy a szegény ember a lappföldit vegye példakép és cselekedjen úgy mint az, aki ott fenn mohokból és leölt állatok zsírjából szükösködik — nem találták el a kellő hasonlatot. Azok az emberek hozzá- hasonultak a télhez, azok az emberek ilyenekké fejlődtek, olyan körülmények közölt élnek, amelyek nekik megkönnyítették az ö különleges erkölcseik betartását, de mi, akik magunk is egy váltakozó éghajlatnak szenvedő alanyai vagyunk ennek a váltakozó éghajlatnak, amelyek közül a tél úgy gazdasági, mint egészségügyi szempontból a legsúlyosabb. Ám van e mód rá, hogy eltüntessük mindazt a hátrányt, amelyet tűrnünk kell a tél miatt ? Eltüntetni nem lehet, mert olyan erősek nem vagyunk, hogy bírókra kelhetnénk a természettel, de van akaratunk és vannak eszközeink, amelyek segítségével akaratunkat oly irányban hajthatjuk végre, hogy ezzel megkönnyítsük azoknak a bajait, akiket a tél legjobban sújt. Az Isteni előrelátás úgy gondoskodott ebben az évben, melynél nehezebb idők a modern Magyarország felett alig vonultak el, hogy a tél ne korán jelentkezzék. Enyhe, szép őszünk volt, amikor a szegény ember nem szorul meleg szobára, meS**rk*s*iő»ég é* kiadóhivatal. Nagyíomkut.Teleki-ter 484 / Telefon szám 2. MEGJELENIK MINDEN VASÁKNA1* leg gúnyára. Ez örvendetes jelenség — egyelőre. Hogy mi fog történni a jövőben, hogy a tél ilyen enyhe marad-e, mint amilyen a tél — elő volt, ez olyan kérdés, amely Istentől függ, akinek a jövő a kezében van. Egyelőre örüljünk neki. A bűnügyi statisztika most még csak szórványosan mutatja a tél közeledését, de már vannak jelek, amelyek azt engedik következtetni, hogy ez a tél nem lesz különb az elődeinél. Sőt még súlyosabb lesz, mert a krízis ilyenkor mutatkozik majd teljes pöreségében. A társadalomnak tehát az lesz a feladata, hogy ezeken a bekövetkezendő borzalmakon már idejekorán a lehetőséghez képest segítsen. Egy merész szót nálunk kockázatos dolog a nyilvánosság előtt kiejteni, de mi megmondjuk anélkül, hogy ez fenyegetődzés lenne, hogy a segítő aktióval jó lesz sietni ebben az esztendőben. Mert a gazdasági pangás következtében bizonyos, hogy nagy lesz. a munkanélküliség és a korgó gyomruak nem nézik a paragrafust. Mig a jómódúak újabb és újabb téli szórakozás után, néznek, addig egy nagy tömeg sétál Budapest utcáin, vészes gondolatokat táplálva agyában. Ingyeu kenyérrel és ingyen tejjel ideig-óráig el lehet némitani a népet, de a télnek egyébb kívánságai is vannak. Igyekezzünk tehát és legyünk azon, hogy bennünket ez a kérdés ne ijesztgessen. kávéházba egy szorbet vagy kávé mellé, a szegényebb nép közül csak a tengerészek és hajómunkások keresik fel a korcsmákat. A többi csendben szinte önfeledten sétál fel és alá a téren. A Milánó és Rómában levő sétaterek a legszebbek, amiket I.aiia felmutathat, de egyik sem közeli.i meg a Markus teret se n szépség, sem nagyság dolgában. 30.000 sétáló fel és alá járhat ott aué.kül, hogy tolongás támadna.. Szépség és pompa tekintetében pedig nincs a világon hozzá fogható tér. Itt m^g az ősi Velencét láthatja az idegen, itt árkádos paloták alatt sétáltak valaha a Foscariak és Falier.k; a tér nyűgöd részét pedig a világ egyik csodája, Szent Markus bazilikája zárja le, amelynek csillogó, aranyozott homlokzata e őtt cédrusfabul készített hárem hatalmas árboc emelkedik. Ezeken a rudakon valaha Cyprus, Kamdia és Morca tartományok zászlói lengtek. Most ünnepnapokon az egyesült Itáliai trikolor hirdeti Olaszorsz g egységét. Fordította : Sz. AIŐVM1DÍ“ TÁRCÁJAVelence. Irta: Vidmann Viktor. Szombat este volt, amikor a lagúnák városának egyik csatornáján a canale granden fekvő szállodám felé csónakáztam, A gondo.án, mely Geotne gzeiiat egyaránt emlékeztet bölcsőre és koporsóra. A hét utolsó napján ami városainkban rendszerint, tisztogatnak, hogy vasárnapra minden rendben legyen. Velence utcái azonban állandóan tiszták ; a vizet fölösleges is volna söpörni. Es csodás csönd van mindenfelé. ‘ Csak a kanyarodénál hal.ani a g tndoliere öblös hangját, me*Iyel figyelmezteti a szemközt jövőt, a kitérésié. Velence tehát egy olyan város, melynek egyáltalában nincsun utcai zaja. Lovakat nőm lát az ember a városban, kivéve talán azt a szép bizánci lovat a Szt. M arkus-tér homlokzatán, amely valaha arannyal volt átvonva. Kocsi sem zörög, a gondolák, mint árnyékok suhannak at az egyik utcából a másikba. Az embernek tehát az első benyomása Velencéről az, hogy ez egy végtelenül melanchoükus város. És az ember szívesen átadja magát ennek a melancholianak. Az ember v s zaalmoüja magát a mul ba es a gondolában ülve szinte faztam attól a gondolatlói, hogy ebben a városban valaki egy modern beszélgetéssel megzavar. A palazzé Barbieri, amelyben lakom, csodásán fekszik, a canale g anden szemben a Santa Maria della Saluta temp omával. Mindössze néhány apró utcácskát kellett átvágnom, hogy a Márkus térre jussak. Ha az ember ugyanis a hotelek hatsó kijáróján akar az utcára jutni, akkor egy csomó apió utcácskába kerül, amelyeken át gyalogszerrel is eljut az ember a Markus-térrc. Az utcák, melyek olyan keskenyuk, hogy szétterjesztett karokkal az utca mindkét szélét elérheti az ember, telve vaunak néppel. Ezek persze éitik a módját, hogy miként lehet gondola nélkül, hidakon át a varos legtávolabb eső részébe is eljutni, de az idegen, aki nem ismeri erre a járást minduntalan zsákutcákba jut. A Márkus térre azonban minden nehézség nélkül el tudtam jutni, mert csak követnem kellett az emberáradatot, amely arrafelé tülektóett. Este volt, amikor a Márkus- felé siet a velencei nép, melynek minden szórakozása az esti séta. Csak a gazdagok ülnek be a
