Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

XI, évfolyam. Nagysomkul, (913. december 7. 49-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.-.o E íü fi z e,| é á. i ár:

Égi'»* évié : . 8 K Negyiuj év*« i 2 K

F«r évr* . . , K Egyes szem ára 20 fillér'

FftszerkeHztfi: I»r. OUatszky Viktor,

Felelőn 8/,erkenztő: Harns llnnő,- - ■ - —

Szerkesztőség és kisdóiiívstai. Nagy somkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2.

MEGJUlilINIk MiAOUK VANÍKNAP

Szegényházat Nagysomkutnak.

, ** > . v.>r"

Az .1886, évi XXII. t.-c. Uo. §-a értelmében. niiriileM község szegényeinek'' ellátásáról gondoskodni köteles. ’■ '

A törvény eme intézkedésé azonban, alig ha Van valahol is az országban végrehajtva akként, amint azt a törvény előírja. Ennek pedig egyedüli oka az, hogy a községek anyagi ereje nem olyan, hogy .a törvény intentióinak szószerint megfelelhessen, a mennyiben egy-cgy szegénynek : az eltartása oly nagy terhet róna a községre, hogy az amúgy is túlterhelt községek-azt elviselni képtelenek volnának'.

Mint tudjuk alig van járásunkban olyan község a hol a pótadó százaléka a 10070-öt el no érje, van azonban olyan .község is a hol a községi pótadó százaléka a 300 — 400 7,,-üt is eléri. Ilyen körülmények k ózott képtelenség is gondolni arra, hogy egy község, ha mindjárt csak 1—2 közellátásra szorult szegénye van, — hogy azokat eltarthassa. A község tehát kénytelen elhagyott szegényeit koldulni hagyni. ^

Ez . az oká"ennek, hogy a koldulás, oly nagy mérveket öltött már, Ingy ellene védekezni sem leltet. ;

Tapasztaljuk azt, hogy egy-egy hetivásár alkalmával'mennyi temérdek koldus özön- lik be. Lépten-jiyomon koldussal találjuk magunkat. De nem csak hetivásár alkalmá- val a'piacón'latunk koldusokat, mert napntán özönlik be a sok koldus Xagysomkutra, a járás különböző községeiből és a. lakosság a koldusok folytonos zaklatásainak van kitéve.

Ezen tűrhetetlen ^állapoton úgy lehetne segíteni .és a mellett a szegények ellátásáról is;*4ciíeíne gondoskodni, a községek ujabbi megtcrhöltetése nélkül,-ha az alábbi tervem megvalósít Ifía.

Indítsanak a ..járás összes községei aktiót arra nézve, hogy •Nagysomkuton á járás székhelyén egy szegény ház állittassék fel, a hová a járás összes községei beküldenék közellátásra szorultjaikat vallás és felekezet különbség nélkül. .....

A íentartási költségek fedezésére szolgálna,, a községi szegényalap gyarapítására évenként szabályrendelet szerint kivetendő 17o pótadó. .1.

Ez nem jelent ifjabb terhet, mert ezen 1 7o pótadó jelenleg is ki van vetve minden községben,, azzal a különbséggel, hogy az alaptőkéje fel nem használható, csupán csak a kamatja.

Az ekként kivetett 1 % pótadót a járás összes községei évenként befizetnék a Nagy- somkuton létesítendő szegényháznak, a járási szegényház pedig a befizetett ezen hozzájárulásért eltartaná a járás községeinek — igazolt keresetképtelen elhagyottjait, a kiket esetleg valami könnyebb házi iparral foglalkoztatnia, hogy az eltartásért némi munka-. egyénéi léket nyújtanak, / A*

így a községek megmenekülnének a snlyos terhektől, a közönség pedig a zaklatásoktól.

Ezen humánus intézmény létesítése esetén jogosan eltilthatnák a járás összes községei szegényeiket a koldulástól és elérnék azt a célt, hogy szegényeik kellő gondozásban és ellátásban részesülnének. Könnyebb házi ipáit megtanulnának, esetleg annyira, hogy abból fenn is tarthatják magukat — és nem lesznek utalva arra, hogy a szegényházban gondoztassanak.

Hiszem és reményiem, hogy egy szegényháznak ily feltételek mellett való létesítéséhez a községek szívesen járulnak hozzá, annál is inkább, mert az újabb terhét nem • róna a községekre, a lakosságot pedig meglógja védeni a koldusok általi folytonos zaklatástól.

A felmerülő , költségeket bőven fogja* fedezni a már említett és a szegényalap javára kivetendő 1 °/0 pótadó, a mely a járás területén 1000 koronát tesz ki.

•1 A már meglevő és takarékpónztárilag kezelt szegényalapok összege — a szegényház építésére, felszerelésére és berendezésére-lenne fordítandó.

t" így azután nem csak papiroson, —hanem' tényleg — rendezve volna az egész járásban a községi szegényügy ..

B. B.

I „kűvárvidek“ tárcájaMiről álmodhat a rizsa?

Irta : dr. Karl Stadler, fordította : a „Kővárvidók“ • ' szamara Élek Ilona.

I.

' Miről álmodhat a rózsa Mely teljes virágban all,

Ha szeiiden simogató Langyos zephyr arra jár ?

II. .

Sejt -C, hogy ifjúsága S szépségének pompája Szivünk, lelkünk felf'risíti '

S mindea ember csodálja?

III. ■

S ha jő a hervadás kora S szín és porppa tűi vele,

Mit álmodik vaj’ a rózsa,

Ha jő a irkos ősz szele ?

IV.

Tudja-e, hogy ifjúsága S virágzása egyetlen, .. : ;

S hogy hervadás sivársága * • - .

Fogadja a sírba’ lenn ? ^ . • .

• A-ti.

Elmélkedve íőnogatva ,. .

Irta: dr. Karl Stadler, fordította a „K'őrárvidék“ szamára Elek llóna,

Elmélkedve, fonogatva S meddig a le.ibe’ tart,

Üldögélik rokkatn mellett, ■ v Énekelve dalra dalt. .uf " .

Ma még ülök — elmélkedem, *■

De hogy holnap lehet-e . - ,

Nem tudja azt a jó Isten......

S a nagy földön setíkí se’ 1

A fonál már vékony, vónyadt Hanyatlóban a napok Néhány dalt még énekelnék,

Míg örökre hallgatok.

Doktor Unhold.

(Folytatás.)

Mikor elment, a ház homályba burkolt kapualjában egy forró asszonyt kéz ragadta meg a kezét.

— Konrád, édes Kor.rád.l Éva volt. Vele is úgy történt, mint a legtöbb leányzóval. Büszke, bátor tekintetű, fekete férfiúról

álmodozott és karcsú, szelid', szőke ifjút szeretett m g. A famulus virágokat lopott a szobájába, versekét küldött neki és Éva belátta, hogy csak a szőke, szelid és karcsú férfi az igrzi. Szerették egymást Konrad és Éva, s ha a famulus kiszabadult a zsémbes doktor laboratóriumából, a kapu aljában várt rá. Srkat beszélgettek, még többet Sóhajtottak s keveset, de szívből c^ókolóztak.

Komád kiszakította kezét Éva kicsiny kezéből.

— Bocsásson kisasszony, köztünk vége mindennek.

— Miért ? — kérdezte Éva megdöbbenve.

— Kérdezze meg a katonától, attól a j ittment spanyol gazembertől, a ki évente egyszer mosakszik. A ki úgy tud nevetni egy spanyol ka- tonárt, mint maga, az nem szerethet egy német tudóst.

— De Konrád, — szólt könnybe borult szemekkel Éva — még nem is vagy tudós.

— De az vagyok — felelt szigorúan Konrád. — Mától fogva az vagyok. A mester beavatott a felfedezésébe és én megérti m őt. Tudd meg, Éva, hogy eltekintve a spanyoltól, sem kellesz nekem. A mester felfedczto azt a matériát, a mely a szerelmet feleslegessé teszi. A mester felfedezte, hogy nem kell többé asszony.

— De Kourádl A mester hetvenöt esztendős!