Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-30 / 48. szám

XI. évfolyam. 48-ik szám Nagysomluil, 1913. november 30 KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E I ő r i z el éti ár: Egősz évre . . . 8 K Negyt'd évre . 2 K Ft) évre .... 4 K Egyes szám ára 20 fillér Főszerkesztő: l>r. (tlsavszky Viktor. Fülelőn szerkesztő: Uaroa Hcnő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 843 ME<■.!ni.KNIK MI\I»E;\ VANÍll.VAI* Vásároljunk ha.ai árucikkeket. Alig egy hónap választ már el bennün­ket azoktól a szép ünnepektől, amelyek min­denki számára: öregnek — fiatalnak, beteg­nek és óiiásnak, meghozza a maga kisebb, nagyobb örömeit. Karácsonyra gondolunk és a karácsonyfára, arra a szép szokásra, ame­lyet Skóciából plántáltak át ide hozzánk és amely' szokás sem fényében sem ideális ere­jében nem tud elkopni azért mert annyi tar­talom és idealizmus van benne, hogy örökkön élnie kell. — Gyermek a szülőt, ez viszont gyermekeit örvendezteti meg ajándékokkal, amik voltaképpen nem is egyebek, a hála vagy szeretet kül»ő jeleinél. A karácsonyfá­hoz nemesebb és nagyobb érzések is kap­csolódnak, és kérdezzük, vájjon a hazaszere­tet nem-e nagy és magasztos érzés és ki­fejtjük, hogy ezt éppen úgy oda lehet vonatkoztatni a karácsonyfa szimbólumaihoz, akárcsak az említett egyéb szép tulajdon­ságokat. Volt miuálunk egy kor, nem is olyan régen, amikor a hazaszeretet jelvényeként egy hollandus virág, a tulipán, szerepelt. Kifejezője volt e virág annak a gondoláinak, hogy immár mi magú ik is eléggé lejlettek vagyunk ahoz, hogy nem szorulunk a külföld portókaira, lmgy ha gyári iparunk nem is annyira képzelt és előrehaladott, mint a kül­földnek ilyenfajta terméke, mindazonáltal vágynak ilyen helyzetben, hogy a magunk A „KÚVÁRV1ÜKK“ TÁRCÁJA­Doktor Unhold. S/.0lt és negyven esztendeig kutatta a magis- teru.uoK Magistériu.uat. a virágágy e:e.u legnagy*. szerubb titkát, az emüorkészites ree ptjét. Nincs aüat a nemet érdekben, a kát pali íengeiekb.n, Afrika pusziasagain es mesés India ősvadoaailian, meiynek szivét, velöjOt ne vette volna, vérével ne i Tona kozott volna, kevervén azokat aranynyal, igaz­gyöngy gyei, vassal es ólomnál, feleresztvén ei- szam aiiiatatian bűvös vizeletei, miknea gyógyitó erejük van. Nincs az a varázslata egyiptomi má­gusoknak, római augurokuaK, zs do c 4.1 gjósokuak es arabs bü/es e<uek, a mit ő «.eg ao tanún volna. Tünt.k az évek, mint a könnyelmű kockás tarso­lyából a ;al érok, szigorú ősz tzakad borult a m 1- iére, szép férfiúi arcán, mit annyi nemcer csókolt, ranenk ezr i hrde.teü az elviharzott múltat es doktor Unholdot minden éjszaka ott találta a la- bora óriu nában az izzó tégelyei lóié hajolva, va- r zslatokat rendezve. Negyven évig dolgozott! Ez alatt sok mindenfele történt odakiinn a nagyv lúg­ban, de a doktor alig vette észre, mer. csak a nagy7 feladatúnak é.t. Büszke méltóságod termete, mely után hajd nta minden nő megfordult Nü.n­sziikségleteit, még nkkor is, ha e szükség­letek tulmeiitek azon a határon, amelyet ini mindennapinak nevezünk, még a luxuscikke­ket is képesek vagyunk a magunk etej* bői előállítani és kereskedőink utján azokat a publikumhoz közel juttatni. Miután a tulipán mozgalom nem bi/.o nyúlt egyébnek, mint múló divatnak, termé­szetesen még mindig nem verhetett gyöke­ret nálunk az a tudat, hogy nemcsak angol, hanem magyar posztóból is lehet ruhát ké­szíteni, hogy magyar kalapos is el tudja az i/Jés és praktikusság szempontjainak megfe- lclőleg készíteni kalapjainkat., h agy fehérneműt nem kell okvetlenül Csehorsz gból beszerezni és cipóinkét nem muszáj feltétlenül Német­országból imponálnunk. Úgy látszik azonban, hogy a magyarban jóval erősebb a hiúság és utánzási vágy, mint a külföldiekben, a kiknél büszkeség az, a saját országuk terményeit fogyaszthatni. Csak Németországra gondoljunk, amely az egysé­gének megteremtése óta nem hadseregének köszönheti annyira azt, hogy a világpolitiká­ban első helyt n van, hanem iparának és a nép ama gondolkozásának, hogy a hazai ipar mindig előbbre helyezendő a külföldi iparnál. Csakhogy a német módját ejtette annak is, hogy az áru minél tovább terjesztessék, minél tagabb körökbe jusson el, messzire, idegen világrészekbe, ku’tiválatlan népek közzé. Hát mi ilyen messzehalóan nem is be,-g utcain, ossz roppant, férfiúi erői elsorvad-ak és Katharina arcát elfelejtette, mosolyara, , hang­jára nem emlékezeti. Csak a gonosz, gyülölséges indulat maradt m g a sziVuboii, ezt táplálták a tűzhely rejtelmes lángjai es a káröröm, a in t ar.a gondo.vu érzett, hogy micsoda rettentő sors vár a női nemre, ha eléri a ce jat! Katliarinutól maradt leányával nem igen toiödott, a minor viruló liaja- donna fejlődő.t, s a szí g :nykét akara a cl enere egy tanítómesterhez adta feles giii, egy hórihurgas, kopott fra.eni z, a ki úgy beszelt, ínuulia ha.ottak fő ott énekelne, csámpas c p.i ükben járt és hegye­seket köpö.t. Meg is hűlt a szegéuy as zonyka, miután egy le.mykanak adó t eletet. S mert miha­mar utaua pusz.u t a hórihorgas tanító is, a kis unokának nem volt hol lennie, s igy a nagyatyja hazaba Került. Éva, neveztetvén a paradicsombeli bűnös nő ről, aranyos kis teremtés volt. Tipegett topogott a do.uor ridig házában s kacagasat ..e igve vissz­hangoztak az öreg, füstös falak. — Szert s^, nagyapó, szeress egy késit — szok'a mondani Unlio.dnak. — Nincs senki Nurnbergben, akinek oly szép fehér szakálla lenue, mint neked. Engedj j tszani a szakaiadd 1 nagy p,. — Ördög fajzata— gondolta i yenkor a dok­tor. — .Miiyen édes, milyen csókolni va.ó! H legalúlb hu lenne 1 gondolkodhatunk, do arra igen is, hogy a saját ipari termékeink itthon ebben a hazá­ban fogyasztassanak el. Ez hazafiul, kö­telesség. Ámde a magyar iparnak is megvan az az eredendő bűne, mint sok más magyar vállalkozásnak, hogy megáll a félúton. Az idő hozzánk beözönlő lapokból, az ide hozzánk beözönlő német kereskedelmi- és ipari vállal­kozásoktól tanulnunk kellene azt is, lu gy ebben az országban az embereket nem lehet tisztara az ipari cikkek piacra hozásával a vételre ösztökélni. Itt egyéhb is kell, hogy az emberek fig/elmc oda rögződjön egy es más árucikk felé. A némeiek a reklámhoz folyamodnak és ahol és ahogy csak szelét tehetik, ott hirdetik árucikkeiket: újságok­ban, vasutak mentén, közlekedési alkalmatos Ságokon, épülő és felépített házakon. Nem igy van ez mifelénk, ahol a reklám még gyermekkorát éli. Még a fővárosban sem, emelkedett a reklám aria a nívóra, mint egy kisebb német állam fővárosában. Ami reklám itt mifelénk látható, az kevés kivé­tellel mind idegennek a reklámja, a hazai terméket a nagy publikum nem is látja. Ezek mintha két pecsét alatt tisztára szak­körök számára volnának fönntaitva. Ebből a hibából kellene kikászolódnia a magyar iparnak, fia a magyar publikum meglátja a magyar terméket is, az újságban hirdetve, bizonyos, hogy akkor megmozdul benne a hazaszeretet és inkább vásáról itt— És hangosan mondta : — Mais ki! Nj a szakálamraal, de az olva­sóval jats/.szal, úgyis apáca lesz belőled. Évike ilyenkor rii va szaladt ki a laboratórium­tól, leült a bus ház egy zugába és jó, kicsi szi­vének fájd Ima szerint kibusulta magit. De egy félóra múlva mar megint vidám volt, kacagott, csintalankodott, felmászott az udvar kerítésén és nyelvét öl’.ögette a szomszéd fiaira. Miro Unhold doktor é elének nagy célját elérte, É a tizennyolc esztendős vö t. Nem lett- apáct, haszta au próbába erőltetni n igyatyja, a ki egyébként az u.óbbi időben éppenséggel nem tö­rődött vele, mert minden idejét, gnidjlatát a vi­lágraszóló felfedezés foglalta le. Magányos leány- szobájának fehér ágyában Éva esténként gyöi-yö. rüeket álmodott a férfiúról, a ki el fog érte jönni, a haja fekete le-z, az arca báur, a szeme szik­rázó; a szerelemről, a mely minien jó lélek ju­talma ezeu a földár. S mialatt szép Éva egy re szi- lajuló k-'p '.elettel szőtte a szerelem tündén álmait, a szomszéd szobáb.n U h nd doktor kárörvendő, ;onosz izgalmuktól ^yötirve főzte a rettentő és •sodálatos keveréket, mely kiirtandja a földről a szerelmet. Ama hajnalon, melyem oly vakmerő n káro- uolta Venu-zt, Unhold do .tor di.diá.ak má.no- .aban tobzódott. N gyvea tszfend.i UraJozásanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom