Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-16 / 46. szám
\ XI. évfolyam. Nagysomkuf, 1913. november 16. 46-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évr* . . . 8 K Negyed évre . Fel évre .... 4 !( Egyes szem ára 2 K 20 fillér Főszerkesztő: I»r. Olstavszkj Viktor. Felelős szerkesztő: Unni* IBcnő, Szerkesztőségés kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 843 MliHüJELIL'VIH VASÁItVAI* }x mozgófényképek és a gyermek, j Társadalmunknak egyik legérdekesebb > jellemvonása, hogy minden hatalmasan fejlődő intézményben igyekszik hibát keresni es ha talált, vagy csak sejt is ilyet, siet a halálos ítélet kimondásával. A ínozgó-szin- I házak sem kerül hét'ék ki ezt a sorsot. Ezek nek kritizálására a gyermekek káros behatásoktól való megmentésének gondolata nap- jainkan oly hatalmas impulzust adott, lngy sohasem volt aktuálisabb és mert a gyermekeiről van szó, sehol se helyénvalóbb e kérdés alapos megvitatása és tisztázása, mint a nagy nyilvánosság előtt. A priori Ítéletektől különösen a pedagógusoknak kell tartózkodniuk s épp ezért nem helyes, ha a mozgókról irt hírlapi cikkek, miniszteri rendeletek és a külföldi hasonló sajtó s egyéb mozgalmak befolyásolják véleményüket. Pedagógus előtt csak az az ut állhat, hogy tanulmányozza a mozikat, a képekor szemlélő gyermekeket s hogy kipuhatolja azokat a hatásokat, melyeket a képek a gyermek lelkében okoztak. Mikor ezt elvégezte, akkor tapasztalatairól beszámolva, már mondhat véleményt s ha hibát talált, ajánlhat reformokat. A napilapok a mozgók egyik káros hálását abban látják, bogy a zühó t környékek gyermekeit mozgóképek tan tjak meg a lopásokra, betöltések« o és erkölcstelenségekre. Ez a körülmény arra késztetett, hogy a vá| rosliget környékén levő alsóbbrendű mozgó- ! kát sorra látogassam. Helyemet mindenkor a I gyermekek között igyekeztem elfoglalni. A mozgófényképek figyelmet lekftó hatalmas erejükkel megakadályoztak a gyermekek megfigyelésében, erre csak akkor lettem képes, i mikor már másodszor mutatták be a műsort. Hogy impresszióimról helyes tájékoztatást nyújthassak, a sok közül egy érdekfe- szitő képnek leírását és a gyermekekre tett hatását leszek bátor bemutatni. Rablók meg ámadnak egy kapitányt, elveszik ruháját, leviszik egy barlangba, erős kötelekkel a sziklafalhoz kötözik és egy puskaporral telt hordót tesznek eléje, melyre egy égő gyertyát álli anak. Az egyik rabló a kapitány ruhájába öltözködik, társait, mint álkapitany, hatalmas ládákban az elfogott kapitány liajójara csempészi s azt elfog- i lalják. 27 gyermek között a ponyva előtt ülök. A gyermekek nyitott szájjal figyelik az előttük lejátszódó cselei, menyeket. A kapitány kegyetlen kikötésénél ökölbe szorítják kezüket. A legnagyobb részvéttel nézik a magára hagyott, összekötözölt ember tehetetlen vergődését. Tudják, ha a gyertya elég, felrobban a puskaporos bordó s elpusztítja a kapitányt. A gyertya kisebbedbe, a gyermekek ijedtsége folyton nő. Mikor már nagyon kicsi a gyertya, hirtelen felugrik 4—5 gyermek és el akarják fújni. Ugyanekkor nagy erőfeszítéssel kiszabadítja magát a kapitány s leveszi a gyertyát a hordóról. A gyermekek megkönnvebbülnek, örömük leírhatatlan s ennek hangos kifejezést is adnak. Boldogságtól sugárzik arcuk. A kiszabadult kapitány egy repülőgépen a hajó után indul, azt megtalálja és gépéről bombákat vet a hajóra. Újra nagy az örömük, mert már látják, hogy a repülőgé pet követő bajó eléri a levegőből bombázott rablók hajóját. A rablók kétségbe esnek, megadják magukat. A gyermekek halált kiáltanak lejükre. Igazság-követelésük kielégítést nyer: a bűnösök megbünhödnek. A gyermekek lelkesen tárgyalják egymás között a képet s egy sem akad a 27 között ki a kegyetlen rablóknak fogja párt.át. A különböző mozgókban k. b. 150 képet láttam a gyermekek között. A képek hatása az említett képhez hasonlóan bámulatos volt Mindegyik képet feszülten figyelték, kritizálták, a szenvedővel együtt szenvedtek, a humoros képeken mulattak, a szép tájakat gyönyörködve szemlélték a tenger hullámzásán, a hadihajókon, repülőgépeken, szóval a fenséges természeten és a technika csodáin oly annyira elbámultak, hogy ezt még csak megközelíteni sem tudjuk semmiféle más eszközzel. A gyermek lelke összeolvad a képpel, szemlélet közben nem is gondol arra, hogy ez csak kép, hanem minden megelevenedik előtte. Keressük csak ezen nagy érdeklődésnek okait! A mozgóban sötét van, csak a ponyva A „KUMMK“ TÁRCÁJAJk csavargó. Iits : K. E. F. igyes nagyon félénken csöngetett be a szép njaraó kapuján, amely fölött aranyozott be lükkel a „Margit“ név volt kiírva. Előbb Vagy öt percig bujká.va járta körül a vaskerítését. Do ni* g kdiett kezdeni a koldulást, mert reggel öl óra óta nem evett. Már esteledett és még tiz fillérje som volt, hogy ebbe i a rossz időben éjszakára fedél alá kérd hessen. Eddig valahogy clvergődött, hí rosszul is fizették a munkáját, Amig jó idő volt, nem bánta, ha a szabadban töltötte is az éjjeleket, noha a ruhája ezáltal erősen kopottas lett. így legalább mindig megtakaríthatott valamit a megtakarított pénzecskéjéből, amelylyel tavaszszal útnak indult hazulról. Tegnap azonban utolsó fillére e ment kenyérre cs a reménye, mely szerint ma valahol asztalosmunkát talál, nem teljesült, tellát ko dúlni kell. Csak ne lenne oly irtózatosan nehéz 1 Amikor felcsendült a villamoscsengő éles berregése, nagyon megijedt. Legszívesebben megugrott volna. Do nem lehet, a keze ökölbe szorultak, nem volt inas menekvés. Piros, pozsgás csoléd'eíny nyitott ajtót. — Szí gény vándor legény kér támogatást — lebegte lesütött szemmel cs fejébe szállt a ver. E pi.lunutban megszólalt a leány friss hangja. — Jézusom, hiszen ez a Langsbach Fiici. Honnan kerültél erre ? És hogyan nézel te ki ! .Mint valami uloaálió 1 Két kérdő szembe tekintett és felismerte a leányban gyermekkori j itszopajusát. A viszoutiáias örömét azonban megkeserítette a szegyen, hogy épen egy ismerőse tudta meg elsőnek, milyen rosszra fordult a sorsa és hogy neki, a fiatal, erős legénynek idegen ajtók elölt alamizsnáért ked kö uyörögnie. A leány nem engedte, hogy befejezze gondolatait. — Nem volt szerencséd a váudöruton, te szegényke — mondta jóságosán. — Ez könnyén megesik. Csak gyere be a konyhába. Nincsen itthon az Uraság, majd találkozik részedre cgy-két falat. A konyhába jó meleg volt. Mennyit túrt ciébe a leány 1 Ilyen jókat már régóta nem evett. Szemközt ültek egymással és elbeszélgettek az életük folyásáról. A leány már két évvel ezelőtt került el hazulról és igy sokat mondhatot, el neki a legény, aki csak néhány hónapja jött el onnan. A csengő újra berregett. — Az Uraság lesz — mondta a leány. — Csak maradj itt nyugodtan, azok nem jöanek ide. Majd későbh, ha a lakásban lesznek, kiengedlek. Es ezt — fogjad egye.őre. Nem sok, de jó szivvel adom. Majd ha újra lesz munkád és kereseted, akkor visszakü.död, nehogy azt mondhassák, hogy ajándékot fogadtál cl tőlem. Egy tallért nyomott a kezébe és kiment ajtót nyitni. Jól sejtette. B.auvitzék egy kis utazásról érkeztek haza. A leány lesegiteue a felsőbabátokat es azután az úrnő szobájába ment. Negyedóra múlva a haziszolga e.hozta a podgyaszi, Akkor mar nagy izgalomban vo.tak az urak. Éppen akkor vette észre B.auvitz ur, hogy hiányzik a pénztárcája. Három szazmárkás bankó, négy arany és aprópénz volt benne. Biztosan tudtaf hogy a kapu előtt még nála volt. Hiszen abból fizette a bérkocsi kocsisát, aki huzavitte őket a, vasúttól. Tálán az őszi felöltő zsebében van. Cht sincs. Akkor csak künn veszthette el. Blauvits ur is kereste a többiekkel együtt. Nem lehetett megtalálni a pénztárcát. Csak nem lopta el valaki... . Tolvaj lopodzott volna a házba ? 1 Talány volt az egész dolog, megfejthetetlen talány. Abban a pillanatban, amikor a háziszolga kijött a folyosóra, lépett ki Frigyes is a konyhából T
