Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-09 / 45. szám
« « f XI. évfolyam. Nagysomkul, 1913. november g. 45-ik szám EIőrizeté«i ár: Egész évre . . . 8 K Negyed évre . 2 K Fél évre .... 4 K Egyes szem ara 2ü fillér Főszerkesztő: Ilr. Ol.sars/ky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 843 miltiJKLEKIK VASill.VAP községi gazdálkodás hibái. A községnek, mint községi alakulatnak modernebb irányban való haladása, 1 ultu- rája és a közjóiét felé fejlődése, ma nagyrészt a község gazdasági erejétől függ. A legnagyobb jóakarat, lelkesedés, bazgóság a község fejlesztését illetőleg csak utópisztikus óhajtás marad a vagyoni erőnek hiányában. Sajnos, a községek nagy részének elmaradottsága arról tanúskodik, hogy a község vagyoni erejének gyarapítása évtizedeken át nem sikerült, mert nem sikerülhetett. Ennek fontos és számos oka van Mindenekelőtt az 18S6. évi községi törvény bizonyult újabb időben legnagyobb kerékkötőjéül a községi vagyonosodásnak. Ha itt-ott a községek jegyzői áital felébresztett gazdálkodási energia nemesebb intenciókra, szélesebb alapú gazdasági tevékenységre ösztönzött, éppen a községi törvény háromévtizedes szakaszai szolgáltatták a nehézkes béklyókat. Ennek az eredménye aztán az, hogy ma a községek nemcsak hogy a magánember üzleti tevékenységével nem vetekedhetnek, de még a sok tagot számláló társaságok mozgékonyságával sem bírnak. Pedig a községi leltárnak évenkéu i értékelése fontos hitel-tényező. A mai gyors iramú gazdasági folyamatban nem közömbös a községre nézve, hogy vájjon hitelképessége csökkent-e vagy növekedett ? Sőt a hitelképességnek a leltárból folyó gondatlan elhanyagolása nem nem ritkán pénzben kifejezhető anyagi károsodást jelent a községre. A mostani nehéz pénzviszonyokat közvetlenül megelőző kedvezőbb időben történt ugyanis, hogy egy különben elég jómódú község halaszthatatlan építkezésének és más beruházásoknak költségeire kölcsönhöz folyamodott. Az egyik pénzintézet hajlandó is volt a kölcsönt záloglevelekben nyújtani megfelelő biztosíték (eltár, pótadólekótés stb) mellett- Mielőtt azonban a bank kölcsönaján- latának határideje lejárt volna, a bank a leltári vagyont érték szerint nem fogadhatta el megfelelő biztosítéknak. Nem volt más, mit tenni, mint a község vagyonát valódi állagában és értékében hiteltérdemlően leltározni. Igen ám ! De most már kiesett a bank a kölcsönajánlatnak obligójáL-ól s a pénzviszonyok hirtelen rosszabodása folytán a bank lény télén volt a 96-as árfolyam záloglevelekben ajánlott kölcsönt 85-ös árfolyamban felajánlani. A község periig kénytelen volt a köles int igy is elfogadni, Itt a leltározás érték és átlag szerinti íöganositásának elmu lasztása súlyos néhány ezer korona károsodást jelentett a községre. A községi földek 1—3—6, ritka esetben 10 évi időtartamra adatnak bérbe. Különösen az 1 — 3, de igen sokszor a 6 éves bérletnél olyan gazdálkodás érvényedül, mely a föld termő erejét kiszipolyozza. Az 1 vagy 3 éves bérlő nem fog annyi táplálékot és munkát a föld termő erejének fokozására fordítani, hogy a legnagyoob hozadékképes- ség a rövid tartamú bérlet idejének lejárta után fog következni. Hasonló felfogással műveli a bérbevett földet a 6 éves bérlő is az utolsó esztendőkben. Ennek eredménye aztán az, hogy a föld termő ereje kiszipolyoztatváu — csökken és ennek következtében csökkeni fog a következő bérbeadásnál a bérleti összeg. Vagy ha nem csökken, marad a régi bérleti összeg még olyan időkben is, mikor a gazdasági termelés produktumai magas árfolyammal bírnak. Mi hát ennek az orvossága? Az, hogy az úgynevezett rablógarázdálkodásra alapított 1 — 3 éves bérleteket meg kell szüntetni teljesen és hosszabb tartamú bérletekre áltérni. De ezeknél annak szerződésszerű biztosításával és megfelelő ellenőrzésével, hogy a bérlő a bérletnek utolsó éveiben is azt a táplálékot és munkát köteles a földnek adni, melyet a kezdő években. így aztán a községi ingatlanok haszonbérei növekednének olyan arányban, amily arányban a piaci forgalom a gazdasági termékeket értékeli. Ma pedig ott tartunk, hogy a községi ingatlanok, mint legsoványabb földek (gondozatlanok, táplálat- lanok) a legkisebb bérösszeget jövedelmezik. Nem is szólva a községi gondoskoA„k5vÁRYIDBR“ TÁRCÁJAft talmi aranyországbóí. L. , . . faluban éppen gyűlés volt. Nagyban folyt a vita. Mikor aztán a gyűlésnek vége volt, Peter bátyánk a hires ember, a kinek egy itcével több tudomány volt a fejében, mint a többieknek, igy szó t az emberekhez: — Atyafiak, valami okosat akarnék mondani. Az atyafiak nagyot bámultak Péter bátyánk szavaira. Vájjon mit akar megint ? — No, hát csak hadd halljuk a szót, feleli rá a Márton bácsi — aki nagy hazafi hírében állott, — Hát má csak megmondom. Hallgassatok ide. Tegnap levelet kap'am Amerikábul I — Amerikábul ? — lön nagy csodálkozás. — Igen, igen. És az van a levélben irva, hogy aki ki megy Amerikába nagyon gazdag ember lesz. Aranyalma terem a fán, a folyókban, aranyhalak úsznak, az u'cán sült disznók szaladgálnak és kés van a hátukba szúrva; a fákon cipó terem. Aki éhes, az vág egy jó darabot a disznóból és levesz a fáról egy cipót. Senki sem kéri számon tőle. Aztán az aranyat csak úgy osztogatják . . . Az ömg M irton erre megcsóválta ősz fe.ét. — Má én azt el nem hihetöm, Pétör 1 — Én se, — mondja egy másik ember, aki rokona a Márton bácsinak. — Má pedig elhihetitök neköm, ha mondom, mer ez a levél nem hazudik. A jó Mártou bácsi megint megcsóválta a fejét, — Má pedig akár hegy van, én nem liiszök annak a levélnek. Erre már a falu esze, a biró u-am is beleszólta magát. — Hát óvássá kend fel 1 — Majd meglátjuk* mi az igaz benue. Péter bátyámnak a szavára büszkébben dobogott a szive. Mégis okos embernek tartják őt. E ő is vette a nagy levelet és elkezdé olvasni : Az emberek csodálkozva hallgatták és mikor vége volt a levélnek, Péter bátya igy szólt hozzájuk : — Nó, ugy-o, hogy mégis igaz ? ... — Már úgy köll lönni, — mondja rá Papp Jóska, a kisbiró és egyszersmind a lcvélhordó is. — No hát ki gyün velem el Amerikába ? — Én is mögyök, — mondja egy másik. És még többen is szóltak volna, de Márton b , atyánk vette át a szít. — Atyafiak, ne menyetek Amerikába, ne hig.v- jetek a levélnek, melyet bizonyára gonosz ein < t küldött, hogy ámítson benneteket. Hit mög aztán tuljátok, hogy ez a haza ellen bűn és lázadás Isten ellen ? Aki itt nem tud megélni nem tud az o;t sem. No higyjétek, hogy a pénzt ott ingyen osztogatják. Meg köll azért dolgozni a bányában ! De azok bizony nem hittek neki ; hallgattak az áruló szóra; eladtak mindenüket és búcsút vettek a falutól és szép hazájuktól, hogy elvitorlázzanak a dollárok hazájábi, Amerikába. Mikor elbuc-uztak a falubeliektől, a jó Márton bácsi intőleg szólott hozzájuk: •— Meglássátok csak, hogy a Márton bácsinak igaza volt . . . Visszajöttök ti még onnét, de meglátjátok, hogy nem ilyen állapotban .... * * ¥ Három esztendő múlt azóta, hogy a fenti esemény L............községben lejátszódott A községben, azóta nagyot fordult a világ kereke. Azok, akik otthon maradtak, boldogok, megelégedett emberek lettek, kik nem kívánkoztak Amerikába, kik
