Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-19 / 42. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE,

1] I 8 f i z e l é § i ár:

Egész évte .... 8 K Negye) évre 2 K

Fel évre .... 4 K Egyes szám ára 20 fillér

Főszerkesztő: Hr. Olsaiszkj Tiktor.

Felelő« Hzerkes/.tö : Barna Benő,

Szerkesztőség és hiaiióhívatai. Nagysomkut,Teleki-tér 843 üiE<iJKI.ISN1K MIM1EV VASÍUAAP

ft községek pénzügyei.

Az országos központi statisztikái hivi-' 1al testes kötetben kiadta a községek pénzügyi viszonyaira vonatkozó adatgyűjteményét. A hatalmas számoszlopok hangosan beszélnek és nem lehet azokat megcáfolni, sem s zépiteni. A rideg valóság előtt megállva, ugyancsak elmélkednünk kell a tapasztalatokon.

Sietünk azonban kijelenteni, hogy a ri nsztó adatoknak közzététele még jókor jött. Még lehet seg teni a bajon, mert nagy átlagban községeink vagyoni és pénzügyi helyzete elég szilárd. A községek összes vagyona (192 millió korona; melyből levonva az adósságokat, marad 565 millió korona tiszta élték. S In lumarosan megállítják a könnyelmű gazdálkodást, amelyet városaink és községeink folytatnak, a több, mint fél milliárd községi tiszta vagyont megmentjük, sőt gyarapithatjuk is azt.

A dolog úgy áll, hogy vannak dúsgazdag községeink és városaink, és ezzel szemben jelentkezik a nyomorúságos szegénység, a lelj eladásod is. Fény es árnyék egymás mellett. A nagy szélsőségeket statisztikai adatokban kifejezve, az adóprés számadataira kell utalnunk. így Magyarországon 138-i községben tizeinek 100 %-os fözs-gi pótadot, 23 falusi községben meg éppen 300 °/u*üt is meghalad a községi pótadó sőt 2 községben 500 °/u-on felülemelkedett. Ezek a statisztikai adatok tulaj.lonképen a községek adós- ■ságmrft szorítkoznak, de nem számolnak be arról, hogv hány millió korona meglevő vagyont fecséreltek már el a községek, főként hány millió értékű ingatlan és bányavagyon úszott el a községek ko?én az utóbbi negyven év alatt. Mert azt is jó volna tudni, hogy mennyi volt a községok vagyona ezelő't há- lom-négy évtizeddel és mennyi van ma. Ehhez az értékveszteséghez, az előbbi tényleges vagyon elpazarlásáról szóló számadatokhoz hozzá kellene adni a most fenálló adósságokat. Éhből az összegből tudnók meg csak, hogy lö'/el fél milliárddal fogyott községeink és városaink vagyona. A most közzétett statisztika csupán a p'-tadózási viszonyokra és a tényleges adócsinálás adataira vonatkozik. E szerint kézségeinket 127 millió adósság terheli. Ez is igen terhes, ha meggondoljuk, hogy oz az adósság a községeknek csak cgy- harmada között oszlik meg ; a többi községnek és városnak még marad kisebb-negyobb vagyoni plusza. Ismételjük, hogy a közsé geink átlagos vagyoni mérlegének hü képét csak akkor látnánk tisztán, lm az eladott, az elpazarolt tényleges vagyonállag százmill óról is kapnánk hiteles kimutatást. Nem tévedünk azzal az állításunkkal, hogy akkor a most meglevő 565 mill ó pozitív vagyonnal szemben ugyanennyi elköl ott vagyon mutatkoznék. A mérleg tehát majdnem passzivitást mutatna. A most közzé tét adatok az elköltött vagyonon felüli adósságcsinálásra és terhelésre vetnek világosságot. Egyedül ezen az oldalon megvilágítva községeink pénzügyeit, sok üdvösséget tanulságot vonhatunk le a jövőbeli gazdálkodás helyes irányítására nézve.

Az aggasztó állapot előidézésében vagyis a községeknek 30 millió korona adóssággal való megterhelésében, az adósságnak körülbelül egyötöd részében szelepeinek a helyi érdekű vasutak a fordított összegek. De ne gondoljuk, hogy a községek csak 30 millió korona hozzájárulással támogatták volna a vicinális vasutak építkezését, mert az említett statisztika csak azt a hozzájárulást tünteti fel, amelyért a községek adósságot csinálta'«, de nem tünteti fel azon hozzájárulásokat, amelyek a községek meglevő vagyonának feláldozásával történtek. Ez az összeg megközelítő számítás szerint, keveset mondunk, ha 250 millió koronában állapittatik meg. Ehhez kell még venni a vármegyei hozzájárulásokat s akkor megér hetjük, hogy a nagy bankok részéről miért leltek a legkeresettebb üzletek a vicinális vasutak. Hisz a vármegye és a község hozzájárulása az építkezési költségekhez mintegy kamat nélküli kölcsöntőkét képviseltek, melynek üzletnyereségeit azokban a vasútépítő bankcsoport élvezte. A községek és a vármegyék végül oda jutottak, hogy nemcsak útadó alapjaikat kötötték le ötvenhat van évre a vasútépítő pénzintézeteknek, de sújtva leitek a közúti potadókkal is a legnagyobb mértékben.

Ä „KÜVARVÍDEK“ TÁRCÁJAA Múzsa.

Irta : Erdősi Dezső.

Zászlós Mihály a festő, rnosoglyogva vizsgál a a .művészi vii a tervraj/sít, melynék építését a tavaszszal kezdik meg a Z iglige bee. Pompás kis f. s ék hs>, luuszegltítii szobákkal, bizarr viiá- gUási hangú átokkal es olyan hallat, a milyenről csak tündéimcstk kigoi.doiói álmodoznak. A leg- nagyszeiiibb m- gis a műterem ksz, a mely az egtsz emektet elfoglalja. Enm k örült a legjobban. Elmúlt negyvenöt éves és sokszor fáradtnak érezte mar a tehetséget. A belülről, önmagától jövő erő minth i gyérüit vo.na és külső körülményekre, miliőre,mesterségesen szított hangulatokra, sokszor alkoholra volt szüksége, hogy valami becsük Eset teremtsen. Zz a műterem úgy lesz berendezve, hogy megadhatja n ki azt a miliőt, moly tehet-é- gé scíkenteni, fogja. Lágy körevetek, pálmák, ál- oék, kitömött vadállatok, egy zseniális n beá ütött k s- akvárium és csodásán tökéletes világítás.

A telefon berregett. A tárlat titkára beszélt.

— Gratuláló:«, ü oltó képei is elkelt. Tudod, ki vette meg? Az állam. A miniszter itt vau. Egykét pere g nézteja képet, a Faira és nimfa Imreit

és megvette. Beszélni akar veled. Ü.j rögtön az autóba. Siess. Gratuláló« I

Zi-zlós vido.an csapta le a kagylót és beszaladt a feleségéhez.

— Lina. LLuskám, szedd fel a legszebbik gúnyádat. Kimegyünk a táriatia. Var a miniszter. Megvette a Faunt.

Az asszony, kedves, kom ly, boldogarca nő, ragyogó széninél nézett az u;ára.

— Ü ii'sz V

— O.i, li gyne 1 Nem kis dolog. Ebben a képben biz am a legkevésbé. Sokszor valóságos dinivel dolgoztam ívj a, mert nem tudtam belőle kihozni, a mit akartam. Nem vagy a régi, letörsz ! — tört ki belőlem minduntalan,

— H i te nem vagy, ttízbe dobo n.

— Látod, milyen kár le.t volna.

— Persze, hogy kár. És éppen ezt vette meg az állam. Ezt válasz.ották ki száz és száz kép közük Hí akármelyiket választja ki az állam, nein sorát ad.am volar rá. De m;rc éppen ezt vette meg. a melyről azt hittom, hogy a hanyatlás bizony,téka. ez uj erő", mu ikakedvét önt belém. Köszön hu, te draga, hogy bizt.ttál. Mi Jett volna belőlem néküled .... Múzsám 1

Zászlós szaggatottan, meghatva szavalt, letérdelt a felesége elé és cióko.ta a kezét.

Li.i t sirt örömében.

Künn a tárlaton nagy csoport várta a művészt cs párját. Koiégák, képkedve.ők, kiváncsiak középpontjában á.lt a miniszter és jó kedvüen dis- Kuráh. Örömmel rázta mag Zászlós kezet, a feleségének kezet esi költ. Karon fogta a művészt és odavezette a képhez. Hanyatló napsütésben, buja, zöld füvek közt, imbolygó patak mentén, egy hatalmas tölgy alatt viaskodnak egymással a faun és nimfa. A nimfa már elbágyadt a dulakodáson, fél vada a földet érit de plasztikus, erős kezével a faun torkát szorongatja, a ki szemérmetlenül kacig. Szőrös kccskelaba, a jobb, ki van tugva a levegőbe, a bal a földön, a lü között vész el. Ezzel a bal lábbal volt a legtöbb baja Z iszlósnak, nem tu ita elh. lyezni, úgy erezte, hogy erőt, karaktert, erotikát ke I a bal kecskelábba beleviuuie, s ez nem sikerült neki. Ezért a fú köze rajzolta, hogy a néző iek eszébe se jusson keresni a Dal lábát, melynek a szerelmi liaieban szerepe van. Csaió, Czaló! — kiaba.t rá a művészi tudata és utálattal fejezte be a képét.

Ezt azt u.áiatot érezte most is, a hogy karját a miniszter karjába olive állt a kép előtt. Tehetségének gjöngülését sohasem .érezte oiy tisztán, mint most. Száz és száz ilyen faun és nimfa képet látott már és semmivel sün külömböaik a többi'ől. Sablon, a irit egy nagy mester teremtett meg, színek, ha iga átok, felfogás — minden, minden lopva van. Zaszks gyötrődve nézett szét a kollégák között, az arcukról-próbált olvasni. A piktorok hal-