Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-27 / 30. szám
-ik szám. XI. évfolyam. Nagysomkut, 1913. Julius 27. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKLJTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. KIőfi Kötési ár: Egész évre .... 8 K Negyad évre . . 3 K Föl évre .... 4 K Egyes szem ára 20 fillér Segítsünk az árvíz károsultjain. Kis államoknak megfelelő terjedelemben állanak egész vármegyék víz alatt. Ebbe a nyári hónapba helyezte a nép minden bizalmát, minden reményét, e hónap döntötte volna el minden gazdának, minden béresnek, szolgának, iparosnak, falusi kereskedőnek a sorsát. A termésért imádkozott minden jó magyar, de nem mindegyiknek adott, hogy egész esztendei fáradságának gyümölcsét élvezhesse. Az er délyrészi és keleti határszél megyéiben, de még az Ausztriához közel eső vidékeken is olyan árvíz söpört végig, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Marosujvárott az ország legértékesebb es iegkiliasználhatóbb kősóbányáját borította el a medréből kilépett Maros. Hétezer munkást tett földönfutóvá itt az árvíz, de se szeri se száma annak a tömegnek, amelyet ez a csapás arra fog kényszeríteni, hogy vándorbotot fogjon és kimenjen ebből az országból. Kétszeresen szomorú és egyben megható jelentősége van mostanában annak az imának, amelyet a bányászok mondtak a tárnákba való leszállásuk előtt: „Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében Amen! Mindeneknek alkoto Ura, Istene, akinek mindenek, amik az egen, a földön és a föld.alatt feltaláltatnak, köszönjük létünket, akitől veszik minden alkotmányok eredetűket és élelmüket, Te hozzád buzgó szívvel kiáltunk, kik itt egyben gyülekeztünk, hálákat adván Te Néked azon jókért, melyekkel elhalmoztál. Segíts, Uram, hogy bejövetelünkben és kimenetelünkben sérelem nélkül maradhassunk, súlyos munkánk által Te Néked szolgálhassunk. Ko- nyörgünk, hogy akiket ép erőben, egészségben a föld színén megtartottál, atyai karjaiddal ez mélységben is kormányozni mel- toztatnál, Segély Uram, mert nem a mi erőnkben bizakodunk, hanem a Te szent nevedben mozdulunk meg innen Ámen!“ Ezek az emberek minden nap azzal az aggasztó gondolattal mentek munkába, hogy élve nem kerülnek fölszinre. A veszélyek egész légiója leselkedik a bányászra, aki kemény munkája mellett még az életét is kockáztatja. íme most már az életét sem kell kockáz alnia, most már tönkrement. Tönkre tette az az elein, amelyre a sok veszedelem közepette a legkevésbbé számítottak, a viz. Az Ur ép erőben és egészségben tartotta meg őket a föld színén, de mar nem adott keresetet nekik, amiből erejűket és egészségüket megtarthassák. A kivándorlási statisztika tehát megint emelkedni fog és Amerika, amely a munkabérek sülyesztésében már évek óta kesereg, megint kénytelen lesz keblére ölelni jó néhány ezer magyar embert, aki nem talált hont e hazában és aki kuli-bérért dolgozni fog a jenki-vállalkozónak. Tehát nemcsak a feudális birtok rendSzerkesztőség és kiadóhivatal. Nngysomkut,Teleki-tér 843 MKr.JltlJülUK flUNDIO.V V AS szer kergeti ki a népet az országból, hanem egy főuraknál is kütömb hatatalmasság — az árvíz. A hitbizományok ellen a parcellázást találták föl kitűnő recept gyanánt, a viz ellen nincs orvosság: sem ima, sem kifogástalan erkölcsi magaviselet nem használ, ha az égiháboru megindul és a felhők naphosszat ontják a vizet, amely nemcsak áldássá, hanem átokká is válhatik a földön. Persze a legiöbb helyen nem lehet a viz pusztításai ellen védekezni, de azért nem egy alkalom volt ez utóbbi árvíz alkalmával is, hogy a pusztításoknak elejét lehetett volna venni. Es éppen Marosujvárt lehetett volna a kincstár számára, amelynek évi harminc milliót jövedelmez és a sok éhező bányász javára megmenteni. Meg lehetett volna, ha nincs olyan bürokratikus megyei kormányzata Maros-Tordáuak. A bányát ugyanis egy az egész telepet körülvető töltés védi az ar ellen. A sóbányászok napról-napra kimentek az esős napok alatt a töltéshez, hogy mérjék, vájjon nem emelkedik-e a viz a töltés szintje felé. A viz félelmetesen emelkedett, de volt még mindig idő an a, hogy a töltés emelésével a vizet meggátolják a bányaterületre való behatolástól. A bányaigazgatóság a veszedelem láttára erre gondolt és abba akaita hagyni a bányamunkát, hogy a bányászok a töltés fölépítésével megmentsék a hányát, a kincstár fejőstehenét és a munkások egzisztenciáját. Előbb azonban a varmegye mérnöki hivatalai kérdezték meg, hogy A „kővárvidek“ TÁRCÁJAkét lábára, a fejét pedig hátra vetette. Majd oda- nyujtotta piszkos sáros tenyerét a kutya, hogy megköszönje az ajándékot. Nippek. Az asszony, A Montmartre északi részének szűk, piszkos sikátorain, ahol nyomor, tehetség és bűn olyan szoros rokonságban vannak, egy enyhe tavaszi napon édesen sajgó hangok vonultak át. A Sacre coeur zárdából két előkelő hölgy jött ki éppen és a csábitó hangok után törekedtek szikiadornb . nagyságú köveken, piszkon és a nyomor mindenféle jelén ót. A sikátorok között egy puszta helyen öreg kosszuszakállu vak lantos állt. Halvány arca önfeledten a kék ég felé meredt és a lantos báuatos mosolya a rideg környezetbe valami varázslatos melegséget öntött. A vak ember mellett egy fekete komondor állt, a kutya a körülállokra beszédes szemeket meresztett. Mintha mondta volna: adjatok a nyakamon függő pléhtanyérba könyörületes egy két krajcárt. A kép meghatotta a hölgyek egyikét, a fiatalabbat. Finom szürke bőrből készült pénztárcából előszedett egy frankot és odanyujtotta a kutya tányérja felé. Nagyot ke lett hajolnia, de ebben segítségére volt a fekete eb. Fölállt hátsó — Pfuj,. Melitta, az undok állat, vigyáz magadra, figyelnieztette az idősebb hölgy az ajándékozót. A leány egy pillanatig habozott, de azután odanyujtotta a kezét, hadd rakja rá a lompos eb piszkos lábacskáját A fecsegő körüláilók között hirtelen csönd támadt, a szép jelenet láttára. Csak egy festő, aki valamikor jobb napokat latoit, megemelte a széles karimaju kalapját, a fiatal hölgy leié lobogtatta és csak annyit mondott: voiia une femme! (íme egy nő.) Gyerek nevelés. Négy óra! Mint egy erdei patak, olyan va? dúl törtetett ki egy gyerekcsapat az iskola- kapu sötét ivei alól az utcára. A nap világos szabadság félé és az intézet előtt mint a hangyaboly úgy eiszéledt a kicsinyek tömege. Boldogan néztem azt a színjátékot valamikor, de még most is örülök, ha szemembe ütliü az ilyen kép. Ez a korlátokat keresztüliörő, túláradó erő, a legfiatalabb emberkék hullámzó sokasága, boldogságtól áradozó szemek, a fejek és jelentek tarkasága mindig megkapott, Amint az egyes csoportok között elhaladtam, mögöttem egy tompa gyerekhangot hallottam. — Hallod Jóska, ma jó dolgom lesz te- ringettét. Papa ott volt a tanítónál ma, és még egy szót sem szóltam otthon az utolsó három szekundáról. — Miért hazudol otthon folyton-folyvást ? Kérdezte bosszúsan a másik. — Azért, — felelte az, — mert a papám mindig megrak, ha egy szekundát bevallók neki. Azért inkább bevárom mig több van. — Az én apám, válaszollt fejcsóválva a másik — egészen más fajta ember. Hozhatok neki annyi szekundát, amennyi jel, esik, a fő, hogy megmondtam neki: ma megint egy szekuuda. Akkor jól összevissza szid, — de hát tudod az nem szokott fájni. Nőszerzés. Az egész Keleten hires volt bölcsességéről Omár Khalifa. Bíbor szőnyeggel betakart panda - gán mélyen elmerült gondolataiba. Hiszen legnagyobb okosságáról keli ma tanúságot tennie. V.i. lasztania kell a birodalom legszebb és legnemesebb három asszonya között, ki legyen a törvényes felesége. Fej legyintésére nehéz, aranyhímzésű bársony függöny lebbant föl. Fönséges termetű női Főszerkesztő: Bír. Olwavs/.ky Viklnr. Felelő« szerkesztő : Barna Benő,
