Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

képtelenség elkerülése érdekében az egyesült n gybankok segélyző szindikátusától hitelt kapnak. A lényeg azon van. hogy ezt a kivételes hitelt csak is azok a cégek fogják élvezni, amelyeknek hitelképessége vagyoni mérlegükben indokolva van, és amelyek nem helytelen üzletvitel, avagy erejükön felül ▼aló terjeszkedés, hanem hitelkrizis miatt ju­tottak fizetési zavarok közé. -'z aktiv fi­zetésképtelenség, ez a sajátságos ma­gyar species, a segítség folytán meg lóg szűnni. A nagy bankok ezúttal kerülni fogják a hosszadalmas formaságokat, hogy minden arra érdemes és jogosult cég hamarosan hozzájárulhasson a szükséges hitelhez. A fővárosi piac támogatása azzal a se­gítő akcióval karöltve fog végbementi!*, ame­lyet a budapesti nagybankok a vidéki pénzintézetek segítségére máris folyamatba tettek. Itt is az a szempont lesz irányadó, hogy csakis az oly intézetek fognak a rendkívüli hitelben részesülni, ame­lyek akár a betétek hirtelen elvonása, akár egyéb önhibájukon kívül eső okból pillanat­nyilag elvesztették likviditásukat. A dologiján az az érdekes, hogy első­sorban a vidéki cégeknek jut ki a segítség, ami igen bölcs dolog, ha tekin­tetbe vesszük azt, hogy mihelyt a vidéki cégek a fővárosi cégekkel szemben kötele­zettségeiket teljesíthetik, emezek ipso facto pénzhez jutnak. Ha a kereskedelmi piac ekként ország­szerte restituálva le*z, akkor lesz csak alkal­muk a nagy pénzintézeteknek szokásos .munkakörük folytatásába fogni s ennek a ténynek tulajdonítható az, hogy a segítő ak­ció ilyen gyors és agilis. A pénzpiac emez uj alakulásánál lehe­tetlen ineg nem emlékezni arról a benyo­másról, amelyet ez bennünk keltett. Felome- lőleg hat, hogy a borzasztó kadencia után a magyar piac előre megrajzolt recipe szerint a maga erejéből áll lábra, felemelőleg hat az önzetlenség és összetartás, amelynek je­gyében a folyamat történik. Egy pillanatra Amerika levegőjét érezzük fújni, a maga január 5. ____________________________,_____ KŐ VÁRVIDÉIC akcióképes, elszánt, demokratikus egyszerű­ségében. Ilyenkor érezzük, hogy nem igaz, hogy a pénzpiac a lelketlen, raffinált nye­részkedési poron amilyennek a közélet hir­detni szokta, hanem méltányos tisztességes üzlet is lehet, ha* méltányos és tisztességes emberek állanak az élén. Reméljük, hogy tanulsága és haszna is lesz az elmúlt hóna­poknak. Mintahogyan Szeged a pusztító ár­vízből ezerszeres szépséggel épült fel újra, szeretjük hinni, hogy olykép fogja felemelni fejét a magyar piac, újabb, megbizhatófrb konstrukciókkal és védőgátakkal a külpolitika tehetetlenségével szemben. H I R E K. Lapunk mai számával a Xl-ik évfo­lyamba lép. A midőn hálás köszönetét mondunk tisz­teit előfizetőinknek és hirdetőinknek lapunk­nak egy évtizeden át való anyagi támogatá­sáért, egész tisztelettel kérjük föl igen tisztáit előfizetőinket, hogy lapunkat ez újévben az előfizetési dijjak pontos befizetése által annál is inkább támogatni szíveskedjenek, mert a lapra közérdekből a közönségnek — az elő­fizetési dijjakra pedig nekünk feltétlenül — szükségünk van. Uj évi üdvözlet megváltás címén újab­ban Mán Lajos országgyűlési képviselő 10 koronát, Dr. Olsavszyy Viktor tb. vármegyei fő járási tiszti orvos, kórházi igazgató 5 ko­ronát, Veress József ig. tanító 2 koionát, Pilcz Ede róm. kath. plébános 4 koronát küldött szerkesztőségünkhöz. Ezen összegű­ket a patronázs egyesületnek adtuk át. Vármegyei bizottsági tagok választása. A kővárremetei választókerületben 01- savszky Simon és Leményi Olivér elhalálo­zása folytán üresedésbe jött vármegyei bizott­sági tagok helye január hó 7-ik napján lesz választás utján betöltve Kővárrernetén. Vá­lasztási elnökül Jeszenszky Béla tb. főszolga­bíró, h. elnökül Farkas János kovási körjegyző küldetett ki. A r8f. egyház bálja. A helybeli ref. egyház templomépitési alapjának gyarapítá­sára e hó Is-án programmal egybekötött táncmulatságot rendez. Meghívó. Nagyscmkut Közönségének 1912. évi november hó 23-án tartott előér- tekezletén hozott határozatából kifolyólag a 2 „Kővárvidéki Patronázs Egyesület“ megala­kulása céljából Nagysomkuton, az áll. elemi népiskola helyiségében, 1913. év január hó 6- ik napján d. e, 11 órakor tartandó alakuló közgyűlésére a t. érdeklődő hölgyeket és ura­kat tisztelettel meghívom: Veress József áll. isk. igazgató. Tárgyak: 1. A „Patronázs- Egyesúlet' alapszabály tervezetének bemuta­tása. 2. A tisztikar megválasztása. 3. Beszá­molás az 1912. évi nov. hó 23. és dec. hó 7- én rendezett estélyek jövedelmeiről és kiadá­sairól. 4. Indítványok. Elszámolás a „Kuruc-estély“-röl. A „Nagysomkuti Magyar Dalegylet“ múlt évi dec 26-án tartott Kuruc-estólyónek bevétele: 227 kor. OG fill. volt. Kiadás; 140 kor. 50 fill. Pénztári maradvány: 86 kor. 56 fillér. Az estélyen felülfizettek: Nagyságos Mán Lajos, országgyűlési képviselő, (az egylet díszeinökej 5 kor. Szabó Albert koltói tanító 5 kor. Veress József 5 kor. Merza Dezső 4 kor. Gergely Károly 3 kor. Szeremy Lajos, Erdőszádai állomás főnök, Bottyán János tanító, Szórán András tanitó 2—2 kor. Freuda Gizella, Székely János P60—1’fiO kor. Schwarc Izidor, Hirsch Ignác, Braun Adolf, Hersckovits Herman 1 *40—1*40 kor. Lingvav Tamás. Mányó Márton, Derecskey Árpád 1—1 kor. Kuszkó József, Marosán József 80—80 fill, Sebő András GO fill. Makrai Ár­pád, Lemnicz József, Olsavszkv István, De­recskey János, Erdélyi János, Ávrám János, Dr. Dósa Teofil, Bogdándi Vince, Marosán Flóra, Páska Tivadar 40—40 fill. Szilágyi Ferenc 20 till. N. N. 20 fillér. Fogadják a nemes szivü adakozók, a magyar nemzeti kultúrát munkáló Dalegylet hálás köszönetét. Jól esik megállapítanunk, hogy — bár kevesen — de akadtak magyar szívvel érző lelkek, kik átéiezték „Magyar Dalegylet“-ünk- nek exponált helységünkben leendő nagyje­lentőségű rendeltetését s példát mutattak, hogy egy ily kultur egylet életének első rendű feltétele a magyar társadalom támo­gatása. Meghívó. A Kővárvidéki Társaskör m. t, tagjait tisztelettel meghívom a f. hó 12-én d. u. 3 órakor megtartandó rendes évi közgyűlésre. Tárgy: 1. A múlt évi számodá- sok megvizsgálása s a felmentvény megadása. 2. Az uj tiszti kar megválasztása. 3. Lapok clárvereztetése. 4. Indítványok tárgyalása. Nagysomkut, 1913. január 1. Mán Lajos s. k. elnök. itten? Soha ilyen falut. Hisz még egy kutya so vakkantotta el magát a kocsi után. Ez pedig csak ritkaság. Vagy hogy egy kiváncsi leányzót láttam volna. Ez niacs errefelé ? —■ Vau ott is három. — Hol ? — Hát a szomszédban. Ott ni, a tu’só ház­ban, abban a hétablakosban. Három virágszál nyí­lik ottan. — Oszt szépek-e ? , — Meg kall nézni őket. Nincsenek üvegkasz- liba zárva. Ámbátor beleiileaének. — Akkor hát szépek ? — Kinek-kinek ... Azonban látom, hogy te­rítve az asztal, hát nézzük, miből élünk. Futó Gábor kifeküdt a puha gyepre a hegy­oldalon, onaan nézett lefelé a világba. Fürdőn a lelke a csöndben, amely onnan ünnepélyesen bérűit a vidékre, mint egy régi, régi, szed templomra a torony árnyéka. Mellette a bokor alól kibújt a napsugár. Cicázott vele. Hol az orrára szállt in­cselkedve, hogy a szeme is kf prázott bele, hol meg a hátát simogatta tüzes tenyerével. Fató Gábor jókedvűen állta. — Csak azért se fogsz megszöktetni innen, - gondolta magában. — Hiszen azért vagy nap, hogy süssél- melegítsél. Nyújtózott tovább és leste a Pókháió kisasszonyokat. Harmadik hete volt a faluban. Ellátogatott már vagy ö szőr a hétablakos házba, de még nem váltott három szót a Pókháló kisasszonyokkal. Mikor szembekerültek úgy eltűn­tek előle, mint a harmat az ágiul. Lebbent a fe­hér ruhájuk, mint a galamb szám; a és repäkek. A függönyök, puffok közül csak a csicsergésük j hallatszott. A Pókháló kis,asszonykák hárman voltak. A nagyobbik Nagypepiika, a középső Kispepilka, a legkisebb Pilu, Hogy hány sztendősek voltak? Le­hettek húsz, lehettek huszonöt; vagy tizenhat. Három egyforma gilice-madár, amelyik nagy ritkán búvik ki a fészkéből a napra magát illegetni, tol­lászkodni. Mert fél a karvalytól, nagykömü, nagy- csőrü, ragadozó sastól. Futó Gabor csak leste, egyre leste a hegy­oldali gyalogutat. Talár erre jönnek véletlenül. Messzirő’, mintha már látta volna őket itt fölfelé ugrándozni. Pajkoskodtak, megkergettók, szeder­ággal verdesték egymást. Szabadjára eresztették a jókedvüket, mint három huncut mókus. Aztán leültek a patak mellett, megmosták bársonyos ar­cukat a kristályvizében és furcsa nótákat énekel, gettek: „Anyjának virágja, három kicsi jányka, Három szép kicsi jány, Gyönypártás három jány, Aludj tok három rózsaszá’... Jön három királyfi, S,.ép három királyfi . ,, Verdesi ablakom, Munkát is ablakom. Aludj három jány, Ne hallgasd, három jány .. . .“ Elnyújtott, különös, szomorú vóit n nóta me­lódiája. Fülbemászó, mint a szerelmes suttogás. Nem tadott szabadulni tőle, aki hallotta. Futó Gá­bor kinevette önmagát. Ugyan mit is várja ő eze­ket a Pókháló kisasszonyokat. Mit törődik ő ezzel a háram falusi leánnyal, akik itt nőttek föl el­rejtve, elfelejtve Talán még nem is beszéltek soha magukhoz hasonló úrral. Ugyan ki is jöune ide a világ végére. Itt maradtak hoppou álmaikkal, vá­gyaikkal, reményeikkel. Minek is törődik velük. Hiszen ő már beleunt a városiakba is. Gyütölte a sok parfümös, felemás cifra leányt, asszonyt, akik szörnyen fárasztották. Nagyon okosnak akartak lát­szani. Pihenni ment volna közéjük és azon vette észre magát, hogy vizsgáztatták. Jaj be unalmas volt. No ez a három Pókháió kisasszony, ez lehet még csak egyszer unalmas. De milyen csudálatos nevet talált ki rájuk a falu népe. Pókháló kisasz- szonyek. De nem olyanok-e ? Ha egy jó szól rájuk fújna, elrepülnének. Megrezzent az ág a Gábor háta mögött. Nem nézett hátra. Azt hitte, madár szállt rá, vagy egy vadnyul osont el mellette. Hadd szaladjon az árva. Ó tőle nem kell féltenie az iihóját. De mégis, mintha itt járna valaki. Talán valami ételhordó asszony. Visszafordította a fejét nagy lustán Fűtő Gábor. Ott álltak előtte. Néztek rá ijedten, csodál­kozva, mintha nem is ember fia, de valami erdei manó lenne. Nem mozdult egyik sem. Összeka­paszkodtak, mintha veszedelemtől mentené egyik a másikat. Kinőttek a hegyből Fntó Gábor előtt, mint három gyönge, hajladozó szárú liüomszál. Nem tudta Futó Gabor, szóljon-e, vagy ne szolján. Félt, olyat talál mondani, amitől megijednek és eltűnnek. Aztán meg arra gondolt, hogy ha nent szól, akkor meg szamárnak tartják, kinevetik. Soha nem volt még ilyen zavarban a hires akadémikus. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom