Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

t X. évfolyam. • Nagysomkut. 1912. október 20. 4'2-il; szám. KÖZÉRDEKŰ. TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSDMKUTI JAltASI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS-KÖZLÖNYE. Előrizelési ár : Egész évre . . . . 8 K Negyed évre . . 2 K. Fel évre . . . . . 4 K Egyes szívni ára . . 20 fillér Főszerkesztő: lör. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő : ttarcsa IScnő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 384 1MECJELEKIK VASÁRNAP fizetendő dij, az aszfaltjárda költségei, a gazdasági iskola területéért fizetendő dij, továbbá annak bekeritési\k<íít^ge;:i Js ben- foglaltatnak a következőleg attápttptta meg: Bevétel . . . 21.891 kor. 55 íiil. Kiadás . . . 47.057 kor. 67 fiil. Fedezetlen hiány 25.I6Ö kor. 12 fill., mely fedezetlenhiány 33.094 kor. 25 fill, állami alő u'ái kiveendő 76"|;, pótadóval . lesz fedezendő. ó. Megállapította a községi közmunka 1913 évi költségvetést, mely szerint 3 kézi napszám után 3 kor. egy kétfogatu igavonó után pedig 5 kor. váltságdíj fizetendő. 7. A körorvosi kör székhelyéül — te- . kintettel az újonnan rendszeresített körorvosi körre — Nagysomkut nagyközséget je­lölte meg. 8. Tudomásul vette községi jegyző ama bejelentését miszerint, habár a f. 1912. évre megállapított és jóváhagyott rendes és pótköltségvétések szerint a f. évre 98 és - fél "|0 községi pótadó volna kivetendő, — de a mennyiben az állami adó a múlt évinél magasabb teljes fedezetet nyújt a községi kiadások fedezetére 76 "[„ pótadó kive­tése is. Örömmel járult tehát hozzá a képvi­selőtestület azon indítványhoz, hogy a f. évre 98 és fel ‘|0 pótadó helyeit csak 76°|0 vetessék ki. 9. Tudomásul vette, hogy a kórház Községünk rendes őszi közgyűlése, Nagysomkut nagyközség képvUelötes- 4üIete e hó 13-án tartotta rendes őszi köz­gyűlését a melyen a jövő 1913. évi köz­ségi költségvetésen ki.vi.il a község fejlődé­sére nagy hatással biró több ügyet is tárgyalt. Ugyanis végérvényesen letárgyalta a község villanyvilágitási ügyét, a létesített önálló gazdasági iskola berendezéséről gon­doskodott, melyek a község fejlődését elő­mozdítani hivatottak. Örömmel konstatálhat juk, hogy a képviselőtestület minden irány­ban a község fejlődését mindinkább elő­mozdítani igyekszik és bátran mondhatjuk, hogy a község a már létesített aszfaltjárdával, a létesítendő villany világilássa!, önálló gaz­dasági iskolával és a közeljövőben létesíteni k látásba helyezett telefonhálózattal rövid idő alatt oly nagyot haladt, hogy bátran sorozhatjuk magunkat bármely vidéki kis városok közzé. Jól tudjuk, hogy erre-sokan azt fogják mondani, hogy emelkedett is a pótadó! Erre nézve azonban meg kell nyug­tatnunk adófizető közönségünket, hogy az sem olyan veszedelmes, mini a minőnek sokan gondolják. Nézzük a járás és a megye területén levő sokkal kisebb községeket, a melyek adófizetői 120—200 ,J|0 községi pótadó ter­heit viselik és nincsen sem aszfaltjárdájuk sem villanyvilágításuk sőt még jó községi közlekedési újaik sem. Községünk adófizetői pedig az aszfalt­járda, villanyvilágítás és gazdasági iskola létesítésével felmerülő összes költségeket beleszámítva, a f. évben és a jövő évben is csak 76 j„ községi pótadót fognak fizetni. Tehát ilyen fejlődés melleit nem mond­ható, hogy az adózók túl vannak terhelve. A közgyűlés lefolyásáról alábbi tudósí­tásunk számol be: 1. A községháza és állami iskola előtt létesített vasrácsos kerítés alapfalazatai munkálataira vonatkozó vállalati szerződést egyhangúlag elfogadta a képviselőtestület. 2. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a törvényhatóság jóváhagyta a képviselő- testületnek ama határozatát, hogy a kórház berendezésére és m" /.erekkel való ellá­tására 2000 kor. kölcsönt felvehessen. 3. A villanyvilágítás létesítésére a m. kír. kereskedelemügyi miniszter által felül­vizsgált és az Elektra részvénytársasággal megkötött concessziós szerződést egyhan­gúlag elfogadta és a törvényhatósághoz való felterjesztését mondta ki. 4. A községi jegyző részére fizetésé­nek 30 °|0-át drágasági pótlék címén egy­hangúlag megszavazta. 5. A községi 1913. évi költségvetést a melyben a villanyvilágításért jövő évben A „Kövárviáék“ tárcája. Utóhangok, Néha Iliikor találkozank, szívem repes,.. .lüktet. Haragszunk ... és mégsem adhatjuk a feledésnek E ső szerelmünket. * Furcsa kincs az emlékezet: boldagít és büntet; Adva-adja boldogságunk s bünteti korai álmunk, Első szerelmünket. *- Azt mondják a szerelemre — nem egyéb ma : — üzlet. Igaz! Beleveszték én is s el nem feledhetem mégis, Első szerelmünket. * Azt is mondják: tündérálom, gyorsan jön és tűn el. A sors adta s el is vette, mert még az is irigyelte, Első szerelmünket. * Mosolygunk, a világ előtt rejtve hő könnyünket, Mit titokban ejtünk fájón,visszasírva a szép álmot: Első szerelmünket 1 . .. bog . ,. tsrjszeít nők kenyérkeressfe. Midőtt e kérdés fe'ett, e lap olvasóközönsége napirendre térne, . van még egy pár szavain. A szabadgondolkozás első nagy embere Rousseau, kora szellemével ellenkezve, bátran ki­mondotta : „Minden jó, mikor a Teremtő kezéből kike­rül ; minden az ember kezei között fajul el. Ő kényszeríti a földet, hogy más föld ter­méseit nevelje, a fát, hogy más fa gyümöl­cseit teremje; Összezavarja, összevegyiti az éghajlatokat, az elemeket s az évszakokat: megcsonkítja ebét, lovát, rabszolgáját ; min­dent felforgat, semmit sem akar olyannak, mint a természet alkotta, magát az embeit sem, ezt is idomítja, mint az iskolázott lo­vat, saját divatja szerint forgatja, mint kertje fáját.“ Nos — kérdem — nem természeíellenes-e a féríiak ama jámbor akarata, hogy a kenyérkere­setre alkalmas nő kezéből kiüsse a tisztességes kenyérkereset botját, nehogy erőre tudjon kapni... s a leigázó, magával szemben újra az egyenlő erejű, tudásu nőt lá-sa, mint élettársát; szóval fél­tékenyen őrködik affelett: nehogy a nő, az anya és gazdasszony szerepkörén túl is működhessék, mert igy könnyeu kisiklódhatnék férjemuramék körmei közül ? ! Ma csupán a házasság az egyedüli jobbágy­ság, melyet még törvényünk ismer. Bizony, nőink intensivebb mértékben rabszolgáink, mint azt a laikus szem látja s mint azt nőink is gmdólhák. Hisz épp azon tény, hogy nőink zöme nem is töre­kedik a gyámság alól felszabadulni, eklatáns bizo­nyíték arra, hogy rabszolgaságban ölnek. — S ha van is egy pár, ki közülök kiválva, e fonák hely­zetből kiemelkedni, szabadulni kivan;... legyőze- tik, mert helyzete sokkal hátrányosabb, mint a férfié. Pedig hát ma, amikor a társadalom sogiti, sőt leemeli a szülők válláról a gyermeknevelés nehéz gondját, (óvoda, iskola, stb.) korántse okta­lanság, de elengedhetetlen szükség, nőink foglalko­zását, kenyérkeresetét kiterjeszteni főként azokra, kikurk a vak szerencse nem kedveskedett sok pénzzel, nagy hozománnyal. — a nő hivatása az anyaság, de nem önelad is, kedvező megélhetési feltételekért. így hát a modern no jogosan törekszik arra, hogy önmagáért és ne pénzért, magas- rangú összeköttetései révén szeressék. Bizony felette kívánatos, hogy a nő családot ne érdekből, hmem valóságos anyai ösztöne, egyéni érzelmeinek tisz aságábrn alapítson. Adassék csak alkalom a nő tehetségeinek, T

Next

/
Oldalképek
Tartalom