Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-25 / 34. szám

2 KŐVÁRVIDEK aneimtns 25 HÍREK. A szatmármegyei köz­Gyáweset. | ségj és körjegyzők egyesülete megrendülve tudatja, hogy Bo- doky Béla kismajtényi körjegyző a Szatmár vármegyei községi és körjegyzők egyletének szeretett elnöke vármegyei bizottsági tag, ref. egyházmegyei tanácsbiró stb. folyó hó 17-én Budapesten, életének 58 ik évében váratlanul elhunyt. A drága halott földi maradványai folyó hó 19-én délután 3 óra­kor fognak Kismajtényban (Szatmár vm.) a református egyház szertartása szerint megáldani és ugyanott örök nyugalomra helyeztetni. Áldás és béke poraira! A szat- mármegyei községi és körjegyzők Egye­sülete. Iskolai beiratás. Az 1912|13. tan­évre a beiratások a helybeli állami^elemi, az iparostanonc és önálló gazdasági iskolák­ban, továbbá az óvódákban a f. évi szep­tember hó 7., 8. és 9-ik napjain d. e. 8 —12-ig és d. u. 2—4 óráig fognak esz­közöltetni. A munkásblztosiió pénztár. A szat­márnémeti kerületi munkásbiztositó pénztár helybeli megbízottjául Foltinek Aurél hely­beli gyógyszerészt bízta meg a kinél úgy a be- mint a kijelentések ezentúl eszköz- lendök, ugyancsak nála teljesíthetők a pénz­tárt érdeklő tagsági járulékok befizetése is, valamint mindennemű munkásbiztositást ér­deklő ügyben is ö szolgál felvilágosítással. Felhívás. Felhívjuk az adózó közön­séget, hogy a már esedékessé vált harmadik évnegyedi állami, községi, vármegyei pót­adókat, községi közmunkát, tüzoltóváltság dijjakat, továbbá tenyész apaállat dijjakat 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt okvetlen fizessék be a múlt évi hátralékkal együtt. Elöljáróság. Keresztény szövetkezet. A közsé­günkben létesítendő keresztény szövetkezet a f. augusztus hó 25-én délután 3 órakor tartja meg alakuló közgyűlését a Chiorana takarékpénztár helyiségének nagytermében. A közgyűlés tárgyai: 1. Az alapszabályok megállapítása. 2. Az igazgatósági és felü­gyelőbizottsági tagok megválasztása. Az alakuló közgyűlést Nyilván Miklós tak. pénztári igazgató és Szerb János esperes hívták egybe. Pályázatok. A királydaróci és éren- drődi körorvosi állásra pályázat van hir­detve, előbbire a pályázati kérvények aug. 31-én délután 5 óráig, az erdődi főszolga­bíróhoz, utóbbira pedig szept. 30. napjának d. u. 1 óráig a nagykárolyi főszolgabíróhoz nyújtandók be. Jóváhagyott vármegyei pótadók. Az 1912. évre Szatmármegve törvényható­sági közgyűlése által engedélyezett várme­gyei pótadók és pedig: a tisztviselői nyug­díjalapra a vármegyei közművelő­dési alapra *|, ®|n, a helyiérdekű vasutak segélyezésére 1 11, °l0, a különböző célokra felvett kölcsön törlesztésére 1 össze­sen 5 |. pótadót a pénzügyminiszter a be­lügyminiszterrel együtt engedélyezte. A pótadók kivetését1 az alispán már elrendelte. Ingyen«!« balatoni kalauz A Bala­toni Szövetségnek most jelent meg az in­gyenes balatoni kalauza. A szép képekkel díszített kalauzt a szövetség 60 ezer pél­dányban nyomatja és osztja szét. 10 fillé­res bélyegdij melíett a csinos füzetet bárki megkaphatja a szövetség titkári hivatalánál Balatonfüreden. Női kereskedelmi tanfolyam nyílik meg folyó évi szeptember hó l-én a nagy­bányai állami polgári leányiskolában. Oly tanulók vehetők fel, akik a polgári iskola negyedik osztályát jó sikerrel végezték. Igazgatóság a beira(ásókat már most esz­közli. Beiratásidij 10 kor., egész évi tandíj 120 kor., mely két részletben fizetendő. A villanyvilágításról. Annak idején közöltük lapunkban, hogy a villanyvilágítás szolgáltatására a képviselőtestület egyhan­gúlag elfogadta a Budapesti Elektra rész­vénytársaság ajánlatát és concessziós szer­ződését. A községi elöljáróság az ajánlatot és concessziós szerződést műszaki felülvizsgá­lás végett főiterjesztette a kereskedelemügyi miniszterhez, a honnan a szerződés és ajánlat vissza érkezett azzal, hogy a minisz­ter a szerződésnek több pontját a minisz­teri leiratnak megfelelően módosítani és a társulat által már betett 2000 kor. biztosí­tékot 4000 koronára felemelni kívánja. A vállalat ennek alapján felhivatotf, hogy a szerződést a miniszteri leiratnak megfelelően módosítsa és betett biztosítékot 4000 koronára fölemelje. A napokban érkezett vissza a vállalat értesítése a községhez, melyben közli, hogy a szerződést a miniszteri leiratnak megfe­lelően módosítani hajlandó, egyben intéz­kedett, hogy a még kívánt 2000 kor. biz­tosíték a községhez megküldessék. Ezek szerint semmi akadály nincs már, hogy a villany világítási ügy végleg rendeztessék. Megjegyezni kívánjuk, hogy a vállalat még kijelentette azt is, hogy a mennyiben a szerződés e hó végén vagv legkésőbb a jövő hó elején törvényhatósági jóváha­gyást nyerne, úgy a szükséges munkálato­kat azonnal megkezdené úgy, hogy már az ősz folyamán a villanyvilágítást szolgáltat­hatná a vállalat. A községi elöljáróság legközelebb elő­terjeszti a képviselőtestületnek a miniszteri leiratnak megfelelő concessziós szerződést elfogadás végett. Sorozó». Községünkben e hó 27., 28. és 29-én fog megtartatni a fösorozás és pedig a Nagysomkuton illetékes hadköte­lesek e hő '.9-én kötelesek sorozó bizottság előtt megjelenni. pár fillért keresett. Novak érdelődött a védtelenül álló leány után, azért ő mindezt tudta. Egy este, liogy bement Eszti az Üzletébe s csak ketten voltak ott, ismét el' hozakodott uéki, aljas ajánlatával. Ő azonban a maga egyszerű észjárásával csak aunyit mondott: — Inkább a Dunába ugróm I — Es ez az utolsó szavad ? — Ez! — Nos, bát én meg azt mondom néked, hogy vigyázz, meg fogod bánni makacsságodat! Eszti egy nap még a kenyérrevaló pár fillért sem tudta megkeresni. Nincs már mit eladnia sem, eladott, zálogba tett már mindent, amit csak lehe­tett. A házbeliek jószívűségét is nagyon igénybe vette már, kis testvéreire azok Ugyeluek fel inig 5 távol van, sokszor adnak nékik egy kis ételmara­dékot, nem (urduikat most bajzajuk. Fárad­tan, csüggedten tartott hazafelé a város külső ré­szére egy nagy téren át. A csipós, bűvös szél erft- seu csapott arcába, ő azonban nem érezte azt. Azon gondolkozott folyton, mit csinájjou kis testvé­reivel, mit teleljen nekik, ha azok kenyeret kérnek majd tóle! A sötétben alig hallható hangon megszólítja őt valaki: — Min gondolkozol, miért könnyezel ? Nesze, itt a pénztárcám ! Nézd csak ! Telik ebből kenyérre, eipőrre, mindenre. Ne félj tőlem, nesze, vedd ! Ránéz a beszélő lei fiúra, Novákot a háziurat látja maga mellett. Mereven tekintenek egymásra. Eszti tétovázik, mit csináljon. Az a pénz segít ni tudna lajta, megmentené a gondtól. Végre kikapja a mosolygó férfi kezéből a duzzadt pénztárcát, egy kézmozdulattal arcába vágja annak és futásnak ered. — Ezt inegboszuloui rajtad 1 — kialtja utána araggal Novák.j Későre járt mír az idő, mikor Eszti házuk elé ért. Félénken lépett be a kapun. Kis testvérei már vártak, éhesek voltak. Sírva fogadták őt. — Adj kenyeret éltesek vagyunk. Mit csináljon, mit feleljen most, hogy hallgat­tassa el kis testvéreit. Fájt a szive éhezni látni őket, de nem tudott mit tenni. Egyszerre mintha valami jó jutott volna eszébe, szinte örömmel mondta : — Mindjárt kaptok kenyeret, legyetek csak csendbe. Elmegyek és elhozom azt a nagy, nagy keuyeret, a mit oly sokszor ígértem már nektek — Jaj, de jó lesz! — kiáltották most már vígan a gyerekek. Kinézett az udvarra. Mikor bejött a kapun látta, hogy egy nagy kosárba kenyerek vannak ! Nyilván a boltból hozták ki, nem tudták ma már eladni A kosár kenyér még ott volt a lépcsőház­iul, a sütő műhely lejárata mellett. Micsoda bűnt követne ő el, ha abból egy kenyeret a kendője alá rejtve elvinue ? ! A kapu is már zárva van, nem fogja látni senki, meg aztán a házi ur sem lesz azzal az egy kenyériéi szegényebb. Az Isten is megfogja néki azt bocsátani s liogy róná fel bűnül, mikor éhező, nyomorgó gyermekeket akar az éhen- hálástól azzal megmenteni. Nem, nem követ el bűnt, nem is magáért eselekszi. Vállára dobta nagykendőjét, nesztelenül, fé. lénkén kiosont az udvarra. Körülnézett nem látott senkit, csak egyik-másik lakásból látszott halvány fény. Mintha az emeletre akarna menni a lépcső­háznak tartott. Ott megállt, köiülnézett. Sehol senki. Felkap egy kenyeret a kosárból, hir­telen kendője alá rojti s szaladni kezd vele a pin­celakás felé. Nem tudni honnan, merről jött a hang, de hallotta Novák kiáltását, amely csak egy szó volt, de amely megremegtette ; — Tolvaj! II. — Tehát nem vonja vissza a panaszát. No­vák ur ? Nem ! — felelt a megszólított. Lopott, ül­dözendő bűnt követett el, bűnhődjék ! Mikor már kihirdették az ítéletet, oda szól a bíró az előtte álló sápadt leányhoz. — Kívánsz e még mondani valamit leányom ? Eszti halvány arca kipirosodott, szeme fény leni kezdett s hangos kiáltással moudotta bírái szemébe. — Igen, loptam egy keuyeret loptam, bűnös vagyok. De bát moudják meg nekem maguk urak, melyik a nagyobb bűn: egy kenyérlopás, ha azzal a kenyérrel négy árvát mentünk meg az ébenlia- lástól, vagy az-e, ha egy ártatlan leány a testét, a becsületét dobja vásárra. Mondják meg nekem, ki követ el nagyobb bűnt, ki érdemel nagyobb bün­tetést, aki egy kenyeret lop. mert koplal, lop olyan tói, akinek mindene megvan, mit csak kíván, vagy az-e nagyobb bűnös, az érdemel-e nagyobb bün­tetést, aki egy szegény leánynak, ha tudja, elra­bolja egyedüli kincsét, a becsületét. Nézzék meg ezt a vagyonban dttskalkodó embert, aki uem egy ártatlan leánynak rabolta el már becsületét, nézze­nek meg engem, a szegény leányt, kinek egyetlen vagyona a becsülete és ítéljék meg, feleljenek ki a nagyobb bűnös, ez a bicsület-tolvaj, vagy én, a kenyér tolvaj?! Mondják helyesen cselekedtem-e. bogy inkákb loptam, minthogy ennek az embernek adtam volna oda testemet, becsületemet?! Felelj'*, nek, feleljenek nekem erre, uraim ! A hirak esik nézték a kipirosodott ar*u leányt, nem feleltek semmit. Egy nagy bűnösre gondoltak, a — társadalomra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom