Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-12 / 19. szám
X. évfolyam, Naírys^mkut, 1012. május 12. 19-ik szám. Előfizetéüi ár: Egész évié .... 8 K Negyed évre . ! K. Fel évre .....................4 K Egyes szám ára . 20 fillér Né pjóléti intézmények, Az államhatalomnak gazdasági érdekét képezi az, hogy az állam polgárai gazdaságilag is anyagi függetlenséggel bírjanak. Ez az anyagi függetlenség bizonyos etikai vonatkozástól eltekintve, alapjában abban áll, hogy az állampolgárok, mint adózó alanyok megfeleljenek azoknak a kötelezettségeknek, melyeknek teljesítését tőlük az államhatalom zavartalan működése megkívánja. Nem uj dolgok ezek. A legegyszerűbb háztartás realitása is ezen sarkal, a mint az emberi csoportok legfejlettebb alakzata: az állam is elsősorban csak igy állhat fönn. Ali sem természetesebb tehát, mint az, hogy az állam, saját jól felfogott érdekében is, igyekszik előmozdítani az anyagi függetlenségre való törekvést, megteremteni azokat az eszközöket, melyeknek gyűjtőneve népjóléti intézmények. Ilyen népjóléti intézmény általában min den sociális alkotás, amely legelemibb formájában, mint rokkantsági, munkaképtelenségi segély, betegség esetén adott tápdij, heti, havi átalány összeg avagy mint évjáradék ismeretes. A nagy társadalom jótékonysága mellett, ipari- és kereskedelmi telepek, üzemek alapították meg ezen intézményeket, a melyeket azután a társulás és egyesülés, a kölcsönös szövetkezés fejleszFőszerkesztö: Ilr. t.’lrsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: SSarrsa BSeiiő, j tett, az állam hozzájárulása pedig bizonyos J felügyeleti ellenőrzés mellett kiterjesztett. Mindezek azonban alapjában a segélyezés jegyében születtek meg. A véletlen avagy baleset élőidé te munkaképtelenség, betegség alkalmi oka telte, szükségessé ezeket és amint megszűnt az ok, elmaradt a segélyezés is, mert hiszen más célja nem is lehetett. Ebből következeit azután, hogy az intézményeknek ez a faja nem volt alkal mas a magasabb érdekek megvalósítására, nem képezhetett alapot arra, hogy ebből tartós, állandó és biztosított megélhetés alakuljon, annál kevésbé, bogy a nép ösz- szeségének jólétét eredményezze. A felismerés fejlettebb foka és az : anyagi eszközök nagyobb mértéke tette csak lehetővé azt, hogy nocsak a jelenre vonatkozzék ez az intézkedés, hanem jövőt alapozzon meg, a meíy alap a megélhetés | mellett az anyagi gyarapodás feltételeit is egyesítette magában. Eöldparcellázás, örök- bérlet, munkásházak, népotthon stb. ezek voltak a gyakorlat újabb eredményei. Mint minden haladásnál, úgy ebben is a tudomány megállapításai jelölték ki az I utat a gyakorlat számára és a gyakorlat váltotta be mindazon elméleteknek és ismereteknek a helyességét, a melyek nemcsak korok és felfogásuk szerint, hanem népek és nemzetek történetéből kialakulva, a hagyományhoz és a faji sajátossághoz ; alkalmazkodva, vállhatlak be helyenként. Rgy álhasonló, valójában transzformáló erő átlengte ugyan a tudomány és élettapasztalat által kiegyenlített helyi felismeréseket, de sem a socializmusnak egyenlősítésre törekvő támadásai, sem a rendi alkotmánynak makacsul védett alkotmányos garanciái nem kerülhettek összeütközésre, mert megvédte a rázkodtatástól, az ezzel együtt járó pusztulást az állami providenciának az a következménye, a mely nem szeparastikus intézkedések kísérletezését tekintette célnak, hanem az összeségnek, az egységes nemzet minden egyes tagja jólétéről akart gondoskodni. Éppen ezért nem kicsinylendö az az aggodalom, a mely a népjóléti intézményekkel szemben attól tart, hogy akár az elméleti tudomány tnlhajtásai által vezettetve, akár a pártpolitika szemüvegén keresztül tekintve kerülnek megbeszélés alá e kérdések. Tart attól, hogy a túlhajtott elméleti tudomány előkészített talaj nélkül íelisme- merésre vezet; a mint aggodalmaskodik a fölött, ha ezen intézmény akár az az agra- rizmus, akár a merkantilizmus őrlő kövei közzé kerülve pártíeifogást és megítélést váltana ki, mikor e kérdések megoldása ilynemű selleitásokat meg nem tűr, hanem elengedhetetlen követelményeként csak az állam gazdasági szükségleteinek kielégítését tekinti, mely ekként szoros, elválaszthatatlan Más Ki megfordult Budapesten tudja nagyon jól Hogy ott van egv lap a melyik nem ir hanem szól Azt is tudja liogy vau ott egy különös szokás Minden hírnek egy a czitue, egyetlen szó: „más.’1 Ezt a szokást jónak vélem s én is követein S élek vele mért ne élnék? hogyha telietem El zengem mi lelkem nyomja meggyűlt a rovás Előszónak éleg ennyi, következik M ás. Kevés embernek van pénze a legtöbbnek nincs Még a bankok is pipáznak ott sincs már több kincs Pedig sok a kérelmező nagy a tolongás JMo de lesz még rosszabbul is, következik Más. A. járdának egy kis helyét végre kimérték Irtózatos la9i-an készül mint a luczaszék Kern csoda hisz nem dolgozik csak egy pár munkás De fizetni pontosan kell, ez a fő uem Más. Ha a megye nem ellenzi s a miniszter ur Szemet a sok füstös lámpa soká már nem szúr Villanyfényben Úszik minden lesz. nagy ragyogás De uiire legjobban vágjunk az egészen Más. Telefonról álmodozunk mi már nagyon rég És liogy meddig marad álom ma sem tudjuk még ígéret az van már bőven, van egy nagy rakás Csak a kivitel hibázik nincs mar bátra Más. A bíróság építése befejezett tény Örül is neki mindenki, minden élő lény Jobb jövőt enged remélni minden változás Hátba jobb lesz ott a költség megállapítás ? Gyopár. Rögeszme. Irta : Dóra. A szanatórium folyosóján szivszorongva vatta az ápolónőt dr. Bende Miklós. Ott, színiben vele, a betegszoba ajtajú választotta őt ol attól, aki neki legdrágább volt a világon. Megengedik-e végre, hogy viszont lathassa ? Hónapokig gyötrelmes bizonytalanságban remegett Magda életéért. Erős karbolszag és különféle orvosságok illa fának keveréke émelyítővé tették a levegőt. A halál jéghideg fuvallata surrant végig e csöndes, bánatos helyen . . , Halkan felnyílt egy ajtó, Az ápolónő jött ki a betegszobából. Miklós idegesen megrázkódott . — Alszik, kár volt felkelteni — moudta az ápolónő. — Nem lenne szives várakozni? — Engedjen be kérem. Leülök melléje csendesen, nem keltem fel. Az ápolónő rövid gondolkodás után bevezette őt a betegszobába. A teljesen dísztelen kis szobában csak egy ágy volt. Mögötte, a magas álltákon hófehér csipkefüggönyök tompították a beszűrődő világosságot. A fehér takaró alatt mozdulatlanul feküdt Magda. Az, ápolónő zajtalanul hagyta el a szobát. A bánat és az öröm érzése egyenlően remegtették meg Miklós szivét. Öröm fogta el, liogy viszont láthatta, melléje ülhetett, egyben kétségbeesett bánat fojtogatta! mert Magda szépsége oly végtelenül szomorú volt. Egy mártír szépsége, meghatóan édes arc> amelyre a halál lehelte reá sápadt bélyegét. De hiszen már’nem is lélekzik?! Úgy érezte hirtelen ül, hogy eláll a szive verése. Vad fájdalom szorította össze a torkát. Magda A „Kovárvidék“ íáreája. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 384 eoék mixiniv vasáiisae»
