Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-15 / 50. szám
50 -ik szám. X. évfolyam. rr Nagysomkut, 1912. december 15. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YS3MKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. EI5rizeté»i Ar: Égés* évre . , . , 8 li l'egyed évre . . 2 K Fél évre ... , ■ 4 K Egyes szem ár« . 20 fillér Fttsxerkesy.tft: Dr. (ILaiüzky Viktor. Feleh'is szerkesztő: Barna llenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 ItlEGJEIiENIK MIABFA VASÁRNAP Tíz millió magyar. (Folytatás.) A népszámlálás eredménye még jobban megerősíti a gyakorlati életben ismert tapasztalatainkat, hogy városaink a magyarosodásnak legtermészetesebb tényezői. Ezt pedig nem csupán az értelmi kultúra, hanem a gazdasági ipari koncentráltság segíti elő. Az ipari foglalkozás a városi intézményekkel való megismerkedés és a műveltségi igények emelkedése által erősebb ingert ad a magasabb kultúra megszerzésére, s mert ma a városokban, néhány szász várost leszámítva, a magyar kultúra dominál, az iparos lakosság önként magyarosodik el. Egybevetve már most ezt az eredményt azzal az elég szomorú körülménnyel, hogy a magyarosodás éppen az erdélyi részekben, halad legkevésbbé sőt szinte stagnál: önként következik az, hogy mit kelljen tennünk magyar nemzeti politikai követelményből is Erdély érdekében. Nem csupán a román lakosság nagy tömege és magyar nyelv elleni passzivitása, a melyet az izgatok folyton szítanak, noha a népet nem vádolhatjuk, hogy konokságból szegülne ellen annak, hogv megtanuljon magyarul, nem csupán ez az etnográfiai és politikai ok akadályozza a keleti részeken a magyarosodás növekedését, hanem az, hogy még nincs elég ipar vállala , az iparos városok pedig a szászok kezében vannak, Ezeknek értelmisége ugyan tud magyarul, de csak szükségből él vele. A föld népe ellenben nagy mértékben nyelődik el a román áradattól és szászok bűne, hogy a maguk fajabeli áldozatokból sem jutó tak még ennek belátására. Agrárius eszközökkel ti*'hát nem segíthetünk, vagy legalább is nem számbavehetóen az erdélyi magyarságon. Annyi szabad, vagy megszerezhető föld ott nincsen, hogy földművesek telepítésével az erdélyi magyarságot kellő mértékben gyarapirhassuk. Az a néhány telepítés, a mi még lehetséges, nem lesz értéktelen ugyan, de nem is segít gyökeresen a mai állapoton. Meg aztán honnan telepítsünk? Az alföldi elem az erdélyi viszonyok kö é nem igen tud beleszokni. Ezt kifej tették a Politikai Hetiszem- lóben még 1895-ben a mikor Ugrón Gábor a nagyarányú alföldi telepítést szorgalmazta. Nem is sikerült. A földre éhes alföldi ember vagy ragaszkodik lakóhelyéhez s a megszokott környezetben igyekszik Hídhoz jutni, vagy inkább megy Amerikáb , a hol jobb kereset kecsegteti, mint a sovány erdélyi mezőségen. Jórésze azonban a városba tódul, s éppen ezekből regrutálhatjuk a jövő ipari munkássereget. A Dunántúlról és a felvidéki magyarságból inkább telepíthetnének, de a hegyvidéki magyar lakosságra másfelé, a vegyes nyelvű felvidéken is szükségünk van ; és ott is célravezetőbb az, hogy a földmü- vesnép egy része áttérjen az ipari foglalkozásra és mint ipari telepes legyen a magyarság számbeli és kulturális fensóbbségének fegyverhordozója. Minthogy tapasztalatból győződhettünk meg, hogy mezőgazdasági alapon az eidélyi magyarságot, de az sem teljes mértékben, csak konzerválhatjuk, du nem szaporíthatjuk, sürgősen át kell térnünk az iparvállalatok utján való telepítésre. Nem csak azért, hogy Erdélyt etnikailag is biztosíthassuk magunknak, hanem a magyarságot is tizedelő amerikai kivándorlásnak is gátat vethessünk. Hogy az ipari telepítéssel az erdélyi magyarság szaporodását ielszokkenthetjüK, azt Hunyadvármegye népességi adatai bizonyítják. a hol a petrozsényi szénmedencében a betelepült magyar bányamunkások a magyarság irányát rövid idő alatt tekintélyesen megnövelték. Ha arról le is kellene mondanunk, hogy Amerikát okozta veszteséget pótoljuk, noha a munkaalkalom bizonyos arányban a visszavándorlást is előmozdítaná: a jövőre legalább el kell érnünk azt, hogy a kivándorlásra kényszerültek helyes áttolódás utján megmaradjanak az országban s a nemzeti erőt es vagyont szaporítsák. Ha csak annyit érhetnénk cl az iparvá- lalatok fejlesztésével, hogy a kereskedelmi mérleg passziv-ósszegét eltüntessük, már is nagy s kér lenne. S ma már a nemzetközi szociálizmus- tól nem kell tartanunk, mert a munkásság minden országban nemzetivé differenciálódott, s a magyar munkásság zöme egyenesen visszautasítja a nemzetköziség bomlasztó szellemét. S kivált ha a telepes munkások politikai joggal is föl lesznek ruházva, már a politikai elet maga is a magyar nemzeti kultúra katonáivá avatja majd őket. És a hol az ipari munkásság megjeleli, minthogy szellemi és anyagi szükségletei nagyobbak a földtnivesénél, automation maga után vonja a kereskedelem, kisipar és értelmi foglalkozást űzők nagyobb-zárna odatelepedését; az ipari munkásnak szüksége van mindenféle kisipari termékre, kereskedőre, vendéglősre, tanítóra, orvosra, e mellett az ipari vállalatok a közlekedés személyzetének is nagyobb szaporodását vonják maguk után s ez mind a magyarság nagyobb számú elhelyezésével jár. S ez ellen semmiféle jogos ellenvetéssel sem élhetnek a nemzetiségek. Csak örülhetnénk, ha az erdélyi románok közül is men öl többen államinak az ipari vállalatok munkásai közé; legalább önként fogják hasznosítani magukra nézve a magyar kultúra javát, a nélkül, hogy nyelvüket és vallásukat bárki veszélyeztetné; viszont számbeli többségük ellensúlyozása a magyar állam nemzeti integritás elleni izgatásnak alapjait semmisíti meg. Ez pedig minden á lamnak első érdeke és kötelessége. HIRE k. Áthelyezés és kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kopniczky Kamil a helybeli önálló gudasági iskola szaktanítóját a szatmárhegyi önálló gazdasági iskolához hasonminősógben áthelyezte. A helybeli önálló gazdasági iskolához pedig Molnár Mátyás gazdasági szaktanítót nevezte ki. Vármegyei közgyűlés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja e hó 19-én délelőtt 10 órakor Nagykárolyban a vármegyeháza gyü- lóstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre hívta egybe a törvényhatósági bizottság tagjait. A tárgysorozatban felvett tárgyak közül községünkét és járásunkat érdeklő több költségvetés és számodáson kívül, községünk gazdasági népiskolájának szervezése is tárgyalás alá kerül. Legtöbb adátfizelök névjegyzéke. A napokban állította össze a községi elöljáróság az 1913. évre szóló legtöbb adótfizető virilis képviselők névjegyzékét. Virilis képviselők lesznek tehát 1913. évben és pedig. Rendes tagok: 1, A nagysomkuti Kereskedelmi bank 4893 kor. 25 fill. 2. Kővárvidóki tak. pénztár 4351 kor. 66 fill. 3. Chiorana tak. pénztár 4176 kor. 55 fill. *4. Mán Lajos orsz. gyűl. képviselő 2104 kor. 38 fill. *5. Dr. Simon Miksa ügyvéd 1306 kor. 82 fill. 6. Gróf Teleki Sándor nagybirtokos 1259 kor. 47 fill 7. Bocsánczy Márton kereskedő 63T kor. i)9 fill. *6. Földnek Aurél gyógyszerész 616 kor- 20 fill. 9. Ecker Béni fakereskedő 604 kor. 51 fill. 19. Goldstein József só nagyárus 566 kor. 11. Lázár Lajos fakei es- kedő 525 kor. 73 íili. *12, Nyilván Miklós tak. pénzt, igi/gitó 472 kor. 08 fill. *13. Dr. Olsavszky Gyula ügyvéd 442 kor. 48 fill, *14. Dr. Goldstein Ármin orvos 434 kor. 3i till. 15. Hirsch Náthán birtokos szesz nagy- kereskedő 377 kor. 55 fill. *16. Dr. Buttyán Simon ügyvéd 366 kor. 24 till. *17. Dr. Gellért Márton ügyvéd 343 kor. 56 fill. 18. Halász Mór gőzmalomtulajdonos 316 kor. 59 fill. 19. Gróf TeLki László Gyula nagybirtokos 291 kor. 86 till. 20. Katz Zsigmond birtokos 274 kor. 82 fillér. Póttagok: 1. Buttván Jánosa Tób( birtokos 271 kor. 18 fill. 2. Herskovits Mór
