Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
2 KŐVÁRVIDKK november 24. Minden tag 1 korona tagsági dijat fizetett önkéntesen. A Dalegylet alig egy havi fennállása után, máris meglepő sikerrel mutatkozott be, az állami elemi iskola tantestületének tegnap este tartott felolvasó-estélyén, melyen 4 mü- sorpontot, helyesen megválasztott énekszámmal, általános és őszinte elismerés mellett töltött be. Az Egyesületből kiszivárgott hirek szerint karácsony II. napján műsoros kuruc- estélyt fog rendezni a Dalegylet, melyre már egy pár énekszám — mint mondani szokták — megtörve van. A műsor teljesen a kurue-költészet remekeiből lesz összeállítva. Igazán örvendetes jelenség, hogy városkánkban a zenei élet e téren is hathatósan kezd kultiváltatni. E feleke/et és osztálykülönbsóg nélküli kulturegyestiletünk bizony-bizony nagyobb mérvű támogatást érdemelne, énekelni szerető és tudó intelligens uraink részéről. A már működő tagok részére pedig adja Isten, hogy állandóan megmaradó lelkesedéssel és kitartással működjenek s minden oly gyarló, álnok törekvést, mely a Dalegylet megbontására irányulna megvetéssel fogadjon s férfihoz illő komolysággal egy szív — egy lélek arra törekedjen, hogy az uj kultur- egyesület a cinikusok bölcselkedése dacára is a tagokhoz méltó sikereket érjen el. HÍREK. Vármegyei legtöbb adótflzetők. A vármegyei hivatalos legutóbbi száma közli a vármegyei legtöbb adót fizető virilis képviselők 1913. évi névjegyzékét azzal, hogy az esetleges felebbezések a hivatalos lapban történt megjelenéstől számított 15 nap latt a vármegyei állandó niráló választmányhoz címezve a vármegyei alispáni hivatalban nyújtandók be. A közölt névjegyzékben járásunkból a következő legtöbb adótfizetők vannak felvéve : Gróf Teleki László Gynla birtokos Kővár- hosszufalu 7773 kor. 42 fill., Gróf Teleki János birtokos Koltó 1677 kor. 08 till. Gróf Teleki Sándor birtokos Nagysomkut 1501 kor. 77 fill., Nyilván Miklós ügyvéd Nagysomkut 1279 ko-. 98 fill., Hirsch Ignátz birtokos Kővárremote 981 kor. 89 fill., Dr. Simon Miksa ügyvéd Nagysomkut 682 kor, 12 fill., Bocsánczy Márton kereskedő Nagysomkut G74 kor. 18 fill., Salamon Hermán birtokos Koltó 627 kor. 40 fill,, Hirsch Adolf gyáros Nagynyires 621 kor, 09 fill., Ecker Béni kereskedő Nagysomkut G04 kor. 38 fill., Goldstern József kereskedő Nagysomkut 5GG kor., Salamon Ferenc birtokos Hagymá-láp«s 553 kor. 45 fill. Szavazattal biró tisztviselő: Gróf Teleki Jenő főszolgabíró. Iskolai ünnepély. A helybeli állami elemi népiskola Erzsébet királyné emlékének szentelt ünnepélyét a szokásos módon tartotta meg f. h. 19-én. Az ünnepi beszédet ez alkalommal Szabó Gózáné Z. Kisj Lenke mondotta. Egyszerű keresetlen szavakkal s a gyermekek szivéhez szóló hangon ecsetelte a szerencsétlen királynő életét, különösen kiemelvén s egyes epizódokkal is megvilágítván a fenkölt gondolkozásu fejedelmi nő nemes szivét, mely szeretettel fordult minden szerencsétlen elnyomott s igy természetszerűen az elnyomott magyarnemzet felé is. A — sajnos — csekély számú hallgatóság figyelemmel kisérte az uj tanítónő első nyilvános szereplését Somkuton, valamint szívesen hallgatta a gyermekek szavalatait is. Különös fényt kölcsönzött az állami iskola ez idei Erzsébet-ünnepélyének a Szabó Géza tanító által szervezett Gyermekkar első na- j gyobb szereplése, mely olyan preci en adta elő a Végler Gyula: „Gyászdal“, Lesznik Emil: „Erzsébet királyné emlékére“ cimü két- szólamu és Szabó Géza saját szerzeményű „Erzsébet királyné gyászemlékére“ cimü három szidamu alkalmi énekeket, hogy a hozzáértők osztatlan bámulattal s elismeréssel adóztak a rövid idő alatt nagy eredményeket felmutató tanítónak. Kár, hogy a szokásos iskolai ünnepélyek iránt a szülők olyan csekély érdeklődést tanúsítanak, ami úgy a gyermekek, mint a tantestület munkakedvét nagyon lehangolja, megbénítja. Több érdeklődést kérünk a gyermek ügyei iránt, hiszen előtte az élet, övé a jövő s hogy menjen neki az élet nehézségeinek, ha sapt szülője már a legkezdetén is megfosztja őt munkakedvétől, a jól és nem hiába végzett munka elismerésének édes érzetétől. Felhivá«. Szatmárvármegye területén lakó, alkalmazás nélküli okleveles tanítók és tanítónőkhöz. Minthogy az állami el. népiskoláknál előforduló s rövidebb hosszabb ideig tartó tanítói (tanítónői) szabadságolások eseteiben havi 8) kor. díjjal okleveles tanotok helyettesi alkalmazásának szüksége gyakran áll eló, s ilyenkor a helyettesítésre vállalkozni hajlandó állás nélküli tanerők tartózkodási helyének ismeretlen volta miatt tetemes idő telik el, mig a kiszemelt helyetteshez a megbízó levél eljut, ugyanezért szükségesnek látszik, hogy jelzett célból á vármegye területén lakó ily tanerők a kir. tanfelügyeiőségnél állandóan nyilvántartassanak. Ugyanazért ez utón hívom fel az érdekelt oki. tanítókat és tanítónőket, hogy akik alkalomadtán e vármegyében áll. el. iskolánál helyettesítést vállalni hajlandók, erre nézve legkésőbb folyó évi december hó 10-ig e kir. tanfelügyelőségnél levélben nyilatkozzanak, csatolván tanképesitő oklevelüknek, valamint egyéb képesítettségüket igazoló okmányaiknak eredeti példányát, vagy kir. közjegyző által hitelesített másolatát és közöljék pontos lakóhelyüket (városokban lakók az utca és házszám megjelölésével) a hol a megbízás őket megtalálja. Az okmányok előjegyzés után innen az illetőknek nyomban visszafognak küldetni. Szatmárnémeti, 1912. november hó 1-ón. Bodnár kir. tanfelügyelő. Vármegjel gyámpénztár lökéinek elhelyezése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága a gyámpénztár tőkéinek elhelyezésére községünk pénzintézetei közül a Kővárvidéki tak. pénztárt és a nagysomkuti Kereskedelmi bankot jelölte ki. megkerült betörök. Lapunk múlt számában hirt adtunk a Cseh Károly és Gallisz J. és Társainak üzletei betöréséről. Cseh Károly egyik káros a nyomozást Bar- dai Sándor helybeli cigány nyal is eszközöltette, a kinek sikerült a tetteseket két magos — Engedjen el.., maga bolond... elég volt már... De mikor elengedtem, hirtolen elkacagta magát és meglegyi.itetle az arcom a kezével. Ekkor újra átöleltem és megcsókoltam a nyakát, a fü- lecskéjét és az arcát e,borítottam csókjaimmal. A ruhán keresztül éreztem a testének roszkető melegét a karjának a gömbölyüségét és a keblének a lágyságát ... Most kisiklott a karjaim közül, aztán megint átöleltem és igy játszottunk egész délután... Már késő este volt, mikor haza jött a csaiád, Egy önzetlen pillanatban kezet csókoltam neki, aztán boldogan, ujjongva indultam haza .. . A lelkem tele volt mámorral, gyönyörrel a számban boldog édesség ümlölt szét. Mosolyogva, halkan, kacagva mentem hazafelé, mintha virágok hullanának lábaim elé. Egy déiutáu megint egyedül voltunk. Beteg volt. Kicsit meghűlt és az ágyban feküdt. Ott ültem mellette és néztem, ahogy lehunyta a szemeit és csukott szemekkel fekszik. Aztán egyszerre föl- nyitja, elmosolyodik és melegen édesen viilau a tekintete szemembe. A kezét simogattam, aztan a karjat, amely güubölyüen, formásán, bájosan feküdt a tarkón. — Claire — mondtam remegő hangon — ha én egyszer beteg volnék s a kórházban feküdnék, vagy máshol, el joune-e, ideülne-e igy ? Megsimo- gatni-e a homlokom a fehér kis kezével ? Mosolygott, rámnézett és a tekintetéből meleg boldogság ragyogott felém. A szivem úgy dobogott, miatha kiakarna ugrani. Nehéz, fulladozó, mámoros hangon mondtam : — Claire — édes tudja-e, hogy szeptemberben indulok Parisba ? Fog gondolni rám néha ? Talán egy évig sem jövök vissza... — És ... és ... mit csinálok én addig ? ... Maga nélkül! . , . tette hozzá lágyan és kérlelően és eiborultan nézett rám. — Egy percig hallgattam, Az arcom égő forróság öntötte el, megremegtem és térdre es em az ágy előtt, átöleltem és a szájam rátapasztottam az ajkára. .. Édes melegség öntött el. Visszacsókolt, szinte szívta az ajkamat, a karjával átölelte a nyakamat és magához szorított ... Gyönyörű, édes, boldog pillanat volt ... Egyszerre vége volt, vége lett az egésznek. Mennem kellett, Parisba indultam és az utolsó estén elmentem hozzá, búcsúztam tőle, — Hajnalban — mondtam — korán hajnalban indul a vonat. — Isten vele — mondta kezet nyújtva, do hidegen és gyorsan, szinte bántóan. Ilyen volt mindig az utolsó időben. A szeme közönyösen siklott végig rajtam, szinte elnézett fölöttem, mintha valahol masszo járnának a gondolatai. Nekem pedig a fájdalom összeszoritotta a torkomat A buc-u fájdalmas keserűséggel markolta össze a szivemet. Süni tudtam volna és gyötrelmes, haragos düh vágott végig a Iel- kemen. — Egy évig nem foglak látni — mondtam fuldokolva és elfordultam, hogy ne líssi a köuy ny'eket a szememben. A szivemben jeges hidegség ülepedett le,* Most már könyörgő könnyes szemmel néztem. Gyötrődtem, remegtem s csak annyit vártam, hogy megérintsen a kezével és azt tmadja: — Maradj 1 . . . Hidegen és közönyösön nézott rám. Láthatólag unta az egész jelenetet. Megunt engem is, mint egy játékszert, amit félredobott a sarokba ,.. Játék volt az egész . , . Kisomfordáltam, mintegy megvert kutya. Az előszobában mégegyszer megálltam, visszafordultam és ekkor megpillantottam valamit a földön. Egy kis, színes nnngyesoroó volt, agy összetört baba, egy szegény, megrongált Bi- ba bé. Az orra bevolt lapítva, a homloka maszatos, a füle letörve ... Rábámultam és haragos keserűséggel támolyogtam ki az ajtón. A lelkemben valami könnyes szomorúság ömlött végig ... Ebben a pillanatban utáltam az egész világot és különösön a nőket, a nőket . . . És úgy éreztem, mintha az egész világon csak két ember volna : egy nő és egy férfi. Csakhogy a nö nagy, gyönyörű, isteni, a férfi pedig egy szánalmas, kis Bi ba-bó, a mi ott vergődik a játszó, édes, hófehér ujjacskák között . . . Gábor József.
