Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
X. évfolyam. Nagysomkut. 1912. január 28. 4-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYáDMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 Ív Kegyed évre . , ! K. Fél évre ......................4 K Egyes szám ára . 20 fillér Fő szerkesztő :, Or. Olsavszky Viktor.^ Feielős szerkesztő; Itarua ESenő, Szerkesztőség és kUdóhívHtai.Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELELIK ML\»EV VASAICX A1»---------------“------~---------------—------------------A magyar sportnak, a magyar testedzés bámulatos fejlettségének köszönhetjük azt a csodát, hogy amit alig-alig sikerült elérnünk sajtónk, irodalmunk, szépmüvé- szeteink révén, azt egy csapásra, egy hónapon belül nyélbe ütöttük. Néhány rúgásnak, sport nyelven: goal-nak köszönhetjük, hogy Németország, Anglia és a többi nagy államok világ sajtói annyi dicséröt, oly sok szépet Írtak bő részletességgel rólunk, hogy szinte hinni se merjük. Derék labdarugóink ügyességének, fegyelmezettségének tulajdoníthatjuk, hogy egyszeriben világhírré tettünk szert és hogy tudomást szereztek rólunk, mert még a kiváló sportolók hazájában. Angliában is diadalmaskodtak az ottani footballisták felett. A legrutabb irigységnek, a leggonoszabb rosszakaratnak is meg kell rajolnia nemzetünk nagy képességei, kitűnő hajlandóságai előtt, melyek mindenkép arra predesztinálnak bennünket, hogy kis nemzet létünkre az elsők mellé szegődjünk. Sikereink azonban ne kábítsanak el bennünket, sőt még nagyobb józanságra és önuralomra serkentsenek beneünket. Ne álljunk meg a félúton, bátran és bölcsen törtessünk előre. Nagy sulvt helyezzünk testi nevelésünkre, a sport megannyi ágát miveljük. A test erősítésére, edzésére fordított idő Magyarok idegenben. A külföld, vagy ha úgy tetszik: »a müveit nyugat« tulszigoru mértéket alkalmazott mindig velünk szemben. Volt ebben egy jó rész tájékozatlanság, lehet mondani tudatlanság, a hogy viszonyainkat, kultúránkat, kulturális fejlődésünket bírálták, de nagyobb adag esett a rosszakarat, a gyű- löltség, a lekicsinylés serpenyőjébe, a mit még belső ellenségeinknek és derék osztrák testvéreinknek köszönhetünk. A mi nálunk haladást, gyarapodást, civilizációt jelentett, az Ausztrián keresztül a legsötétebb és legferdébb világításban került külföldre és az emberi gyarlóságnál fogva, inkább vették készpénznek a sokat rosszat, mint a kevés jót. Így aztán teljesen hamis vélemények és nézetek alakultak ki nemzetünk felöl s hasztalan kíséreltük meg ellensúlyozni ezeket a tudatosan hamis és megalázó ítéleteket, a külföld sajtója rövidesen bánt el velünk. Ha Ázsiához való tartozandóságunkról eset szó, akár hasábokat szántak nekünk, ha kvalitása nkról kellett megemlékezniük, három-négy sorban elintéztek bennünket. Az idő azonban térült-fordult; ellenségeink talán még jobban megszaporodtak, de nemzetünk szívóssága, öntudatossága, szorgalma és rátermettsége megküzdőit megannyi akadálylyal és kilépve szűk keI rétéiből, átmerészkedett az ország hatá- ' rain túl is. I A nálunk gyakran megfordult külföldiek mindig kedves emlékekkel mentek visz- sza hazájukba, de mire haza értek, a mámor elpárolgott fejükből s csupán arra emlékeztek, hogy itt szívélyes fogadtatásban részesültek, szóval ettek-ittak, banketeztek és | szálló ige lett az a rövid, elcsépelt Ítélet rólunk, hogy lovagias, vendégszerető nem zet vagyunk. Nem csoda tehát, ha kezdetben félve, bár sok önbizalommal és fiatalos hévvel ; mentünk ki a világba. Előbb irodalmunkkal, | majd feslőmüvészetünkkel, majd zenékkel. A külföld kissé bámult, de azért fukarko- ! dolt a dicsé etekkel. Később egyes színdarabjaink az egész földet bejárták, ekkor | már elismeréssel is adóztak nekünk és j hosszasabban foglalkoztak velünk. Mi azonban itt sem ásottunk meg, ambíciónk tüze nem lohadt le, sőt nagyobb tetterővel fokozottabb igyekezettel törtettünk célunk felé, azon cél felé, hogy ne csak egyes körök, csoportozatok tudjanak rólunk, hanem idegen nagy nemzetek egész tömegei is hírül vegyék, hogy a magyar faj, a magyar nemzet a műveltség, a tudás, a kultúra ama fokán áll ma már, hogy méltán helyet foglalhat a nyugati nemzetek mellett s ezeknek szemernyit se kell szégyenkezniük ezen szomszédság miatt. A „Kővár-vidék“ tárcája. Az arckép. Irta: Dóra. Tavaszi, virágdiszes. Ünneplő ruhájukban öl tűztek a fák. A nap bucsucsókjait hinti reájuk és rózsár fényt gyújt az illatozó pompára. Nagyon fiatal emberpár áfl szemközt egymással a kert kőkerítése mellett. Nemrég huj Írattak csak ki a gyermekcipőből és már repülni készülnek — pillangószárnyakou, egy ismeretlen országba. Végtelenül uagy boldogságot éreznek, olyan csodásat, amilyen Csak a tündérmesékben fordul elő és amelyet kivtilük — igy gondolják — ember még nem érezhetett sóba. A fin ajkaihoz emeli a leány remegő kis kezét. Azután együtt sétálnak, némán, szótlanul, kéz a kézben. Es amikor beszédre nyilnak a fiatal piktor ajkai, édes, suttogó szavak lopódzanak a leányka apró, rózsás fülein keresztül, he a meleg, vágyódó, dobogó szívbe — és boldogító vallomások, mámoritó csókbk zénéje vegyül a lágyan rezgő, tavaszi estbomályba. Közben az első emeleti, pompásán berendezett lakás ebédlőjében Ul Gomba Pál ur, a báz tulajdonosa, kedves a-cu, jóságos feleségével. Gomba Pál ur dúsgazdag, kövér, heviitékeuy és könuyeu izgulékony férfi. E percben is dohosén rácsap az asztalra. Nem varok tovább. Elarvereztetem a lim- lomját. Meglássuk majd, lesz o kedve fütyörészn1 ba meglátogatja a végrehajtó. Tudom Istenem, hogy elmúlik az az önkitt mosolygás is az arcáról. Könnyelmű miivészbaiida ! H/.áuakozó kifejezés van az asszony arcán, amikor nyugodt kérlelő hangon mondja : — Ne tedd Pál, Légy türelmes, Fiatal kezdő festőművész. Hallom, ügyes areképtestö. Majd megfizet. — Nem várok tovább! Félévi házbérre] tartozik, pedig potom áron adtam ki neki a uian- szárdlakást. A dupláját is megkapom érte mástól. A kiről szó volt, épp e percben búcsúzott, el egy utolsó, hosszú csókkal, Gomba Pál ur egyetlen és imádott leányától. Puskától. Boldog volt mámoros és nem is sejtette, bogy másnap a végrehajtó elszedi majd valamennyi ügyes, szép vázlatát és két igen jó festményét. Első pillanatban nagyon megdöbbent a fest/^ sőt dühös volt s végül nagyon kétségbeesett, amikor a végrehajtó megmagyarázta neki, hogy ezt nyugodtan tűrnie kell, mert ez ellen nincsen apelláta. Tompa keserűséggel végignézte, amint elszedték féltett kincseit, de amikor lesietett a lépcsőn és ott összetalálkozott Puskával, elborult arcán kisütött a nap és csókot dobva feléje, fütyörószvo sietett el hazulról. Felkereste néhány piktortársát. Azok összegyűltek nagyr tanáeskozá-ra, amelynek eredményeképp elhatározták a iókedvü fink, hogy pajtásukat kisegítik a bajból. Kollekciót rendeznek annak a festményeiből egy, e célra bérelt teremben. Az árverezés napján megjelent néhány műkereskedő. Mübarátok, akik olcsóságokra vadásztak. Véletlenül betévedt kiváncsiak, akik mindenütt ott szoktak lenni, ahol történik valami, közöttük elvétve egy-cgy fiatal müvészarc. — Megjelent Gomba ur is, és egészen hatul, egy sarokban húzódott meg. Kiváncsi volt vájjon mennyiért kelnek el azok az „agyonmá/.olt“ vászonrongyok ! amikkel annyiszor kérkedett előtte a fiatal semmittevő ! Három csinos zsáneikép kolduspénzen kelt el— Lássuk —- mondja erre a kikiáltó — Egy leány fej ! Gyönyörű leányfej ! Mesés szemek ! Rózsás arc ! Cseresznye száj ! Csókolni való ! — teszi hozzá csettintve. Mindenki közelebb jött. Gomba ur is. Hir* teleníil lábujjhegy re ágaskodik. Nem hisz a szemeinek.
