Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-13 / 41. szám
2 KÖVÁRVIDÉK október 13. Ugyanezen az alapon tagadják meg tőle a választói jogot is. Amit e paragrafus meilé mint indokolást felhozunk, — hogy: »az asszony elhanyagolná gyermekeit, ha (öt évben egyszer, egy napra !) elmenne szavazni«, vagy hogy : »a választójog^végeredményében vallásta lanságra tanítaná öt« — vagy (ez a leg- csodabogarasabb!) hogy: a vál sztöi jog egyenértehnii nála a szabad szerelemmel«... ezeket úgy hiszem egytöl-egyig csak mint curiósumot érdemes meg is említeni. — Tehát, nem e mende mondák ellen, hanem a fentebb idézett paragrafus ellen kell küz- denünk. Mert nem igaz, hogy a nő — eo ipso, már neménél fogva — olyan veszedelmes, mint a gonosztevő, olvan ostoba, mint a kretin és olyan megbízhatatlan, mint a kiskorú (vagv kiskorusitott). Nem igaz. De, ha igaz, akkor miért szenvedjen épen olyan elbírálást, épen olyan bünhő- dést, épen olyan semmibevételt és épen olyan »kordába tartást«, mint azok? Akik arra a kongresszusra jönnek, egytöl-egyig belátták, hogyha ez igy is volt eddig, — nem lehet igv ezután, mert a nő is kinőtt a kiskorúsággal járó kényszerek alól, épen úgy, mint ahogy annakidején a rabszolga és a jobbágy kinőtt. — Akiket azon a kongresszuson látni fogunk a Zelma Lager- löfök, az Olive Schreinerek, Mme Curiek fényes bizonyságai annak, hogy a nö követelheti mindazokat a jogokat, melyek az egész em bért megilletik. Ezek között a jogok között első helyen áll, tulajdonképen a kulcsa valamennyinek a választói jog. Ezért küzdünk érte; és e küzdelmünk ' eddigi eredményeiről fog az 1913-iki gon- gresszus beszámolni. De szóba fognak ott jönni mindama kérdések, melyeknek megvalósítását akkorra reméljük, ha a törvények készítéséhez joga lesz az asszonynak is tanáccsal, munkával, eszmével és eredménnyel hozzászólani. Tehát szóba fog jönni mindaz, ami az asszony és a gyermek sorsát érinti. Anya és gyermekvédelem, az iszákosság elleni küzdelem, a fehér rabszolgaság égető kérdése, a női munkabér szabályozása stb. stb. Ezért nem kétlem, hogy a kongresszus még azokat is érdekelheti, — és kell, hogy érdekelje, — akik a nők választójogát ellenzik, vagy nem foglalkoznak vele. De még más okból is kell, hogy a magvar társadalom a kongresszusért érdeklődjék, az, hogy több ezer idegen jő ez alkalommal hazánkba. Hogy azt megösmerje, hogy azt megszeresse: tőlünk függ! Ha a magyar társadalom mellénk áll és azt mondja: *A magvar vendégszeretet mindnyájunk erénye; aki tisztességes ember hazánk határát átlépni, — bármi járatban van is — az mindnyájunk szívesen látott vendége...« akkor a kongresszus olyan fényesen fog sikerülni, amihez hasonlót még soha sem látott a világ. És olyannak is ke l annak lenni, hogy mindnyájan büszkék lehessünk magyar mivoltunkra. De hogy ez igv legyen, ahhoz az erkölcsi támogatás mellett anyagi támogatásra is van szükségünk; mert hiszen nyilvánvaló, hogy annyi vendéget tisztességgel ellátni, tenger pénzbe kerül. (Igaz. hogy óriás összeget fog kitenni, — a mi költségeink százszorosát is az, amit az a töbh ezer ember hazánkban elkölt.) Ezért nagyon kérek mindenkit, aki e sorokat olvassa, hogy bárminemű állásponton legyen is a női választójoggal szemben, — nemzeti renoménk érdekében legyenek segítségünkre ! Adjanak. Gyűjtsenek ! Filléreket, koronákat !*) Ahogy jő. Ahogy lehet. Ahogv bárki is könnyen teheti, adhatja. Csak egy kis jóakarat, csak egv kis megértés, — és máris óriási lépéssel visszük előbbre ügyünket. És ugye meghallgatnak? Adnak? Sikerül a kongresszus? Hogyne sikerülne, mikor annyi asszony akarja? Amit pedig asszony akar, azt Isten is akarja. (Adomáuyok gróf Teleki Sándor.ié őméltösóga Ujtátrafüred. Szikraház címére küldendők.) ,,Kagysomkuti Magyar 2)alegyleí.$í Még nincs. De ha Nagvsomkuf, művé szelet pártolni tudó közönsége is úgy akarja, mint én, akkor meglesz. Nem irok újat, amikor azt állítom. hogy a dal a szív nyelve. Érezte, tudta azt minden nemzet, minden időben s épp ezért értékelni és becsülni tudta a szép éneknek — a kedélyre és akaratra való hatalmas ha tását. — A magyar-dallal jár a magyar- érzés: a Teremtő, a magyar haza, magyar király s a magyar nép tisztelete és szere- tete. S ennek az érzésnek szelídítő, vidá- mitó, kibékítő, bátorító,. . . egyszóval nemazásu ely anya, ki a legnagyobb kényelem dacára is, angulkóros, satnya gyermekeket ad a hazának. S ha ez rnegá I a napszámosnők esetében, épp igy elképzelhető, megengedhető a „nem- zetnaps»ámosnőinél“, a tani’ónőknél is, kik elég erőt éreznek arra, hogy kenyérkeresve gyermekeiket neveljék s ráadásul még a fakanalat is forgassák. Segíti őket az igazságos természet, mely, hogy e hármas kötelességnek is megfelelhessenek» másfélannyi erővel, kitartással fegyverezte fel őket. Figyeljük csak meg pl. a kótlót, mely kicsinyeit nemcsak kikölti, hanem táplálja, sőt védelmezi is, (inig a kakas a szemétdomb tetején hős- ködik). Mekkora energia! Mily hatalmas munkakedv, önfeláldozás a táplálék keresése ‘körül stb. Sarkigazság, hogy a-; ;)n\a-ág, lényegében sehol sem elemtsztő, sőt erőt acélositó, edző dolog. A helytelen nevelés miatt, napjainkban mindjobban nehezére esik asszonyainknak anyai működésűk. Miért is kívánatos, hogy női nemünk visz- szatérjen az őstermészethez, (melytől elhajolni akarata ellenére kényszerítve Jeti) — s ö is újra kenyérkereső legyen. Tagadhatatlan, hogy a ravasz férfi nem csak azért tartotta a nőt, a testi'eg valóban edző, egészséget adó fizikai munkától, kenyérkeresettől távol, hogy annál könnyebben tudjon a női nem felett uralkodni. Csak a régi szólánncdot idézem: „Kályha és asszony a házba való.“— Igen, a kályha mögött, egész a feje búbjáig kényeztetve, becézgetve, . . . igy tartották eléggé sokáig a leányt, mint kalitkába zárt madarat, melynek erőit valóságos agyafúrtsággal nem fejlesztették. Hisz némely iskolában még ma sem tornáztatják kellőképp a leány gyermekeket. Aztán eljött és eljön az anyaság ideje és az elnyomott erő felmoidta, felmondja a szolgálatot. Adjunk csak nőinknek szabad, természetes nevelést; tornáztassuk kis korátél kezdve mindvégig, . . . adjuk vissza azon jogokat, miket fo- konkint elcsentünk tőlük; engedjük be a létért való küzdelem sáncaiba s akkor újra oly leánynemzedéket nevelünk, kiknek fizikai ereje meg fogja ütni azt a mértéket, melyen az átlagos férfi áll, így aztán a nő megint egészséges, harmonikus rátermettséget fog mutatni anyagi kötelességeivel szemben, sőt ezen kötelességein túl intellektusának uj tavaszát fogja megérni. így aztán nem fog a természetadta, testi erejét visszanyert asszonyban se több, se kevesebb megnyilvánulni, mint az ember, mely elég izmos lesz arra, hogy ma a csillagok közt kutasson, . . . az iskolában tanítson, minden téren dolgozzon stb. és helnap gyermeknek adjon életet és neveljen anélkül, hogy egyik munka a má ikat zavarná. ■ M . Szabó Géza. mesitő hatása tagadhatatlan. — Magyar hazánk történetének minden nagy eseménye a dallal járt kapcsolatban. Az összhangzatos éneknek fennti, erkölcsi célokat szolgáló jelentősége minden intelligens ember lelkében nyilvánvaló. Ha azonbau igazságosak akarunk lenni, nem hallgatható el. hogy az emberek nem csupán az esztétikai élvezetért énekeltek és énekelnek, vagy azért, hogy a Dalban kifejezzék érzelmeiket, hanem azért is, mert tapasztalták, hogy a dalolás után mindig jobban érezték és érezik magukat. Az emelkedett hangulat nem csupán tisztén szellemi, hanem fizikai eredetű is. A mai beteges világban kár lenne elhallgatnom az éneklés egészségtani értékét. — A hegymászás, úszás, kerékpározás, stb., kitűnő erősítő módszerek mind a lélegzés, mind a vérkeringés, valamint az anyagcsere előmozdítására is, de az éneklésnek ezek fölött minden tekintetben előnye van, mert minden évszakban egyenlően gyakorolható, továbbá semmi készülék sem szükséges hozzá. Az éneklés a legjobb tü- dötorna. Ha megfontoljuk, hogy a lélegzés célja az anyagcsere folyamata által a szervezetre fölöslegessé és mérgessé vált gázoknak a tüdőkön át való kilehelése és oxigénnel való pótlása, akkor beláthatjuk, hogy az oly kielégítő lélegzetvételnek, mint amilyen az éneklésnél szükséges, mily rendkívüli fontossága van úgy az anyagcserére, mint a test szöveteinek táplálására. Az éneklés által a mell izomzata is erösbödik, sőt nemcsak erősbödik, de a tüdőt hatásosan megvédelmezi különböző betegségek, kivált a tüdőgümökór ellen is. Sokszoros, megbízható megfigyelések kimutatták, hogy hivatásos énekesek nem szenvednek lüdővészbeu. Az éneklés esztétikai és egészségtani jótékony hatásait ismerve és méltányolva, minden valami való helységben működnek dalegyletek, S ime Nagysomknt e téren még nem áll azon a kulturális magaslaton, hogy egy ily egyletet vallhasson magáénak. Már pedig elvitázhatatlan tény, hogy gvász- esetek alkalmával temetéseken, nemzeti öröm-és gyász emlékünnepélyeken, vallásos összejöveteleken, műsoros esték, jótékony- célú előadások alkalmával, stb. oly szerepkör jutna helységünkben is egy jól szervezett dalegylet számára, melyet pótolni semmi sem képes s mely az esztétikai érzelmek tömeges fejlesztésén kívül, szép erkölcsi, sőt anyagi hasznot is biztosítana. Épp ezért, községünk müpártoló közönségének szives, jóindulatú támogatásában erősen bizva, tisztelettel felkérem mindazon urakat kik a »Nagysomkuti Magvar Dalegylet« szervezésében résztvenni óhajtanak, az alakulógyülésen f. év, október hó 20-án, este 8 órakor, a helybeli m. kir. áll. elemi iskola I. osztályú tantermében megjelenni szíveskedjenek. Addig is idézem Garay Jánosnak e pár sorát: „Dalra dalnok, ősz, vagy ifjú, aki dalhoz értesz S lángzó kebled templomában Istent lakni érzesz. És ha sandal félszegség lángodat kacagja; Dilra-dalt adj válaszul rá, mely szivén ragad ja: Nem népekhez, nem korokhoz kötötték az ének, A dal isten szent virányi mindig zöidelének.“ Szabó Géza á!li tanító. H I H t K. • Tisztelettel kérjük lapunk igen tisztelt vidéki előfizetőit hogy lapunk mai szántóhoz mellékelt postautalványon feltüntetett hátralékos tartozásukat mielőbb beküldeni, helybeli előfizetőinket pedig arra kérjük, hogy a kézbesítendő nyugtákat beváltani szíveskedjenek.
