Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-06 / 40. szám
És ime, hogy folynak a csalások a kulisz- szák mögötl; tréner, jockey, meg maga a beteggé izgatott lő is becsapja a szerencse- vadászt, hiszen igazuk vau azoknak, a kik * azt mondják, hogy ne menjen oda a tömeg, a mely voltaképen szintén mások kárán akar nyerni, mint minden szerencsejátékban. De nagyon sok kiskorú gondolkozásu vagy gyönge jellemű ember van, a ki nem tud szembe helyezkedni a csábítással. Ezeket tehát, hogy romlásukba ne rohanjanak, vissza keil tartani. Nem kell kényszer hozzá, csak annyi, hogy eltöröljük a csábítás alkalmát és rendes kenyérkeresetre szorítsuk a fogadásokból és tipárulásból uraskodó- kat, a mi különben magától is bekövetkez- hetik, mihelyt meg lesz szorítva a hazárdjáték a gyepen. Hamis ürügy, hogy a köz- gazdasági célt csak igy lehet szolgálni. Maradjon a játék a pénzes emberek és tékozlók privát mulatsága, ha nekik úgy tetszik; de a nagy közönség becsapásának végre elejét kell venni. Van elég mód a lótenyésztésnek sokkal helyesebb, okosabb és egyben morális eszközökkel való fejlesztésre; a mai lóversenynek a haszonló tenyésztéséhez amúgy sem lévén köze. Igenis, újjá kell szervezni az egész lóverseny ügyet, a mely teljesen letért a helyes útról s nagyszabású privilegizált fosztogatássá sülyedt. Ezt az ódiumot pedig legkevésbbé tűrhetik azok, a kiknek feladata az, hogy a társadalom élén állva annak jó például szolgáljanak. _2 _________ Ok tóber 6. Immár 63 esztendeje, hogy vértanúhalált haltak a tizenhármak. Több mintegy félszázad surrant el a leggyászosabb, a legszomorubb nap óta, de azért nem felejtettünk, nem is tudtak velünk feledtetni. A nemzet testén ütött seb még sajog, még vértöl szivárog és nem is tud és nem is fog egyhamar behegedni. Gyászolj nemzet, magyar nemzet, gyászolj ország, Magyarország! Sirj, zokogj te nép, omoljanak forró könnyűid! Dicsők, nagyok, szentek voltak a mártírjaink; büszgem ... És te ! ? ... meg a ténta, toll, papiros ? . . Ha-ha lm ! ... nevetett be az ablak Üvegen, bogy szinte csörömpölt belé. A férfi arra relteut föl, bogy kiejtette az ujjal közé tapadt tollat. — De hát muszáj nekem dolgozni?! tette fel a kérdést, mintegy felelet Képen . . . Hisz ember vagyok én is, s követelem legegyszerűbb, legtermészetesebb jogaimat . . . 8 vissza dobom a felelősség minden terhét a te kaján öledbe Élet, aki álnok, kétszinti vagy becézed egyik véredből való véredet csak azért, hogy a másik teste lelke annál jobban sajogjon ! . . . Mondom : jöjjön, a minek jönnie kell, de te felelsz mindenért -*• Élet s én nem dolgozom ! Sáppadt arca kipirult, szemeiben az elfáradt energia gyönge fénye jelent meg s utcával bele- bauyatlott tenyerébe. A benső néma zaj után csend lett újra . . . Hallani lehetett a lélekzet-vétek ritmikus hullámzását ... De most lassan erősödtek e haughullá- mok s halk. nyöszörgésszerlt zajja nőtte*. A férfi ijedten kapta fejét fel ... és figyelt. A paplan cseudesen emelkedett az ágyou . . . s egy kis göudör fej bontakozott ki alóla . . . S a mint feljebb emelkedik már a lámpa világ is éri . . . Észrevehetőig bántja fénye ... a kis apró kacsók dörgölik a szemeket, (Vége következik.) KÖVÁRVIDÉK kén, délcegen, némán mentek a biló alá s utolsó leheletük, utolsó szavuk is a drága, imádott haza volt. Megmutatták, hogy a honért nemcsak élni, a honért meghalni is tudnak. Megmutatták, hogy nekik, az első gondolatuk és utolsó szívverésük a haza. Elporladtak a dicső, a csodás hősök, elenyésztek a félistenek, de nevük fennáll, lelkűnkben élnek, szellemük közöttünk jár, buzdítva lelkesítve a honszerelemre. Forgassuk e nagy napon a történelem lapjait, olvassuk el mulaszt gyanánt gyó- gyitóirképen dicső, tüneményes, fenséges cselekedeteiket; olvassuk el" a hatalmas vezérek regébe illő vitézi tetteiket s nyerjünk envhületet általuk, tanuljunk hazaszeretetei, tetterőt, bátorságot és halálmegvetést belőlük. Büszkék lehetünk a múltúnkra, arra a múltra, mely tele volt megannyi fájdalmas és szomorú, de annál csodásabb, annál istenibb eseményekkel; büszkék lehetünk arra a múltúnkra, melyben megmutattuk, hogy élni tudunk, akarunk és fogunk ; nem rettegve soha a számos ellenséget, elszántan szembeszállva velük. A nagyoktól mentsünk igaz, hatalmas érzést, lelkesedést, álljunk szilárdan és rendíthetetlenül, jussunkért még az életünket is adjuk oda, de gyávák, ijedősek, honárulók ne legyünk soha. A nagy évforduló alkalmából adózzunk illő kegyelettel az aradi vértanuk emléke zetének ; rójuk le kegyeletünknek igaz adóját a nagyok szelleme előtt. Zarándokoljunk el szent sírjukhoz és ihletlessük meg lelkünket, szivünket csodás szellemüktől. De ha távol is volnánk szent sírjuktól, minden gondolatunk, minden érzésünk az övéké legyen, s révükön a hazáé, a nemzeté, azé a nemzeté, melynek oly hatalmas, csodás és szent fiai voltak. Sirj. zokogj te nép, omoljanak forró könnyűid, de ezek nem annyira a fájdalom könnyűi, mint inkább az öröm könnyűi legyenek, hogy oly félistenei voltak nemzetünknek, mint a tizenhármak. Isten áldása lebegjen dicső emlékezetük felett ! hírek. Tisztelettel kérjük lapunk igen' tisztelt előfizetőit, hogy uz uj évnegyed beálltával az e!őHzeté*t megújítani szíveskedjenek. Hátralékos előfizetőinket pedig kérjük, hogy hátralékos tartozásaikat mielőbb befizetni szíveskedjenek. Vármegyei közgyűlés. E hó 10-én tartja Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága Nagykárolyban rendes őszi közgyűlését, melynek főbb tárgyai a következők: Alispáni féléves jelemés. Szolgabiró választás. Közigazgatási bizottsági tagok választása. 1613. évi háztartási költségelőirányzat. 1613—1914. évi közút,- kött_ ségelőirányzat. Vm. pótadók megszavazása. Eljegyzés. Dr. Goldstein Gyula orvos, ma tartja eljegyzését Farkas Herminkével, Hirsch Náthán helybeli birtokos és szesz nagykereskedő unokájával. Lemondás Buttyán János községi pénztárnok, a ki 30 évig volt községünknek pénztárnoka a műit hó 30-án lemondott állásáról. A képviselőtestület e hó 2-án tárgyalta a lemondást a me!yr gyűlésen Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró elnökölt. A képviselőtestület a lemondást tudomásul véve, a lemondott pénztárnoknak, tekintettel hosszú éveken tett szolgálatáért 200 koronát szavazott meg részére. A képviselőtestület a megtartandó választásig a pénztár kezelésével Buttyán János községi bírót bízta meg. október (5. Eljegyzés, Dr. Jakab Menyhért Jakab Sándor helybeli iparos fia a múlt hó 26-én eljegyezte Hersch Laurát, Hersch Béni szilágymegyei Pusztarajtolci birtokos leányát. Yillanyvilágitífsunk ügy©. Legközelebb hirt adtunk arról, hogy a villanyvilágításra kötött szerződést — a melynek egyes pontjait a kereskedelmi miniszter módosítani rendelt el, a vállalkozó cég állal — módosítva lett. A képviselőtestület a módosított szerződésnek a kereskedelmi miniszterhez való ujabbi felterjesztését rendelte el. A napokban érkezett vissza a módosított szerződés ujabbi felülvizsgálat után, a mely megfelelőnek találtatott és igy most már csak törvényhatósági jóváhagyást igényel. Vasúti szerencsétlenség. Vasúti szerencsétlenség történt a nagybányai vasúti állomáson. Patkova János kocsis, Miszti Lajos postai szállító alkalmazottja, a rendes időben kiment a vasútra, de mivel némi ideig várnia kellett, leszállóit kocsijáról s a raktar elö't elhullatott kukorica szemeket kezdte fölszedegetni. A szamosvölgyi vasút kocsijait ekkor tolatták s úgy történt a szerencsétlenség, hogy az egészen elmerült Patkova Jánost elütötték. A szerencsétlennek eltört a felső jobb karja s három bordája is eltörött. Súlyos sebeivel a városi kórházba szállították. Megindították a vizsgálatot, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a felelősség; de szemtanuk vallják, hogy a bajt egyedül Patkova nagy elmélyedése okozta, ki ügyet sem vetett a figyelmeztetésre. Repülési Szntmáron. Székely Mihály aviatikus Szatmáron vasáruap tartott repülési kísérletet mintegy tízezer ember jelenlétében. A repülés azonban részirt a kedvezőtlen időjárás miatt, részint a rossz benzin miatt nem sikerült s Székely, aki Szatmáron magasság rekordot akart javítani, alig pár percnyi repülés után 80 méter magasból leszállóit s a leszállás alkalmával gépe erősen megrongálódott. A repülési produkcióról a következőket jelenti tudósítónk: Több ezer ember szorongott már a nézőtéren, amikor egy órakor kivontatták a hangárból Székely Mihálynak »Az újság« nevű repülőgépét. Előzőleg Székely motorpróbát tartott. A motor azonban nem működött rendesen. Minden harmadik fordulásnál »kihagyott«. Ennek pedig az volt az oka, hogy nem volt meg a megfelelő fajsúlyú benzinje. Már már úgy volt, hogy a felszállás elmarad, mert Székely nem talált a pocsolyás versenytéren olyan helyet, ahol startolni lehetett volna. Végre mégis találtak egy hepe hupás pocsolyás területet, ahonnan azután, habár veszélylyel is, fel lehetett szállani. Két óra felé azután bekövetkezett a döntő pillanat: Székely Mihály nyeregbe szállott, a montör pedig elindította a motort. A motor azonban nem működött rendesen, nehéz fajsúlyú volt benzin. Mintegy félórai kísérletezés után a gép berregni kezdett, Székely Mihály 20 - 25 méternyi gurulás után a ievegőbe emelkedett. Székely kiszámíthatatlan gyorsasággal emelkedett, úgy, hogy mintegy két perc múlva már 80—100 méter magasban lehetett. A pilóta azután átrepült a lóversenytéren, majd átrepült a tribünök felett s még egy kört akart tenni, s úgy leszállani. A második kör felénél azután a motor ismét kezdett »kihagyni«, mire Székely kénytelen volt leszállani. A leszállásnál azután baleset történt. Székely gépével egy vizenyős, süp- pedös talajra került. A gép kerekei belesüppedtek a sárba, a légcsavar pedig egy keskeny vízlevezető csatornába beleszorult s igy a gép nem tudott rendesen megállani. A repülőgép azután fél oldalra dőlt, aminek következtében azután a bal szárny, a futó szerkezet és a légcsavar eltörött. Székelynek azonban, mivél idejében kiugrott, az ijedt- 1 ségen kívül semmi baja sem történt.
