Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-22 / 38. szám
X. évfolyam. Na^somluif. 1912. szeptember 22. ,38-ik szám, El őrizeté ni ár: Egész év», .... 8 K hegyed évre . . 2 K., Fel évre .....................4 K Egyes szem-ára . 20 fillér Fő szerkesztő: . I»r. OlsavszUy Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Henő. Szerkesztéségés kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 384 MKUJKLEIVIK IIIKDEX VASÁRNAP t Állami gy ennek védelem. , S-. • ’ V t' írta Nagy Zoliin szegedi kir;'törv. bitó. Még korántsem- eldöntött kérdés és Miony.ára nem egyhamar'dől eí véglegesen, fájjon lioI ér véget a társadalmi kötelezettség és hol kezdődik az állami feladat. Azt a bizonyos demarkacionálís vonalat, csak általánosságban is, nehéz meghúzni, esetenként felállítani pedig’még több rigo- »•ozitást igények . Ez äz óká a súrlódási felületen az összeütközéseknek éppen ugv, mint az illetéktelen beavatkozásoknak, a melyeknek kárát mindenkor a köz vallja s az egyes intézmény Buridán ismeretes szamarának sorsára jut: nem hogy kielégülést, hanem még életfentartási alapot sem nyer. Tételes törvény szabályozza a romlás veszélyének kitett ,és erkölcsi züllés útjára tévedt fiatalkorú bűnösökkel szemben a büntetőjogi eljárást. A modern törvényalkotás eredménye a büntető novellának a fiatalkoruakra vonatkozó rendelkezése, melynek alapgondolata az* hogy a hüniet- tes fiatalkorú ellen tehető intézkedésük megválasztásánál nem az elkövetett bűncselekmény megtórlása a cél, hanem a fiatalkorú megvédése abban a tekintetben, hogy mit kell tenni a cél érdekében. Ez az alapgondolat gyakori tilag a pártfogói tisztség (a patronázs intézmény) felállításában van a törvényben keresztül vive. Mind szép és igen helyes volna a papiroson, de az. életben, a gyakorlatban másként fest a kép. ’■ .. Ugyanis a pártfogó tiszt betöltése az egyes gyermekvédelmi társaságok tagjaira hárul és e szerint a társadalom nyakába van. .varrva. Csak kivételes intézkedés az., hogy úgynevezett párifogó tisztviselők, hivatásos, államilag fizetett • egyének lássák el ezeket a teendőket. Ilyen tisztség eddig csak Budapesten van szervezve. iMár pedig a pártfogó szerepe, tevékenysége kiválóan fontos, elengedhetlenül lényeges a törvény alapgondolata alapján azon nevelő*, védő- és mentő intézkedés megalapozásánál, amely a fiatalkorú jövőjével egybekötött. A nagy társadalom pedig — mi tűrés-tagadás benne, de úgy van — felkapott divatnak tekintette ezt a tevékenységet. Tegyük hozzá mindjárt, hogy mint annyi mást, amelyeket egyenként talán felsoroni nem*-is keli, hiszen mindannyian tudjuk, ismerjük—divat mul- lán, félre is dobta. Ez a társadalmi gyermekvédelem pedig már születésétől fogva életképtelen volt, ami talán egész természetes is az előtt, a ki a magyar társadalmi életnyilvánulásokat megfigyeli és a megfigyelés alapján véleményt alkot. S korántsem rekriminálás, még ke- vésbbé ledorongálás, csupán a letagadhatatlan szinvalóság az, hogy ilyen társadalmi patronázs szervezettől és a szervezetnek csak igy működő (tudatosan nem használjuk azt, hogy nem működő) tagjaitól eredményt-várni nem lehet. A mint hasonlóképen csak a tény konstatálá^a az, hogy a nagy társadalom még nem tudja megérteni a gyermekvédelem szociális vonatkozását sem, büntető politikáról pedig valóban Hekuba neki. És hogy ez a tétel csak az igaz, annak m.egállapitására nem a felfújt patronázs »botrányok« a bizonyítékok, hanem a fiatalkorúak büuügyeiben eljáró, bíróságoknak és ezek tagjainak a közvetlen meg- bizonvodása, akiknek napról napra van alkalmuk .tapasztalni á társadalmi^gyermek- védelem eredménytelenségét. A következtetés alapján az eredmény és. az eredmény folytán a tennivaló egészen kézen fekvő.- Állami palronázst kell szervezni: hivatásos, ahhoz értő, fizetéssel ellátott egyének, gárdájából. Elvégre is azzal tisztába kell jönni, hogy a patronázs tevékenység a fiatalkorú bűn megelőzési intenciójával, nemkülönben a jövőbeni megmentésére irányuló egész akció állami feladat. Állami feladat első sorban, mert ez a kérdés elválaszthatatlanul össszekötött a nemzetek jövőjével fennállásának biztosításával, hiszen minden fiatalkorú egykor, valamikor tagja lesz a lársadalomuak, az államnak, a mit most reménye, bizodalma kell hogy -legyen a jövőnek. Ä „Kőváradéi“ fáreája. Jt huszár szerelme, . A faluban végi;; harsogott mégegyszerUtoljára a sorozás óta mindennap hallható nóta, mely úgy kezdődik - Október bő elsejéu be kell rukkolni ... Milyen gyorsan eljött annak is az ideje, Bezzeg majd lasabban lógnak múlni a napok ott bent a városban, a rettenetes nagy sárga Lázban . a kaszárnyában. Hajnal virradtára megindul a sok kocs', mindegyikben öt-bat felpántlikázott legény dalol qsz- szeölelkezvo és mindegyik kis kauból szomorúan integet ogy egy könnyekkel telesirt keszkenő utá nuk. A fehér nép búcsúzik tőlük, három bosszú esztendőre, vagy talán örökre ? ki tudná megmondani ? Hiszen a katona élete csupa nizüuytalanság. Kgyik.másik módosabb leány egész a városig kiséri szive választottjai. Olyan nehéz az a válás, de bát meg kell leunie, úgy kivanja a király paiaucsa és az ország törvénye. Gergő Mátyás szépséges leánya Lidi is ott 8zomorkodik az édes anyja mellett az egyik szekéren ; alig tudja visszatartani sírását, La két égő szeme összetalálkozik deli vőlegényével, mert hát az is ott til a dalolók között a hátsó ülésen. Hiába sirt a néhai öreg bírónak viszik Tóth Ferkét, viszik huszárnak, nem ismer a katona regula kivételt. Amikor betérnek a kaszárnya széles udva* rába. az inspckciós őrmester le sem tudja venni róluk a szemét, mód nélkül tetszik neki azaz ösz- szeölelkezö buísuzó pár, mert hogy az Úristen jókedvében teremtette őket, azt még a vak sem tagadhatja. Szinte rosszul esik annak a mogorva képű, nagybajusza őrmesternek, hogy szét kell őket választania, de bát ö neki is parancsa van, szigorú parancsa, hogy a trombita szóra állítsa össze az uj katonákat. Bedig már abba is hagyta a trombitás a hármas jeladást. Ameddig látják egymást, folyton integetnek a kendőjükkel Gergő Lidi és Tóth Ferkó, inig végre eltűnik a legény a sokudvaru nagy kaszárnyában, s Lidit is felszólítják, bogy a szekérrel, mely siró nyikorgással döcög tovább vissza ugyanazon az utón, melyen jöttek. Lidi ül tétován, lehorgasztott fejjel. Ki tudja, hol járnak gondolatai. Hej, de lassan járt ezután az idő szekere. Mintha csiga lett volna mindennap, alig tudott hajnaltól alkonyaiig érni. S azért mégis újra virradt és újra alkony ült, akárminö lassan, mégis csak telt az idő és egyszer csak megint egész észrevétlenül úgy fordult, hogy gyorsabban kezdtek peregni a napok. A második asztendő mát- felo olyan bosszú volt, miut as első. "Hiába csak olyan az ember természete, hogy mindenbe bele tud szokni. Azt a cifra papírra irt levelet sem várta már olyan türelmetlenül Lidi, mint eleinte. Ha meghozta a posta elolvasta, ha ideje került felelt is rája a szegény epedő katonának, aki mikor minden levelében szemére hányta, hogy miért oly kurta a válasz. Utoljára még ilyen kurtát sein kapott. Nem ért rá a lelkem. írás Helyett inkább ki-ki osont a a gyepi! mellé, ott várt már Gazsi Pali, aki bizony több ember volt az ő hü Ferkójánál, ő már kiszolgálgálta a császárt, éppen aakor eresztették haza. amikor Tóth Ferkót elvitték. Mire harmadszor is eljött október elseje és a rekrutáK ismét berukkoltak, Tóth Ferenc, a káplár ur, már csak ezektől tudta meg, hogy nagy dolog esett a napokban. Az öi eg Gergő Mátyásnak elvette az Isten a szeme világát, megvakult biz a szegény ember. Ki vezesse most a gazdaságot V Fia nem volt, leánya is csak egy. Férfi kell a házhoz. Egy hosszú esztendeig nem várhatnak, mig Ferkó haza jön katonáéból. Hát bizony nem is lehet rossz néven venni
