Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 28. szám
2 K ö v Á R v I n (; K amely válogatás nélkül, gyakorta a legkíméletlenebbül törte össze azokat a láncszemeket, amelyeken át a hitelitélet fen- tartó eleme jut egyik hetyröl a másikra. Megakadt ipari vállalatok, tétlenségre kárhoztatott kisvállalkozók már is siratják gazdasági munkájukat. De az őszre majd hallhatjuk a kisgazdák panaszát is és nyilvánvaló lesz, hogy azok a kíméletlenségek, amelyek a hitelmegvonások formájában jutottak osztályul a vidéki pénzintézeteknek, megtermették legfanvarabb gyümölcsei két: gazdasági egyedek elpusztítását és az uzsora terjedését. HÍREK. Fölkérjük lapjáratóinka*, hogy a lapunk mai számához csatolt postautalványon kitüntetett összeget mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Közgyűlés. Nagysomkut község képviselőtestülete e hó 14-én délelőtt II órakor a községháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Halász Mór és érdektársai kérelme a Törökfalu felé vezető állami utón a baloldali járdának az eredeti terv és költségvetés szerint való elkészítése iránt. 2. Lázár Lajos kérelme a járda irányának az eredeti tervszerinti elkészítése és az építést vezető főmérnök által kitűzött vonal megváltoztatása iránt. 3. A járdaépítésére felvett kölcsönről kiállított kötelezvény után kirótt 374 kor. illeték kiutalása. 4. Csulyán Teréz és ennek János nevű törvénytelen fia illetőségének tárgyalása. julins 14. 5. A jár. főszolgabíró 1409/912. sz. rendelete az éjjeli őröknek védelmi fegyverrel való ellátása iránt. 6. Az állami iskola gondnokságának megkeresése, az állami iskola épületén szükséges javítások eszközlése iránt. 7. A mindennapi piactér áthelyezése tárgyában érkezett 82966(911. B. M. sz. határozat kihirdetése. 8. Dénes Ferenc és ennek Ferenc nevű kiskorú gyermeke illetőségének tárgyalása. 9. Fátul Sándorné illetőségének tárgyalása. A Polgári Olvasókör mulatsága. Jólsikerült táncestélyt rendezett a Polgári Olvasókör f. hó 7-én a Lingvay-féle nagv vendéglőben. Közönségünk szép számban vett részt a mulatságon, mely kedélyes, vidám hangulatban tartott a hajnali órákig, j Tiszta jövedelme, mely a rk. templomke- ritésének megujjitására fordittatik: 272 kor. L4 fillér. Felülfizettek: Bogdándv Vince 20 kor. Pilcz Fde, Pfeilmájer Simon, Bocsánczy Márton, Kovács Dániel, Pályi Béla, Tárcza Aurél dr. 10 kor. Papp János, Lukács KM mán, Mányó Márton, Zsilinszky István 6 kor. Sebök András, Lajos Ignác. Mátéffy József, Máthé Athanász, Erdőss Aurél 5 kor. Lingvay Tamás, Foltinek Aurélné, Hirsch Qyula dr., Pokol Elek, Buttyán Miklós 4 kor. Koza Felicián, Cseh Károly 3 kor. 40 fill. Barna Benő, Benedek Ferenc 3 kor. Csizmár Simon, Takács János, Zsugye Tivadar, Luka Ferenc, Vojth Simon, Loy Zsigmond 2 kor. 40 fill. Sebő Károlyné, Szirmay János, Szilágyi László, Ávrám János, Növi Izidor, Szorán András, lékos váltóadósságra alapította vállalkozásit és most kénytelen 10 — 12 százalékos pénzzel, amelyet jó provízió mellett nyújtanak neki magánosok, tovább folytatni vállalkozását?! Az a veszedelem, amelyet a központi nagybankok hitelmegvonása okozott, immár egész sorozatát érleli meg a gazdasági egyedek pusztulásának. Az a pénzintézet, amely a vidékre vitte a pénzt és segített vele életre támasztani gazdasági vállalkozásukat, kénytelen munkáját beszüntetni. És amig egyrészt felülről nem kap pénzt, odahaza elszedik tőle a betéteket. — Persze a fővárosi visszleszámitolási intézetek, amelyek eddig a vidéki intéz etek bonyolításának megítélésében számbavetetíék azok betéteit is, most, amikor neszét veszik, hogy a vidéken terjedő uzsora az összehalmozott betétekből táplálkozik és azokat vonja el a hitelközvetitésre predesztinált intézetektől, még szükebb körre szorítják hitelezéseiket és megtörtént nem egy esetben, hogy olyan vidéki intézet amely az Osztrák-Magyar Banktól 200.000 koronás visszieszámitoló Intelt is. kap, a fővárosi intézetek egyikétöl-mástkától alapos hitelredukció iránt kapott felszólítást, okul vetvén rá azt, hogy sokat veszített betéteiből. Pedig a kiszedett betéteket azok kapták, akik épp a fővárosi intézetek hitelmegszo- ritássai folytán hitelük kielégítése nélkül voltak kénytelenek a vidéki intézetből eltávozni. A hitelitélet pusztító kinövései közt újabb tényező: a terjedő uzsora. Egyelőre lappangó formában. De majd a termés beszállításának idején nyilvánvaló lesz, hogy miféle pusztításokat végzett az az e'járás, bére koptathatták as ujjaika , neki azonban nem Volt kedve a szára/, aktasban lapozgatni. Egy este a barátai is észrevették rajta, lingy mennyire megváltozott. Szckatlau pechben kártyázott. Tizenegy óráig kétszáz forintot veszített a ferblin. Eddig nem nagyon űzetett, ilyen esetben — most azouban jókedvben vett ki két százast és tárcájából még egy harmadikat is. A harmadikat elitták. A polgármester felemelte a poharát. — Éljen < az, akit szeretsz ! Ne handd a veszteséget ! Aki vészit a játékban, annál nagyobb szerencséje van a szép asszonyok szerelmében. Imre összeráncolta a homlokát. A jegyző arccal bukott a pezsgőhütöbe és dadogott: — Eh, pajtás, csak vígan! Viigan kell élni. haalljon meeg ax öördöög I Soubsee bániunk meg ! Kut.ía naagy szeereencsééd vaan tee — tee — te diisznóó ! Imre egy csöppet sem ivott ezután már. A csöppnyi pamlagon, amelyen atig tért es egy ember, egylltt ült Luhiia a barátjával. — Mi volna, ha egyszer betoppanna Latkó ? . .. — Akkor az arcába mondom ueki, hogy nem érdemel ilyen asszonyt, mint te vagy ! — Ezt mondanád neki? Aicaba mondanád ? — Arcába mon-da-náiu! — Imre villogó szemekkel pödörte a bajuszát. —> Utaua — kihívom — kardra hívom ki ! Lubica asszony kacagott. Elképzelte az ö édes órácskáját, kardocskaial a kezecskéjében . . . Ekkor — kitárult a/, ajtó. L-itkö jelent meg a küszöbön, vérvörös arccal és méregben forgó szemekkel. — He, — megzavartam a tisztelt társaságot? — vakkantotta. — l’ásztoróraeskát zavartant tweg ? — Ds kérlek Latkó, kicsoda . . .? — Micsoda — hngv kicsoda ? Hogy a meny- dörgős menkö — hogy kiesotla ? A verebek csiripelik ! — De kedves barátom . . .? — Kikérem magamnak. Fene a barátja! — Tomaaics nr, ne feledkezzék meg a tiszteletről, amelylye! egy d/sentménnel és királyi hivatalunkkal szemben viseltetni tartozik. — Vitte volna el az ördög a szolgabiró urat, egy órával a keresztelője után — megértett? — De édes Latkó — pityergett az asszony — hiszen te magad . . . — Igaz magam voltam a szamár, aki . . . de azért mégis te, semmirekellő . . . Tomasics ur.. .— kiáltott Imre túltengő méltósággal. — Maga hallgasson. Hogy az Isten ny la csapjon bele •— hallgasson, egy hangot se szóljon. — Tomasics ur, legyen esze! — Van eszem. Tisztelet, becsület ön előtt, mélyen tisztelt uram, de agy pofon Ütöm, bogy a fogai táncot járnak. — A saját érdekében felszólítom, hogy ne ordítson. Örülne neki, ba az utcán járók meghallanak mindent ? — „Micsodát, ne halljanak meg“ — micsodát ne ? —■ Maga egy örült ! — Spoktabilis, pólón ütlek ! — Pimasz! — dühöngött Imre. — Pofonütlek ! A szolgaidra a legteljesebb megvetéssel szisz gett. Erre Latkó kirúgta az, ajtót, a sokat Ígért pofon elcsattant^ utana Leböczy Imre ur lerepült a lépcsőn, Szerencsére be volt csukva a kapu, Imre leporolhatta inag*r"l a port és olyan ember arckifejezésével lépett az utcára, mint aki lépcsőfokonként, rendszeresen jött le az emeletről. Lubica azonban zokogott, mert hát a szol. gabiró most bizonyara karducskára hívja párbajozni az ö macskáját, élesre fent kardocskára és a legszigorúbb feltételek mellett. Latkö megszeppenve ült a karosszékben és elátkozta a bolondos gondolatait, Imre nagyapját, röviden mindent, amit egy dühös borvát elátkozni képes. Délután megjelentek Imre segédei. Lubica asszony kijelentette nekik, hogy Latkó ur beteg, nem fogadhatja őket. Azután mentő gondolata támadt, mely kivezetheti őket e borzalmas helyzetből. — Uracskám, kedves uraeskám, szökjünk meg ! — Pakoltak és elutaztak Pestre. A vérszomjas Leböczy állomásról-állomásra követte őket. Tomasics urnák névtelen levélben írták meg a Lehőczy üldözését. Végre aztán, — a nagy sietségben — egy kis állomáson lekéstek a vonatot. Remegve látta Latkó, hogy a következő vonatról az ellenség szállt ki — és most — hiaba minden — meglátta . . . — Végre megtaláltalak, gyava kutya! —dörögte Imre — N-nekem sürgős u-tatu volt P-pestre! dadogta Latkó. — Sürgős! Sürgős volt az ut ! — mondta gúnyosan lnne és vicsorgottá a fogait. — rI i-'geii is-é én .. ,“ Latkó nem folytathatta — Lubica közbelépett és addig, addig beszélt mindkettőnek. an>ig ki nem békültek. A legközelebbi vonattal, mint a legmeghittebb baráton»- kák, utaztak hazafelé . . . És újra karácsony lett. Most azonban Imre küldött meglepetést a házaspárnak, Szép értékes ajándékot — egy bölcsőt. Lstkó ur lul boldog volt. Becsületes szivét a leghalványabb kétely se zavarta. Ezek a becsületes Latkók veszik el az ember kedvét a házasságtól.
