Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-11 / 24. szám
Égés» évre Pél évw . Eliriielésl ár: . . . . 8 K Negyed évre . . . . 4 K Egyes szám éra . 2 K. 20 fltléf Főszerkeszt«!: Dr. Oluuzk j Viktor. . Felelős szerkesztő: Born» Benő, Sserkesztéeég és kiadóhivatal. Magysomkot,Teleki fér 384 1IEGJEIíE«IK MINUEV VASÁRNAP Yukaíció. Még csak nehány rövid nap, esetleg óra választja e a tanuló fiatalságot a várva várt szünidőtől. A tanuló sereg élvezheti isteni szabadságát, a hosszú vakáció*. Mint ötül, mint ujong az ifjúság az elkövetkező szép napoknak, a mikor lerázhatja magáról az iskola porát és repeső szivvel, vidám kedvvel kipihenheti az esztendő nagy fáradalmait. Mert a vakáció csak a szorgalmas, kötelességtudó fiatalságnak van szánva, azoknak, kik a tanév alatt komolyan fogták fel hivatásukat, lelkiismeretesen tanultak, szeretettel forgatták a tankönyveket, buz- golkodtak, fáradoztak, hogy mennél több és nagyobb ismeretekre legyenek szert. Tanultak, dolgoztak, hogy haladhassanak, jövőjük útját egyengessék s évek múltán a kitűzött c lt elérhessék. Az iskola falai közül kilépnek az élet iskolájába, hol újólag felvenni kell a harcol, tnegállani kell a sarat, hogy el ne bukjanak az ut közepén. Ismételten kemény tusát, elkeseredett hadjáratot kell folytatniok, ha élni akarnak önmaguknak, a társadalomnak, a hazának. Mert örök küzdelem, pihenés nélküli háborúskodás az élet a lét- fentartás, a kötelessegteljesiies érdekében. ' A szorgalmas tanuló tehát megérdemli a pihenést, hogy aztán az uj tanévhez ujult erővel; fölfrissült szellemmel, igaz munka- kedwfcl foghasson. Bezzeg a hanyag, kötelességét mulasztó,' lusta iljusag a szép, a derült, a föl- viditó vakáció napjaiban látja csak, hogy mily könnyelműséget/ minő felületességet tanusitott a tanév alatt, a mikor könyvei helyett mindenféle hateontalansággel foglalkozott, ellehaskodta a tanulásra szánt időt. S imé a visszahatás. A mit liz hónap nem tett, .azt most a pihenésre szánt gyönyörű időben kell megcselekedni: tanulni, hogy egyik-másik tantárgyból az uj tanév elejen pótló-vizsgálatot lelehessenMi y mérhetetlen fájdalmat okoznak a szülőknek ajtók a hanyag, a tanulástól irtózó, a Tankönyvektől^rettegő tanulók, kik elzárják maguk elől a haladás, az emelkedés utjit, legkivált mikor ismelelni kell az osztályt. «.. . A kötelességet nem ismerő tanulóság nincs tisztában azzal vagy nem akarja megérteni, hogy a szülők mily'hagy áldozatok árán iskoláztalják őket, csakhogy a középszerűségen felülemelkedjenek, intelligens, képzett, komoly, munkaszeretö embereket faragjanak belőlük. Nem tudják méltányolni a szülők megfizethetlen gondoskodását, végtelen odaadását, a mikor szájuktól megvonják a falatokat, nélkülöznek, megfeszített munkával dolgoznak, hogy gyermekeik pályafutása elé akadályok ne gördüljenek; robotolnak, lestet sorvasztó, idegölő munkával töltenek napot-éjet csakhogy taníttathassák, iskoláztathassák gyermekeiket, hogy ha felnőnek, szemrehányás ne érhesse őket, vádolva ne legyenek, hogy ők voltak gyermekeik mostoha sórsának okozói. A szülő soha nem lehet oly hálátlan mint a gyermek s a gyermek soha nem nyújthat ezért kárpótlást, a mit a szülő az ő érdekében cselekedett. A kinek az édes vakáció megadatott, töltse okosan, célszerűen. Ossza be a napot praktikusan, hogy mindenre teljék ideje. Legyen helye a gondtalan, vidám játéknak Isten szabad ege alatt; a természet ölén hadd pezsdüljön ki az üde kedély, a pajzán jókedv; majd sorra kerüljön a testedző, izomerősitö tornázás. De fordítsanak bízóÄ Kő7árviáék íáreája. Sírok között. ' Ki nyugszik itt? Kérdem a sírásót, •Mogorván igy felel: hát egy szegény! 8 ki volt? ... Ki tudna! névtelen ez uiiud Az .irgalomnak jóságos belyéu. Dörtuögve ás tevébb a vén siráró, Pipája füstje szálladoz felém. •Én merengve szótlan álldogálok. Úgy bánt a válasz : névtelen, — szegény. ' Szegény !... de hisz ott lenn miBd egyenlő. Keresztje nincs .. . ledőlne ugv is az. Virágja sínes .., elhervad a virág- Nem könnyezik ... tört szívnek nincs vigasz ! De névtelen !... bat a márvány kövön Meddig ragyognak a fényes betűk ? . .. Áss, áss tovább csak te vcu siráxt, A felejtéshez hadd szokjék szivtluk! Ji kölcsönkért feleség. — Türtőztesse magát Pollácsek ur, m<>ndotta a bíró egy vadul gesztikuláló uvuak, hiszen nem olyan súlyos az eset, amelyért törvényt ál]- Mire való hat a/, a nagy izgatottság? — Nem bírok magáimnál tekintetes bíró ur, ba ezt az embert látom, felelte kikelt képpel Bol- laesek Bernat. s uijával a panaszos felé bökött. 6 ■miatta kertlltem ide..De ngy kell nekem. Megérdemelném, hogy fölakasszanak, nyársra húzzanak, hogy elevenen megsüssenek, mert nagyobb számár, mint én, nincs a világon. — Elhissztik Pollácsek ur, nyugtatta meg a bíró, de az nem tartozik ide. On idegen dolog szándékos rongálásával vau vádolva. Beszélje el, hogy lörténi az eset? •— Hogyan történt ? Majd elmondom. A Lusz- (ig David, aki most halálos ellenségem, valamikor testi-telki jo barátom, már nem tudom, eljöu hozzam, s azt mondja, hogy meg akarja valamivel lepni a felesegét a születés napjara. — Szép tőled, mondok, és találtál inár egy alkalmas ajándékot ? — Talaltam, felelte Lusztig. Le f .gom titokban fotografaltatui. Ez nem kerül sokbu. s nagy ölömet fog neki csinálni. — Te meg vagy bolondulva, feleltem, hogy lehet valakit titokban lefotografálui ? Lusztig ravaszul mosolygott s aztán igy szólt: — Nem vagyok én bolond. Tndom, hogy nem lehet valakit titokban lcfotógrftfaini. Azért jöttem hozzád. * — Hozzám ? Minek ? — Add kölcsön a feleségedet. — Dávid, te mégis esak meg vagy bolondulva, mondok, mert ha jó barátom vagy is. csak nem adhatom kölcsön a feleségemet? Nincs igazam kiró ur ? Igaznak igaz, de talán nem tartozik ide. — Nagyon is idetartozik, hiszen abból lett a baj ! — Hogyan? Cvak nein haragudott megérte, hogy nem adta neki kölcsön a teleséget ? — De hiszen kölcsön adtam neki ! —•’ Lehetetlen. — Úgy éljek, mint hogy kölcsönadtam. Azt mondta,' hogy itíajd lefotografáltnlja a feleségemet, aztán kivágja a képből a lejéi s oduragasztja a helyére egy régi képből a sajat feleségének a tejét Mit sz«M ehhez, bir.ó nr ? — Bolond dolog. És• ön valóDaii odakülcsö- nüzte ueki a feleségét ? Mit tehettem volna? A Lusztig olyan szépen kért, aztán megesküdött, hogy hiánytalanul fogja hazaszállítani, hát meglettem neki ezt a szívességit. — Furcsa, nagyon furcsa ! — Kérem, csak most jön az igazi furcsaság! (Egy hang a közönség sora b«>l: Halljuk I) ü" Tavaszi újdonságok bam.au *. é» t*»* «*»«. angol és franczia cosztűm kelmék, delinek, angol zefire«i, cretonok ruhadiszek, azsutharisnyák. URAK részére kemény és puha kalapok, sapkák, legújabb nyakkendők, ingek, galjirok és kézelők ! szolid kiszolgálás, feltűnő olcsó árak !