Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
február 5 K ö V Á R V I D É K. 3 ezánkóró! mond mesét Szabimé Nogáll Janka, érdeke» történetet beszél el Nógiádi Pap Gyula. Tréfás képek az ériás korcsolyáról, meg a bab* szemvárosi versenyről, Rákosi Viktor regénye, a rejtvények és szerkesztői üzenetek tesxik változatosok és gazdaggá e szám tartalmát. A „Jó Pajtás“ előfizetési ára: negyedévre 2 kor. 50 fill., télévre 5 kor., egéaz évre 10 kor. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba küldendők, Frauklin-Társulat, Budapest, IV., Egyetem-utca 4. Reformét«« bál. Mint értesülünk a tervbe vett es nagyszabásúnak ígérkező református bál e hó 25-én lesz megtartva. A részletes programmot lapunk jövő számában fogjuk közölni. As elfogadott ajiá( «lffisetóai dija. A hazai és külföldi bírósagok mtud gyakrabban foglalkoznalcoly esetekkel, amikor az előfizető nem újítja meg előfizetését, mindazooáltal a neki megküldött lapot továbbra is megtartja, ellenben az előfizetési dijat nem akarja megfizetni, szóval o Potyán“ élvezi az újság- és folyóirat-olvasást (és a belőle való tájékozódást és okulást). A* ilyeu ■ hasonló gondolkodású egyének tábora pedig egyre uö és gyarapodik a alighanem csinos hadsereget lehetne belőlük szervezni, ba «^bíróságok nem gondoskodnának egyre sűrűbben arról, hogy az ilyen kaliberű hazafiaknak a számát megspaszszák. Az ujságélőfizetés dolgában ugyanit/ az a könnyebb felfogás uralkodott, hogy az előfizetés meghatározott időre kötött szerződésféle Ügylet, tehát ha ez a szerződés lejár, úgy önmagától megszűnik a felekre háruló kötelezettség. ’Az okoskodást azután ogy folytatják, hogy amennyiben az előfizetés le* járta étán a kiadó ,tovább küldi a lapot, úgy ezt csak a saját veszélyére teszi, inert az előfizető á megrendelés nélkül küldött újságot nem köteles visszaküldeni. Ez az eddig gyakorolt felfogas és álláspont «ónban lassankiut helyet ád annak a anodern^bb álláspontnak, amely szerint az előfizető az előfizetési, idő lejárta után küldött példányok előfizetési dijáért is felelőssé válik az áltel, hogy a lapot átveszi, A kiadó által nyújtott szolgáltatóé elfogadásával tehát a szerződés hallgatólagosan megbosstabbiltatik s igy a küldött példányokért fizetség is jár. Jár pedig annál is inkább, mivel az előfizetőnek módjában áll akár a lap lerendolé- sével, akár visszautasításával az előfizetés megboisz- 1 azabbjtásáról lemondani és ezzel demonstrálni ab* beli elhatározását, hogy a lapot tovább megtartani nem akarja. Ezt az á!!á»poutot immár táblái ét cnriai határozatok is támogatják s igy, különösen mióta a külföldi bírósagok is aiouos véle «lényt nyilvánítanak, ez a felfogás lassankiut általánossá válik. Egy nemrégiben, külföldön hasonló vitás esetből kifolyólag hozott ítéletben a bíróság indokolásában kifejtetté, hogy az „üzleti életben érvéuyesiteuJő jóhiszeműség és bizalom követelik akt, hogy az előfizető a vele szerződő félnek tudtára adja, abbeli szándékát, hogy az előfizetést megszüntetni akarja.“ Ami magyarán azt jaleuti, hogy vége a potya újságolvasásnak és aki az újságot elfogadja, annak kötelessége a lap árát megtéritoui, ba pedig uenr reflektál az újságra, legyen benne -annyi tiszteíségtadás, hogy elhatá Hízásáról a kiadót értesíti. Mert utóvégre is, szolgáltatást elfogadni ellenszolgáltatás mikul — épeaséggel nem fair dolog. CSARNOKRémes történet. Vándor színészek voltak falunkban. A primadonna jutaiomjitéka lévén, ő maga árusította a jegyeket, és Igy ki nem térhettem az elől, — részint ssánalomból, részint azért, hogy családomnak egy kis szórakozást szerezzek, — hogy a magam és családom részere szükséges jegyeket meg ne váltsam. Igaz, hogy a uyujtandó műélvezet engem semmikép sem csábított, de a mikor hazamenve elbeszéltem, hogy jegyeket vettem, feleségem határozottan követelte, hogy azokat fel is használjuk, és én ebbe kénytelen is váltam bele nyugodni. Estefelé azonban lomha bágyadtság vett rajtam erőt. Tudod mit? — szóltam feleségemnek, kimerültnek érzem magam, jobban szeretnék ma itthon maradni, jegyemmel vidd el a szakácsnét, öt ezzel boldoggá teszed. Kissé zsörtölődött ágyán, de belenyugodott, * igy történt, hogy egyedül maradtam otthon. Jól hevacsoráztam, az ajtókat becsuktam, és mindjárt 8 óra után lefeküdtem. Jóleső érzés az, amikor az ember fáradt tagjait jól vetett ágyban pihentetheti, és lelkét, különféle gondolatoknak adhatja át. Körülbelül negyedóra, telhetett el,: á mikor zsibbadtságot kezdtem érezni tagjaimban. Egyszer csak a falon egy parányi emberi alak jeleuik meg, kicsinységéhez képest nevetséges eréllye! tartva egy nagy kalapácsot kezében. Hát ez mi ? gondoltam magamban, s a hogy nézem, hát óh csodák csodája! a kis alak nöttön nőtt, addig a mig szemem láttára óriássá fejlődött ki. Ennek fel« se tréfa gondolám, a éjjeli szekrényemen volt browuingemhoz akartam nyulni.de óh borzalom ! egy mozdulatot sem bírtam tenni. Agyam elé állt, s látva tehetetlenségemet, ördögi hahotára fakadt. Te még le mernél lőni? —szólt hozzám,.— nem látod hitványságodat és semmi voltodat hozzám képest? Maradj veszteg barátom, és nefélj, ha minden óhajomat teljesíteni fogod, nem lesz báutódásod. • •>. Istenem 1 mi lehet ez ? az ördögök játszanak velem ? keresztet akartam vetni ipagamra, mert: kinorubau eszembe jutott, hogy a köznép a tisztátalan lelket keresztvetéssel szokta magától elűzni, de azó sein volt róla, hogy kezemet megmozdíthassam. Kétségbeesett erőlködés után rekedt hangon ennyit bírtam kinyögni: „ki vagy? és mit kivánss tőlem?“ j Nevetve mondá: „először is egyet táneolsz velem.“ Hát bolond vagy? vagy nekem ment el az eszem ? hiszen én táncolni sohasem szoktam. Az nekem mindegy, — monda — és erős karjaival'kiragadott ágyamból és ugrálva körtil vonszolt a hálószobán ; én hiába ellenkeztem, hiába kísértettem meg segítségért kiáltani, semmivel sem törődött, s pokoli vigyorgással . ragyogtatta fehér fogsorait. Miután halálra kifárasztott, visszatett ágyamlm. Óii esak csengethetnék! de kinek ? eszembe jutott, hogy mindenki a színházban van, • senki Sem hallaná meg. Ekkor összeszedtem minden erőmet, s emberfeletti erőlködéssel segítségért kezdtem kiabálni. Óh barátom — monda cinikusan — sohase nyugtalankodj, még van egy jó óránk, ez idő alatt felolvasol nekem valamit. Képtelen vagyok rá. hangom sincs — riká- ctiolára, — légy szives adj inkább egy korty vizet, inert végem van. Nzinültig töltött egy poharat rizzel, da ki is itta jóízűen, az utolsó köityig, esze ágában sem volt, hogy az én szomjamat csillapítsa, hanem vigyorogva nyújtott tejéin egy könyvet,, hogy egy elbeszélést olvassak-heiőle. . De le nem vette rólam szemeit, s igéző te- , kintete tehetetlenné varázsolt. Egyszerre csak kopogást hallok, az óriás % egyre k sebb és kisebb lesz és, visszamegy kiindu- V lási helyére, a. falra. ,s , . Nyisd ki már azt az ajtót, kiáltja feleségem v türelmetlenül, mióta „Ropogtatok ntár. Hallva feleségéfa hangját felugrottam ágyam- iji hói, meggyujtottam a gyertyát ; a világosban első tekintetem akaratlanul is áí falra! esett, a hol tény leg ott állt egy kalapácsos ember, de nem rém, -• nem óriás, hanem a „Bocsánczy Tivadar és fia“ -* cég által ajándékozott naptár alakjában, — melyet \ feleségem ágyam felé függesztett, — s még mindig ütésre készen tartá kalapácsát. Óriási hahotában törtem ki. Fcloségem folyton ráugatta a kilincset, éu meg nem bírtam a nevetéssel. Végre kinyitottam az ajtót,« tovább kacagva a* ágyra dűltem. ) s'i i: ■ Mi lelt téged ? alig engedtél be, most” meg eszeveszetten nevetsz. — Tadod, hogy félek tőled. Ez « komoly beszéd még jobban iugerelt a nevetésre. Nem elég, hogy az az ostoba kalendárium ilyen bolond tréfát űzött velem, de ráadásul. A feleségem azt biszi, hogy megbolondultam. Színházi öltözékében megijedve ott állt a szoba közepén, nem mert a levetkezéshez lógni, éu pedig atm«! jobban nevettem, és még ma is nevetek, ha ez a turcsa história eszembe jnt. A helyzet kezdett komollyá válni, ezért erőt véve rnagamou feleségetnuok viselkedésem 1 ókát megmagyaráztam, mert már attól tartottam, hogy orvosért küld, de a mikor azzal tisztában volt, ö is jóizUen kaeagott áluiombeli kalandomon és általam azt Uieuteti az én kedve» Marci barátomnak,. hogv a következő njcsztendöre aselidebb alakot !;.; fsstesseu a naptáraira, nem pedig olyat, a ki a kuudsaftjait agyon akarja ütni, mert ez által .ő ia rövidséget szeuvedue. Gytpir. Főiuunkatársak : Or. OUavuky Gyűlt ét Acktmtnn léit. Laptulajdoaos : BARNA BENŐ. ■ '*• * "iv„ '•*' A . JérbeaÖó lakás. Lakásom udvarán két idwi Itkát 2—2 szaka és 1 — 1 kotyht a f. évi április í 24 tél bérbe kiadó. Vámfalyi Jónás. Kiadó lakás. A postahivatallal átellenben újonnan épülő egy Bzlethelyiaégbél, két szoba, ksajka és kamar&bél álló nedera laki« a folyó évi április 24-től bérbe kiadás Értekezhetni Megkísértettem, de képtelen voltam rá, a betűk táncoltak szemeim előtt, homlokomra hideg veríték ütött ki, hang nem jött kiszáradt ajkaimra. A mint látom, nem akarsz olvasni, — mond» szigorúan, most számláld ide a kezeimbe péu/edet az utolsó krajcárig, az időm már kevés, siess, vagy úgy váglak fejbe ezzel a kalapácscsal, hogy szent Péter kapuja előtt találod magad, s kalapácsát ütésre készen fejem felé emelte. Most már csakugyan fejem felett lebegett a Datuakles kardja. Kegyelmezz, irgnlmazz, könyörögtem kinosau halálra rémülve. Semmi kegyelem, ide a pénzeddel 1 Látva, hogy nem mozdulok, letette a kalapácsot, párnám alá nyúlt, kihúzta onnan pénztárcámat, azután a kulcsaimat akarta birtokába szerezni, bogy péuzszekrényemet felnyithassa. J,il van gondoltam megkönnyebttlve, jó hogy letetted a kalapácsot, a mig a pénzszekrényhez mégy, lelőlek gazember. Hirsch Béla férfi szabóval. Zsák és pony va kölcsöniizlet megnyitás. Van szerencsém a n. é. közönséget értesíteni, hogy Nagysomkuton a Fó-utcán levő saját házamban Zsák éi * ponyva kölcsönüzletet ■yltottaas, a hol a gazda közönség ebbeli szükségletét mindenkor «lesé« és gy«r««a megszerezheti. Pontos és előzékeny kiszolgálásról biztosítom a hozzám forduló közönséget. Ecker Béni*
