Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÓIEGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE.

BKriitÜil ár:

Egésa évr* .... 8 K Megyed évre . . 2 K.

fél évre .... 4 K Egyee eaám éra . SO fillér

Főszerkesztő: Ikr. Olitmky VikUr.

Felelft* szerkesztő: Bar** Beái,

Seerkeietdeég ée kiadóhivatal NagyMmkut,Teleki-tér 384 MEGJRLESIIK MIXDEÜI TASlRBAP

Helytelen gazdálkodás.

Minden embernek természetszerű törekvése, hogy gazdaságának forgalmát emelje és szaporítsa. E célból minden kínálkozó alkalmat igyekszik megragadni, a mit csak az észszerű meggondolás megenged. Felhasználja az időjárás változásait az általános vagy részleges mezőgazdasági fordulatokat alakulásokat és legfóképen a jó és olcsó kölcsönt.

Apáink irtóztak az adósságcsináiástól, a mi bizony nem is volt rossz szokás. Ma azonban már más a helyzet. Nem szégyen, ha valaki adós, ha kölcsönt vesz fel és élnek is vele az emberek, talán még túlságosan is. De ne vegyük azt, a ki könnyelműen, céltalanul s talán igaz oknélkül csinál adósságot, nézzük azokat, a kik számítással, észszerűleg mondják hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel kölcsönöket. Azt tapasztaljuk, hogy a ki jól számított és megállapodott gondolkodású ember jó és olcsó kölcsörtnel sikeresen emelheti gazdasági hozadékát s a kölcsön csak hasznára válik.

Sajnos azonban, sokan vannak, a kik tervszerűleg és céltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már helyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen mennek első gondolatuk után, vagy másoknak netán sikerült, de az ó körülményeik között nem alkalmazható példa után és igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésére hallgatnak.

Ä „Kőváradéit“ (árcája.

Egyről-másróL

Minden ember vígan éljen A holnaptól ki műi féljen Jó újság van nagyon jó Nem le*z nagy a pótadó.

Azt hittem bogy azét perctent loez Miül a finom jó erős izeit Magyar oláh boldog légy Nem iészeu e*ak hatvannégy.

Már csak pár hónapot várunk Azután atifalton járunk De hisz ex már régi dal Tudja öreg fiatal.

Újra vágyik mindenki már Avult üggyel törődni kár Pihenjen a járda ügy A míg kifakad a rügy.

A legnagyobb és leggyakoribb elhibázott számítást a konverziás ügyleteknél tatáljuk.

Soha a konverzió nem volt olyan felkapott, mint ma, a mi különben az alacsony kamatlábban biztos magyarázatát leli. Divat lett a konvertálás, vagy legalább magasabb kamatú kölcsönnek olcsóbbá való átalakítása. Ez a divat aztán áldozatokat követe] és a ki számítás nélkül konvertál, könnyen ráfizethet a konverziára, mert bizony az nem minden körülmények között vezet haszonra még ha úgy látszik is, hanem néha határozottan ráfizetésre.

Hogy a lelkes konvertályóknak világosabban beszéljek, egy példát állítok ide a melynek iratai csak a napokban voltak kezeim között.

Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és egy 2000 koronás kölcsöne.

Olcsóbb kölcsön reményében nem régiben egy fővárosi intézethez fordult és a mit kért megkapta, vagyis felvett 3000 korona külön jelzálogkölcsönt.

A takarékpénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgy hogy a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári dijakat még különfélébb bélyeg esetleg ügyvédi költségeket mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk, még ki sem heverte a kölcsön.

E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesitette s mindkét kölcsön után 3--3 *|,-os kártalanítási dijat (starus) kelV«n uj téma untig tlóg Csak egy párat hozok fel inég Mindnyájunkat érdekel Közfigyelmet érdemel.

Mikor leáldozik a nap S lángot tőle a föld nem kap A szivemre bánat ül Sötét van kegyetlenül'

Lámpa ninca csak kettő károm Hogy égjen hiába várom Panass mindig van elég Akkor se jó hogyha ég.

Világításunk ósdi már Mindenki a villanyra vár Nam nehéz a kivitel Könnyű, csak akarni kall.

A telefon ügye is áll Senki értő síkra n«tu száll Fajdalommal hallom rég:

„Hej ráérünk arra még.*

•párleit fizetni, a mi már magában véve 210 korona volt. A két kölcsön törlési engedélyére, törlési kérvényre ragasztott bélyeg és a törlési munkadij a lehetőleg mérté- keltebb felszámítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona.

Most jön a fővárosi intézet 8000 koronás kőlcsönének * bekebeleztetése, majd a leszámítolás és ekkor 1J, *J, értékesítési dij levonása. Ez mintegy 60 korona oly kiadás, melyet csak hosszabb lejáratú kölcsön nem érezhet meg, de hamaros visszafizetés mellett, mint minden pénzintézetnél, úgy itt is feltétlen veszteséget jelent az adósra nézve az eddigi veszteség tehát 320 korona.

Még szerencse, hogy a fővárosi intézeti kölcsönnek nem voltak bélyegköitségei s a mellett kártalanítási dijat nem számított, a mely kedvezmény ha meg nem lett, volna még nagyobb veszteséget tudnék kimutatni.

Mert az adós itt nem állott meg. Hall valamit olcsóbb pénzről beszélni, kapja tehát magát és visszafizeti a fővárosi intézet; kölcsönt akkor, mikor még alig melegedett bele.

A legújabb kölcsönét már ügyvéd csinálja. Tegyük fel, hogy az ügyvéd semmi közvetítési dijat nem számit, még ezesetben is mi lesz már a folyósítás előtti költsége? Iratok beszerzése, kötelezvény bélyege bekebelezési illeték, bekebelezés körüli bélyeg költség és munkadij az ügyvéd számlája szerint legkevesebb kitesz 200 koronát. Tehát most már 520 koronára rúgott a veszteség.

A legújabb kölcsön talán látszólag egy igen kevéssel olcsóbb kamatlábú, de feltételeiben sokkal hátrányosabb, mint a fővárosi intézeti kölcsön volt. Itt nem készpénzben, hanem 962 árfolyam értékű záloglevélben kapja a kölcsönt, mi a folyósítás alkalmával kerek 366 korona hiányzatot jelent.

Végeredményében azt látjuk, hogy attól az időtől fogva, mikor adós az első takarékpénztári kőlcsőneit rendezte a budapesti intézeti kölcsönt felvette, visszafizette és uj kölcsönhöz folyamodott, szóval ezen nem is egy évi idő alatt 920 koronát fizetett reá a konvertálásra, tehát mig vagyoni előnyt akart szerezni magát családját és gazdasági átlagát 920 koronával rövidítette meg, a mely igen nagy összeg olyan vagyonhoz mérten, a melyik csak 2000 korona kölcsönt bir el.

Igaz, hogy talán a kevés kamat különbözeiben némi kárpótlást kaphat, igaz, hogy utolsó kölcsöne első megterheléseit hosszú éveken át valamennyire elviselheti, de

. *•«