Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1911-09-17 / 38. szám

KÖZÉRDEKŰ TÁRSAD \LMI HETID IP, A „NAGYáDttKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGY LET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Égés* é»'S Fél évre .

Blf riietéel ár:'

. . . . 8 K Negyed évre . . • 2 lí

. . . 4 K Egyes szem ára . 20 fillér

Főszerkesztő: Ur. OUaTszkjr Viktor.

Felelős szerkesztő : Barna IKentf,

Szerkesztéségés kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384

a » —et

MBGJBLBUIK VASÁRNAP

A gazdasági ismétlő iskolák.

Az 1896-ban megjelent miniszteri rendelet intézkedik először a gazdasági ismét- löiskolákról, megállapítja azok szervezetét és tantervét. Kétségkívül ez a rendelet is már haladásnak volt. mondható, de részben a szakképzett tanítók hiánya, részben a;rendelet laza intézkedései és a még fogyatékosabb végrehajtás folytán az ismétlöisko- láknak gazdaságiakká való átszervezése lassan halad; az átalakultak munkája hasonló a régiekéhez, csak az áru változott meg. ,

Újabb fordulatot jelent a kérdésben Apponyi Albert grófnak a gazdasági népoktatásról készített és a törvényhozás elé terjesztett törvényjavaslata, amely hivatva lett volna — éppen az eddigi üdvös eredmények és sikeres működés alapján — a gazdasági népoktatás további és gyorsabb fejlődésének alapját nyújtani. A törvény- javaslat lényege a következő:

Mindazon község, ahol a lakosság túlnyomó része gazdálkodással foglalkozik és ahol legalább -50 más iskolába nem járó és ismétlő tanköteles gyermek van, köteles gazdasági népiskolát felállítani amelynek két alakja van. Azok a községek, amelyekben az ismétlőtankötelesek száma 120-on alul van, az u. n. kisebb fokozatú gazdasági népiskolát kötelesek felállítani,, amelyben a tanítást a rendes népiskolai tanító végzi, igen kis terület szolgál csak a gyakorlati tanításra s igy ez tulajdonképen a régi ismétlőiskolának jobban kifejlesztett és több gazdasági szellemmel tömitett alakja lenne: azokban a községekben pedig amelyekben az ismétlőtankötelesek száma a i 20-at meghaladja, az u. n. Önálló gazdasági népiskolák állitandók fel, megfelelő nagyságú gyakorlati tanitasra szolgáló területtel, gazdaságilag szakképzett külön tanítókkal, rendszeres gazdasági tantervvel, az ilyen isk< Iák felállításának kötelezettsége alól csak a pótadóval túl halmozott és azok a községek menthetők fel, amelyekben a szükséges terület meg nem szerezhető.

A tankötelezettség három, esetleg négy évig tartja 12 évtől a 15 illetve 16 életev betöltéséig) az évi szorgálomidő 8 hónap. A főképpen gyakorlati tanításra a kisebb fokozatú gazdasági népiskolában télen heti hét, egyébkent öt óra, az önállóban pedig télen heti 12, a többi hónapokban 6 óra fordítandó.

A gazdasági népiskolák tananyaga a hit és erkölcstanon kívül felöleli a közismereti tárgyakat is (igy földrajz, alkotmány- tan, egészségtan stb., de a fösuly a gazdasági tárgyakra van helyezve; a kötelező tárgyak közt találjuk a növénytermesztés és állattenyésztés minden ágát, tejgazdaságot, kertészetet, szőlőművelést, borászatot, kisgazdaságok berendezését és számvitelét, háztartástant és a háziipart stb.

A gazdasági népiskolák felállításáról és fenntartásáról a községek tartoznak gondoskodni., Fedezetül vannak megjelölve a gazdasági gyakorlati terület tiszta hasznának 80 százaléka, a községnek közművelődési célokra fordítható jövedelmei, az 5 százalékos iskolai adónak, igénybe nem vett része és az esetleges állami hozzájárulás. Hanem törvényjavaslatból nem lett törvény a politikai küzdelmek miatt.

A gazdasági népoktatás még ma is az 1902. évi rendelet alapján áll; a törvény- javaslat elkészülésének idején valamelyes fölendülésnek indult ugvan, egymásután több önálló gazdasági népiskola létesült, de most ismét nagy a csend a gazdasági népoktatás fejlesztése terén. A meglevő iskolák elég szép eredménynyel működnek, azonban a szükséges haladáshoz hiányzik a törvény szilárd bázisa.

A mai helyzet az, hogy a törvényjavaslat által tervbevett 844 önálló gazdasági népiskola közül mintegy 80 van felállítva s ahol a vezető és tanító erőnek megfelelő a szakképzettsége és ügybuzgalma, szép eredményt is érnek el; a szervezendő 4796 kisebb fokozatú iskola közül állítólag mintegy 2500 már működik, azonban inkább csak papiroson s kevés kivételtől eltekintve, részben a szakképzettség és ügyszeretet, részÄ „Kővárvidák“ íáreája.

Virág Rózsi.

Irta: Dóra,

A látogatóba jött Dörfler kapitány a képeket nézegette a szalonban,'amikor a szomszéd szobából vitatkozás hangzott be hozzá.

— Megmondtam, hogy ex ügyben egy ujjat se mozgatok többé Alaposan ráuntam- >

— Jenő • kérlek, csak nem mondod ko. molyán ?

— De komolyan mondom, spt a te részedről is kikérek magamnak minden további kísérletezést. .

— Kegyetlen zsarnok! — mondotta, panaszosan az előbbi kellemes női bang és Dörfuer kapitány, nehogy a folytatást is kihallgassa, kopogtatás után gyorsan benyitott a szomszéd szobába.

, Szervusz pajtás!.— üdvözölte dr. István- ffy a házigazda — Károly majd eldönti,;, hogy melyikünknek van igaza. •• • •;

—- Mindenesetre és feltétlenül a Nagyságos asszonynak ! — mondta a kapitáuy és kezet csókolt Margit asszonynak.

Lovagiás, kifogastálan, de főleg pártatlan .bíró I — de a felesége közbevágott:. ‘ ’

— Üljön le ide kapitány', majd elmondom magának a veszekedés ókat — Maga is hallott mar bizonyára a cselédmuériárpl ?

—• De hiszen Önné! e fajnak valóságos gyön*. gyei vannak alkalmazásban ?

— Igaz, de ez a eselédlragédia, — amely csakuem megzavarta békés családi életünket, — Amerikában, New-Vorkban törtéül.

— N e w- York Iran V ?

— Majd eu elmagyarázom, lehetőleg rövidesen, — mondta Istvanfly dr., Már évek óta magyar cselédekkel látjuk el New-Yorkban élő test- vérbátyáinat.

Hálátlan hivatás, mondhatom, mert minden nőc8eléd, alighogy megmelegedett' odaát, menten férjhez megy.

E váratlan kijelentés mulattatta Dorther kapitányt.

— Magának könnyű nevetni — mondta szemrehányóan Margit asszony—de szegény sógornőm: bánkódik és már meg is siratta a hüteten leányokat.

— Gyerekes vagy drágám, hogy ily tragikusan ktzeled ezt az ügyet, igaz, megtiltottam a feleségemnek, hogy niég tovább is. fáradjon ebben az áldatlan dojogbau — mondta Iatvánífy dr. Hidd el kérlek, a. .cselédszerzők már vihognak, ha meglátnák bennünket. Tavaly — gondolom — hat leányzót küldtünk ki, valamennyi férjhez ment odaát. Mege égében már ezt a furcsa házasságközvetitést.

— Valami nagyon csúnya lányt kellene kül deni — tanácsolta a kapitány.

— Csak láttad volna paitás azokat a díszpéldányokat! Volt köztük csontos, hórihorgas, kövér, de kicsiny, Ííimlöhelyes, vereshaju, bankéul stb. De imadója azért miudegyiknek akadt. A hazánkfiai odaát valósággal áhítoznak egy magyar nő füstjére, aki mos reájuk és rendben tartja a holmijukat; ezért aztán szívesen szemet hunynak a hiányzó szépség miatt... De beszéljünk más egyebekről is.

Amikor a kapitány este távozott barátjának vendéglátó 'házából, kényelmetlen érzése volt. Eszébe jutott ugyanis, hogy Istvánffy néhány percnyi tá- volléto közben könnyelműen megígérte a szép asz- szonyuak, hogy b szerez majd vállalkozó szellemű dadat Amerikában-élő rokonaik számára... Örült ígéret ! 'Ö — szerelmes szivtt D irfier kapitány — csak szép nőket ismert. — Rosszkedvűén ment estelié ire~. A szállodás jó barátja volt és még nem is lévén vacsora ideje, egy üveg bor mellett beszélte el neki, hogy mit igéit Margit asszouynak és kikérte a segítségét. ;

— Súlyos ügy, — mondta a szállodás, de reményiem a feleségem segíthet rajtad és, ba jó kedvben:van, megteszi! Téged különben is a kegyeibe fogadott, — lássuk hát, hogy mit mond.

A szállodás felesége — feketehnju, tüzesszernü szép asszony — nagyon kedvesen fogadta a daliás