Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
I IX. folyam-,--' rv Napysonikut, 1911. julius 16, ______29-ik szám. v F Ég ése évi« Fél évr« Ellfiietéii ár: . . . , 8 K Negyed évr* . 2 K. 4 K Egyes asám ár« 20 fillér F6Bz,erkcez.tü: Dr. Oliamky Viktor, Felelős szerkesztő: Bars* BenÓ, S*«rke**t6ség és kiadóhív.t.i. Naqysomkut,Teleki-tér 384 MEGJKLKHIK MINDEM VASÁRNAP Községi iparpolitika. Az á’lami ipái fejlesztés eszközei pénzbeli hozzájárulás, luvaidijkedvtzmény és állami megrendelések. Nem lehet elvitatni, hogy a segélyezésnek ez a három megszokott módja nálunk több iparágat meghonosított és siámos nagy iparvállalatot meg is alapozott, de kereskedelemügyi kormányunk csakúgy, mint valamennyi iparállam vezetőkörei ma már tisztában vannak azzal, hogy az ipari termelés támogatásának ezen eszközein kjvül uj konkrét módokat kell találni. Ezeknek megváló iitásara van hivatva a községi iparpolitika. Az uj irány már elevenen él a Nyugat gazdasági életében és hogy mennyi gazdag erőforrás nyílott meg a városok ipariámo- gatása révén a felöl az alább említendő néhány példa nyújthat tájékozást. Nem adományokkal szolgálnak a német városok a letelepedő iparnak, hanem úttal, vizzel, olcsó hajtóerővel, uj kikötőkkel, kényelmes összeköttetésekkel, iskolázott munkásokkal; raktárokkal és gyárépülettel, megfelelő telkekkel sib. De ezenfelül -ha szükség van reá, kész arra is a község, hogy egész kis kamatozással ad üzemtőkét vagy pedig aktiv részt vesz a vállalatban. A német városok szövefsege a múlt év november havában körkérdést intézett 163 városhoz amelyben arra kér választ, hogy az illető város létesitette-e az ipar támogatásnak valamely módját es ha igen, miben nyilvánul az ? A városok legtöbbje igennel felelt. Felületessorrendben elmondva, a legutóbbi években a kővetkező berendezéseket létesítették a német városok részint azért, hogy a falaik között letelepedett üzemeket megtarthassák, részint pedig hogy uj vállalatoknak alapítását elösegitség. Huszonhét olyan város, amelyek tengeri vagy belső kikötőkkel bírnak, újjáépítették a kikötőhelyeiket, mint: Altona, Kjei, Stettin, Danzig vagy Königszberg. Különös módon ügyeltek e városok arra, hogy az építkezéseknél minden egyes hajózási szolgálatnak megfelelően alakítsák át a régi kikötőhely egyes részeit kereskedelmi, ipari, biztonsági és átrakodási kikötővé. A folyók mellett levő városok közül Boroszló, Dortmund, Karslruhe, Mannheim és Majna- Frankfurt áldozott sokat a folyamkikötők tökéletesbitésére. A kikötőhelyek mellett gondoskodás történt széles rakodóutakról, kikötövasutak és villamos darukról, amelyek olcsóvá teszik az átrakodást, raktárházakról, és vámraktárakról, valamint a manipulálásra felszerelt kezelőhelyekről. Más városok, ha semmi mást, de felfrissítették a partépitkezéseket és hajójavító műhelyeket létesítettek. A legtöbb város előkészített és a vízhez s vasúthoz közelfekvö iparterületeket hasított ki a telkeiből, mint például Köln, Tilsit, Bamberg stb. és ezeket teherszállításra berendezett közúti vagy iparvasutak- kal kötötte össze a kikötővel és az állomással. Más városok — Qrefeld Magdeburg — a vágányösszekötetések mellett, hajózható öblöt vágattak az iparterület elé. Természetes, hogy a városi iparterületekhez vezető utat a városok maguk kö- veztették, de sokhelyütt községi költségen vezettek a gyár telkekhez gáz- és vizveze- ! léket, csatornázást és villanyos kábeleket. Egyes esetekben megkönnyítették az építkezési szabályokat, csak hogy lehetővé tegyék a gyárak letelepedését. Mainz és Worm városoknak nem volt megfelelő talajú telkük s igy óriási költséggel maguk töltették fel a kiszemelt területet, hogy a jelentkező iparvállalatókat ettől az áldozattól felmentsék. A telkeket részint, ingyen adják a városok, részint nagyon olcsón, a valóságos értéknek például a feléért, de sokszor megtörténik, hogy a telek vételárát jelzálogbiz- tositással a telken hagyják vagy leszállítják a kamatot, esetleg megengedi k a részletfizetést. A „Kőváryidék“ fáreája. Szél jegyzetek. Történt mostanában sok indexre való De az ily dolgokba beleszélni nem jó Legfőképpen azért, mert nincs hozzá jogom Pennahegyre ezért venni nem is íogom. Arany a hallgatás mondja sok bölcs elme A jó tulajdonok tudós fejedelme Gondolatvilágod mig nem válik szóvá A hányat jól esik, annyit tehetsz lóvá. Tetteidet az ész vézérclje nem más Ne bizz mindenkiben légy hitetlen Tamás Ha ez elv vezérel mindig jól fogsz járni A vak bizalomtól jót nem lehet várni. Érzelem s indulat vezérlód ne legyen Mert az az igazság rovására megyen Rosszat sohase tégy hogyha nem tehetsz jót Ellenséged lehet, ki ma barátod vót. Na de nem folytatom napirendre térek S irok egyről máBról hogyha még ráérek Vagyis jobban mondva ba lehelne Írnék Ha a nagy melegtől szabadulni bírnék. Üres a kaszinó alig van vendége Ferbli s makaónak egy időre vége Ilyenkor kevesen szoktak blattra tenni Ugorka szezonban igy szokott ez lenni. De a falunak is szomorú a képe Nem tarkítja most a hetivásár népe Tilalmi idő van nines idegen járás Újra beütött a száj és körömfájás. A kávénénikék élni alig bírnak Egymásra borulva keservesen sírnak Nincs tej nincseu kávé a zsürokuak vége Bár sok a friss újság pibenbet a gége. A nagy forróságról már nem is beszélek El vagyok tikkadva úgy hogy alig étek Nem enyhít a fürdő s htls árnyékos terem Nincsen most nagyobb kincs, mint egy jó jégverem. Gyopár. Szerelem. Irta: Dóra. A széles utcán aranyos napsugarak kergetődz- tek, besurrantak a kastély ablakain és nyomukban fény és csillogás támadt mindenfelé. Kíváncsian bekaudikáltak a nagy virágos kert sürtt lomba rózsalngasába, aranyglóriát szőttek a szőke leányfej köré, rakacagtak a lángoló férfiarcra és szerelmesen végigcsókolták a lugas biborszinü rózsáit. Ben a lugasban ábitatos csönd volt. Szemben álltak egymással és a leány szemei félve kerülték a férfi forró pillantásait és kissé sápadt arcán félelemmé) vegyes várakozás-látszott, — Lássa, maga — törte meg birtelenül a nyomasztó csöndet..........de újra elhallgatott. — Nos ? — kérdezte balkai» a férfi és nézte a kis fejet, amely oly közel volt a dobogó szivéhez. — Maga kérdezni akart tőlem valamit, miért nem kérdezi ? Türelmetlenül mondta és csaknem kihívóan nézett a férfire, akit zavarba ejtett ez a váratlan felszólítás. — Kérdezni aknrtam .... igenis .... de . . . — Nos .... de ? — Igazán szamárság, de csak azt akartam megkérdezni magától 11 us, lássa, hogy nyugodtan
