Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
ju'i is 9. KÖVÁRVIDÉK 2 hol biztonságban fogják érezni magukat. Akkor lesz csak igazán öröm a kisiparosok szent ügyeivel foglalkozni, ha látni fogjuk, hogy az ige testet öltött. Ki-ki ragadja meg tehát az alkalmat, hogy egy-egy kövei hozzájáruljon ama épülethez, melyből a kisiparosok szellemi műveltségeinek temploma lesz majd és abban a hazafias érzület az oltár. Hiszen a kellőleg kiképzett kisiparos osztály az ország legerősebb és legmegbízhatóbb támasza és talpköve. Fürdői levél. Szováta, 1911. junius 28. Kedves Szerkesztő ur! Szovátáról irom levelemet, a hol a sókárpátok tövében annyi sok százasszony- nyal együtt teremtjük meg a székely tengeri fürdőt. Nem a fürdő prospektusából szólok, hanem az itt tartózkodásom 3 hetében nyert tapasztalattal, hogy a Medvetó vize, mely mélységét 40 méternek is mondják — olykor 80 fok is C szerint. Ez a tó az, melynek vizétől mi gyönge asszonyok a gyógyulást reméljük. Sótartalma olyan erőss — ha megszárad a kezünkön a tó vize — a só fényes, zuzmóra csillogásu pikkelyben tapad a bőrre. Csoda, hogy ezt a fináncok meg nem vámolják. A tó vizén igazi tengeri élet tarka színe, eleven élénksége uralkodik. Kényelmes tutajok ringnak a vizen, melyen a hölgyek — a kik bátrabbak elhelyezkednek. De, mert az asszony gyenge — és persze ingatag — nisz a tutaj is inog — egy-egy halk sivitás rezg a levegőben, elsuhan a hullámokat verő habos taraj felett, s oda simul az erőss tölgyhöz, a mely a védelmet kereső repkényt hivatott támogatni és a férfi izmos karja biztosan vezeti azt az ingó alkotmányt a melytől az asszony gyönge lelke megriadt. A szemek csillogóbbá lesznek az ajkak pazarul szórják mosolyukat a levegőben ott vibrál a sós, rezgő pára, a mely színes, eleven és tarka. Azzá teszi az asszonyok védelmet kereső gyöngesége és a mindig szolgálatra kész urak udvarias támogatása. De vannak berekesztett helvek is a vi* zen, a hol azok fürdenek a kik nem mernek semmi biztatásra sem a tóba lépni. Ez padozva van és korlattal ellátva, de azért teljesen szabadon van elhelyezve. Persze ez egyformán meleg. Ellenben a tutajon ringva olykor olyan forró területhez érünk, hogy ijedten evezünk egy hűvösebb irányba nehogy megperzselődjünk. A »Medvetavon* kívül a »Mogyorósitó« is hasonlóan kedvelt, de kevésbbé forró. Ellenben a »Feketetó«-nak sok a széntartalma. A csillogó fehér-szürke só sziklák csodálatos formát alkotva merednek hegylán- colaíá, melynek csúcsos ivein sóőrök kis kunyhójukban pásztor módon élnek és őrzik a sót. Jó modorú, egészséges gondolkodó u és szavú székelyek ezek. Látszik, hogy sokszor volt alkalmuk úri emberekkel elbeszélgetni. Nem olyan paraszti a beszédjük. Én is elbeszélgettem egy ilyen kárpáti őrrel. Mikor közeledtem — a nagy bundás fehér szőrű kutyáját magához intette. Mondom, »hagyja csak én úgy sem félek tőle.» Megsimogattam a kutya szőrét. Nem ellenkezett, megnyalta hosszú piros nyelvére! a kezemet. A gazdájának is jól esett ez a simogatás, látszott, hogy sokra becsüli a kutyáját s későbben el is mondta, hogy nehezére esik az a sok városi ember kér- dezösködése a kik fenn járnak a sószikláknál, mert úgy rémüldöznek a kutyától, pedig olyan szelíd mint a kezes bárány. »Ugy-e nem tetszik városi lenni, — mert nem fél a kutyától.« Mondom, »nekem is van egy Violám otthon.« — »Szép, szagos név« feleli vissza. De nem ide való, hanem ezt a foltos kőlyköt, s reá mutatott két apró kutyára — a sógorom a faluba viszi, megmondom nevezze el — Violának.« Gyönyörű a flórája ezeknek a Kárpát hegységeknek, olyan margarettákat téptem, hogy Mauthnerha meglátnáőket külön, javított kedvencének nevezné el. Akkora mint egy kisebb szerű Dhália. De más növényei is dúsak, élénkebb színűek, a vadrózsa kúszó ágain tömve nyílnak a mosolygó bíbor rózsaszín hamvas bimbók. »Tegye instálom a kalapjához,« udvariaskodott az én sóőr ismerősöm s egy gyönyörű vadrózsa bokrétát vágott le bicsokjával, mellyel éppen befejezte a reggelijét. »Hát pálinkát nem iszik utánna« kérdem, »sem előtte, sem utánna, ez az én italom« s egy gömbölyű, mély fakanállal a hegyből merített, csörgedező friss vizet. „Nem unalmas itten élni?“ kérdezem. „Nagyon szép instálom itten a tél is,“ s végig mutatóit fegyverével a tájon. Én is körül néztem s bár elképzelni nem tudom, hogy az a hófehér lepel szebbé tehessen egy vidéket — a melylyei a tél öltözteti fel a természetet — mert annyi szépséget, az al kotásnak olyan remek müvét olyan pazarul megáldva még nem láttam, és annyi változatban csoportosulva hegyeket, sziklákat, tisztást, völgyet, tavakat, erdőket, forrásokat, szalagként kígyózó keskeny, csillogó patakokat csohogni a hegyekről, eltünedezni Iák sűrűi között, pátránynyal bélelt, mohos kövek között vígan csörgedezve kacérkodni. Ezt itt mind látom — élvezem, gyönyörködöm benne és pompáson kezelt, kényelmes útikon feljárom a hihetetlen magasságú hegyeket, nem is veszem észre mekkora kapaszkodóra mentem. Hála a gondos igazgatóságnak. A pihenést kínáló padokon le ülök — de borzalom nélkül tekintek le a mélységbe. El némul ott a félelem a hol gyönyörűséget nyújt a természet panorámája, még ha sziklák csúcsain is kúszva, tekintünk le a völgybe, oda a hol elhagytuk a kultúra legmodernebb képét. A virág- szőnyegekkel tarkázott pázsitot, a domboldalba nevelt rózsaligeteket, az Ízlésesen csoportosított nyári virágok viru’ó halmazát és azt a sok sok szinte versenyszerűen épült fantasia alkotta, stylt nem képező villa- csoportok telepét. Rövid a Szováta élet ideje, alig egy évtized, de ha productuma igy halad, méltán világfürdő lesz. Mar eddig a 60-at megközelíti a magánvi'lák száma s az mind kellemes otthont nyújt a bérlőknek a szobák árai mérsékeltek. A fürdője olcsó. Konyhái ízletesek es fővárosi árai vannak. Számos csemege és füszerüzlete kellemessé teszi azt, hogy otthon lehet vacsorázni s ha csak a Koczé vagy a Puskás bandája Kolozsvárról nem koncírtez, bizony alig lehet az éttermekben vacsorázó közönséget látni. Pompás levegője, friss üde képe, virágokkal szegett utjai, a vezetőség udvarias előzékenysége, a mely még a fiákeresekbe is át plántálódotf, mind kedvesé, kellemesé teszi Szovátát. De a mit talán legelőször kellett volna említenem, az hogy nincs fianc, pompa és luxus kényszer, Egy pár időszerű pongyolával végig lehet nyaralni egy saisont. Fürdéshez pongyolában mennek s onnan egyenesen ebédelni. Járkálni a hegyek között, hegyeket mászni, kényelmesebb a pongyola mint a „bukj el szoknya.“ Tehát ez a józan gondolkozásu magyar asszonyok igazi „Eldorádója.“ Azért mindazon asszonytársaimat a kik e sorokat olvassák, úgy köszöntőm „a viszontlátásra a jövő nyáron Szovátán.“ Dr. Szász Antalné. HÍREK. Képviselőtestületi ülés. Községünk képviselőtestülete e hó 2-áu rendkívüli ülést tartott a melyben a törvényben előirt formák betartása mellett névszerinti szavazással kimondotta, bogy a járda építésére 120.000 korona kölcsönt vesz fel. A beérkezett több rendbeli ajáulatok közül a Pesti magyar kereskedelmi bank ajánlatát — mint legelőnyösebbet — fogadta el. Kimondta továbbá, bogy a községi korcsma helyet önkéntes árvetés utján adja el a mennyiben megfelelő árt fog a község elérni. A tüzoltóegylet pénztári számadás felülvizsgálásáról beérkezett bizottsági jelentést tudomásul vette. Tudomásul vette továbbá, bogy a bérkocsik létszámát a törvényhatóság 12-röl j5-re emelte fel. A vármegyei főorvos szabadsága. Dr. Schöntlug liéia Szatuiármegye főorvosa juhus 1-től 31-ig szabadságon lesz, mely időre llosvay Aladár alispán a főorvosi teendőkre dr. Czukor Lajos központi járásorvost, tb. főorvost helyettesítette. Küldöttség az alispánnál. A nagykárolyi jegyzői kar küldöttsége tisztelgett llosvay Aladár alispánnál és kérték, bogy a községi pót- adófőkönyv beállítása iránti rendelkezését, minthogy az a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyult, szüntesse be. Az alispán a küldöttségnek kijelentette, hogy a főkönyv tárgyában kiadott rendelkezését hatályon kívül helyezteti s jövőben annak eltörlése iránt megteszi az intézkedéseket. Öngyilkossági kísérlet. Török Béla csendőr, a helybeli csendőrlaktauyán e bő 3 áu déli 12 órakor szolgálati fegyverével mellbe lőtte magát. A golyó testén át haladva a falba fúródott. Sérülése súlyos, azonban felgyógyulása nincs kizárva. A csendőri laktanyáu ápolják. Tettének oka még határozottan meg nem állapítható, állítólag az őrmester és közötte történt szóváltásból eredt elhatározása. AlfOldi Közművelődési Egyesület név alatt múlt vasárnap egy a magyarosítás terjesztésére, a uemzeti kultúra fejlesztésére hivatott közművelődési egyesület alakult Budapesten, a mely egyesület hatásköre Szatmárvármegyére is kiterjed. Az egyesület működéséhez Csaba Adorjáu főispán és llosvay Aladár alispán is bejelentettek támogatásukat. Az uj egyesület elnökei Tisza István gróf és Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter. Változás egy szerkesztőségben. Rédei Károly ág. ev. lelkész a „Nagykároly és Érmellók“ szerkesztésétől visszalépett. A lap főszerkesztője dr Vetzák Ede, felelős szerkesztője dr. Gózner Elek, fómunkatársa dr. Hegedűs István lett* Országos vásárok. Vármegyénkben : 10-én Felsőbányán, 11-én Szauioskrassón, 13-án Király- darócon, 14-óu Kővárhosszufaluban, julius 17-én Mátészalkán és Sárközön, 2l-éu Csengerben, 24-én Fehérgyarmaton és Szinérváraljin, 31-én Nagypaládon;
