Kővárvidék, 1911 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Natrvsonikuf, 1911. január 1. 1-ső szám. IX. évfolyam. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ellfiieléil ár: Égési évi* ;. . . . 8 K Kegyed évr* . . I K. Fel évre .... 4 K Egyes síéin áré . 20 fillér Főszerkesztő: Ur. Olsavszky Vikter. Felelő» szerkesztő: Barna Benő, Scerkeutéseg és kiadóhív*tai.*|tagytoinkut,Teleki-tér 384 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP (Ijesztendő. 1011. Irta : Piles Ede. „Letérdelek frissen hántolt sírodnál 'füsté Idészafe, rilppenékeny ér! Te már a múltnak partjához jutottál, Talán hozzám sincs messze az a rév. Oh vigy magaddal minden but a sírba, Apaszd el a fakasitott kényeket, De hagyd utánnad a szivünkben vissza A boldogító szép emlékeket! ..“ # Uj esztendő! Természet megújhodásnak egyik jelző táblája Te. Embeii lelek reménykedésének simboluma. A múltba eltemetett Öröm és . szenvedés sírköve. A feledés kezdete. Az emlékezés számjegye. M«t hozol ? Mit alkotsz ? Mit semmisítesz meg ? Igazolod-e a hozzád fűzött remények ködképeit ? Elhantolod-e azt, ami fajt, ami keserített, amit feledni szeretnénk, oly mélyen, hogy éjjeli órán se háborgasson kísértő szelleme ? . ,. Mélységes rejtelmes titok 1 Itt csak emlékezni, remélni lehet és szabad! Jaj aunak, aki a múlton nem okul, a jövőben nem remél! ... Az eddig hiába élt, jelene az élőhalotté! A múltnak tanúságai karöltve a jövőbe vetett reménnyel adhatják meg jelen küzdelmeinkben a helyes irányt. Pedig a mai kor lázas mozgalmai közepette mennyire nélkülözzük a helyes útirányt !! . . . A jelen! A mai... Ez felemészt telhetetlen moloch gyanánt minden gondot, minden cselekvényt, az emberiség testilelki erkölcsi javait. A mi volt, az elmúlt — mondják vál- vonagatva. Nemzeti és ősi hagyomány vallási kegyelet, keresztény erkölcs, mire jó manapság? Lombtárba való ócskaságoki . . . A na ez a mienk, ezt kell kihasználni, megédesíteni. .. ügy sem tart sokáig!. .. S a jövö ... ki törődik vele! Minek dolgozni, fáradni s talán nélkülözni, hogy mások élvezzék annak gyümölcsét ?! Utánunk özönvíz!... Most kell! Ma kell! . . . Folytonos következetes kitartó, becsületes munka apránként gyűjtött eredménye, az ma nevetséges dolog! . . . Gyors, szédületes emelkedés 1 Kevés munka, sok pénz, hogy még ma élvezhessük a mit azzal meglehet vásárom! .. . S az újévnek beköszöntő hajnala, melynek oly nagy a jelentősége a gondolkodó fő s fogékony szív elótt naptári tétel a közfelfogásnak! . . . Vigyázzanak azok, kik a jelen pillanat múló sikereiért az őrökidö másik két szakaszát lenézik!! Olyan lesz éltök, mint a Tisza virágé... Tél nélkül nincs tavasz. Tavasz nélkül nincs virágfakadás. A mult a jelent, a jelen a jővót szolgálja. Így jön létre az emberi hivatás harmóniája. Külön-külőn meddő örömtelen ... Mit hoz a jövendő ? ! Anatole France szerint a jővendömon- dónak nagyon jó pszihologusnak kell lenni. A hivő ember is skeptikus néha, s a hitetlen Tamásoknak is van órája, mikor hívővé válik. Csak el kell találni, mikor az emberek szívesen hisznek! Mikor a rendesnél is erősebb a vágy, hogy a jövendőbe lássunk, A jövó pedig akkor a legkívánatosabb, mikor friss. Mikor végére jártunk egy darab múltnak ; mikor már nincs takargatni* A MKővárYidékM íárcája. A bóka. Irta é» a „Polgári Olvasókör* által f. hó 4-én rendezett estélyen felolvasta: Dr. Kovács Mór. (Folytatás é» vége.) — Hogy gondolok-e ? — kérdé és úgy elkezdett zokogni mint a zápor. — Hiszen soha egy rossz szava »ein volt hozzám, nem volt anuak ♦?péje sem. — Egyebet sem teszek, tekintetes uram, mint a temetőt járom. Érzem, nem sokára követui fogom, pedig még csak negyvenöt esztendős vagyok. — Nos aztán mikor és hogy jutott az a béka a gyomrába? — kérdem. — Az is, agy történt kérem aiássan, hogy amint egy napon szegény uram sirjára fris koszorút vittem, elhelyezvén azt a sírkeresztre, nagy faradságom és gyengeségemben ledőltem a sir melletti gyepre. Elaludtam mélyen. Amint felébredek, látom, hogy egy nagy varangyos béka má- szí-, rajtam. Megborzadok és a gyomromban erős, szívó fájdalmat éreztem. — No mondok, egy másik meg, mialatt aludtam, bement a számba — nyitott szájjal szoktam aludni — és lecsúszott a gyomromba. így történt. És ott is van az azóta. Tisztában voltain vele, bogy egy súlyosan hisztériás beteggel vau dolgom és tisztában voltam azzal is, mi idézte ezt uala elő, bogy mi kínozza, mi sorvasztja ezt az asszonyt. Gyógytervemet is elgondoltam magamban, de bogy a reménybe vett sikert lehetőleg biztosítsam, egy kis feneket kellett a dolognak kerítenem. — Hát éii s galambom — szóltam a szavamat leső ssszouyhoz — a maga baja igazán rettenetes egy baj. Ezeu egy Kissé gondolkoznom kell, ezen úgy hevenyében nem lebet segíteni. — De lohet-e egyáltalán — kérdé, lassú, fájdalmas bangón, kimerülve, magaba roskadva. — Nekem igen nagy a reményem — moudátn. Szinte uj élet csillant lel szemeiben szavaimra. — De mondja csak — folytattam, — hisz-e maga tiszta szivből a könyörülő Istenben ? Hiszi-e, hogy Isten a jót és a jókat sokszor csak a túlvilágon jutalmazz», de a rosszakat, a kegyetlen szivUeket, a bűneiket meg nein bánókat, igen sokszor már itt a földön sújtja, bünteti ? — Tekintetes Uram — szólt, tétováu, elsápi padva, — mindig buzgó katolikus asszony voltam és hiszek mindabban, a mit tőlem kérdezett. — Mert csakis igy bízom én abban, hogy magát teljesen kigyógyitom. És most menjen Isten nevében; három napig járja a templomot, gyónjon meg, azután negyed napra, reggeli templom után jöjjön el újra hozzám. Én meg az alatt a bárom nap alatt kerítettem egy varangyos békát, jól megliengergcdtem azt koromban és rendelő szobám egy a célhoz alkalmas helyen tartogatva, vártain az asszonyt. Eljött. — No, édes galambom, szóltam hozzá, megtette miudaztj amire ligyelmeztettem ? Szó se jött ki ajakán, csak némán igent intett. — Hát akkor üljön ide, erre a székre és némán engedelmeskedjék. Én ezt a gyomor-gépezetet letolom most a gyomrába. Legyen nyugodt és inig én a dolgom végezem, imádkozzék magában. Kiűzöm a békát a gyomrából. Engedelmeskedett, mint a kezes bárány. Egy gvomormosó készüléket vezettem be tényleg a gyomrába, mosni kezdtem azt és addig folytattam c műveletet, inig az asszony bele nem veresedett és ökründözni nem kezdett. Még egy kis türelemre Karácsonyi és ujévi vásár megkezdődött. fW llvw A PQ T‘íl*QG utóda cégrtél, ahol a legújabb costüfn kelmék, blúz és pongyolaszövetek, selymek, bársonyok, ifUliUüJ A. üo lul3d UlUutt barchel és flanelek, kretonok, jäger alsó ruhák harisnyák, ruhadiszek dús választékban kaphatók, előirt árakból 10 koronán felüli vásárlásnál 10e[, árengedmény.
