Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-25 / 39. szám

2 KŐVÁRVID É K. 11. Az »Olso« fény társaság által fel­állított próba lámpák beszerzése iránti ajánlatot nem fogadta el és igy a lámpák rövid időn belül elkerülnek. 12. A főszolgabíró rerdelete alapján aben- nünket is fenyegető kolera járvány cselére megalakította a járvány bizottságot. Bizott­sági tagokul megválosztattík : Dr. Olsavszky Viktor, Dr. Go'dstein Ármin, Dr. Kovács Mór, Olsavszky Simon, Gróf Teleki Sán­dor, Mán Lajos, Hirsch Náthán, Dr. Ol­savszky Gyula, Sztrb Janos, Pilcz Ede, Veress József, Ungur Ágoston, Dr. Simon Miksa, Buttyán Péter, Benedek Ferencz, Detecskey János, Mát hé Athanász, Mik Gabor Gecze Miklós, Buttyán Janos a Tóbi és Lengyel György tanító. 13 A tűzoltósághoz szükséges két viz hordót és egy ehhez szükséges szekér megszerzésére a tűzoltó paranesnokságot fölhatalmazta. 14. Goidstein József terhéröl — a ter­hiéről törült állami adó arányában— 126 1\- 15 fill, községi pótadót is törlésbe hozott. Ezzel a közgyűlés végett ért. Varess József igizgaío-lanitó jubileuma­Nem mindennapi ünnepeltetésben része­sült Veress József a helybeli állami elemi iskola igazgató-tanítója e hó 17-én, a mi­dőn is tanítói működésének 25-éves év­fordulóját ünnepelte az allami iskola gond­noksága és ezzel együttesen vidéki kartár­sai, volt tanítvány?i, tisztelői és barátai. Veress József az ünnepeltetésre reá is szolgált, mert 25 évi itteni működése alatt egy eg«sz generatiőt nevelt. Negyedszázados működése alatt köz­ségünk a népoktatás és magyarosodás terén annyira haladt, hogy a nem magyar ajkú fiatalabb ger.erátió között már alig akad olyan a ki a magyar nyelvet meg ne értse és azt ne beszélje. Nem állítjuk ezzel azt, hogy az ez irányban elért szép eredmény egyedül az Békésnének most az is hirtelen eszébe ju­tott, hogy e;dig bizonyosan otthon v.in a férje ás türelmetlenül várja. Mit gondol róla ? És a tár­saság, amelyből jóítek, mit beszél majd? Hiszen éjfél elmu.ik, mire innen hazaérnek. Vigyen bennünket azonnal az Üllői utra ! — toporzékolt zokogva — maga. maga részeges , . Aztán odafordult a fiatalemberhez! — Ön pétiig Ígérje meg, becsületszavára vagy nem tudom mire, hogy nem nyúl hozzám .. Ge/.a lesújtva szabadkozott : — De kérem, menjünk . . ­A Móni ezalatt visszaiorilult a kocsival a városfelé. Közben nem tudta, hogy kanmikooínn-e vagy kinevesse ezt a különös asszonyt, aki minden­kit szid. Es szívből megsajnálta a bugyim dale- legve álló fiatalembert. Elfutotta most a méreg is, hogy arra gondolt, kellemetlenség \ár ra. Főlirat- ják és még majd a fuvnrpénz sem lesz elegendő-5- Ej ! — rándított egy nagyot a gyeplőn. — Szenvedjen inkább ez a kegyetlen teremtés, aki igy kínozza a leitíi. In hagyom őket! Es ott hagyta. Fölkapta az ostorát és ke­ményen rásujtott a lovára, amely a kocsival hir­telen belerobogott a sliríín leszed 6 ködbe. A zör­géstől alig halottá, hogy az as-zouy és a fi ital­ember rémülten kiabálunk utána. Veite a lovát és jósokára, hogy hátrafordult, mar csajt a távo.i lámpák intettek neki fenyegetően. Mire beért a sötét paloták köze, újra visszajött a kedve és mintha május éjs/.aka volna, alázatos vígan kö­szönt rá az ut végén posztul* rendőrre. Fehér Árpád. ő dicsősége, de azt nvutan kimondhatjuk, hogy az érdem oroszlán része a Veress József-é, a ki hivatását mindig híven pon­tosan és lelkiismeretesen teljesítette. A különböző felekezetekhez tartozó tanítványait mindenkor egyetértésre, testvé­riségre, és barátságra oktatta. Igazgatói működése pedig mindenkor oda irányul, hogy a felügyelete alatt álló iskola mintaszerű legyen. Az ünnepély lefolyásáról alábbi tudó­sításunk számol be: Szeptember 17-én délelőtt 11 órára hívta egybe Mán Lajos kerületünk ország- gyűlési képviselője, mint az állami iskola gondnoksági elnöke a gondnoksági tagokat az állami iskolában tartott diszgvülésre. Ezen gyűlésen Gróf Teleki Sándor és Dr. Teleki Jenő gróf járásunk föszoigabirója mint gondnoksági tagok is megjelentek. Je­len voltak a majdnemteljes számú gond­noksági tagokon kiviül még igen sokan. Mán Lajos országgyűlési képviselő, mint a gondnokság elnöke nyitotta meg a ! diszgyülést és igen szép szavakban mél­tatta a jubiláns érdemeit. I Ezek után £ tadta a jubilánsnak, tisz­telői, Laiáiai és tanítványai által vett igen Cbinos ezüst Íróasztal készletet, amelybe a következők vannak bevésve : „I8S5 —1910. Veress Jczsefuek : nagysomkuti tisztelői Majd felolvasta gondnoksági elnök a kir. tanfelügyelőnek ezen alkalomból Veress Józsefhez intézett átiratát, amely szótól- szóra a következőleg hangzik : t ,,4854| 910. Szatípárvármeyei kir. Tantelügyelőseg. Te­kintetes Veress József ál1, elemi iskolai igazgató-unitó urnák Negysomkut. Várme­gye.n állami tanítói kara egyik kipróbált előhercosanak 25 évi működésére visz- szatekintve, nem mulaszthatom el Igazgtó ur előtt őszinte elismerésemet «s megelége­désemet kifejezni soha nem lankadó szor­galmáért, mindig példás megbízhatóságáért, melynek érteket elfoglalt poziliójára váló rátermettségével elöltem mindig estik becs­esebbé teszi. Igazgató ur nemzeti kulturar.k küzdelmes harcmezején az egyik legnehe­zebb pontot vedte hatiálast soha nem is­merve 25 even át oly szép eredménnyel, hogy jubileumi ünnepéig immár a védőből hóditó lett. Mindig éber figyelemmel kisértem köz­hasznú tevekei ysfget; megismertem ennek értéket, éppen ezért, amikor jubilál, Igaz­gató urban még mindig nem a mull, ha­liam a jövő e nöeréc üdvözlöm, kire e ma­gyar népnevelés terén meg igen sok szép feladat vár. Fogadja e hivatal szerencse kivánatait s maradtam hazfias üdvözlettel. Szatmárnémeti, 1910. évi szepmtem- ber hó i3-3n. Bodnár György s. k. kir. tanfelügyelő. Az emléktárgy átnyujiása után, Pilcz Ede r. kaib plébános mint az állami iskola gondnokságának helyettes elnöke, hang­zatos szavakkal méltatta a jubiláns negyed­százados működését. Ezután Veress József szólalt fel aki megh itotiságtél elérzekenyülve mondott há­lás köszönetét, a szives megemlékezésért. A disügyülé-r berekesztése után a ju- bi'ánst éljenezve távozott cl a nagyszámú közönség az iskola épültéből. timber 25. Este 8 órakor banketJEftlt a jubiláns tiszteletére, a „Kovács“ tele vendéglőben ahova őt küldöttség hívta meg és a melyen mintegy 80-an vettek részt. A vacsora alatt számosán mondtak, toasztot. Az elsőt Mán Lajos országgyűlési képviselő mondta a jubilánst életre, utána Pap István ref. esperes, majd Goldstein József, Benke Péter magyarberkeszi tanító, szintén a jubilánsra ülhettek poharat, Dr. Kovács Mór az ünnepelt n-jére Veress Jó- zsefné és családja egószcégére emelt poharat, Majd Veress József emelkedett szó­lásra, a ki köszönetét mondott azon kitün­tető megtiszteltetésért a melyben öt része­sítették. Pap István pusztafentösi tanító, Dr. Goldstein Ármin és Pap István ref. esperes Mán Lajos országgyűlési képviselő egész­ségére emeltek poharat. Dr. Hirsch Gyula mint a jubiláns tanítványa igen talpra esett felköszöntőt mondott, volt tanítóját éltetve, végül Vámfalvi Jónás, Mán Lajosnét éltetve emelt poharat. A banketten részt vett társaság igen kedélyesen mulatott el a késő esteli órákig, sőt a társaság egy része a hajnali órákig maradt együtt a legjobb hangu­latban. A zenét Rácz Laczi zenekara szolgáltatta. 1! I R E K. Eljegyzések. Dr. Szechák'János nagyilondai tb. főszolgabíró e hó 18-áu eljegyezte Magyarber- keszeii. Székely Lottikát üzv. Székely Jánojué leá­nyát­Schvartz Hernát alsókosályi kereskedő eljegyezte id. Merskovits Sámuel helybeli lakos leányát Pinkát. Barabás Andor helybsli divat kereskedő eljegyezte Uirsoli líeginkát Nagyenyedrül. Kinevzés. A vallás és közoktatásügyi mi­niszter Ávrátn János tanítót, a törökfalvi állami iskolák«/, tanítóvá kinevezte. Érvényes arcképes igazolványok. A ra. kir állanivasu ak értesítése szerint az arcképes igazolványok használata f. évi szeptember hó Ifi­étől kiterjesztetett a Szatmár — Nagybánya—Felső­bányái vonalra is. A kolera és az ijedtség. Bizonyos, hogy a fenyegető koleraveszedelemmel szemben édes­kevés vigasztalás lehet egy kis mese, mégis elmond­juk az alábbi kis legendát, mert azt példázza, hogy a veszedelemnek legfőbb segítő társ.» az ijedség. Történt egyszer, — beszéli ezt a legenda — hogy egy jámbor hivő Mekkába való zarándoklása köz­ben találkozott a Kolerával, aki Szmirna felé tar­tóit. Könyörgött a Kolerának, kímélje meg az ő családját és mikor erre ígéretet is kapott, megkér­dezte a kórságot, hány áldozatot szed majd Szmir- nában: — Tud megj felelte a Kolera — hogy két­ezer embert ölök me. Se többett, se kevesebbet Erre elváltak egymástól. Amikor aztán a zarándok visszatért, újra találkozóit a Kolerával, aki Szmírnában elvégezvén a doigát, más város felé tartott. — Nos? — kérdezte a zarándok. — Négyezer — felelte a kolera. — Nekem azt Ígérted, kétezer, Miért csap­tál be ? — Nem csaptalak be. En kétezret öltem meg a többi ijedségtől balt meg. . . . Kellemetlen — állítólag — a hatóságok valahányszor a koleravészedelem jeintkezik, ezt a kis mesét dolmltatják ki, bogz a lakosságot nyugalomra bírják. Elmarad a népfelkelés! szemle. Lapunk egyik legutóbbi számátian közöltük a népfelkelés ellenőrzési szemle batáridejét. Mint értesülünk tekintettel a fenyegető kolera járványra a folyó é>ben a népföl&elési ellenőrzési szemle, teljesen elmarad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom