Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-11-27 / 48. szám

I

2

A koleraelleni védekezés.

Habár a kolerajár/ány az országban majd nem teljesen megszűnt, de mert gyakran fordulnak elő más járványos és ragályos betegségek, nem érdektelen vármegyénk alispánjának a hivatalos lap egyik legközelebbi szamában megjelent rendelete, a melyet egész terjedelmében alább közlünk:

„Midőn a kolera Magyarországon fölmerült, az illető hatóságok saját hatáskörükben mindent elkövettek, a fenyegető vész leküzdésére, de ha a nagy közönség a hatóságok intézkedéseiben megnyugvást szerezve, immár abban a feltétlen hitben eine, hogy veszedelemről nincs szó és ezért összetett kézzel vámé a fenyegető vész közeledtét, ez nagy baj lenne és a következményekben valósággal végzetessé válhatna/

A legtökéletesebb hatósági intézkedéseknek is csak akkor lesz foganata, ha a társadalom a végrehajtó hatalomnak segítségére siet és nemcsak abban, hogy intézkedéseinek érvényt szerez, hanem abban, is, hogy az emberszeretet fegyvereivel küzd a fenyegető Veszedelem ellen.

Itt kezdődik a müveit társadalomnak feladata, itt mindazon egyesületeknek feladata, melyek a jótékonyság terén működnek.

így Ítélve meg a kérdést, az országos közegészségügyi tanács javaslatából kifolyólag felkérem a polgármester és főszolgabíró urat, hogy a város, illetve járása területén működő jótékonysági egyesületek és ezek között első sorban a vöröskereszt egylet és a jótékony nóegyesületek vezetőivel érintkezésbe lépni és általuk a jótékony egyesületeket, a fentebb jelzett irányban való közreműködésre felkérni és megnyerni szíveskedjenek.

Különösen két irányban volna nagyon

Nincs igazad — jegyzi meg a hangya — mert az élet szünet nélkül való munka s ezzel egy nálánál jóval nagyobb forgácsba kapaszkodva, '' tovább siet.

Igen! Neked van igazad — mond a diófa ágon vígan ugrándozó mókus, de én azt hiszem, ritkább egy feltörendő erős did.

Halljátok, mily bölcs — ha, ha, ha — nevet a szarka — ki saját nyomorúságát palástolva, gúnyol mást és azt mondja :

Az élet bolondság !

Meglehet. S most szörnyű vita keletkeznék, ha a lassan meginduló esőcseppek nem suttognák :

Könnyek alkotják az életet és csakis könnyek.

Az élet folytonos változás — zug a sötét felhő — mely az utca porában kedélyesen játszó gyermekek mulatságát zavarja meg, kik mégis tapsolva kiáltják :

Az élet a legtisztább boldogság.

A folyók vize sóhajtva torlódik egymásra, búbjai nyögve verdesik a part sziki üt morogva: Az élet a szabadságéit való örökös köz- delem.

Nem í Ti tévedésben vagytok. Az élet szabadság és erő — dicsekszik a királyi sas a levegő inéihetleujében.

Óh az élet örök kin és gyötrolein, nyögi a sikló a sziklák közt vergődve.

A tölgyek pedig egymásra hajtva dús koronáikat boldogan suttogják:

KŐVÁR VIDÉK.

értékes a jótékonysági egyesületek közreműködése: első sorban abban, hogy az emberbaráti szeretet eszméjétől áthatva, zajtalanul, minden feltűnést mellőzve szervezkednének a helyi jótékonyság gyakorlására, hogy szükség esetén a teljesen szegények és gyámoltalanok, amennyiben eziránt a hatóságok vagy más társadalmi intézmények nem gondoskodnának, már a vész közeledte esetén rendes táplálékkal elláthatók és az idő viszontagságaival szemben őket megóvó ruházatban, továbbá tiszta fehérneműben részesíthetők legyenek.

Nem szükséges bővebben kifejteni, hogy különösen járványok idejében az általános közegészségügyi viszonyokra mily fontos behatással bír az a körülmény, hogy a szegény nép, melynek réteseiben a kolera leginkább terjed, rendesen táplálkozzék és ne legyen kénytelen a veszedelmes kór csiráit magában rejtő romlott élelmi szerekkel táplálkozni, ne legyen kénytelen fertőzött vizet inni, ha pedig a zord idő reánk sza ad, legyen mivel takarnia testét és legyen fűtő anyaga.

A működés második iránya, melvn k ápolásától a közegészségügy iránti érzék kifejlődésére nézve sok eredmény várható, az lenne, hogy a jótékonysági egyesületek megfelelő módon arról gondoskodnának, hogy elsősorban a társadalom müveit rétegei mindarról kellő fogalmat nyerjenek, ami a kolera lényegére, jelentkezéseinek első tüneteire, a betegek ápolására és a betegek körüli teendőkre, a fertőtlenítésre, rendre, a tisztaságra és életmódra, táplálékra stb. vonatkozik. Véleményem szerint az olyképpen volna elérhető, ha a jótékonysági egyesületek megfelelő szakerő igénybe vételével rövid ideig tarló előadásokat tartatnának, melyekben mindaz, ami a társadalomnak és egyeseknek a vésszel szemben való megóvására szükséges és fontos előadás és magyarázás tárgyát képezné és pedig első sorban azon ,,Utasitás“-ban letett elvek

november 27.

alapján, melyet az országos közegászségi tanács kidolgozott és melyből megfelelő számú példányok minden törvényhatóságnak megküldettek.

Ezek az előadások a művelt társadalmat a közegészségügy fontosságáról való elmélkedésre tanítanák és ha arról a társadalom teljesen meggyőződik, akkor fejlődik ki a közegészség fontossága iránt az érzék és akkor annak áldásait élvezni fogjuk nemcsak a vészteljes időben, de a fenyegető viszonyok között még inkább és legteljesebben az u. n. vészmentes időben.

Felkérem t. címet, hogy eljárásának eredményéről hozzám mielőbb jelentést tenni szíveskedjék.

Az országos orvosi szövetség Szat- márvármegyei fiókjának elnökét különösen felkérem arra, hogy a hatóságok területén a müveit társadalom részere u közegészségügy fontosságáról előadások tartassanak.“

HÍREK.

Személyi Mr. Mán Lajos ketü'etünk országgyűlési képviselője családjával több heti tartózkodásra Budapestre utazott.

Eljegyzés. Szirmai Árpád a vámfalusi fűrésztelep igazgatója e hó 20 án eljegyezte Simon Gizikét, Vámfalvi Jónás — a Kővár- vidcki népbank alelnökértsk — unokáját.

KSzgyfilés. A községi képviselő testület ma délután 2 óraker a községháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1. A kórházi pénztár megvizsgálása alkalmával telmerült számvevői észievételekre megadott véd- feletetek és a kórházi bizottság javaslatának tárgyalása 2. A községi vendéglő és mészárszékek bérbeadására megtartott árverés eredményének bejelentése. 3. A nagykárolyi kegyes tanitórendi főgimnázium adakozás iránti kérelme. 4. A mindennapi vásárhely áthelyezése tárgyában hozott törvényhatósági közgyűlési katározat kihirdetése. 5. A községi elöljáróság bejelentése a bor és Ints* fogyasztási adóknak 1911 —1913. évekre történt bérbe vétele, a vonatkozó szerződős bemutatása és a fogyasztási adó kezelésre nézve szüksége

Az élet a dicsőség lépcsője.

És a kis ibolya szomorúan sóhajtja :

Inkáb") mondhatjuk, hogy mcga!azkodá8 egy magasai)!) hatalommal szemben.

.: . Eljött az est. A n»p buesut int s a homályban gyorsan szálló szellő elrehegi utolsó szavát:

Nem más az élet, mint múlandóság.

ítészemről beszélhettek akármit, suttogja az éj :

De az élet mégis esaa álom.

. . . Midik az éj, lassan hasad a hajnal. Az őszheborult remete halkan rcbegi:

Az élet ima cs őnmegtagadás.

Es szorgalom, teszi hozzá a lábai előtt tova sikló gyik.

A tudós, ki a természet örök titkainak fiír- készéséhen elmerülve virasztott, gyertyáját eloltva, retiegi:

Az élet iskola.

Mondd Inkább hogy fellobbanó láng, mely ép oly gyorsan, mint felgyuladt, el is alszik — szól a kialvó gyertya.

. . • Heggel van. Egy ház ablaka kinyílik. rajta szép leányt«» kandikál ki, a reggeli szellő rátalál s pajkosan játszik vállaira ondó dús hajfürtjeivel s hízelegve súgja fülébe:

Az élet rejtély.

Nem ! — mond a leány — ábrándosán emelve i tel szép főjét a megszólításra :

Az élet a legszebb remény,

Léptek hangzanak, az éjjeli mulatságból, kimerülve ballag haza a térti. Fáradt tagjait nehezen vonszolja s ajkai azt lebegik :

Az élet betöltbetlen vágy.

Szánakozva néz rá az őrfálló katona. Kezében fegyverének hideg vasa, egyenletes lépteinek kopogását tulharsogják szavai :

Az élet kötelesség.

Nem! Kiált tel a fizikus, amint óriási látcsövével a tünedező csillagokat szemléli:

Az élet mozgás.

F.rro egy pillanatra mély csend áll he.

De a keleti ég táján hatalmas fénylő gömb jelenik meg, uj életre serkentve a még mindig alvókat. A tény miiül feljel»!» enielkedia s a min- denséget betöltő hangon hirdeti :

Az élet kezdet.

... Minden születik és meghal. S míg a kezdettől eljut a véghez, megles/i a szenvedés nagy útját. Még jó szerencse, hogy a lét kezdetén oly távollevőnek látjuk a véget, hogy érdemesnek tartjuk éretto küzdeni, s a végen, kimerülve az, életharcban, nyugodtan hajtjuk le fejünket pihenőre, mert:

Az élet megnyugvás Isten akaratán.

(Elbeszélés után).