Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-12 / 24. szám
5> K Ő V Á R V I D É K. jnnius 12. köröknek tényleg már nyújtott, az ipari hitel számára is biztosítani kell. Az ipari záloglevelet fel kell ruházni az állami ellenőrzésből eredő köztekintélylyel és megbízhatósággal és az állami támogatás minden előnyével. Az ipari záloglevél fedezete lenne tehát: 1. A bekebelezés által lekötött gyári ingatlan és berendezése. 2. Az ipari vállalat egyébb vagyona. 3. Az engedményező intézet szavatossága. 4. A központi emittálő intézet által ezen üzletek fedezésre képezett külön tartalékok. 5. A kibocsátó intézet egyébb vagyona, ó. Az állam által nyújtandó kedvezmények és kiváltságok. Mikszáth Kálmán. Az ország első írója, az egyetlen magyar iró, aki zsenialitásával, természettesé- gével és zamatos eredetiségével betetőzte a múlt irány zatott és egyszersmind disz- korus kezdője volt a magyar modern mus- r.ak, kit csak napokkal ezelőtt ar. egész ország szeretettel ünnepelt, immár halott. Harmoniás szép életének legszebb esztendejében, a jubileumi ünnep legmelegebb napjai után ment el közölünk a mesemondó. 61 esztendős múlott el csak és talán még liosszu-hosszu ideig mesélte volna az ö gyönyörű történeteit, ha az áldatlan politika ki nem viszi egy kerületbe. Beteg volt a szive és nem bírta már ki ezt az utat. Elment és mi igyekszünk csöndesek, nyugodtak maradni, mert csöndos és nyugodt volt ö derűs és szelíden mosolygó, mint a magyar égbolt, késő ősszel, mikor a nap süt, de nem éget, mikor hervadó lomb, levél, virág illata úszik a puha levegőben. Elment, mikor az egész ország ünnepelte, mikor ö maga mondhatta el magáról, hogy a legboldogabb embere ennek a magyar világnak. Nem fejezhette be hires közjogi regényét, nem mondhatja el az amerikába került magyar leány történetét nekünk. És a többi históriát, szép mesét sem, a mi ott szunyád! hatalmas ágyában. Az ő különös nyugalma és bölcsessége, az ő vidám és tragikus figurái mind elvesztek volna, ha nem jön a nögrádi esküdt és meg nem menti őket számunkra. Mikszáth Kálmán nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a világirodalomnak is halottja. Emlékezetét sem a mi, sem a mások szava nem fogja megörökíteni. Ö maga állított magának ércnél maradandóbb emléket. Az egész irodalomtörténetben egyedül áll Mikszáth Kálmán pályája. Nincs benne emelkedés, nincs benne esés. Készen jött ez az iró. Készen hozta embereit, s mikor az első kis kötete megjelent, már olyan tökéletes mestere volt az írásnak, hangnak, meseszövésnek, mint a későbbi vaskos köteteiben. A tót atyafiak, a Jó Palócok, a Lohinai fü. A beszélő köntös, a Szent Péter esernyője, A fék Me város stb. munkái egytöl-egyig műremekek. A halkan elmosolyodó humor és halkan megtörő szivek tragédiájának írója volc Mikszáth Kálmán. E> nincsen sem a magyar i'odalomnak, sem a világlincraturának művésze, akihez hascnlilari lehetne. Meglepően eredeti és cscddlator-an önálló volt. Soha még iró egyszerűbb eszközökkel kevesebb cifrasággal el nem külonözte magát minden más Írótól. Mikszáth Kálmánnál nem lehet szó a különböző ériékeímáleiekről. Egy magyar klaszikus hunyta le szemek örök alomra. Petőfi, Arany es Jókai után Mikszáth a magyar irodalom legnagyobb halottja. Nagy gyászunkban velünk gyászol ez egész Nyugat müveit közönsége. És a ki Mikszáthon át ismerte meg a magyart, az 1 meg is szeretett bennünket, amint azt a nagy Rooselwt Miksi-áthnak a szemébe is megmondta, 0 volt a mi legcsillogóbb nem- I zeti kincsünnk. A legnagyobb kincsünket j vezstettük el Mikszáthal... HIRE K. Tanító gyűlés Költőn, Folyó hó 4-én 10 órakor tatotta meg a vármegyei általános tanító egyesület nagybányai köre évi rendes közgyülösét az ottani ev. ref. iskola épületében. A kiadott meghívó tárgysorozata szerint a tanító egyesület megkoszorúzta Teleki Sándor sírját, azután Rozsos István, Lengyel Béla és Benedek József tagok érdekes és értékes felolvasásokat tartottak. Leszúrtak egy dnagonyos kapitányt. E cim alat* a (óvárosban megjelenő írja a köetkezőket A debre- czeni csapatkórhá/b tn halálos sebével fekszik Chiery Frigyes dragonyoskapitány. Századával együtt most rendelték Magyarországra, hogy a nagysomkuti kerületben kéznél legyen a választás napján. A százados csapatával a nagybánya mellett fekvő Kővárbosszufaiuba érkezett. Itt az oláh választók megtámadták és leszúrták. A sebesült századost Debrecenbe szállították a csapatkén-házba. Hivatalosan titkolják a dolgot s azt állítják, hogy útközben leeset a vonatról és így sebesült meg. — Hát ez a kis hir a legfényesebb donkumentuma, annak hogy a szenzációban utazó lapok mint túloznak a s mint vezetik félre olvasó közönségüket, csakhogy szenzációt nyújthassanak. Az egész dologban az igazság az, hogy Chiery Frigyes dragouyos kapi* tény a» int századával vonaton Nagvsomkutrn. akart utazni, Kő var hosszú faluban leszabván a még mozgó vonatról, a vonat é3 a teherfelrakásuál használni szokott téglaemelvény közé szorult s igy altestén súlyos sérüléseket szenvedett. A szerencsétlenség ügyében egyébként vizsgálatot indítottak- A szerencsétlenül járt kapitányt, ki ínég egésze:» fiatal ember, a debreceni katonai kórházba szállították. Képviselők vármegyénkben. Vármegyénk 9 választó kerülete közül 8 kerületben csütörtökön volt a választás. Képviselők lettek munkapárti programmal : Helmeczy József (Krassó), Szeniiványi Gyula (Aranvosmegyes), Szuhányi Ferencz (Csenger), Mán Lajos (Nagysomkut). Pár- tonkivüli 48-as programmal: gróf Károlyi József (Nagykároly) Függetlenségi és 4S-as Justh-párti programmal: Dr. Földes Béla (Nagybánya), Luby Géza (Fehérgyarmat). Függetlenségi 48-as Kossuth-párti programmal Szalkay Sándor (Mátészalka). Gyermek napúk. Községünkben a a múlt hóban megtartott gyermeknapon, Az orsz. Gyermekvédő Liga javára a következő adományok folytak be: 1.) Olsavrzky Simon 5 K. Klein Májer 10 (dl, Braun Sámuel 1 kor. Starn Ármin 1 K. Goldstein Marianne : Hogy érted ezt ? Albert: Egyedül kell lennem, ügy értem ezt, hogy minden kötelektől, 'minden gondtól, szabadulnom kell, amely most nyomasztólag hat reám ! Marianne : Elutazni készülsz ? Albert: Igenis, egyikünknek el kell utaznia. Nem mondom, hogy el kell válnunk... de..- de ,,. egyidöre legalább el kell hagynunk egymást. Marianne (tágranyilt szemekkel) : Ab, most már értem ! Hogy nyugodtan betanulhassad az uj- főszerepet... a szerzővel ... De hát miérrt nem mondod ki nyíltan, hogy válni akarsz?! (ünnepélyes méltósággal felegyenesedik) Nem először pengeted e húrokat. De azt mondom, hogy ebből nem (esz s.-mnii. Ezt egyszerűen uem teliete<l meg, ezt nem mered megtenni! Albert (dühösen): Mit jelentsen ez? Ellen kezni mercszkedel ? Marianne (nyugodtau lassan, minden szót megnyomva, miközben két oldalt derekára illeszti kiterjesztett ujjait.): Ily állapotban, amelyben mo9t vtvgyok, nem hagyhatod el a feleségedet — ilyen időben nem taszíthatod el magadtól! Albert (csodálkozva néz rá. Végig néz rajta és megérti az asszonvt. Megdermedve, mintha kísérletet látott volna,— kétségbeesve hanyatlót a pamlagra, arcára szorítja kezeit és fikiált.); Lebilincselve ... olt.., Irta: Reßot RubeMarianne : Valaki megírta nekeni. Albert: Na ilyen jól értesült levelezőid vannak, akkor bizonyára még többet is tudtál meg. Ki az a jóakaróm, aki oly otrombán rágalmaz? Madame : Névte eu levél volt, csak annyit irt alá: „Családi boldogságának jóakarója/ Albert (megkönnyebbülten): Újra, egy anonym levél! Bizonyára valami asszony ! A családi boldogságod jóakarója ... Gondolom! Az én boldogságommal a tisztelt iró nem törődik. Marianne (határozót!an) : Hát mondd kérlek, mi igaz ebből ? Albert ('kis gondolkodás után): Hát hogyha már ennyit tudsz. . . igazán nem akattani.hogy ilyen .. . i!ven . . . egyszerűen tudjál meg mindent-., ilyen aljas deutinciáns, ilyen anotiymus utján . . (szordiuált hangon.) ügy képzeltem, hogy az én ajkaim motid- jákel neked egy.-, illő alkalommal... tapintatos, finom módon mindent. De hát a la bonheiir! Ami megtörtént, azon nem Iahst változtatni! Marianne (elcsodálkozva^: Miről beszélsz, mit kellett volna megtudnom ? Albert: (urukkoha.) Inkább hadd kérdezzek tőled valamit. Nem vetted észre kis barátnőm, liogy utóbbi időben cseppet sem voltam jókedvű? Sokat szenvedtem igazán, magamért read és a gyerekre való tekintettel és arra gondolva, ami elmúlt és arra, hogy mivé fejlődött a mi viszonyunk az évek során. Minderre gondoltam. Sok álmatlan j éjszakát töltötten» ezért. De tovább már nem M- , rom . • . Már régóta nem állunk egymással úgy, . ahogyan kellene. Martcnna : Éti megtalálom benned mind azt, ; amit kívánok és a gyermekeinkben is. Nem pa- I naszkodom . .. Albert (résztvevőén simogatja az asszony ! arcát): De gondolj hat «gy kissé reám is. Fáj, hogy ki kell mondanom, de már nem érzek úgy irántad... nem vagy már nekem az, aki ezelőtt voltál. Képes volnál reá, hogy segítségemre legyél , valamiben ? Sikerült-e neked valaha is, felvidítani i engem, ha lehangolt vagyok ?! Számíthatok reá, j hogy fokozni bírnád valaha is az örömömet ? j Gondold meg, tudnál-e erre „igennel“ felelni? í Marianne (a zsebkendőjét s emeikez emeli): Oh, Albert, oly sokat követelsz. Albert (hevesen) : Jogom van reá, hogy kövc- j teljék Kötelességem nagyrahecsülni a hivatásomat, ! mert ebben rejtik a dicsőségem. És érzem, hogy ! a régi tűz kialudni készül. (Egy újságot felkap és fenyegetőig lobogtatja, a levegőben.) És ezt még mások is észrevették. Kikötésekkel hozakodnak elő és buta okoskodásokkal végzik. Iiövideu szólva — nem bírom tovább ezt az életet! Máriáimé (ijedten): Mit akarsz elkövetni? Csak nem leszel öngyilkos? Albert: Öngyilkos? Megbolondultál? Ellenkezőleg, uj életet akarokkezdeni, Élesztgetni akarom az élet lámpáját, hogy teljes fénnyel világítson.
