Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-01 / 18. szám
2 KŐVÁRVIDÉK 1910, Május 1. talaj is sokkal megfelelőbb volna, — véleményünk az, hogy a község helyesebben cselekedne, ha a kitűzött célra a község említett részein szerezne megfelelő területet, ahol gazdasági szempontból is sokkal előnyösebb lenne az iskola létesítése. Amennyiben pedig a közigazgatási bizottságnak erre vonatkozó határozata a legközelebb tartandó képviselőtestületi ülésen tárgyalás alá kerül, ez utón is felhívjuk a képviselőtestület figyelmét ezen körülményre. Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kedves Kar atom! Mivel becses lapod f. évi 17. számában »Levél a szetkesztőhöz« címen Gámentzy János járásbirósági végrehajtó úrtól egy közlemény jelent meg, melyben a március 3-ára összehívott hitelszövetkezeti közgyűlés meg nem tartását nekem tulajdonítja: engedd meg, hogy Gámentzy urnák a közönség félrevezetésére irányuló és az igazságnak meg nem felelő állításait rövidesen megcáfolhassam. Mindenek előtt kijelentem, hogy én a szövetkezeti közgyűlés megtartására semminemű helyiséget nem ajánlottam, hanem a központból leküldött ellenőr ittléte alkalmával tartott igazgatósági gyűlésen kértek tőlem arra a célra egy tantermet s akkor engedtem át a gyűlés megtartására az I. osztály tantermét. Hogy tényleg az I. osztály tantermét engedtem át, azt félreérteni egyáltalán nem lehetett, mert Szűcs Gyula szövetkezeti helyettes igazgatónak, közvetlen a gyűlés megtartása előtt, 6—8 szövetkezeti tag fülehallattára ismételtén kinyilvánítottam. Ki vezette be a közönséget a II. osztályba, azt nem tudom, mert a gyülekezés ideje alatt az igazgatói irodában voltam elfoglalva. Én erről a dologról csak akkor vettem tudomást, midőn a gyűlésre menve az I. osztályba benyitottam s azt meglepetésemre üresen találtam. Ekkor szólalt meg Szűcs Gyula édeskés mosolygás és kézdörgölések között, hogy: »Tessék a második osztályba menni, mert a gyűlés ott fog megtartatni!« Nagyon szerettem volna Gámentzy urat látni az én helyzetemben! Vájjon eltűrte volna-e, ha Ön az igazgató, hogy tudta és beleegyezése nélkül ilyen változtatást tegyenek a vezetésére bízott iskolahelyiségben? Ugy-e, nemi? Én sem tűrhettem, mert tudtam, hogy Szűcs Gyula a gyülekezés alatt folytonosan a közönség között forgolódott s még sem figyelmeztetett senkit, hogy a gyűlés megtartására az I. osztály van kijelölve és nem a második. Engemet kellemetlenül érintett, hogy Szűcs a változást velem nem tndatta, hanem még cinikusan mosolygott, mikor az I. osztályba benyitottam s azt üresen találtam. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Szemére vetettem, hogy tudtomon kívül, helytelen eljárás volt tőle a közönséget a II. osztályba vezetni, de ha már úgy történt, legalább csak egy szóval jelezte volna a változást, mert nem ő, hanem én vagyok az iskola igazgatója. Ezután az irodámba mentem, Szűcs Gyula pedig berohant a közönség közé s hogy ott' nem az igazat mondhatta, kitűnik abból, hogy a gyűlés szét oszlott. Én a szövetkezet egyetlen tagjával sem beszéltem s igy azok közül senkit meg nem sérthettem. Ami köztem és Szűcs Gyula között történt, az nem a szövetkezeti tagok, hanem az igazgató-tanitó és az osztálytanító ügye volt. Gámentzy ur azon kérdésére pedig: »De mondja meg az igazgató, miért nem lehetett volna azt a gyűlést abban a teremben megtartani?« — egy másik kérdéssel felelek : miért nem kérdezte meg akkor? Csak egy kérdés kellett volna, nem küldöttség s a gyűlés meglett volna tartható; de igy is megtarthatták volna, mert én azzal, amit Szűcsnek mondtam, nem jeleztem azt, hogy a gyűlés megtartását nem engedem meg. Csak egy kis jóindulat — nem pedig rosszakarat — kellett volna a Szűcs részéről s mindjárt másként ütött volna ki az egész dolog. Azon pedig végtelenül csodálkozom, hogy éppen Gámentzy ur szólal fel a szövetkezet érdekében akkor, mikor a gyűlés feloszlása után egy félóra múlva a gyógyszertár előtt ezt a nyilatkozatot tette: »A szövetkezeti gyűlés föloszlásának egyedüli oka Szűcs Gyulai Nem vette észre igazgató ur, hogy ez az ember napról-napra butább?* Hogy Gámentzy ur ezt a nyilatkozatot megtette, bizonyíthatom a Gámentzy ur kedves nejével, ki beszélgetésünket végighallgatta. Gámentzy ur Szűcs Gyulára vonatkozó megjegyzését — habár akkor nem — de most észrevétel tekintetében közvetlenül figyelmen kívül hagyom s a tisztelt olvasó kritikájára bízom, hogy az objektiv következtetést vonja le ke^e' Veress József. Román nemzetiségi nópgyülós. A nagysomkuti választókerület román nemzetiségű választói e hó 25-én tartották meg jelölő gyűléseiket a Nyilván Miklós takarék- pénztári igazgató udvarán. A gyűlést megelőzőleg az a hir volt elterjedve, hogy a nagysomkuti választókerület román nemzetiségű híveknek illésfalvi Papp György a jelöltje, sőt a járási főszolgabíróhoz történt bejelentés szerint is illésfalvi Papp György programmbeszédjének megtartására kértek engedélyt, illetve a népgyülés tárgyául ezen körülményt jelentették be. Különös meglepetés érte tehát az egybegyűlteket akkor, a midőn a népgyülés kezdetén tudomásukra hozatott, hogy a nagysomkuti választókerületnek román nemzetiségi jelöltje nem illésfalvi Pap György, hanem dr. Vajda Sándor. A gyűlésen a lelkesedés nem volt olyan nagymértékű amint azt sokan előre hitték és gondolták, a mennyiben dacára annak, hogy hetivásár napjára tűzetett ki, a mikor amúgy is sok a nép, nem nagy számú hívek jelentek meg azon. Az ,»óra« sohsem szokott azelőtt megál- lani... És most? Most tényleg állott. Bámult rá az előtte heverő könyvre, de gondolatai nem voltak most itt. Elkalandoztak azok valahová, el, oda a fényes pék üzletbe, ahol egy barnahaju, kékszemü leány méregeti a vevőknek a kenyéradagokat. * Az »óra« szerelmes volt. Meglátott a péküzletben, ahová minden este betérni szokott, egy lányt s elementáris, erővel támadt fel benne j az egyedüllét tudata. Érezni kezdte, hogy az ő élete száraz, sötét s tudatára ébredt annak, hogy ezt az,életet csak egy asszony világosíthatja meg. És miért ne? . . . Számolni kezdett önmagával. Szabad-e neki nősülni? Leszakított egy üres cédulát, amelyre addig csak a tartozások összegezését szokta jegyezni, s elkezdett számolni. — Ötvenöt forint fizetésem van. Tizenkettőt keresek azzal a másolással, amit otthon végzek: az már hatvanhét. Le fogok szokni a dohányzásról, az is legalább 3 forint, volna úgy összesen: 70 forintom. Hetven forint. És elmosolyodott, bízva, reménykedve. A gyakornok meg a levelező nem tudták azt sehogy se megérteni, miért is mosolyog azon olyan titokteljesen, hogy a Henrich & Tibor cég hetven forinttal tartozik. Az a contó volttudniilikfelütve előtte... * i Már kilenc óra is elmullott, amikor Grün I . ur, a két krajcár ára kenyérrel még ott strá- ■ zsált a pékbolt előtt s várt a leányra. Tervez- í getett.. . Meg fogja mondani, hogy el akarja venni feleségül. Megint fejébe szállt ugyan a vér, de azért csak strázsálta rendületlenül. A boltban kezdték eloltogatni a gázlámpákat, leeresztették a redőnyt s kilépett rajta a leány. Az »óra« azt hitte, hogy menten kiugrik a szive, úgy elkezdett dobogni. Elindult a leány ! után s a sarkon utói is érte. Félénken, alig hallható hangon szólalt meg, miközben megemelte mélyen kopott kalapját. — Jó estét, kisasszony... jó estét. . . — Jó estét, Grün ur, — felelt a leány s fehér kis kezét oda nyújtotta a férfinek. Hová ? — Ha megengedi ... ha megengedi — dadogta — hát elkísérem ... — Szívesen — mosolygott a leány, legalább nem leszek egyedül. Mentek egy darabig szótlanul egymás mellett, s a férfi csak tűnődött azon, hogy hogyan is kezdje el a mondókáját. Végre megszólalt: — Ugy-e tetszik tudni, hogy én .. . itt akart valami dicsérőt mondani magáról, de aztán meggondolta és máskép folytatta: — Én . .. én igazán egy nagyon fontos dolgot akartam Bianka kisasszonynak mondani. A leány kérdőleg nézett reá. — Nos ? — Hát, tetszik tudni, én igaz csak rövid ideje ismerem kegyedet, de, de — én nagyon megszerettem önt ... és . .. igenis, és azt gonA gyűlés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be: A népgyülésen leendő megjelenés és a felügyeleti jog gyakorlása végett járási főszolgabíró Barna Benő községi jegyzőt rendelte ki. A gyűlést Szerb János helybeli gör. kath. esperes nyitotta meg, ismertetve a népgyülés célját; a párt elnökéül: Nyilván Miklóst., jegyzékül ; dr. Nyilván Aurél és dr. Buteán Simon ügyvédéket ajánlotta, kiket egyhangúlag megválasztottaknak jelenteitek ki. Nyilván Miklós az elnöki tisztet átvéve, tudomására hozta az egybegyűlteknek, hogy az első szónok illésfalvi Pap György lesz és felkérte a megjelenteket, hogy a gyűlés után is csendben és rendben oszoljanak szét. Ennek utána illésfalvi Pap György emelkedett szólásra és kijelentette, hogy habár a nagyszebeni értekezlet őt jelölte a nagysomkuti választókerület jelöltjévé, de tekintettel előrehaladott korára és tekintettel arra, hogy a saját otthonába a szilágycsehi választókerületbe a legutóbbi választáson híveit szétverték, sőt őt magát is főbe ütötték, ő a jelöltségre nem reflektál, annál is inkább, mert látja és tudja, hogy dr. Vajda Sándort, akit már jól ismernek itten, közszeretetben részesül, őt ajánlja ezen választó- kerület román nemzetiségű jelöltjéül. A következő szónok dr. Vajda Sándor képviselőjelölt volt, aki elmondta terjedelmes programmbeszédét. A dr. Vajda Sándor programmbeszédjének elhangzása után dr. Lukácsiu László beszélt ismert szónoki képességével, beszédjét a következő román mondással fejezte be: »Giné nu tiene cu női sei creasca corne ca la bői.* Magyarul: »aki nem tart velünk, nőjjön szarva, mint az ökörnek.« Az utolsó szónok dr. Mihályi Tivadar volt, akinek egy kis incidense is volt beszédjének megkezdése előtt Medán Endre helybeli birtokossal, aki szintén fel akart szólalni dr. Mihályi előtt, de dr. Mihályi leintette és nem akarta engedni beszélni. Ennek dacára az öreg Medán bácsi a következő néhány szót mondta el: »Lukácsiu román pap és nagyon jól beszél magyarul, hát Ö azt akarja, hogy csak ö tudjon magyarul és ti nem, nagyon helyes, ha mindenki megtanul magyarul, hogy tudjon. Szavazzatok tehát akire akartok.« Ez az incidens egy kissé felingerelte dr. Mihályi Tivadart, amennyiben csak azután mondhatta el beszédét, amikor Medán bácsit sikerült nehezen elhallgattatni. Ezután dr. Nyilván Aurél a végrehajtó-bizottság tagjait olvasta fel. Mire Nyilván Miklós a gyűlést berekesztette és az egybegyűltek a legnagyobb rendben szétoszlottak. HÍREK. Személyi hírek. Dr. Péchy István vármegyei főjegyző, dr. Schőnpflug Richárd vármegyei tiszti főügyész, Holéczy Gyula kir. főmérnök, Breznay Géza kir. főmérnök és dr. Larnos Kálmán kir. jogügyi tanácsos e hó 27-én az állami közút törzskönyvének hitelesítése alkalmából községünkben tartózkodtak. — Dr. Róth Ferencz szatmári kir. törvényszéki elnök és dr. Fabó Zoltán doltam; hogy — alig merte kimondani — hogy én megkérem a kezét és . . . elveszem . .. feleségül ... Kérem, nekem hetven .. . Itt fel akarta a leánynak gyorsan sorolni, hogy mennyit keres ő, de az félbeszakította s mosolyogva szólalt meg. — Tudja Grün ur, énnekem semmi kifogásom sem volna maga ellen. Szegény ember, — de én is az vagyok. Hanem más baj van ... A férfinak felkergette ez a »baj« szó az arcába a vért s a szeme előtt úgy elsötétült minden, hogy nem is látott egyebet, mint a közeli gázlámpa sárgás fényét. A leány folytatta: — Van nekem egy özvegy, öreg anyám. Azt eddig én tartottam el, de tudja kettőnknek mégis terhére volna. így aztán ma, amikor a gazdám, aki özvegy ember s két gyereke van, megkérte a kezem, hát nem tudtam és nem is mondtam ellent. Gazdag ember ... s tetszik tudni, Grün ur — az anyám . . . A férfi már most nem is hallott semmit s csak mikor lepergett a szeméből az aszfaltra egy könycsepp, akkor szólalt meg lassú, vontatott hangon: — Igaza van . .. Blanka kisasszony ... az anyja . . . persze ... persze . . . Oda nyújtotta a kezét a leánynak, szinte sírva búcsúzott el tőle: — Áldja meg az Isten Blanka kisasszony . . . És elindult lassan, kimérten hazafelé. Azontúl pedig az »óra« megint ketyegett egyhangúan, lassan, tovább ...
