Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-01 / 18. szám
VIII. évfolyam. Nagysomkut, 1910. május 1. 18-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 K Negyed évre . . 2 K. Fél évre .... 4 K Egyes szám ára . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Tiktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Községi jellegű önálló gazdasági iskola Nagysomkuton. Lapunk egyik utóbbi számában már jeleztük, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter elfogadta községünk képviselő-testületének ama határozatát, hogy önálló gazdasági népiskolát szervez s azt, feltéve, hogy a törvényhozás a szükséges fedezetet rendelkezésére bocsátja, az 1910/11. tanévtől kezdődőleg megnyitja. A napokban érkezett a községhez Szat- márvármegye közigazgatási bizottságának erre vonatkozó határozata, melyben felhívja a községet, hogy e határozatot haladéktalanul hajtsa végre. A község köteles a népiskola céljaira a község belsősége mellett fekvő 15 kát. hold területet átadni. Ezen területet, ameny- nyiben a mezőgazdasági irányra óhajtja a fősulyt fektetni, a tartandó igás állatok munkaerejének kihasználhatása és a tiszta jövedelem fokozása érdekében esetleg bérlet utján 20 kát. holdra kiegészíti. Amennyiben ez jelenleg nem volna keresztül vihető, egyelőre kertészeti irányú önálló gazdasági népiskolát létesít s azt mihelyt a gyakorlati területnek 20 kát. holdra való kiegészítése lehetséges,'mező- gazdasági, irányban is kifogja fejleszteni. A gyakorlati területen a község tantermet, munkatermet és szaktanítói lakást épít s a gyakorlati területet az iskola mező- gazdasági, illetve kertészeti irányú működésének megfelelően a legszükségesebb gazdasági épületekkel, élő és holt leltári felszereléssel ellátja, az iskola bebútorozásáról s úgy az iskolában, mint a gazdaságban előforduló összes dologi szükségletek fedezéséről gondoskodik. A község tulajdonát képező épületek jó karban tartásáról és tűzkár elleni biztosításáról a község gondoskodik. A kinevezendő tanerő, illetve tanerők után az évi 24 koronás tanítói nyugdij- járulékot a község fizeti. A gazdasági iskola tiszta jövedelmének 80°|o-a a községet, 20%-a pedig a gazdasági szaktanítót illeti meg. A fentebb elősorolt építkezésekre és beruházásokra fedezetül szolgálna: a) A leányiskola .alapot képező készpénzbetét 4611 K 73 f. b) A községi közös iskola alapot képező korona járadék kötvényeinek értéke . . . 2755 K 77 f. Összesen 7367 K 20 f. A még hiányzó fedezetre a község tör- lesztéses kölcsönt vesz fel. Ezzel szemben a gazdasági népiskola vezetésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter tárcája terhére egy állami gazdasági szaktanítót nevez ki, s amennyiben ezen iskolát látogató ismétlő leánytankötelesek száma indokolttá tenné, egy állami gazdasági szaktanitónőnek kinevezését is kilátásba helyezi. A gazdasági szaktanító részére építendő 3 szobából és a szükséges mellék- helyiségekből álló természetbeni lakás egyen- értéke fejében a szaktanító szabályszerű lakbérét attól a naptól engedi vissza a községnek, amely napon a szaktanító természetbeni lakását tényleg elfoglalta. Meghagyja az említett közigazgatási bizottsági határozat a községnek, — miszerint tekintettel arra, hogy a községi iskolai alapvagyont és a leány iskola alaptőkéjét ezen gazdasági népiskola céljaira átengedte, — hogy a gazdasági népiskola szervezését, a szükséges terület átadását, a gazdasági iskola és tartozékainak felépítését és felszerelését — haladéktalanul hajtsa végre, az építési tervek bemutatásának kötelezettsége mellett. Úgy, hogy a szóban levő iskola 1910/11. évi működését a szaktanító kinevezésével a f. évi szeptember hóban megkezdhesse. Hogy mennyire üdvös községünk lakosságára nézve ezen gazdasági iskola létesítése, arról csak későbben fog meggyőződni a földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó közönség. Amidőn olvasóközönségünknek emlékezetébe hozzuk azon körülményt, hogy a megkívánt 15—20 hold területül a község képviselőtestülete azt a területet ajánlotta fel, amely a nagynyiresi ut mentén a téglavető hely mellett, az erdő szélén fekszik, ki kell jelentenünk, hogy a magunk részéről a kijelölt helyet több okból nem találjuk éppen teljesen megfelelőnek; és pedig egyrészt azért, mert az a község központjától távol fekszik, másodszor azért, mert annak talaja nem mondható jó, termékeny területnek és harmadszor, mert a község emelése szempontjából sem mondható előnyösnek. Tény az, hogy a községnek más ilyen kiterjedésű alkalmas területe nincs, amelyet e célra felhasználhatna; de tekintettel arra, hogy az említett területen az építkezés előre láthatólag drágább lenne, mintha azt a Hosszufalu, Törökfalu vagy Csőit felé vezető utakon létesítené, de meg a A „KÖVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA. Visszavágyom .. .! Úgy vágyódtam otthonomból valahova messze menni, Ahol senkit sem ismerek, hol engemet sem ismer senki — S ahol holdas éjszakákon önfeledten bolyonghassak ; Feledjem el azt,hogy élek,hogy egy kissé megnyughassak ! Távolban is bánt az emlék s gondolatim visszajárnak, Álmaim is ott szövődnek s sóhaj’im is arra szállnak — Nem tudok itt megnyugodni, nem lelem a boldogságom, Fáj a szivem, sír a lelkem s minduntalan visszavágyom. Nagysomkut, 1910. Tanczer Lajos. Az óra. Irta: buday Zimányi József. Grün ur, a könyvelő, világ életében szerény igényű ember volt. Amolyan typikus, szürke bürokrata, akinek vágyai soha sem terjednek tovább, mint egy 20 koronás gázsi emelésig avagy fokozva: 300 koronás »lakbérjárulékig«. Az üzletben csak úgy hívták: az óra. Grün ur tudniillik a pontosság mintaképe volt. Reggel, amikor az óra elütötte a fél nyolcat, megjelent az üzletajtóban. Grün ur vizes kefével simára fésült fejjel s apró kimért léptekkel — mintha kiszámította volna, mennyit kell lépnie egy perc alatt — haladt a gúnyosan mosolygó segédek között, hátra, az üzlet vége felé, ahol egy keskeny csiga-lépcső vezetett fel az irodába. S mikor a közeli templom toronyórája elharangozta a delet, vagy esti hetet, megindult, lassú, az óraketyegéshez hasonlóan egyenletes léptekkel, hazafelé. Legényember volt, s dacára, hogy már jó harminc év nyomta a vállát, sohasem gondolt a nősülésre. — Az asszony gond — szokta volt mondani, ha a fiatal levelező néha-néha részint szánalomból felvetette a nősülés eszméjét. Félt attól, hogy ha ő megnősülne, akkor néki esetleg oda kellene állani a főnök elé s kérni azt a várva várt fizetés-javítást. Mert hát, tetszik tudni, — az asszony gond. — O pedig kérni nem tudott, vagy ha jobban vesszük — nem mert, félt, hogy esetleg megtalálják kérdezni, minek kell neki az a javítás s meg kellene mondania, hogy ő nősülni akar. Hiszen volna is akkor kacagás, gúny . . . — Az »óra nősül«, hahaha, igazán felséges. Nősül . . . Csak amikor hazafelé baktatott s valami hentes- vagy pék-boltban mérgelődnie kellett, amiért itt kevés húst, amott meg égett kenyeret adtak, akkor gondolt néha arra, hogy milyen jó volna, ha ő most egyenesen haza mehetne s egy kis asszonyka várná őt is meleg vacsorával, ölelő két karjával. Akkor nem volna kénytelen a szakadt kabátjait egyedül megvárni, nem kellene vasárnap délután egyedül sétálni az I Andrásy utón, hanem elcseveghetne az asszony- I kával, no meg talán a — gyerekekkel. * Egyszer aztán arra ébredtek az üzlet segédei, hogy — az »óra« késett. Elütötte már a félnyolcat és az »óra« még mindig nem ment végig az üzletben a lépcső felé. Találgatják is egyre-másra, mi lehet az oka, de azért megállapodásra még sem jutottak, amikor végre háromnegyed nyolckor megjelent Grün ur. Megszólítani, megkérdezni nem merték, csak módfelett csodálkoztak azon, hogy a szokástól eltérően, gyors léptekkel lépett be. — Megromlott az óra, — siet — szeles- kedett az egyik segéd. — Óráshoz kellene adni, megjavittatni, — replikázott impertinensül a felszabadulását váró borzos hajú inasgyerek. Ezen elmosolyodtak s aztán megint szétrebbentek, ki-ki a dolga felé. Az »óra« pedig odafenn izgatottan telepedett le a poros íróasztalhoz, s el is felejtette, — mint eddig tenni szokta — gondosan megtörülgetni azt. Felcsapta a hatalmas, rézsarku főkönyvet, s belemártva a tollat a tintába, csak ült a könyv előtt, bámult a hosszú, számokkal teleirt fó- liánsokra. A gyakornok csodálkozva nevetett össze a levelezővel s kérdő pillantásokat vetve egymásra, csodálkoztak ezen a szokatlan pihenésén.
