Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
VIN. évfolyam. Nagy,somlait. 1910. április 24. 17-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . . , 8 K Negyed évre . . 2 K Fel évre ......................4 K Egyes szám ára . 20 fillér Fő szerkesztő: »r. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő : Barna ESenő, biztossága és virágzása is. Mert a Duna- Tisza hatalmas völgyében, a Kárpátok gyönyörű koszorújában nincsen egyetlen faj sem, amelyre egy birodalmi szervezet biztosan támaszkodhatnék, kizárólag csak a magyar. Abban a pillanatban, amidőn e fajnak számbeli, műveltségi és vagyoni ereje megtöretnék a sors csapásai alatt oly mértékig, hogy le kellene mondania vezénylő és egységbe kapcsoló hivatásáról: abban a pillanatban a fajok ádáz verseny- gése és visszavonása ütné fel hydrafejét. A bomlást külső hatalom ideig-öráig fenntarthatná, de csak a szabadság árán, csak az autökrácia vaskezével. Minthogy pedig az ily hatalomnak semmi etikai célja nem volna hatalmi érdekén kívül, hovahamarább meg kellene őrlődnie s ez a gyönyörű, az Isten által is egységesnek teremtett ország, prédája lenne prédakeresöknek és széttagol- tatnék s latrok osztozkodnának K/isztus urunk e ragyogó számunkra kiterített köntösén, melynek amig mi itt vagyunk, Ma- gyarszág a neve. Ez a jelentősége annak a mozgalomnak, mely minden alakjában az emberanyagot védi ebben ások külső és belső ellenségtőAz anyákSia? és apákhoz Irta : RÁKOSI JENŐ Az újabb kor legnagyobb és legd:;sőbb vívmánya az, hogy az értékek benne helyet cseréltek. Regen az arany és ezüst, a drágakő, a selyem es bársony és a pénz minden neme és az anyagi értek ezer tormája volt emberi felfogás szerint a gazdagság fogalma. Az egyesek ma is ezek után az értékek után futnak káros versenyben. Az összesség sem hanyagolhatja el az anyagi javak e tömegét. De immár ott trónol a legvilágosabb elmékben a megismerés, hogy a nemzetek legdrágább kincse legártékesecb vagyona, legfőbb ereje az ember anyaga. Minden mozgalomnak tehát, a melyet eddig humanitáriusnak tartottunK, óriási gazdasági je entősége van. A közoktatás ügye, a közegészségé, és mind az a mi az embertőke gyarapítását és megjavítását szolgálja, elsősorban kö«gazdasági szolgálat, Hiszen a vésőnek, a ka'apácsnak, a tolinak és az ekeszarvának is az ad nagyobb értéket, hogy hányán . forgatják és kik veszik kezükbe. Az ember teszi becsessé az anyagot nem megfordítva. Az ókoritól' rémes katasztrófának isszonyusága épen abban rejlik, hogy nem a gazda veszítette el birtokát, hanem a föld veszítette el gazdáját. Iparkodás, munka, takarékosság, okos ság minden elveszett értéket vissza tud szerezni. De a legáidottabb föld sem képes az elvesztett gazdát, az elpusztult embert életre kelteni. A kezdetlegesen összerótt vityihó kastélylyá nő a szorgalmas ember kezében; a legfényesebb vár összeomlik, ha az ember kipusztul belőle. Az utolsó 10 év magyar államférfiai e megismerések alapján oly munkát indítottak meg, amelylvel Magyarországot a civilizáció élére állították. Az ember s főleg a gyermek védelem oly szervezetet nyert hazánkban, melynek szinte mondhatnám csodájára járnak a nyugati társadalmak vezéralakjai. K> merné tagadni, hogy Magyarország jövendőjének a kérdése a magyarság hatalmas és ellenálhatatlan kifejlődése. Nincs ennél nemzetibb függetlenségibb politika. De sőt nemcsak Magyar ország históriai nagyságának helyreállítása fordul meg ezen a kérdésen, hanem Európa keleti részének bekéje, művelődése, Ä. Kővárvidék** fáreája. fi J Az őszi alkonyat méla csendjében egy tégi könyv akad a kezembe. EUárgult lapjai köct van néhány platán-levcl, nekem féltve őrzött kincseim. Egy kis utcában, egy kicsiny házban arasznyi udvaron állt két vén fa. Abban a kis utcában laktam éu soká. Egy napon el kellet költöznöm a kis utcából, mert úgy jött a város urainak a gondolata, hogy nagy széles utat erikáinak a helyére, És eltűnt a kis utca, a földszintes Lázakkal, lebontották mind, a platánokat kivágták, el tüzelték. Akkoriban magam sem tudtam, mért faj nekem úgy a bucsuzás a kis utcától. Nagyon szomorú volt « költözködés napja. Úgy elszorult a szivem. Künn az udvaron sokáig álltam a véti platánok alatt, búcsúzóul letéptem a busán bólogató ágakról néhány levelet. Mikor pedig utoljára léptem ki a kapun, előttem húzódott el a kis utca de már nem a régi többé. Mindenki hurcolkodott. A sokéves csöndet fölverte az idegen munkások kiabálása. Olyan bus látvány volt, mintha a sok ismerős jó ember, akinek el kell innen menni, mint hontalanná otthontalanná lenne. — Végig mentem utoljára a kis utcán. A sarkon megállva vissza néztem, s éreztem, hogy ott hagyok valamit a roskadozó kis házban, a halálra Ítélt platánok alatt, ott hagyok, ott hagytam valamit ami az enyém volt, de nemlesz többé soha. Nem tudtam akkor mi az, most érzem, elmondja —— egynéhány elszáradt, megőrzött platánlevél. Mért hogy mindig olyan sokat tudnak nekem beszélni ezek a levelek, olyan szomorú dolgokat. Miközben rájuk tapad a szemem, azt képzelem ők is éreznek. — Min1 ha kérdeznék miért társalogsz most velünk, száraz, csupasz levelekkel, miért mesélsz most mi nekünk, hiszen valaha a csillagok, a hold. suttogó lombok, mondtak neked mesét, édeset, ábrándósat mámorba ringatót ? Miért, hogy nem tudsz velünk beszélni, némán hidegen tekintenek le ránk a csillagok magányos éjszakáiul. Nem keresel már nyíló virágot, talán nem is találsz. De rólunk hervadt levelekről jut eszedbe a virágnyilás koia. Hol vannak miló virágaid? Hogy a levelek suttognak, mesélnek erre, arra vezetnek emlékeim temetőjébe. A lelkem elszáll a kis utcába, szeretnék visszamenni, hogy megkeresem, ámított hagytam, de a kis utca eltűnt, nem lehet ott már semmit sem keresni. Pedig most úgy hiányzik, amit ott hagytam. Es tovább mesélnek a levelek csendesen. Egyre jobban egyre világosabban értem miről szólnak. A Torda Péter történetét mesélik- A Torda Péter ervosnövendék volt. Ott lakott a kis utcában, a inig c«al< tanulnia kellett az egyetemen jó barátok voituuk. bizalmasak, clválliatatlanok —. legalább akkor úgy hittük mind a ketten. És íme hogy elváltunk, hogy elszakadtunk ... A Tónid Péternek volt egy drága kincse egy pici bájos szőke kis leány. El el járt hozzá, nem ritkán minden heten hatt>. or, hetedszer már nem jöhetett mert vasárnap már korán reggel várta a Péter, meg olykor éu is, aztán mentünk ki a szabadba. A Péter nagyon boldog volt, nagyon szerették, sokszor tilt ő ott a platánok alatt csendesen velem együtt es szállt a vágyunk, gondolatunk, ábrándunk messzi előre. íme az én gondolataim most visszafelé szállnak. Torda Péter boldogságát egyik napon megzavarta valami A falujából az öreg édes apja irt levelet, hogy tudja az egész dolgot nem helyesli éppen nem. Attól tél, hogy a Péter majd bolondot csinál, pétiig azt nem szabad. Körorvos volt a Péter apja. Öreg ember. Azt mondta neki, hogyha majd meglesz a diploma, akkor ő gondoskodik á kinevezéséről, foglalja el az ő helyét az orvosi állásban' tüstént, öreg napjaira pihenni akar. lláér még az ő fia asszonnyal bíbelődni. Hiába volt minden. Péter nem tehetett máskép. De nem akarta a leány boldogságét megrövidíteni, hát csak az utolsó előtti napon, hogy haza kellett utaznia, akkor szólt. A kicsi szőke leány csókot* ajkán elhalt a kacaj. Nagy okos szemével csak nézett, nézett, ! Élne mulasszák megtekinteni Barabás A. 6S TáPSS divataruházát hová megérkeztek a legdivatosabb Pelüch1 és valódi angol kemény es puha kalapok ellegáns nyakkendők, ingek, gallérok, kézelők jäger alsó ingek, harisnyák» kesztyűk s mindenféle férfi divat cikkek a legolcsóbb arakban lesznek árusítva, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagvsomkut,Teleki-tér C84 MItGJKLK.VSK üUIVUE.V VASÍK.VU*
