Kővárvidék, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-27 / 48. szám
Li EKMsetéal ár: Égés» érre .... 8 K Kegyed évre . . 2 K. Fel évre .... é K Egyes »»ám ár» . 20 fillér Munka és demokrácia. Mióta az emberi méltóság tudata szélesebb körökben terjedni kezdett, mindinkább jobban érvényesült at emberi tehetség. A tudomány és kultúra számos vívmánya és diadala lüződnek ahhoz a tényhez, hogy a tevékenység tereiről eltávclitoiták a természetellenes korlátokat s a tudás elsajátítását lehetővé tették mindenkinek. A tanulást is éivényesithetésének általánosítását méltán nevezhetjük az elme felszabadulásának. Erkölcsi és gyakorlat hasznát tapasztalhatjuk minden nap az életben, mely immár pregnánsan kidomborodó demokratikus jellegével az emberi ész csodálatos nagyszerűségéről tesz bizonyságot. A praxisban tehát élvezzük a legnemesebb demokráciának üdvös hatásait, miket a szabaddá tett tudományos ^és kulturális tevékenység révén értünk el, ám azért maga a demokrácia még mindig nem részesül eléggé a megillető tiszteletben, s bárha a kitűzött demokratikus célt a most élő nemzedékek alig fogják megérni, mégis öt ülünk, ha mindinkább közeledünk feléje. Ha nem volna meg az emberekben az a d cséretes FSuerkeixtílDr. Olizmky Vikt«r, Feleld* szerkesztő: Barna Beái, buzgalom, hogy. nemcsak a maguk, hanem késő unokáik számára is alkossanak, akkor vajmi kevés nagy mü létesü hetne, s minden nemzedéknek újból kellene az úttörő munkához fognia. A művelődés haladását maradás váltaná fel, a kuhur- vívmányok toldott-foldott foszlányokra oszlanának és meglátszanék rajtuk, hogy csak fércmunkák. Az egész emberi tevékenység csak rapszódia lenne. De igy a kővetkező nemzedék, elődjének örökét teljességben átvevén, tökéletesbitheti azt. Azért örülünk, ha oly eredményeket hagyhatunk gyermekeinkre, melyeknek Adását elvezhetik és melyek alapján még szebb eredményeket, még nagyobb sikereket érhetnek el. A „szabadság, testvériség és egyenlőség* hármas jelszava az 1848-iki forradalomból került; ki. A szabadságot a jobbágyság eltörlésével, majd később az alkotmányosság helyreállításával kaptuk. Az egyenlőség és testvériség rokon fogalmait a magunk emberségéből kell lelkületűnkbe fogadni Intézményeink mutatják, hogy az egyenlőségnek tért hódítani igyekeztünk. Rohamosan haladunk feléje, s mégis mily s*»rke»»t6»<* 6» kiadóhív.ui 'gaflysomkut.Teleki tér 384 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP távol vagyunk még a teljes egyenlőségtől! A társadalom rétegekre oszlik. E rete gek érintkeznek egymással, egymásra vannak utalva, egymás néiküi el sem lehetnek, minden nap, minden órában egymás segítségét veszik igénybe, mégis az élet izzasztó kohójában még mindig nem forrtak össze. Az előítélet szigeteli el őket egymástól, s bármi forró is, legyen az olvasztó tűz. az előítélet hideg köve csak egymáshoz simulni, de egy testté forrni nem engedi őket. Az általános cim- és rangkórság legjobban jellemzi, mily tökéletlen meg a mai társadalom demokráciája. Igazán demokratikusok nálunk rendszerint csak azok, kiknek ez elv követésénél nincs mit veszíteniük sem cimben, sem rangban. A többiek mind hatalmas demokraták ország világ hallatára, de a derék iparos szurtos kezét — négyszemközt — nem szorítják. Pedig a munka és a demokrácia azok a bűvös jelszavak, melyekkel a boldogulást kivivhatjuk. Csák ezek hivatvák az erkölcsi és anyagi haladás igéretfőldjére vezetni a tévhitéiből kiábránduló, felszegségeit levető emberiséget. A ^Kővárvidék** íáreája. Arany asszony. Miért arany: óh, nem aranyhaja, Nem is két tényei, ragyogó szeme ; Bár nem ragyog ágy az arany maga, Aliként az ő puha tekintete. Miért arany: nem bűvös mosolya; Bár egy mosolya nékem többet ér, Mint a zsugori összes aranya, Amit aein adna száz szép asszonyért. Hogy arany asszony: nékem legalább Nem szépsége, nem ifjúsága az, Miért eldobnék minden aranyat. Hanem, amit nem ismer a világ, Csak én én nékem ismernem szabad: Mert a szive aranynál aranyabb ! Honthy litván. Gyász. Gyászo’ok valakit, ki megse halt, Csak a lelkem mélyen valami halk Gyászául mellett búcsúzott tőlem. Egyszerit csalódás érte lelkem. Valakit éu élve elffildelieni Valakit aki még meg se halt • . . X. Térik Mariska. Mi az élet ? Irta: Pllez Ede. Nehéz, fullasztó meleg fllte meg a tájat. Hűvös. árnyas helyet keresett mindenki. A hőség ránehezedett testre, lélekre. Lassan elhalt a zaj, maga a természet is m’ntegy mély gondolatokba merült. A cigány e szavakkal karaktsrizálja az ilyen hangulatot: „Nem rextelsz beszélni.“ Az ünnepélyes csend, a nagy nyugalom perceit a folyton izgó mozgó cinke zavarja meg, felvetve a nagy kérdést... mi az élet ? A csendzavaró merészsége mindenkit meglep, de a kérdés fontossága tiltia a rendreutasítást. A nagy probléma megoldása gondolatot kelt, lassan megindul a beszéd... Az első feleletet a csillogó fűszálakon tovasiető kis bogár adja, csendesen suttogva: Ab élet hinság. Én azt hiszem, boldogság és megelégedés, mondja a méh — és egy liliom nyílt kelyhábe száll, hogy összegytljtse az elrejtett mézet. Ab élet sitét küzdelem — felel a horz — elébajva odújából, melyet alkalmas pihenőnek vájt egy odvas fa tövébenNézetem szerint az élet kikelet — szól a vadrózsa — és kellemesen tárja fel szirmait, melyről a csapodár szépszárnyu pillangó siet lecsókolni a himport s édes munkája közben megelégedetten rebegi: Ab élet pillanatnyi öröm és gyorsan feszié boldogság Mend inkább rövid nyári nap — zümmög a légy és tova repül. Én nem tedom, mi volna egyébb, mint folytonos szenvedés — szól a cserebogár — kit pajkos kezek félszárnyától megfosztottak. Karácsonyi és újévi vásár megkezdődött. Barabás A. és Társa utóda cégnél, ahol a legújabb costüm kelmák, blúz és pongyolaszövetek, selymek, bársonyok, barchet és flanelek, kretonok, jäger alsó ruhák harisnyák, ruhadiszek dús választékban kaphatók, előirt árakból 10 százalék árengedmény.
